Elsőnek, a hét eleji HBO menet: House of the Dragon (s02e02). Előre nem igazán haladtunk, inkább azt vesézte a mostani rész, hogy mindkét családban mennyire eluralkodik a megosztottság. A kisfiú halála a Hightower oldalnak a veszteség mellett is előny lehet. Egyből indult a propaganda, hogy Rhaenyra ellen hangolják a nemeseket. Volt gyászmenet, dühöngő király és az ebből fakadó tettek. Aegon nem a trónra való és minden döntése ezt húzza alá, most láttunk többet is. Le van építve aztán mindenki – a dédunokája halálán nyerészkedő Otto, vagy a lánya, aki pontosan érzi, mennyire bűnös viszonyba ment bele, de azon túl, hogy zavarja a bűne, még folytatja is. Rhaenyra meg Daemon ellen támad, és már megint az a téma, hogy kinek kellene a trónon ülni. Az ennek a családnak a legnagyobb baja, hogy kb. mindenki uralkodni akar, aztán mindenki egymásnak esik miatta, még azok is, akik különben meglennének egymással. Durva, de a legnormálisabbnak Rhaenyra örököse, a nem felvállaltan Strong-fiú tűnik, ami sajnálatos, ismerve, mi lesz még itt. A helyszínek, a színészi játék húzta előre ezt a részt, mert most akcióba nem mentek bele. Ez most további helyezkedés, a nemesek véleményének megnyerése volt, mindkét oldalról. De ez a rész inkább a zöldekről szólt.

Meglepő pofon érkezett az All American (s06e12) részében. Az, hogy Olivia gyerekkönyve nem lett azonnali siker, azért nem lepett meg. Az alapján, amit mutattak belőle, én sem tenném fel az unokahúgom polcára. Bár azon jót mosolyogtam, amikor Jordan a saját feltűnésén rendezte a műsort. Vagy amikor Layla simán sorolni kezdte, hogy kellett volna jobban csinálni a megjelenését. De, ami a rész veleje, az a draft. Meg az ott osztott nagy pofon. Az olyasmi, amiből aztán megint jól el lehet húzni, mi lesz most. Mivel már belelestem a 13. részbe, tudom, hogy nem így lesz, de talán nem is bánom, hogy nem kezdenek el ezért majd nagy köröket futni. Viszont, ami komolyan zavart ebben a részben: Spencer mindenkinek drága ajándékokat kezdett el osztani. Annyira az a PR vele kapcsolatban még mindig, hogy a szegény fekete fiú, aki kitör a gettóból, hogy abba miképpen fér bele, hogy pl. új autót vesz az anyjának? Írtam már, de ez a sorozat már régen nem társadalmi kérdéseket vagy a rasszizmust. Már sokkal inkább egy szelídebb és feketébb Narancsvidék.

Rossz vagyok, de kb. Elias miatt nézem a Gyilkos elmék (s17e05) ezen évadát. Az összes emlékezetes, jópofa jelenet az övé volt. Azon kifejezetten jól szórakoztam, amikor a repülőre ülnek, és kb. olyan a hatása, hogy a BAU csapata 5-6 emberből áll, Elias meg is van láncolva, és mégis tartanak tőle. Szép sorban mindenki fájó pontjára rá tud nyomni, és neki sokkal gyorsabban megy egyedül az, amihez nekik csapat kell. A napokban még a sorozat legelejéről láttam egy részt anyáméknál a tévében. Le is döbbentem a hatalmas különbségen. Ott okosak, profik és hatékonyak voltak. Most meg ott tartok, hogy szívesebben nézem a bűnöző dolgait az évadban, mint az övéket. Amit hiányosságnak érzek, hogy minél többet megtudunk az elkapásra váró bűnözőkről, ők annál kevésbé tűnnek fenyegetésnek és vagy okosnak. Nem tudom, mit hoznak ki még belőle – csak nem a középpontban levő katona tud katonailag vagy politikailag érzékeny dolgokat? Mert kb. nem értem, mi indokolja az utánuk levő nagy hajszát. Állami és szövetségi szinten. Mindegy, most majd beszélnek Eliasszal és talán többe tudunk. De azért nagyon gáz, hogy ennyire butított és leépített már ez a csapat.

Heti újdonságként megint egy kis anime. Suicide Squad: Isekai (s01e01-03) – vissza az alapokhoz, csak most Waller a frissen elkapott bűnözőket egy másik világba küldi át. Ott vannak elfek, varázslat és mindenféle szörnyek. Az első három részben megismerik a helyet, egymást és összefutnak Rick Flaggel, aki egy korábban átküldött csapat túlélője és elkezdi őket is ráncba szedni, már amennyire lehet. A nagy felismerés pedig az, hogy a másik világ egyensúlya azért borult fel, mert a korábban átküldött öngyilkos osztag önállósította magát és megkezdték a hatalomátvételt. A császár vezeti őket – sejtem, hogy az is egy poén lesz, ő melyik DC gonosz, de egyelőre az még rejtve van. Meglenne a poén, ha Joker lenne, de azért nem hiszem. Ő a káosz ügynöke, és egyelőre olyan szervezettséget mutatnak a gonosz gonoszak, amit a bohócról nem feltételeznék. De majd kiderül. Addig is kapunk nagyon sok akciót és álnok humort. Nagyon nem gyerekeknek van szánva, még annyira sem, mint Harley saját sorozata. Itt alap, hogy King Shark szájából az éppen felfalt emberek/rémfarkasok lába lóg. Hogy az osztag tagjai ugyanúgy halálra verik a veszélyes orkokat, mint a börtönt fenntartó tündéket. A humora meg – fekete és sötét. Azon kész vagyok, ahogy pl. a 3. részben Deadshoot azt hitte, nagy haverok a Patkányfogóval. Aztán belenézhetünk a közös börtönéveik emlékébe, és kb. azt látjuk, hogy a Patkányfogó non-stop kínzásnak és gyötrelemnek élte meg, amit Deadshoot merő barátkozási szándékkal tett vele, legyen az patkányos DVD vagy egy új frizura. De azon is kész voltam, amikor Flag nagyra van, hogy a börtönben az orkoktól megtanulta a helyi nyelvet és a tündérekkel leáll tárgyalni. Akik meg majdnem meglincselik, amikor az őket szidalmazó, trágár és sértő kifejezéseit hallgatják. Szegényemnek meg le sem esik, hogy mennyire nem úgy mondja a dolgokat, ahogy szeretné. Külcsínre a nyugati és az anime ábrázolás keveredik benne. Nincs úgy keletire szabva, mint amit a Vinland Saga néha produkált, leginkább az arcokban látok más hatást. De mindenki felismerhető, egyedi harci technikával és tiszteletben tartva a DC karaktert. Eddig elnézem, és érdeklődve várom, hova lyukadnak ki majd a végére. Egy azért van, ami nagyon zavar: a végére betett zenei blokk képei a ’szexi Waller’ beállásokkal. Az aztán nagyon furcsa és karakteridegen.