Ősi harcot folytató, kamaszos, isteni erőt begyűjtő.
Magne pontosan tudja, milyen harc vár rá, és segítőket szeretne maga mellé. Egyetlen isten hogyan vehetné fel a harcot négy óriással? Még akkor is, ha Fjor nem akarja a hagyományokat folytatni, szakít a családdal és Gry mellett egyszerű, emberi életet élne. Az öccsét próbálja bevonni, de egy családi titok ezt a kezdeményezését
tönkreteszi. Az anyjuk látja, hogy különc fia nem találja a helyét, magányos, ezért elmondja neki, hogy Magne csak a féltestvére. Megcsalta a férjét, és Laurits igazából Vidar fia. Az óriás, egyedüliként a családban, még örül is, hogy van egy gyermeke. Az utódjának nevelné, és óriásnak tanítaná. Magne igyekszik az öccsébe kapaszkodni, aki felismeri magában Lokit. Magne így hiába kap új isteneket maga mellé – Odin, Freya és Tyr – elbizonytalanodik.
Az ősi skandináv mitológiát a jelenbe helyező Ragnarok a második évaddal megint lépett egy kicsit előre. Azonban továbbra is megvannak a gyermekbetegségei, melyeket már az első évad is hordozott.
Ami a legjobban fáj, hogy a nagy egészet tekintve nagyon kis léptekkel haladunk előre. Már 2 évad lement, és még csak alakulnak a harci vonalak, nem kezdődött el a háború, amire ki van hegyezve az egész. Tulajdonképpen annyi történik most, hogy többen oldalt választanak és Thor a végére megszerzi a kalapácsát. Ennyi.
Rövid is az évad, mindössze 6 részes. Így még inkább feltűnő, mennyire lassan haladnak előre. Ha ilyen tempóban folytatódnak az események tovább, soha nem lesz vége a történetnek. Érződik, hogy nagy és epikus kaland akar majd lenni, de csak majd. Most csak szépen pakolgatja a szereplőket és az elemeket.
A mitológia utalások modernizálása, ami átgondolt és nézeti a sorozatot. Ebben az évadban minden részt egy-egy mitológiai elemnek vagy karakternek szenteltek. Az új, megjelenő istenek is kaptak egy-egy részt és a hozzájuk kapcsolódó tárgyak, jelenségek is ki lettek így emelve (pl. a Mjölnir). Mindig találnak valami hasonlóságot, amellyel a jelen karakter a mitológiaihoz simul és beilleszkedik a mai környezetbe.
A gond csak az, hogy a legtöbb szereplő komolyan ellenszenves. Magne egy mamlasz, jobb szó híján, és szerencsétlenkedik az évad 90%-ában. Vagy túl komolyan veszi magát, vagy teljesen elhagyja magát és egy csomó olyan döntést meghoz, amit hibásnak érzek. A végén komolyan nem értettem, mibe ártja magát. Egészen addig két szót nem beszélt Saxával, aztán hirtelen szeretők és szövetségesek? De az erejéről lemondás, majd visszakozás, a testvérével való viszonya – úgy katasztrófa és zavaros, ahogy van.
Nincsenek igazán jó karakterek benne. Az istenek nagyon is gyarlók, hiszen emberek kapnak isteni erőket és rajtuk ez jobban érződik, mint az óriásokon, akik változatlanul itt vannak a Földön, csak a korukkal játszanak. (Gyakorlatban, a jelenben nem is értem, hogy tudják folyamatosan eljátszani egymás gyerekeit évszázadok óta.) Fjor lehetett volna az egyetlen szimpatikus szereplő, aki a saját útját keresi, de aztán egy csapásra visszájára fordul minden, és nem éreztem úgy, hogy indokolva lenne, miért változik másodszor is gyökeresen meg.
Látványra se nagyon tettek bele semmit. Talán 2 harc volt benne, itt mindenki még inkább a száját jártatja. Annyira nagy ellenségek, annyira epikus csata készül – de ez még nem látszik. A Mjölnir, a világot elnyelő kígyó is olcsó kivitelezést kapott. A sztori jobb, mint önmaguk.
