A viking téma felkapott lett, nem lepett meg, hogy a sorozatok után film is jött ádáz északiakkal. Az sem, hogy rányúltak egy újabb sagára. Mondjuk, Amleth bosszúja az apjáért semmit nem mondott elsőre – ha hozzáteszem, hogy ez az alapja a Hamletnek, már más a helyzet. Viking Hamlet, azért szerencsére nem ezzel reklámozták.

A történet azonban stimmel: a királlyal végez a testvére, felül a trónjára és a nejét is elveszi. Az életben maradt örökös meg érkezik bosszút állni. Ám mivel ez viking saga és nem skandináv borongás, itt nincs gyötrődés a bosszú végrehajtásában, hanem kemény odavágás és vérengzés. Természetesen vannak új elemek is, amelyek már nem a Hamletet idézik: Amleth mellé kerül egy szláv boszorkány, Olga, aki lelkesen segíti a férfi bosszúját. Ophelia nagyon más alkat volt, mondjuk, Hamlet is…

De, amit a film kapcsán tudatosítani kell, a viking kultúra egyfajta halálkultuszra épült. Nekik az kívánt cél, hogy erejük birtokában, nagy harcban essenek el. A halál pozitív tartalmú, és minden területen körbevették magukat vele. Az isteneknek embereket áldoztak – sokan önként jelentkeztek ilyen végzetre, és a csatákban is keresték a végzetüket. Már a gyerekeket halálra nevelik és ölnek – itt pl. Fjölnir legkisebb fia, Amleth féltestvére öli meg és vágja le a ló fejét, noha még kisgyerek. Ilyen szemmel kell nézni, mert különben nem fogja fel az ember, Amleth miért nem választ más utat. Ha elmegy Olgával, hazatérhettek volna, még talán a trónt is meg lehetett volna szerezni és nevelhették volna a gyerekeiket. De Amleth viking, neki az a happy end, hogy megöli a nagybátyját és az epikus csatában a nagybátyja után ő is belehal a sérüléseibe. Már előtte is különben. Még csak a logikát sem látom abban, hogy miért kellene nekik félni Fjölnir miatt, ha elmennek. Egyrészt, Izlandon kétlem, hogy sok hírt kapnának arról, mi történik a Skandináv-félszigeten. Másrészt, Fjölnir minek hagyta volna ott a megmaradt fiát, a feleségét és az épülő királyságát, hogy az unokaöccse gyerekeit üldözze? Még úgy is nehezemre esik ez a gondolkodás, hogy másból már bőven értem a vikingek más halál felfogását.

Sajnos a film nem ad semmit, ami ezeket a rossz érzéseimet kiváltaná. Sőt. Cselekménye nagyon kevés van, az is összecsapottnak hat. De az is simán lehet, hogy az időkezelése ennyire pocsék. Onnan, hogy Amleth rabszolgának álcázza magát és beépül a nagybátyja udvarába a végső összecsapásig olyan, mintha csak pár nap telne el. De közben megnősül, összehozzák az ikreket, elterjeszt egy szellemtörténetet és végez az unokatestvérével. Mintha hetek története lenne, vagy inkább hónapoké, de itt napoknak néz ki. Ez irritált. Még csak nem is rendes bosszúterve van, simán legyilkol mindenkit – jó, a gombákkal más volt a nyitány, de hamar átváltottak nyers erőre.

Fura az is, ahogy Olga boszorkány létét kezelik. Néha csak olyan, mintha imádkozna és ennyi. Máskor viszont ér el változást, mint a széllel a film vége felé. Nagyon nyitva van, hogy van-e mágia, nincs, vagy mi van. De ez zavart volna kevésbé.

De a film látványvilága is megosztó. Véres is, nem is. Folyik a vér, Amleth nem egyszer látható nyakig véresen, de mintha már csak a végeredmény lenne. Hogy is írjam… Nem naturális, hogy kaszabolás közben nem az emberekből látjuk a vérzést, hanem már a támadók ruháin, fegyverén, stb. Mintha brutálisak is akarnának lenni, meg nem is. De nem ez akasztott meg. A látomások. A legalja az életfa, amelyen lóg a sok halott ős. Az nem kifejezés, hogy morbid. Rondán is néz ki. A valkűrök ugyanennyire nem tetszettek, de sorolhatnám tovább is. Akciónak még csak elmegy, ahogy pl. a vikingek bevadulva verik és ölik egymást, de minden más… Furcsa.

A szereplők túl egyszerűek, és nem tudok felsorakozni a főszereplők mögé sem. Bár, azt meg tudom érteni, hogy Olga nem akar rabszolga lenni, és szívesen besegít a gazdái lemészárlásába. Viszont, Gudrún királynét is meg tudom érteni, akinek hozzá kellett mennie a megerőszakolójához, aztán játszania a szerető feleséget. Miközben minden, ami fájt neki és megalázta, attól a férfitól eredt. Amleth bosszúszomja addig a pontig érthető, hogy az árulók ellen fordul, ha azok a saját rokonai is. De itt nem simán őket veszi sorra, a teljes vérvonalat el kell törölni. Sokkal összetettebb és fájdalmasabb ez a történet, mint amit kihoztak belőle. Dráma helyett véres viking kaszabolás.

Színészeket nem is akarok kiemelni belőle, minek? Annyira egysíkú a szereplők ábrázolása, hogy elsikkad minden, amitől többek lehetnének. Amleth messze nem a legélesebb kés a fiókban, és sokak idegesítettek. Pedig maga a névsor jól néz ki. Skarsgard külcsínre könnyen elmegy viking harcosnak, Kidman, Hawke, Dafoe, Taylor-Joy – nem egy rossz stáblista. Bár, az is felmerült bennem, hogy korosztályban mennyire hiteltelen. Egyszerűen öregnek néznek ki a játszott alakokhoz képest – Hawke viking királyként még fájni is tudott. Egyszerűen nem az a színész, akit el tudok képzelni egy ilyen karakter bőrében.

Végül, a nyelv. Angolul, vagy szinkronnal, de fájdalmas. Mű archaizálás, fület bántó mondatszerkezetek – nagyon nem esett jól.

Valami jobbat vártam, ezen leginkább csak átszenvedtem magam.