Életrajzi filmként is lehet nézni, de valahogy nem az fogott meg benne. A Puskásban éppen mostanában hallgattam meg, hogy politikai okokból mit műveltek az Aranycsapattal a VB elvesztése után. Itt is azon kattogott az agyam, hogy mi lehetett volna ebből a fiúból, ha nem szovjetnek születik és nem teszi tönkre a rendszer.

Mert az végig ki van emelve, hogy Sztrelcov focistának tartotta magát, nagyon népszerű volt és ennek megfelelően, szórakozva élt. Messze volt a szovjet ideáloktól, és a rendszer le is csapott rá. Példát statuáltak, és a legígéretesebb focistájukat elküldték a GULAG-ra bányászni. Egy diktatúra olyan polgára volt, aki nem akart lefeküdni a pártnak. Esélye sem volt nyerni ellenük – ugyan a filmben egyszer rákérdeznek tőle, miért nem megy Nyugatra, de választ nem kaptunk. Egyszerűen kár érte, hogy a legjobb éveit elzárva kellett töltenie.

A film ugyan gyárt hozzá romantikus keretet is: pont olyan lányba szeret bele, aki egy kommunista párttisztnek is tetszik, és mivel a lány a focistát választja, a kommunista bosszút áll. A végére, a filmben már nem is annyira a karrierje miatt küzd és bánkódik, hanem az elveszett szerelme és családja miatt. A filmben különben le se jön, mennyire fiatalon került bele ebbe a csapdába, alig lehetett fiatalembernek és nem kamasznak nevezni.

Vannak benne mérkőzések is, de nem vitték túlzásba. Éppen annyi, hogy gólokat lássunk, meg pár cselezést. A nagy zárójelenetben sem a mérkőzést tették meg a fő helyre, noha a stadion nyújtotta lehetőséget ott használták. A tömeg ereje, vagy éppen Pele feltűnése is ott mutatott igazán. Előtte még egy edzésprogramba néztünk bele, de azt is annyira rövidre szabták, mint a meccseket. Pár bevágás, egy kis hangulatkeltés, de semmi több.

A szerelmi témát kavargatták, és csapták hozzá, hogy a kommunizmusban az eszme és a látszat mindig mennyivel többet ért, mint az igazság. Különben nagyon egyensúlyoz a film: magát a kommunista rendszert nem kezdi el kritizálni, hanem kijelöli azt a nem is éppen magasan levő hivatalnokot, aki személyes bosszúra használja a rendszert. A filmben abszolút igazságtalanul bánnak Sztrelcovval, azt meg valószínűleg nem tudjuk meg, hogy mi volt a valóság. Kicsit azért utána olvastam, és nem éppen az a történet köszönt vissza a filmben, mint amit találtam. Szó sincs volt barátnőről, aki féltékeny az új asszony miatt. Ahogy nem személyes bulit tartottak a kérdéses estén, és nem egyedül volt a csapatból Sztrelcov. Különbséget is kell tenni a két sík között – a filmben Sztrelcov áldozat, de ha valóban erőszaktevő volt, akkor az életben nem tudom sajnálni. Még, ha igazságtalanul többet is kapott ugyanazért, mint a csapattársai.

A szereplőválogatás alapja az eye candy faktor lehetett. Alla és Eduard esetében is szép fiatalok kellettek – igaz, Alekszandr Petrov legalább ott kapott többre esélyt, amikor a filmen 5 év után kijön a börtönből. Ott lehetett éles váltást tenni az előtte és utána között. Ahogy a komolytalan, tehetséges és szórakozott fiú már oda volt, és egy lélekben teljesen más alak tért vissza.

Nem mondanám látványos filmnek sem. Bár a több helyszín megvan, de mégis elég szűknek tűnik a mozgástér. A történet és a szereplők fizikai tere is erőszakosan körbehatárolt és nem tűnik igazinak. Megrendezett az egész.

Egyszer meg lehetett nézni, de nem egy újranézős film. Ahhoz túl sok mindenben volt mű és erőltetett benne.