Jobb híján ezt a sorozatot találtam, amiben szóba kerül a magyar forradalom és szabadságharc, bár inkább a megtorlás van benne előtérben. És nem is a magyarok benne a lényeg.

Ez a sorozat egy történelmi romantikus sorozat, amire ki kellene írni, amit a The Great is megkapott. Vannak benne igazságmorzsák, de azokat aztán szabadon kezelték és írtak belőle egy saját történetet. Itt fogták Sisi alakját és olyan szinten kiforgatták, hogy nem ismertem rá. Mert hiába máig körötte a romantikus máz, Sisi nem volt egy hősnő. Igen, az nagyon romantikus regényes, ahogy a nővére helyett őt jegyzi el az ifjú császár, de onnantól kezdve jön a lejtmenet. Egy boldogtalan házasság a nőnek, olyan társadalmi elvárásokkal, amiknek nem tud és nem is akar megfelelni, a sok meneküléssel. A szépségének megőrzése az utazásokkal a szenvedélye, mellette rossz anya és feleség, és a császárnéi/királynéi feladatokat is hanyagolta. Egy beteg, depresszív asszony, akit megtört az élet, csak a körötte levő luxus és álmok miatt nem így akarjuk látni.

Ez a sorozat nem is ezt a nőt mutatja. Mintha egy teljesen más személy lenne. Ez a Sisi buja – most komolyan, az a nyitó jelenet, hogy a 15 éves kamaszlány maszturbál? Értem, hogy most divat Sisi újraértelmezése és feminista színeket beletenni, de se a társadalmi helyzetére, se a történelmi személyre nem jellemző, amit itt a szexualitásával műveltek. Itt Ferenc József ’játssza a fejfájóst’ – míg Sisi el nem csábítja, aztán átmennek nyúlba. Itt bámulatosan tudja kezelni, hogy megcsalják, míg neki hűségesnek kell lennie. Mi több, harcol is a férjéért. Amin legjobban ledöbbentem, hogy itt jól kijön az anyósával is, akivel valójában kb. háborúztak egymással. Belefolyik a politikába, nevelheti a gyerekeit – igazából az anyósa nem engedte neki. Nincsenek utazások, menekülés Bécsből és még nyoma sincs annak a szépségkultusznak, ami épült köré már életében.

De nem csak a császárné, Ferenc József is új személyiséget kapott. A császár született hivatalnok volt, aki nagyon szabályszerűen végezte a napi rutint, és ízig-vérig bürokrata volt. Ehhez képest itt egy G.I. Joe Ferenc aktivizálja magát, aki kimegy a frontra és maga küzd az olasz területek megtartásáért. Szabad idejében meg kéjenc nemes, aki bordélyokat látogat, és simán belemegy abba is, hogy amíg a felesége terhes, az anyja küldte lánnyal tartsa fenn aktivitását. De mit is várnánk, amikor a családi rendezvényről, a menyasszonyától megy bordélyba? De lehetne ilyen szempontból Andrássy Gyulát is említeni, aki az évad végére Assassin’s Creed stílusban késeli meg a császárra törő merénylőt a budai várban az erkélyen.

Megjegyzés: most komolyan nem futotta jobb budai várra? Még csak nem is emlékeztet rá.

Történelmi sorozatként is komoly bajok vannak vele. Ha már ma írok róla, akkor csak egy nevet írnék: Arad. Az egy dolog, hogy ide azért kellett, mert az egyik kivégzett felesége megátkozza a császárt, ami majd el is rontja párszor a kedvét. De időben sem stimmel. Itt Aradról megy a császár lánynézőbe. Amikor merényletet követnek el a császár ellen, itt felnagyítva és nagyon drámaian a lánya keresztelőjén késelik meg, majdnem bele is hal.

Egy ponton már igyekeztem is elengedni, hogy azt listázzam, mi minden nem stimmel és nagyon más, mint a történelem. De nehéz, amikor folyton jön egy dolog, ami kibillent az egyensúlyomból, hogy ezt mégis ki gondolta komolyan. Ld. G.I. Joe Ferenc. Egy steampunk romantsy-ként még elmenne, de ez történelmi romantikus akarna lenni…

Ami viszont jó benne: korrekten néz ki a sorozat. Ki van maxolva az eye candy faktor, és a ruhákon sem spóroltak. A magyarországi részeken ugyan erősen fintorogtam, de különben a királyi luxus és a szép belső terek is megvoltak.

Még egy, a magyar szál miatt és a szinkronizálás nehézségei kapcsán. Sisi beszélt magyarul, itt már kamaszként is. Ferenc rá is érez, a magyaroknak bejön, ha a császárné magyarul beszél hozzájuk és a férjét tolmácsolja. Nem kicsit fura, amikor Sisi magyarról, ami ’német’, magyarra vált és kapunk egy akadó, furcsa akcentusú magyart. Annál csak az furább, amikor a magyar nemesek teszik ugyanezt, és hallásra nem változik semmi.

A történelemhez annyira minimális köze van, annyira mese, hogy azon tudnék morogni, de most elengedtem. Kosztümös romantikusként elnéztem.