Az egyik szemem sír, a másik nevet. Mert van ebben a komédiában humoros jelenet is, de helyenként annyira erőltetett, hogy nem szerettem nézni sem.

A történet mese habbal, de komédia alapnak megfelel: a lelkes közalkalmazott rosszul viseli, hogy ki akarják rúgni. Közalkalmazott, vagyis nem tehetik utcára, de áthelyezhetik, hogy írja már alá a felmondását. Vincent viszont szereti a juttatásokat, a 13. havi fizetést, és hogy tulajdonképpen lógatja a lábát egész nap jó pénzért. Nem mond fel. Így indul az úton, amely elképesztő munkákat hoz neki sorban.

Itt már szólt a vészcsengő a fejemben – ha megnézem, milyen feladatokat kapott meg, a legtöbbhöz szakképzettség kell, és nagyon kétlem, hogy egy irodai alkalmazottat csak úgy oda lehetne tenni pl. egy menekülttáborba biztonsági őrnek. Börtönőrnek még annyira sem lehetne, de azért értem, mi akar ebben a poén lenni. Melyik a legdurvább? Passz. Volt ötletük bőven. Azért azon elkerekedett a szemem, amikor a sarki kutatóállomáson közölték vele, hogy neki kell a jegesmedvéket távol tartani a tudósoktól. Ha nem mutatnak hozzá egy árnyvideót arról, ahogy az elődját megrágcsálja a medve, az kifejezetten vicces is lett volna. Csak túltolták.

Ez a legjellemzőbb a filmre. Mindent annyira megnyomnak, hogy attól már nem vicces, hanem paródia. Elég csak a nő családjára nézni, akibe majd hősünk beleszeret. Az vicces lehetett volna, hogy a korábbi munkahelyén és összejött egy kollégával, és van onnan egy afroamerikai fia. De itt ezt négyszer eljátsszák – félig afrikai, ázsiai, skandináv meg francia gyereke is van a film végére.

Nehezemre esett együttérezni a főszereplővel.  Ha annyira a munkáját szeretné, és hasznos ember lenne, akkor rendben. De Vincent a juttatások és a lekenyerezés miatt szereti a munkáját. Vagyis, az ügyintézését mindenki hozott neki valamit: kis ital, falnivaló, miegymás. Pont annak a közalkalmazottnak tűnik, akit az életben ki nem állhatunk. Aki alig csinál valamit, azért is tartja a markát. Az egész rendszer ilyen korrupt a filmben, még egy negatív vonás. Igaz, a különféle feladatokban meglepően jól elboldogul és sokkal kedvelhetőbb, mint a természetes közegében.

Nem aranyos, nem barátságos, hanem harsány és paródia jellegű a történet. Közben akad egy-egy jobb odaszúrás, de annyira normának veszik a rossz gyakorlatot, hogy az is csak zavart. Emberek lefizetése, zsarolása – ahogy a vezető az alkalmazotton ver le mindent. Isabelle főnöke különösen visszataszító – különben vezető politikus.

A helyszínek sokszínűsége adott neki egy kis pluszt, és néha valóban ültek a poénok. Nem éreztem végig egyformán jónak, de megvoltak a pillanatai és látszik, hogy ez mennyire a főszerepet játszó Jerome Commandeur projektje. Lelkesen játssza végig, és szinte szerethetővé tud tenni egy olyan figurát, akinek a hozzáállása és az életvitele zavar.

Mellékszereplőként, vagy cameo jelenetben ismertebb arcok is felbukkannak. De nem annyi és olyan manőségben, hogy ez tudna javítani a filmen.

Egyszer elment, de annyi elég is volt belőle.