Bevallom, hónapokig halogattam, hogy megnézzem ezt a filmet. Nem is tudom, mióta várta már a lejátszóban, hogy elindítsam. De egyszerűen láttam a posztert, a trailert és a frász kerülgetett ezektől a mosolyoktól. Igaz is, hogy este néztem meg, de azt is elmesélem, hogy a kislámpa égett mellettem.

Nekem simán az a mosoly volt a legijesztőbb benne az embereken, sokkal inkább, mint pl. a szörny.

Az a fajta pszicho-horror különben, amelyeket a legjobban szeretek a horror zsáneren belül. Vagyis, van misztikus szál és nyomozás. Mint a Körben: meg kell tudnod mi történt, nyomozni, hogy még megmenthesd magad a nyomodban járó lénytől/átoktól.

Kellő dinamikát adott neki, ahogy Rose hitetlenkedését felváltja a rettegés, és gyorsan nyomozni kezd, mielőtt késő lenne. A nyomok különben könnyen jönnek, és tényleg dinamikusan vissza is fejt mindent. Ettől tempós a film, és nem is kellett ennél komolyabban kriminek lennie – ott volt a misztikus szál is, és az egyre közelebb jövő entitás. Plusz elemként kaptuk Rose tragikus múltját, és azt, milyen hatással volt a kapcsolataira. Egyértelműnek tűnik, hogy az anyja pszichés betegsége miatt lett belőle terapeuta. Ahogy majd magyarázza azt is, hogy az igazán mély érzelmek elől miért menekül akár a családja vagy a párkapcsolatában is.

Szerettem benne azt is, ahogy mi Rose szemszögéből látjuk, hogy mi történik vele. Nekünk valós a paranormális elem, amit mindenki más megkérdőjelez. Egyre inkább úgy néznek a nőre, mintha őrült lenne. Ez is adott egy plusz feszültséget. Egy ponton találgattam is, hogy előbb bedugják-e egy őrültek házába, mielőtt a lény nyomába indulhatna.

Különben ez a lény, entitás, vagy nem is tudom, minek nevezzem, a film gyenge pontja. Ha már krimi, nyomoznak és a nő egyetlen bizalmasa egy rendőr lett, akkor nekem kellett volna pár válasz is. De a filmből kb. annyit tudtam meg, amit magamtól is kitaláltam. Hogy a rémképek végén jön az öngyilkosság más előtt, aki majd a következő megőrülő és öngyilkos lesz. Így megy láncként a gyilkosság. De hogy indult? Mi ez a lény? Semmire nem adnak magyarázatot.

Nem lett véres vagy brutális sem. Elvben az öngyilkosok durván végeznek magukkal, és élőben biztosan sokkoló is lenne, de több thriller – horrorfilm után engem nem ráz meg, hogy egy szemcsés felvételen, hátulról látni, ahogy egy férfi valami metszőolló szerűséggel mellkason döfi magát. Vagy a torkát vágta fel? A szögből még az se biztos, pedig Rose még vissza is nézi a videót. Oda van figyelve a korhatárra, és amikor durvább rész jönne, elveszik a kamerát. Nem mutatnak semmi olyat, ami sokkolhatna. Talán nem is véletlen, hogy a mosoly az, ami a legijesztőbb elemként megmaradt bennem.

Jó ötlet volt, hogy nem kerestek ismert színészeket sem. A főszerepet kapó Sosie Bacon egyelőre ismerősebb a szüleiről (Kevin Bacon és Kyra Sedgwick), mint a szerepeiről. Kyle Gallner inkább csak sorozatokban tűnt fel, és nem is egy sztáralkat. Még talán Jessie T. Usher emelhető ki, de neki nem sok szerepe volt a másik kettőhöz képest. Ő a vőlegény, aki nem hiszi, amit a párja mond neki. Pedig én szeretem a sztárfaktort egy műsorban, de itt jól jött, hogy ismeretlenebb arcok hétköznapibbá, hihetőbbé tették a misztikus szálat is.

Sikeres film lett, kap másik részt is, sokan szerették. Nekem is tetszett, bár én azért megjegyezném, hogy annyira eredetinek vagy jónak nem találtam, mint amik eszembe jutottak róla: a Kör, a Sinister. Az It Follows is felrémlett bennem, de azt nem rakom a Kör mellé. Sikeres horror volt, viszont rühelltem. Annál jobban tetszett ez a mosolygós halálmenet.