Ilyesmivel se sűrűn találkozom. Kezeket fel, ki emlékszik az Adidas vagy Puma című filmre? Én jelentkezem. Legjobban az maradt meg bennem, ahogy a végén az Aranycsapat kikap a németektől, és Adi örül, mert a srácok Adidas cipőben fociztak.

Így nem kicsit lepett meg, amikor találkoztam ezzel a sorozattal. (Bár elmenne egy nagyon hosszú filmnek is, nálunk két részben adták le.) Még a szereplőkre is ismerősek voltak, de valahogy mégsem stimmelt. Mindkét rész végét megnéztem, egyik sem az a nekünk hírhedt VB-döntő. Akkor mi ez? Az a film ennek a hosszabb változatnak a vágott verziója? Meg is néztem, hogy kiderítsem.

Ez hosszabb, dupla játékidővel nem mondtam sokat ennyivel. Ki van kerekítve minden történet, ami az emlegetett rövidebb verzióban éppen csak elhangzott és homályos is maradt. Itt van egy plusz keret is: a már nagyon öreg, egymással kb. 30 éve nem beszélő testvérek még mindig háborúznak egymással. Rudi azonban a rákkal viaskodik, nem kér kezelést, és tudni, hogy az év végét már nem éri meg. Adi meg gyötrődik, hogy felvegye-e a telefont. Közben meg visszapörög az idő, és megnézhetjük, a Dassler cipőgyár hogyan vált ketté és kezdődött a testvérháború.

Tragikus is, ahogy egy annyira összetartó páros a hatalom miatt ugrott egymás torkának. Pedig még a szakterületük se egyezett: Adi volt a cipész, aki kitalálta, hogy speciális sportcipőket kezdjenek el gyártani és megtervezte a cipőket. Rudi volt a marketinges és üzletember. Kiegészítették egymást, és keresett márkát csináltak a semmiből. Csak aztán… a film elmeséli, mi minden állt közéjük.

Családregényként is működik ez a hosszabb verzió, mert nem csak a szüleikből kapunk többet, de bekerültek a történetbe az elsőszülött fiaik is, akik vitték tovább az üzletet. Ugyan mindkét nagy öreg nehezen engedte el a gyeplőt, és nem feltétlenül örültek, hogy milyenné tették a fiaiakat, de mindkét ifjabb Dassler is cipőgyáros lett.

Közben meg jöttek a jelenetek is, amelyekre emlékeztem. Az a bizonyos VB döntő is benne volt, csak a sportháború is nagyobb szerepet tudott így kapni. Abban csak az volt benne, hogy harcoltak, a német csapat kinek a cipőjében focizzon a VB-n. Itt láttuk, ahogy az olimpián kezdték, még 33-ban, és ezért kellett a náci pártba is belépni. Majd léptek tovább, mert az egyéni sportolók eljutottak oda, hogy jutalékot akartak, hogy egy bizonyos cipőt hordjanak. A nagy nevekért vagyonokat fizettek, és hogyan fajultak el a dolgok, mire Pele csillaga kezdett nagyon magasra emelkedni. Ott újabb szintet léptek – jó példája annak, hogy mennyire tették tönkre a gyerekeiket.

A két fivér – Adi és Rudi nagyon különböző személyiségek, és ezt a színészek is vissza tudták adni. Friedel valósággal eltűnik Koffler árnyékában: az egyik a bulik lelke, nagy nőcsábász, a másik jobban érzi magát egyedül dolgozgatva. De igazából az volt legjobban megfogva, ahogy a testvéri közelség versengésbe és gyanakvásba csapott át. Ahogy a gesztusaik is változni kezdtek ezzel. A két színész viszi is a prímet, a mellékszereplők éppen csak villanni tudnak mellettük.

A külcsín is működött. A XX. század első fele ruhákban, autókban, életterekben. Nem dolgoztak sok helyszínen, a legtöbbször a családi otthonokban és a gyárban vagyunk, de tudtak nyitni másfelé, ahogy a cég is egyre jobban befutott.

Karriertörténetnek, családtörténetnek is működött. Amúgy is rá vagyok kattanva az olyan történetekre amelyekben valamit létrehoznak, és itt teljesen megvolt az élmény, ahogy sportcipőt készítettek és folyamatosan fejlesztették.

Most már csak annyi van vissza, hogy azt a bizonyos filmet visszakeressem. Legalább annyit, hogy ugyanez rövidítve, vagy azért ott más a szereposztás. Fent van Youtube-on, majd írom, mire jutottam.