Amiután apa elhagyta egyszer a gyerekeket, most megnézhetjük, milyen, ha az anyáknak jön össze hasonló mutatvány. Nagyon próbálkoztak különben, hogy ne ugyanazt meséljék újra, csak nőkkel, de nem vagyok benne biztos, hogy igazán sikerült volna.

Egyrészt, túlságosan hasonló az alaphelyzet. A szülők az utolsó pillanatban még leszállnak a szerelvényről, ami aztán elindul. Másoknak nem szólhatnak, mert nem akarnak a szülőtárstól beolvasást kapni, hogy egy éve ezért bántják őket, és ők sem voltak jobbak. Szóval, akcióba kezdenek, hogy minden titokban maradjon, de el is rendeződjön. Naná, hogy visszatérő szereplőként felbukkannak olyan alakok is, akiknek az apákkal is akadt ügyük, mint a rendőrök. A gyerekek újfent kalandoznak a vonaton, és megint ott van az a bizonyos kalauz is.

Talán ez az, amiért ez a rész nekem kevésbé tetszett. Az még hihető volt, hogy a gyerekek bujkálnak a jegyvizsgáló elől, aki ráérzett, hogy tilosban járnak. De az, hogy most egy kémtörténetbe kezdik képzelni magukat, és közbe is avatkoznak. Pláne, hogy külső szemlélőként teljesen nyilvánvaló, hogy mennyire félreértik a helyzetet, és megoldás helyett csak bajt kevernek. Most nem mókás volt a gyerekek része, hanem egyszerűen csak fárasztó.

A szülők oldala jobban tetszett, ha azért itt is elengedték a gyeplőt, és olyasmiket is megtettek, amit igaziból nem tudok elképzelni. Mint a helikopter eltérítés. Nem létezik, hogy ezt per vagy valami komolyabb dolog nélkül megússzák, itt meg nem lett semmi következmény.

Fokozva lettek a jellemek is. Paz Vega játssza a hihetőbb anyát, Clarát. Mellé viszont odatették Paz Padilla alakításában a kelekótya Susanát, aki közel áll a dilis jelzőhöz. Bevállalós, felelőtlen, gyerekes. Minden, amit Clara a férjében nem szeretett, benne sokszorosan megvan. Nem is csoda, hogy a volt férj ledöbben, hogy ő nem kellett kísérőnek, de Susana elmehet a csapattal. Közben meg érthető, miért ilyen a nő. Ő hozza a poénokat, ha azok kretének és fárasztók is. Clara magától megakadna, de Susana mindig rákényszeríti a rugalmas gondolkodást, és csak megoldódik minden köröttük.

Az kicsit fura is, hogy a gyerekeken nem nagyon látszott, hogy eltelt némi idő az előző rész fogatása óta. Egyedül Susana fián, aki már korábban is túl nagynak tűnt, hogy szülői felügyelet mellett kelljen utaznia. Most kész fiatalember, és ki is vették azon gyerekek közül, akik a vonaton utaznak.

Ahogy folytatáshoz illik, minden szereplőt visszacsábítottak erre a részre is. Talán az arányokat megkavarták, és most az apák helyett az anyák kapták a több képernyőidőt, de megvannak a másik szereplők is a maguk jeleneteiben.

Most sem látványfilm, és ami látványelem lehetett benne, jobb lenne, ha nem is lett volna. Értem itt a vonaton kialakuló túszdrámát a gyerekekkel, ami nélkül jobban kedveltem volna a filmet. Az megint egy olyan extrém és hihetetlen része a filmnek, ami miatt kizökkentem és azon kezdtem gondolkodni, mennyire kretén ez a film.

Egyszer meg lehetett nézni, nagy baj nincs vele, csak a folytatások szabálya: látványosabban, fokozottabban jelennek meg az első rész elemei, nekem elvitték nagyon a hiteltelen sáv felé a filmet.