Láttam pár koreai filmet/sorozatot, ami tetszett, és hirtelen azt gondoltam, keresek még. Most pedig nem sikerült olyat találnom, ami tetszett volna. Leginkább azért, mert fura volt ez a film.

A történet sok tekintetben akár nyugati krimi is lehetett volna. Emberek sora hal meg érdekes módon, az ügyet kapó nyomozónő meg éppen egy új társsal igyekszik megbarátkozni. Hogy még cifrább legyen a történet, egy olyan múltbéli eset kezd indítékként körvonalazódni, ami a kelleténél személyesebben érinti a rendőrnőt. Hiszen ki fog derülni, miért lett belőle rendőr, és ugyanolyan bűn vezette erre az útra, amint amit az áldozatok a múltban elkövettek.

Hát igen, elég nehéz nem a gyilkosnak drukkolni, amikor ilyesmi derül ki az általa meggyilkoltakról. A rendőrnőnek is elég lehet fellépni ellene, amikor éppen egy ilyen ügy hajtja őt is. Csak abban van eltérés közöttük, hogy So-young törvényes úton akar elégtételt venni, neki eszébe sem jut igazságtevőt játszani. Sajnálatos is, hogy tulajdonképpen egyik eset sem oldódna meg azt az utat járva. A mostani ügyet kiváltó múltbeli esetet eltussolták, a rendőrnő életét megrontó férfi pedig boldogan élte volna a maga kis életét.

Mennyire kell meglepődni a csavaron, a gyilkos személyén? Hát… nem egyértelmű, hogy ő volt, de nem is olyan nagyon meglepő. Volt már ilyen, nyugati filmekben is, hogy a tettes így kerül közel az ügyhöz és az áldozatokhoz. Ami igazából meglepett, az a tettes múltbéli szerepe. Ilyen szempontból kerek is lesz a végére, hogy mindenki megkapja, amit érdemelt.

Maga a nyomozás lassan halad, kell hozzá szerencse. Az ugyan hatásos, amikor a rendőrnő fejében összeáll a kép, de különben nem egy izgalmas film. Ha kicsit jobban vágják, talán. Így elég lassúnak érződött, és csak a végére kezdett jobban lekötni.

Ami a plusz színt adja hozzá, hogy a szellem témát kezeli másképpen, mint a nyugati társai. Nálunk jobban elválna a két zsáner: vagy szellemes bosszúálló film lenne, vagy egy mostani sorozatgyilkosság alapján régi ügyet is érintő krimi. De az ázsiaiak nagyon otthon vannak az ilyen szellemekkel operáló horrorokban, nem véletlenül származik onnan az Átok és a Kör franchise is. Most is jó kézzel van vágva, hogy mi az illúzió, mi a természetfeletti. A Kör is felrémlett lelki szemeim előtt, hiszen nem először láttam olyan szellemet, aki egy felvételt választ kísértése eszközének.

Látványfilmnek sem lehet nevezni. Nincs jellegzetes helyszíne, nincs látványos jelenete. Sokat beszélgetnek, követik a nyomokat, de nem feltűnő környezetben. A ruházatuk kifejezetten egysíkú és beolvad a környezetbe. A szellem vonalon lehetett volna ilyen téren többet játszani, de értem, miért nem tették. Így jó játék marad a végéig, hogy valóban van-e bosszúálló szellem, vagy egy ravasz elme valósít meg mindent nagyon is a hétköznapokban.

Emlékezetesebb szereplő, színész számomra nem volt benne. Klisék köszöntek vissza: a régóta rendőr, komoly nyomozónő olyan társat kap, aki még nagyon lelkes, és van benne egy osztály bohóca attitűd is. Éppen csak azt nem játszották meg, hogy szerelmi téren is közel kerüljenek egymáshoz, de ebbe a filmbe nem is hiányzott. Itt mindenki a démonjaival küzdött, hol szó szerint, hol csak képletesen, és nem gyengédebb érzelmeket dédelgettek.

Vagyis, újfent egy olyan film, amit egyszer megnéztem, de annyi elég is volt belőle. Hiába a horror beütés, nem nyomta meg a félelemküszöböm sem.