Egy könnyed kis spanyol komédia – ismerős panelekből, de szépen összerakva.

Kb. ezt tükrözik a kritikák is. Vannak jók, amelyek viccesnek találták a filmet, mások meg szinte értékelhetetlennek találták. Megjegyzem, nekem most volt hangulatom hozzá, és olyasmiken is tudtam vigyorogni, ami más esetben igencsak irritált volna.

Két oldalról közelítjük az eseményeket: a film felében szerencsétlen apát és nagyapát követjük, akik egy lemaradt gyerekkel hármasban igyekeznek utolérni a vonatot és a rajta levő kicsiket. Ők aztán belekeverednek mindenféle helyzetbe, mert a pénz persze a vonaton van a gyerekekkel, és sikerül mindig rossz időben tenni egy-egy megjegyzést. Pl. a hippiknek nagyon nem volt jó ötlet arról beszélni, hogy mennyire finom a sonka. Máris az úton találták magukat, és annyi lett a fuvarnak. De lopnak kocsit, benzint, részeget, keverednek konfliktusba rendőrökkel és másokkal is.

A vonaton eközben a gyerekek élvezik a nagy szabadságot. Pénzük van, felügyelet nincs. Csak éppen az egyik kalauz utálja a gyerekeket, megsejti mi zajlik és le akarja őket buktatni. Estére indulhat is az állóháború közöttük.

Kergetőzések, félreértések és egy-egy olyan poén, amiről nem is tudom eldönteni, hogy vicces vagy fárasztó. Konkrétan nyomorult részeg, akit az autójával együtt magukkal visznek. Ő olyan szinten el van tévedve, hogy folyamatosan meglepi az embert, mit hisz és mi van igazából.

Egyik poén jobban ül, más kevésbé. Azt feleslegesnek éreztem, hogy a kislányok ki is sminkelik a kalauzt, miután gyógyszerekkel kiütötték. De ahogy a vonaton lefutották és elejtették, az parádés. Gyakran azt kapjuk, amit a történet dinamikájából adódóan vár az ember, de vannak meglepetések is. Az pl. eszembe nem jutott volna, hogy úgy rázzák le a rendőröket, ahogy.

Mindenki tanul valamit, és szépen kisimulnak a konfliktusok a végére. Barátságok köttetnek, és az is megfejtésre kerül, hogy miért kell matematikát tanulni az iskolában.

Vidám hajsza az egész, ami változatos kalandokat variál végig. Ugyan vannak hasonló elemek benne – fizetés nélkül nem egyszer lépnek le a felnőttek, de annyi a helyszín és a sokszínű ember, akivel összetalálkoznak, hogy az tudja ezt feledtetni.

A gyerekek aranyosak, és jó közöttük a dinamika. Megvannak a hangadók, az engedelmesek, és el lehet hinni, hogy ők így összeállnak és kezelik a helyzetet. A szülői oldal szerencsétlenebb hatást kelt – nem véletlen, hogy a túlkorosnak kinéző fiúval mennek ők, míg a cuki kicsik a vonaton vannak.

Szerethető, családdal is nézhető darab. Nem eredeti ötletekkel van tele, de attól még működött.