Gyerekkönyv siker volt, nálunk is olvasható. Pont olyan történet, ami illik a Disney profijába. Jött is belőle a film.

Az eredetit nem olvastam, így nem tudom, mennyire ismer rá az, aki szerette azt a történetet. De mivel az írónő elvállalt benne egy cameo szerepet, gondolom, hogy nem lehet éppen gyökeresen más, mint amit elképzelt. Plusz, már az első kb. fél óra után egész jól megtippeltem, mi lesz a vége. Vagyis, annyira követi az elvárásokat, hogy simán el tudom képzelni, hogy megírva is így lett.

De a történetről is valamit. Flora egyre inkább álmait elvesztő kislány – a szülei válásközeli állapota és ahogy mindketten egyre rosszabbul vannak, nagyon rossz a kislánynak. De akkor az élete csöppen egy mókus, akit a porszívóból kellett kiszedni. Flora hamar meg lesz róla győződve, hogy Odüsszeusz szupererőre tett szert, és megindulnak a kalandok. A családnak meg pont erre van szüksége.

Talán látszik, miért is írtam, hogy Disney kompatibilis. Gyerek és cuki állat? Pipa. Szőke, cserfes kislány és egy nagyon cuki mókus. Ha animált, ha élőszereplő, egyszerűen jó nézni ezt a mókust. A kutyás filmeket is szeretem, de azért mókust ritkábban látni képernyőn.

A családi üzenet – mondanom se kell, hogy úgy a legboldogabbak, ha együtt vannak. Ugyan George a karrierválságában elköltözött, de nyilvánvaló kezdettől, hogy a feleségével még szeretik egymást. Csak az álmai jókora ütést kaptak, és menekült minden elől. Ahogy Flora is azt akarja, hogy legyen minden a régiben, ki nem mondva a szülei is ezt szeretnék. Együtt tudnak megoldani mindent, és a legszebb emlékeik is közösek. Vagyis – a Disney kb. annyira szereti a család fontosságát mondogatni, mint Vin Diesel a Halálos iramban filmekben, és ebben a sztoriban ez meg is van.

A szuperhős vonal. Ezt nem is kell ragozni. Disney – Marvel – Bosszúállók…

Kedves a történet, alapvetően kellemesen humoros is. Némely poénja azért nagyon gyerekekre van szabva, de tudtam mosolyogni rajta anélül, hogy nagyon le kellett volna kapcsolni az agyam. Akad bőven utalás benne olyasmikre is, ami azért nem gyerekeknek van kitalálva. Ahogy a Rose & Jack díj a medencében landol, eltörik és a Jack baba lesüllyed a vízben? Nekem akkor esett le, hogy a díj a Titanic szerelmes párjáról lett elnevezve.

A főszereplők kevesek és szerethetők, legfeljebb kicsit szerencsétlenebbek, mint ami ildomos a mindennapokban. A mellékszereplők sokasága meg humoros mellékalak. A sintér, akinek a mókusok tették tönkre a karrierjét és azóta vadászik rájuk? Kb. mint azok a szerencsétlen felnőttek, akiket egy-egy filmben a gyerekek vagy egy állat kijátszik.

A szereposztást sztárnak nem nevezném, de nem is névtelenekkel tömték tele. A főszereplő család tagjai mind ismertek vagy egy-egy sorozatból, vagy komikusként bizonyítottak. Rájuk is van írva a szerep, így mondhatni, biztosra mentek a készítők.

Ragozhatnám még, de nálam már eldőlt ott, hogy cuki a mókus. Szerencsére más jóság is van benne, nem csak az állati főszereplő.