Most már azt sem érzem biztosnak, miért kell egyáltalán az óriásoknak és az isteneknek megküzdeni. Pláne, hogy egyre több köztük az átfedés is.
Még a 3. évados berendelést nem láttam, de annyira nyitott a történet, hogy üvölt róla, nem ezt szánják a végének. De akarom én ezt tovább nézni? Nem fájna a kaszálása sem.
Ragnarok – 5/2 egyes szereplők ellentmondásosan viselkednek, a főhős ellenszenves, a látvány is…
amit Jeffrey old meg, a tulaj állást ajánl neki parkolófiúként. A pénz jobb, és az apja tiltakozása ellenére elvállalja. Igyekszik ellesni Phil trükkjeit, akit egyre jobban bálványoz. Egyre közelebb kerül a csinos, éppen itt nyaraló Carlához. Újra kezdi értékelni, milyen életet szeretne magának és azt hogyan valósíthatja meg.
cselekményötlete. Mellé érkezik Gal Gadot és Ryan Reynolds.
esélyt a nőnek. Együtt kezdenek dolgozni egy új elem izolálásán, közben egymásban a szerelmet is megtalálják. A sikerük átütő lesz: ám Pierre komoly harcot kell vívjon, hogy a felesége is részesüljön a munkájáért a dicsőségben, miközben két lányt is nevelnek. A radioaktív anyagok vizsgálata azonban áldozattal jár: mindketten egyre betegebbek. Marie azonban kitart a végsőkig, gyászban és botrányban, háborúban és tudományban.
sajtóból, hogy egy nyomozó kezdi észrevenni, hogy függenek össze a gyilkosságai. Kicsit őt is a helyszínre csalva, nem is kicsit kiélve saját ösztöneit a buszos csapat után veti magát. A vezetőjükkel végez, a helyére lép és miközben a csapat kábultan hever, elviszi őket a Farkas-patak vidékére. Ott aztán módszeresen elkezdi levadászni őket, míg a többféle ember alkalmi szövetségeket köt, hogy valamiképpen túléljék a rájuk váró borzalmakat.
átértékelni a dolgokat, miután Wiktor egy autóbalesetben életét vesztette. Látja, milyen erőszakosan akarják megvenni a helyet, vagy tönkretenni. Így üzemeltetné tovább, és nyomozni kezd, mi történt a testvérével igazából. Rendezné a viszonyát Pawel edzővel, akinek közelebb kerül a lányához, Dominikához, aki nem mellesleg annak a cégnek dolgozik, akik megvennék a klubot.
a Mindenhatót. Nézzünk belőlük egy csokorral!
meg Bruce, hogy nem éppen piskóta az egy igaz Istennek lenni. Természetesen hősünk is belátja a végére, akit különben Jim Carrey formált meg, hogy jobban jár mindenki, ha a hatalom marad Morgan Freeman kezében.
Sorozat is próbálkozott már a mennyek és Isten bemutatásával. Kezdjük a bolondossal: a Miracle Workers első évada mutatta be a mennyeket, melyben egy vállalatként kell elképzelni a túlvilágot, ahol Isten az igazgató. Csak éppen Steve Buscemi alakításában egy mihaszna, infantilis és kiakasztó Istent láthattunk.
Chuck prófétának indult, aki bestseller regényeket írt a Winchester fiúkról, hogy aztán jöjjön a csavar és kiderüljön, mennyire írja valójában az ő, és a világ életét is. A végére itt még az is összejött, hogy Isten lett a főellenség.
A viskó már drámai vizekre evezett. Egy gyermekét elvesztő apa kéri számon az Urat, hogy miért kellett egy ártatlan gyermeknek meghalnia? Kié a bosszú? Papa, vagyis Isten fokozatosan vezeti rá, hogy mit jelent az a gyakorlatban, hogy ő mindenki atyja, és esélyt kell adnia a gyermekeinek. A rosszaknak is. Octavia Spencer meglepő választás talán, de pont ettől működött a filmben.