Mindig megfogadom, hogy rövidebb leszek a sorozatrészekkel, aztán sose jön össze. Akkor, újabb kísérlet.
Az All American (s05e18-19) tipikus részeket hozott, most is.
Olyan szálakat ragoznak tovább, amelyek már kezdenek unalmasak is lenni: megint előszedték JJ ügyét, akivel nagyon lelkizni akartak. A másik meg Spencer szerelmi élete, és megint ment a játszma. Mit érez igazán Liv iránt és viszont? Röviden – folytatódik tovább a libikóka. Még mindig sokkal szívesebben nézem a Jordan – Layla párost, akik jelenleg a sorozat fix párja és aranyosak is együtt.
Megint meg lehet nézni, ki hogyan öltözködik. Ezt is sokat ismétlem, de ez már eye candy sorozat és gazdagokat mutat, elég csak a ruháikra ránézni.
Emlékezetes jelenet… igazából kiemelkedő nem volt. Mindenki pont azt hozza, amit eddig is és tipikus jeleneteket is adnak nekik.
A Young Sheldon (s06e18-19) egyik részében Georgie és a lánykérés volt megint a téma, a másikban Sheldon ijedt meg attól, hogy lemarad a
diplomaszerzési versenyben és új mentort keresett magának. A másodikban legalább volt mosolygós rész is, a házasodó téma nagyon hidegen hagy.
Már kezdik témává emelni, hogy a kamaszok is megállíthatatlanul nőnek. Ideje volt – az egész évad alatt azt írtam, hogy már nem tűnik gyereknek egyik iker sem. Jó lesz, ha a sorozatban is lépnek valamit az ügyben.
Vagyis, humor most se nagyon volt, és lényegében a cselekmény se haladt. Emlékezetes jelenet max annyi, amikor megállapították, hogy a Star Trekben izgalmasabb űrlényeket keresni.
A mi kis falunk (s07e17) most a másik szálra koncentrált: Anikó megkezdte a beilleszkedését a polgármesteri hivatalban. Mellette szervezni kellett egy szoboravatási ünnepélyt, és Janó igyekezett visszaszerezni a véletlenül püspökségre beküldött fotókat.
A szoboravatós részben voltak vicces ötletek, ha egy része erőltetett is. Ahogy eltérítették az asszonykórust és a sofőrt lecserélték, túlzás. Azon viszont jót vigyorogtam, ahogy az öreglányok befogták Lacit és rajta vigyorgott aztán mindenki.
A recept ugyanaz – sok szereplő, több történetből áll össze az epizód és alsóbb humor.
A Chicago Fire (s11e19) pár mondattal lerendezem: teljesen a szokott recept. Nem látványos mentés, magánéleti szappan. Most Gallo a középpontban, aki a nagynénjével rendezi a kapcsolatát. Humornak Sylvie szerencsétlen bűvészkedését szánták, de nem volt vicce.
A 9-1-1 (s05e13-15) a túlságosan magánéletes rész után visszatalált magához. Főleg a Chicago Fire mellé téve
látványos, hogy ebben még próbálkoznak látványosabb, érdekesebb esetekkel is, miközben ebben is megy a magánéleti szappan. Hiszen Maddie még mindig igyekszik visszatalálni a családjához, és van terápia, van elgondolkozás a jövőről és hasonlók.
De, ami emlékezetes benne és ami eladja, azok a mentések. A pasi, akit beszőttek a pókok. A nő, akibe beleállt a stop tábla és még lehetne sorolni. Nem is annyira a mentés maga, hanem ezek az agyament esetek, ezekért nézem. Most volt is belőlük.
A Silo (s01e03) hozta a szokott szintet. Növeli a rejtélyt, Juliette el is szánja magát a nyomozásra. Mellette a polgármester körbesétált, így magát a silót is jobban megismertük. Roppant látványos, ahogy az egyes szintek hatalmas tereket befognak, és mi zajlik rajtuk.
Emlékezetes rész a generátor javítása volt. Azt nagyon elkapták, ahogy a szerelők stresszben és nagyon sietve dolgoznak, miközben mindenki retteg, hogy többé nem lesz áram.
Ebben most úgy tűnik, összeállnak a dolgok. Jó a történet – úgy is, hogy a regényből tudom, mi lesz -, jó a stáb és kellően látványos is.
Mivel új sorozatokat is keresek, kipróbáltam a White House Plumbers (s01e01-02) első részeit is. És nem tudom. Az első után azt mondtam, ebből többet nem akarok látni. Aztán megnéztem a másodikat, és elbizonytalanodtam.
Nem tetszik azzal sem, de elgondolkodtam, milyennek kellene látnom. Paródiának tűnik, de lehet, inkább szatíra. Nehéz elhinni, hogy az élet ilyen helyzeteket produkál. Túl sűrűn abszurd ez a sorozat: amikor az FBI ügynök bekapcsolja Hitler beszédét vacsora mellé zenének, vagy amikor megjelennek a hazafinak mondott segítők, akik kubaiak és még angolul sem tudnak rendesen.
Viszont, brutálisan erős a szereposztás. Kis mellékszerepben is találni mozisztárt. A főszerepeket Woody Harrelson és Justin Theroux játsszák, mindketten nagyot mennek. Mindkét színészt bírom, és itt annyira ellenszenvesek a figuráik, hogy az agyamra mennek. Judy Greert meg se ismertem, Lena Headey karakterét még próbálom besorolni. Domhnall Gleeson meg olyan főnököt játszik, akitől az ég mentsen meg – nem ad parancsot, nem ad semmit, de elvárja, hogy legyen meg a dolog. Mossa kezeit.
Egy részt még megnézek, aztán eldöntöm. Legalább érteni akarom, mégis, mi ebben a sorozatban a pláne. Ők azok, akik miatt megbukott Nixon? Kretének, kinézném belőlük.
