Damien Chazelle azok közé a rendezők közé tartozik, akiknek megnézem úgy a filmjeit, hogy akár el sem olvasom, miről szólnak. A Whiplash akkora kedvencem, hogy kitart a lelkesedésem máig. A Babylon előtt sem olvastam semmit, mi ez.

Pillanatok alatt le is döbbentem párszor, és az első fél óra alatt nem tudom hányszor megkérdeztem magamtól, akarom-e én ezt nézni jó 3 hosszat. Nyomorult elefánt szállítása, az még csak abszurd. Amikor gyomorrontást kap, és beteríti a szállítókat, olyan altesti humor, ami undorít. Ebből lépünk át egy olyan buliba, hogy ahhoz képest Gatsby estélyei óvodás összejövetelek. A zene, a színek, az elvadult buli – van itt minden és mindenki. Fél óra után még azt sem tudtam, mi ennek a filmnek a története. Mert ez az egész csak felvezetés volt.

Utána kezdte kibontani Hollywood több filmesének történetét, és onnantól érdemes a filmről beszélni. Mert az a színes, harsány buli-nyitány látványos, túlzó, dekadens. Az Babylon. De aztán jön a filmcsillag Jack Conrad, aki jóképű és tehetséges, akit öregedve is mindenki imád. Aki ráérez a trendekre, és a hangosfilmről is egyik elsőként tudja, hogy az a jövő. Csak éppen már ő nem tud sztár maradni az új filmekkel, hiába próbálkozik. A mexikói Manny, aki imádja a filmeket, jó szervező, és aki egyre feljebb tör. Stúdióvezetővé válik, saját erőből, csak van egy átka. Nellie, a lány, akibe akkor beleszeretett, amikor még csak egy pimasz senki volt. Nellie, akit becsempészett a buliba, ahol felfigyelnek rá, kap egy mellékszerepet, ahonnan sztár lesz. Csak éppen a váltás a hangosfilmre, a nő szenvedélyei és származása, az tönkreteszi, Manny pedig mindig túl sokat áldoz a megmentésére.

Az ő hármasuk történetén át nézzük, ahogy a filmes szakma változik. Ahogy mások lesznek a filmek. Nem is értem mi a titok, mert nem egy olyan rész van benne, hogy keresztbe álltak a szemeim, és a cselekmény nagyon idegesített. A maffia szál és az a bűnbarlang meg a hamis pénz? Szavakat se találok rá, annyira zavart és undorított az egész. Mégis, néztem a filmet és valahogy érdekelt, mi sül ki mindebből.

Látvány, dinamika, az van benne végig.

Még csak a színészekre se lehet panasz, szinte rájuk vannak írva a szerepek. Brad Pitt, mint az öregedő egykori sztár? Margot Robbie, aki a pimaszságával és a szexi küllemével mindenkit levesz a lábáról? Jól áll nekik, és jók a mellékszereplők is. Diego Calva is kellemes meglepetés Manny szerepében – töröm is a fejem, hogy a Narcos évadban ki volt, de még nem esett le. Itt emlékezetesebb lett az alakítása.

Mindig van ez a libikóka. Látványos, jól megírt és valami polgárpukkasztó. Babylon, igen, ezzel magyaráznám a címet. A szex, a drog, a tobzódás a bűnökben.

Aztán, ott az a zseniális vége, amikor évekkel később Manny bemegy a moziba, és pont az Ének az esőben megy. Az, amit akkor látni rajta, ahogy a film visszahozza az emlékeit és magával ragadja – az a mozi varázsa. Ahogy aztán pörög a film és jönnek az ikonikus mozi pillanatok – a Jurassic Park, a Terminátor 2, Neo és az Avatar és még sorolhatnám. Akkor olyan szinten elkapott a mozivarázs érzése, hogy ott és akkor átéreztem, miért szerettem moziba járni. Mielőtt jött a HO meg a stream.

Az az érzés, azért nekem megérte a film minden túlzással és extrém elemmel. Nem a Whiplash, nem is a La-la-land, de nem is kell annak lennie. Valamit adott, valamit átéreztetett velem.