Újabb példája annak, amikor a szinkronban nem csak módosítanak egy film címén, de az üzenetet is másfelé viszik. Eredetileg Woman is Losers. A nők vesztesek, vagy, ha maradunk a megadott formánál, Vesztes nők. Az is elmenne.

Ez hozná, hogy a nők mindössze azért, mert ez a nemük, már hátrányos helyzetben vannak. A film folyamatosan erre hozza a példákat: egy nem tervezett terhességhez ketten kellenek, mégis, a nő visel minden terhet. A történetben Marty bele is hal egy házi – fogorvos végezte – abortuszba, míg Celina kénytelen otthagyni az iskolát, dolgozni és gyereket nevelni egyszerre, míg Mateo élete semmit sem változik. Celina kapja a lenézést, mert feslett nő, míg Mateo éli világát. Amikor Celina már dolgozik, kevesebbet keres ugyanazért, mint a férfi munkatársak. Amikor férjhez megy, a tulaj csak azért felmond neki, mert már nincs esélye viszonyt kezdeni a friss házas lánnyal. Amikor válna, nem vehet saját házat, nem bérelhet lakást, de még kölcsönt sem vehet fel a férje vagy az apja nélkül. Vesztes nők, ezt mutatja az egész film. Hol van az a forradalom? Hogy az a zárás, hogy törvényes lesz az abortusz? Azt nem nevezném forradalomnak, és a szereplőktől függetlenül történt. Örülnek neki, de semmit nem tettek, hogy létrejöjjön a törvény.

Bár a nehézségekre van kihegyezve, és tényleg olyan, mintha a lányt az ág is húzná, azért nem lett depresszív alkotás. Olyan hősnője van, aki mindig feláll, megy és küzd tovább. Ebben van valami inspiráló is, ha azt rossz nézni, hogy önhibáján kívül mindig rosszul jár. Amit lehet, Celina kihozza az életéből – bár azt nem mondanám, hogy boldog is lesz, de a megelégedettségig eljut.

Van története a filmnek, van drámája – és testközelbe hozza a hősnője történetét. Ehhez kevert formát használ: egyrészt hagyományos, lineárisan elbeszélt történet, másrészt nyitják a falat. Nem sűrűn, de kiszólnak a nézőhöz és megtörik a történetet. Kiemelve, hogy ez csak egy történet, de azt példaként használják. Nézzük csak meg, mitől vesztesek a nők! Néha olyan, mintha várnák, hogy helyeseljünk, hogy igen, tényleg rossz nőnek születni. Modernebb ettől, de nem feltétlenül élvezhetőbb. Engem pl. kifejezetten zavar, ahogy ilyen formán a számba rágják, hogy mi a film üzenete. Lejött volna enélkül is.

Arról nem találtam semmit, mennyi pénzből hozta az HBO, de meglepően realistának tűnt a film. Mintha tényleg csak lementek volna az utcára, egy lakásba és forgattak volna. Nincs is látványelem, a színészeknek és a történetnek kell eladnia a filmet. Talán csak egy jelenet van, a hazatérő katonáknak rendezett buli a lányok táncával, ami filmes és nekem egészen a West Side Story jutott róla eszembe, meg az America.

Ha már színészek – rájuk is igaz, hogy mindennapira alakították őket. Minimális, vagy előnytelen smink és társaik. Komolyan meg is lepődtem, hogy amúgy miképpen néznek ki, főleg a női szereplők. Lorenza Izzo néha kifejezetten slampos a filmben, Chrissie Fit, aki pedig simán elmehetne a West Side Anitájának, egy-egy jelenetben döbbenetesen fiús. A színészi játékukkal semmi gond, csak fura volt egymás mellé tenni Celinát és Lorenzát.

A fesztiválfilmekért nem vagyok oda, ezt sem szerettem, de ezt meg tudtam nézni anélkül, hogy elálmosodjam. Nem volt ez rossz.