Már úgy álltam neki, hogy a regényen átrágtam magam. Mert ez eredetileg könyv – ugyanaz a szerző, aki a Daisy Jones & The Six kötetet írta, amiből elég sikeres sorozat lett. Szerintem Daisy, a szerelmi háromszög után majd jön Jenkins Reid több története is filmen, de egyelőre van ez a hármas.

Sajnálatos, de pont egy olyan témát ragoz, ami nálam a legrosszabbak között van. Rühellem a szerelmi háromszögeket, pláne akkor, ha valaki tényleg benne igyekszik lenni mindkettőben. Ok, itt elég speciális helyzet alakul ki, de akkor is. Hiába talált ki Jenkins Reid egy ilyen történetet, nekem bajom van a hősnő viselkedésével.

Emma mást sem akart, mint elmenekülni otthonról, kalandozni és bejárni a világot. A gimis álomfiú, Jesse felfigyel rá, és együtt állnak neki az álom megvalósításának. Már házasok és még mindig nagyon boldogok, amikor Jesse egy fotózásra tartva lezuhan és eltűnik. Emma lassan kezdi újra: visszaköltözik a szülővárosukba, átveszi a családi könyvesboltot, majd összejön a középiskolai legjobb barátjával. Sam mindig is szerette, csak éppen ott volt Jesse. Most már el is jegyzik egymást, amikor megcsörren Emma telefonja. Jesse hívja – egy lakatlan szigeten volt eddig, de hazaúszott és vissza akarja kapni az életét.

Emma pedig abban a helyzetben találja magát, hogy mindkét férfit szereti. Jesse a nagy szerelem, akit túl jónak gondolt magához, de megkapta és csodás volt. Sam meg a biztonság, az új kezdet. Hogy válasszon? Az alapvető probléma meg az, hogy kívülről teljesen egyértelmű. Évek teltek el, és Emma nagyon megváltozott. A kalandozó, világjáró energiabombából könyvesboltos lett, aki családot tervez és szereti a kisvárost. Jesse pedig rohanna mindenfelé, neki a régi Emma kellene. Még ki is mondja. Emma más lett. Folyamatosan ezzel szembesülnek, hogy már nagyon mást akarnak az élettől. Emma mégsem tud dönteni, egyszerre szédíti mindkét férfit. Ez az, amiért közel ellenszenves is nekem.

Megjegyzem, a regényben még inkább, mint a filmen. Jenkins Reid úgy írta meg, hogy éppen azt a férfit szereti jobban, aki a szeme előtt van. Jesse elhívja kávézni – amint vele van, nem is érti, miért nem megy vele azonnal és annyira imádja. Aztán hazamegy Samhez, és már vele boldog, vele fekszik le és nem is érti, hogy gondolhatta, hogy nem ő az igazi. A filmen ebből visszavettek, szexuálisan és érzelmileg sem ugrál annyira a két férfi között, de még így is több volt, mint amit tisztességesnek tartok.

Nyomorult Sam. Nekem különben ő a halványabb, a kevésbé szimpatikus, de akkor sem ezt érdemelte. Simán visszafogadja a nőt, amikor pontosan tudja, hogy éppen egy szex hétvégéről érkezik vissza hozzá. Még mondja is, hogy tudja, de hallani nem akarja, amikor Emma bevallaná, mit csinált és bocsánatot kérne. Nekem a végére kb. olyan érzésem volt, hogy mindkét pasi túl jó Emmának.

Pedig a filmből is kikerekedik a lényeg. Hogy változunk, velünk az érzelmeink is. Így a nagy szerelem is halványodhat, és más lehet az igazi, ahogy mi is mások leszünk. Mindenki kap a végére happy endet, szépen el van varrva minden. Mégis, Emma alakja a regényből már annyira felhúzott, hogy filmen sem tudtam szimpatizálni vele. Igaz, nem is nagyon próbáltam.

A szereposztást erős közepesnek mondanám. Igazi sztárnak senkinek nem sikerült lennie, de közel vannak/voltak hozzá. Philippa Soo a Hamilton egyik főszereplőjeként mindent nyert, amit csak lehetett. Ő volt Alexander felesége benne, kb. a legfontosabb női szerep a darabban. Utána filmezni is elkezdett, de semmi nincs a Hamilton sikerének a közelében. Simu Liu bekerült a Marvel főszereplők közé, aztán most már úgy tűnik, egy olyan történetben, ami jól el is hal. Ő volt a gyűrűs történet főszereplője, utána szerintem még csak cameo szerepet sem kapott a többi filmben. Luke Bracey meg sikergyanús akciók és románcok főszereplőjeként is feltűnt, majd már csak mellékszereplőként, de igazán semmi se robbant be.

Nagyon női film is lett, pedig azért elég extrém történet van benne. Jesse olimpiai szintű hosszútávúszó volt, aki azért nem lett olimpikon, mert Emma mellett inkább felfedezte a világot és élhetett az imádott fotózásnak. Évekig egyedül marad egy szigeten. Hogyan éli túl? Majd edzeni kezd, mindig egyre többet úszik, hogy majd hazaérjen. Ok, a románcok amúgy is kevésbé kötnek le. De simán megnéztem volna ezt a filmet Jesse oldaláról, ami vele történt. Jenkins Reid különben nyilatkozta, hogy direkt nem ez a történet született meg. Neki Emma volt az érdekes. De még így is, van a regényben egy fejezet, amikor Jesse kiakad, és azért elmesél dolgokat a feleségének. A filmben ez nincs benne.

Nem is látványfilm, ebből adódóan. Az emberek és az érzelmeik a lényeg. Hallmark filmnél különben jobb, és Jenkins Reid jól meg is írta. De Emmával akkor sem barátkoztam meg.