Néha megesik, és most is fogtam a fejem. Ez most mi? Egy része olyan, mintha abszurd és fekete komédia lenne. Ugyanakkor van benne bosszú és maffia, akár akciófilmnek is lehetne nézni. Csak éppen tisztán se nem egyik, se nem másik. Inkább a komédia felé hajlanék különben, de annyi tragédia és baj van ebben a filmben, hogy ez se passzol.
A történet egyszerű. Megszállott katona férj, az asszony otthon tartja a frontot, neveli a gyereket. Ám egy balesetben a nő meghal, és az eltávolodott apa -lánya párosnak valahogy össze kellene fogni. Ennyi alapján dráma is lehetne, csak éppen a szerelvényen utazó statikusnak rögeszméje lesz, hogy nem is baleset történt. A barátaival modellt állít fel, Markus meg belekezd a vált bűnösök levadászásába, miközben kibővült és különös családjuk valamiképpen próbál megbirkózni a gyásszal. A történet az mozgatja, hogy Markus éppen kivel és hogyan végez, illetve milyen abszurd módon gyógyulnak meg hazudnak a férfi lányának.
Nekem különben ezek maradnak a film leginkább emlékezetes részei. Mathilde simán elhiszi, hogy terápián vesznek részt, miközben az informatikusok maguk is elég furák, betegek és labilisok, a lánynak előadott dolgaik a saját korábbi terápiás tapasztalataikból származnak. Ahol, megjegyzem, a betegek és nem az orvosok voltak. Erre rátesznek olyan szereplőket, mint a maffiózótól kimentett szexrabszolga, akit megsajnálnak, nem ölnek meg, hanem hazavisznek magukkal. Neki aztán vannak olyan beszólásai, hogy a többiekkel csak lestem, hogy mit is mondott Bodashka. Akát vacsora mellett is tesz olyan megjegyzéseket, hogy komolyan nem tudtam eldönteni, ezen most sírnom vagy nevetnem kellene.
De ez különben is igaz a filmre. Nagyon sokszor képtelen voltam eldönteni, hogy sírnom kellene a drámán, vagy engedjek a humornak és vigyorogjak. Tisztán egyik sincs benne. Túl abszurd, hogy komolyan vegyem, de ahhoz meg dráma, hogy könnyed legyen. Most próbálom úgy nézni, hogy ezzel a valósághoz közelibb igyekszik lenni, ahol vannak tragikus véletlenek, különös alakok és diszfunkcionális emberek.
Ha valamit ki kellene belőle hámoznom, az annyi lenne, hogy nem lehet felkészülni semmire. Véletlenek és bajok vannak, és valahogy csak túl kell élni. Nem szabad és nem lehet indokokat, logikát keresni, mert az ember egyszerűen képtelen átlátni, mi miért történik.
Látványfilmnek nem mondanám. Ugyan Markus és a csapat egy ponton átmennek a maffia vadászatba, de kevés ilyen jelenet van és a legtöbb nagyon gyorsan le is zajlik. Mire feleszméltem, Markus már ki is tört pár nyakat vagy kilőtt egy tárat és hevertek körötte a hullák. A végére engedtek meg ebben is poént, amikor a tudósok is kitalálták, hogy harcolni akarnak tanulni. Kaptak is leckét, a végén meg bemutathatták, mit tanultak. Annyi volt, hogy a plusz szín és akció jelző meglegyen, de nem ez az emlékezetes része.
Azt a színészeknek tartogatnám. Mads Mikkelsen hozza a mogorva, szótlan és szenvedő, kemény férfit. Simán megadja az alaptónust a filmnek, és egy percre sem merült fel bennem, hogy ne hinném el kemény katonának. Azon inkább kattogott az agyam, hogy minek kellett az a szakáll. Nikolaj Lie Kaas pedig tökéletes ellenpont lett neki. Ő az érzékeny, agyalós, sokat beszélő figura mellette. Önmagában mindkettejükben van valami defekt, de együtt mondhatni egész normálisak lennének.
Még emésztem kicsit, nem egy könnyed esti mozi, de nem bánom, hogy láttam. Volt benne egyedi vonás, és ez a fura humora, ez viccesebb nekem, mint pl. egy Adam Sandler képviselte gagyiság.
