Nem is tudom, a Bécsi vér (s03e01) mennyire sorozat.

Abban igen, hogy krimi ügyeket oldanak meg, egy-egy esetet egy-egy epizódban. Csak éppen egy-egy rész egyben egy-egy film is, 80-90 perces hosszúsággal. Működne tévéfilmnek is, és az egész évadban, vagy akár az eddigi háromban sincs olyan összekötő elem, ami összehúzná a sorozatot.

A mostani nyitány ráadásul olyan furcsán viszonyul az előző zárlathoz, hogy nem is tudtam mit kezdeni vele. Max elég komolyan küzdött azért, hogy ne csak a szakmában, a magánéletében is a saját döntéseit hozhassa meg. Szakított a menyasszonyával, már elérte, hogy a választottja komolyan vegye. Erre újra a volt menyasszonyával flörtöl, aminek aztán folytatása se lesz, és a másik lány meg említés nélkül eltűnt? Mi ez? Az sem jó jel, hogy az eddig tipikus bécsi előkelő lány most feminista szálakat kapott, saját karriert kezd építeni – ha átalakítják a jellemét ilyen mértékben, valószínűleg a továbbiakban előre tolják és átveszi a másik lány helyét. Akivel mi is lett?

Az ügy viszont szépen összeállt, csavarral együtt. Fiatal lányokat ölnek meg az Elemi ösztönt idézően. Max tulajdonképpen profilozik, ami alapján majd ténylegesen nyomoznak is. Vannak ismerős elemek, csak a korszakra szabva. Ebben is megvan, ahogy a sajtó bevonásával igyekeznek a tettest lépre csalni.

Tetszettek a sorozat egészén áthaladó motívumok: mint Hamupipőke. Mondjuk, azért azt furán viccesnek találtam, hogy éppen azt a mesét kell a felügyelőnek felolvasnia a végén. Máshogy csengett az után, hogy a gyilkosságban milyen szerepe volt…

Korrekt kosztümös a sorozat, a kellő látványelemek megvannak benne. Kosztümök, hangulat. Egy volt, ami azért rossz irányba szúrt szemet. Az 1900-as évek első felében vagyunk – a bemutatott divatszalonban és a ruháikban pedig egy más korszak jelenik meg. Más szabással beugrana Yves Saint-Laurent, és erősen éreztem rajta a bécsi szecesszió hatását is – ami szintén évtizedekkel később jön, ha nem is annyival később, mint YSL. Látványosabb, aláírom, de a korhűség nem stimmel.

Még 2 rész vissza, majd mesélem, azokban mi jön.

Külön bejegyzést nem akartam neki, de felkerült végig a Dalfutár legutóbbi, ha jól rémlik, 8. évada is. 4 újabb rész és dal.

Az elején Hajós fel is vetette, hogy már mindenki annyira ismeri a koncepciót, hogy megpróbálnak valami kis csavart adni minden részben, hogy ne legyenek unalmasak. Így ebben az évadban voltak egymástól nagyon távol álló zenészek, akiknek valahogy közös nevezőre kellett jutni. Azért az kész volt, hogy pl. Péterfy Bori annyira nem szívlelte a neki szánt dal szövegét, hogy konkrétan írt helyette egy másikat a dallamra, és talán csak egy sort tartott meg az eredetiből.

Ebben az évadban készült el az első angol nyelvű dal is – azért itt is jól megnyomták a koncepciót. Ahogy belengették a szerzőnek, hogy írhat angolul. Ahogy olyan énekest kértek fel, aki az Államokban nőtt fel, és kint is, Magyarországon is igyekszik befutni. (Sajnáltam is Zórát, ahogy előre örült, hogy lesz egy jó magyar dala, erre angol szöveget kapott.) Nála talán csak Dés szeme kerekedett el jobban, hogy nem magyar szöveget kapott a dala.

A viták különben is jöttek most, hiszen már eleve úgy lettek összeválogatva, hogy nagyon más világokat képviseljenek. Lovasi András pl. olyan lazán beszólt Major Eszter dalszövegére, hogy nem tudtam eldönteni, sírás, üvöltözés vagy sima sokk lesz a dolog vége.

A forma tehát a régi, a tartammal igyekeztek kicsit játszani. Voltak nagy nevek, meg olyanok is, akik a saját ágazatukban nagyon menők, de a széles közönségnek nem olyan ismertek. Pl. Hundred Sins nevét ebben hallottam először. De nekem tetszik is, ahogy játszanak a generációkkal.

A másik ilyen vállalás, ami nem csak zenei szinten teszi izgalmassá a műsort, hogy nekimennek az előítéleteknek. Ebben az évadban Nótár Mary meghívása volt ilyen szempontból a csúcs, és beszélgettek is vele arról, hogy skatulyázzák be az általa képviselt stílus miatt.

Azt is lehetne elemezni, ki mennyire alkalmazkodó, vagy kekeckedő volt. Nem is tudom ki, talán Dés vagy Lovasi jegyezte meg, hogy a műsor közösen írunk számot koncepciója aranyos, de nem valós. A zene nem demokrácia. Meg is lehet nézni, hogy a stúdió nap pl. mennyit volt kamera előtt Lovasi illetve Nótár Mary. Szerintem Lovasi simán többet énekelt, mint Mary, nekem vele is egészen a fülemben van a dal.

Én továbbra is csak ajánlani tudom a műsort, most a 4-ből két dal tetszett, és az Odd One Out szövegét lassan tudom fejből. De nem is igazán a dalokért nézem, hanem a szereplőkért. Jó új arcát látni a már ismerteknek, illetve újabb zenészekkel és irányzatokkal ismerkedni.