Ilyen ritka rossz kritikákat is ritkán látok egy film mellett. Nem is tudom, Liam Neeson mikor nyúlt ennyire mellé utoljára. Mondjuk, én azért annyira nem utáltam, de számomra is messze van a jótól.

Még akkor is, ha én díjaztam, hogy Neeson most egy kiöregedett, de erkölcsös magánnyomozót játszik, nem pedig egy akciópapát, aki a fél stábot laposra veri vagy lövi. Lehet, az a fő baj, hogy ki ez a kiöregedett nyomozó. Philip Marlowe. Ikonikus irodalmi és filmes alak is, és nekem sem ilyen kép élt róla a fejemben, mint amit ez a film szállított.

Ez a Marlowe lassabb és bárhogy igyekeznek is kendőzni, Neeson egészen megfáradva adja elő. Ahogy mellé tették Adewale Akinnuoye-Agbaje-t, simán egy nyugdíjas klubban éreztem magam. Amikor kedélyesen csevegnek, akár a film végén is? Az valami ritka borzalmas.

Aztán, ott van az is, hogy a mellékszereplők se nagyon érzik a zsánert. Diane Kruger kellene legyen a végzet asszonya szereplő benne, de egy téren se brillírozik. Nem tűnik veszélyesnek, még akkor sem, amikor kimutatja a foga fehérjét és bizony megkeveri és lövi a dolgokat a film végére. Kinézetre sem hozta azt a buja szépséget, aki mindenkit levesz a lábáról. Ráfognám arra, hogy ő is öregebb a szerepre, mint kellene, de akkor mit mondjak Jessica Lange kapcsán? Hagyományos értelemben ő kevésbé szép, mint Krueger. Jóval idősebb is, itt egyenesen az anyját játssza a másik nőnek. Mégis, Lange tudta hozni azt, amit egy ilyen filmben a femme fatale kellene, hogy beletegyen. Szép, de éppen annyira veszélyes is, és nem a szabályok szerint játszik. Megégeti a főszereplőt is. Vagyis, nem tudom csak a korra fogni. Egyszerűen nem volt meg a színésznő játékában az a plusz.

Ha már hangulatok. Annyira tévéfilmes a történet, annyira akadozik, hogy az ki is zökkentett a történetből. Van az egészben valami annyira művi, hogy kicsit sem tudtam beleélni magam vagy elhinni a látottakat.

Pedig, a pénzt beletették a dolgokba. Korrekt a szereplőgárda. A ruhákat jól összeválogatták, azok hozták a legjobb színeket és hangulatokat a történetbe. Csak éppen maga a sztori és annak elbeszélése nem működik. A szereplők közül talán csak az egyetlen Francois Arnaud, akinek elhittem a figuráját. Alan Cumming, mint gengsztervezér? Én bírom a színészt, de ki volt az, aki szerint jó ötlet volt neki adva a maffiafőnök szerepét? Még csak az a keménykedés sem volt meg benne, amit a The Good Wife egy-egy részébe bele tudott tenni. Bár, ott inkább az eszével tűnt ki a karaktere és a trükkjeivel, nem azzal a nyers erővel, ami itt kellett volna, és nem is volt meg.

Magát a cselekményt nem akarom túlírni. Adott a szép nő, aki az eltűnt szeretőjét keresi. A magánnyomozó akkor sem áll le, amikor kívülről többen sugalmazzák neki, hogy ne dolgozzon ezen az eseten. Illetve, áruló sem lesz, pedig van, aki külön is fizetne bizonyos csúsztatásokért és információkért. Aztán a végére kiderül, hogy senki sem ártatlan, sokakat átvernek és a jó öreg önzés és mások hátán kapaszkodás célt ér. Annyira kiszámíthatóan noir, csak éppen a film nem az.

Lehet, ez is a gond? Van egy nagyon noir történet, amit tévéfilmes kriminek forgattak le. Egyszerűen nem passzolnak össze, hogy ismételjem kicsit magam.