Lily Brooks-Dalton találta ki Augustine-t, a tudóst, aki a sarkon él még kicsit a világvége után. Meg Sully-t, az űrhajósnőt, aki a Föld felé tart társaival.
A Netflix-film eredetije - az alapok egyeznek, mégis más.
Lily Brooks-Dalton találta ki Augustine-t, a tudóst, aki a sarkon él még kicsit a világvége után. Meg Sully-t, az űrhajósnőt, aki a Föld felé tart társaival.
A Netflix-film eredetije - az alapok egyeznek, mégis más.
Családban marad - ez néha a filmekre is igaz. A rendező szerepet ad a gyermekének, a testvérek a filmen is testvéreket alakítanak... Az alábbi filmek hogyan lettek családiak?
1: Tenenbaum, a háziátok
2: A keresztapa 3.
3: Demóna
4: Hang nélkül
Megoldás: Tovább!
Karácsonyért dolgozó, kiábrándult, bérgyilkosos, elkényeztetett gyerekes.
A kis Billy élete egyszerre remek és borzalmas. Sikeres az iskolában, a családja gazdag – csak éppen az apja soha nem ér rá vele foglalkozni, és Billy rosszul reagál, ha valami nem a tervei szerint alakul. Még saját bérgyilkosa is van, akivel osztálytársakat félemlíthet meg, vagy még gonoszabb terveket szövögethet. Amikor karácsonyra a Mikulás ajándék helyett szenet hagy neki – hiszen rossz gyerek volt –, Billy kiadja a parancsot: a Mikulásnak meg kell halnia! Mivel a bérgyilkosa a gyerekkora miatt különben is haragszik az öregre, örömmel veti bele magát a feladatba és a levelek nyomán elindul Chris nyomában. A Mikulás, Chris Cringle is senyved. Annyira sok a rossz gyerek, hogy már nem kell annyi ajándékot gyártani, hogy az állami támogatás kvótáját elérje. Hogy valahogy túléljen a gyár, 2 hónapra leszerződik az amerikai hadsereggel, és a manók játékok helyett vadászgépeket kezdenek el összerakni.
Nem tudom eldönteni, hogy ezen nevetnem kellene vagy inkább sírnom. Mivel a körítés szórakoztató filmre vall, az előbbire szavazok, de azért nem tudok elmenni amellett, hogy milyen üzenetet nyomtak bele ebbe a filmbe. Akad pár.
Egyrészt, hogy mennyire elanyagiasodik a világ. A karácsony nem több mint egy marketingfogás, ami feldobja a gazdaságot, hiszen az emberek ész nélkül költekezni kezdenek. Mi történik a gazdagokkal? Megromlanak. Ha bármit megtehetsz büntetlenül, mi akadályozna meg, hogy szörnyeteggé legyél? Olyan, aki az egyetlen szerettét, aki foglalkozik vele, és meglopja és kész lenne megölni is? Az emberiségnek fegyver kell, nem játék. Végül, hogy a csodák nem jönnek el maguktól. Egy rossz gyerekkor sem mentség mindenre – az már igenis az egyén döntése, hogy mit kezd a saját életével.
Igen, engem elgondolkodtatott, hogy vajon miért az volt Jonathan egyetlen karácsonyi ajándéka a Mikulástól. Egy kis rendőrautó. A megoldás? Új szülőket nem adhat neki, de fordulhatott volna helyette a rendőrséghez segítségért? Vagy éppen a jövő útja – ha belőle lesz rendőr, tehetett volna valamit, hogy ne legyen több hozzá hasonló gyerek? Nem derül ki, de az ilyen kis dolgok le tudtak benne kötni.
Tetszett a film világépítése. Szinte azt mondanám, hogy urban fantasy. Pont olyan, mint a ma, csak ebben a világban létezik a Mikulás, aki egy-egy ajándékot visz a jóknak, szenet a rosszaknak. Az, hogy elhelyezték őt a valóságban, aki számlákat kell fizessen és a kormányokkal is szerződése van, nekem bejött. Kilép a mesékből és valami érdekesebb.
Éreztem szatirikus hangot is benne, de ez azért akció és komédia. A komédiát félve írom, mert az a bizonyos komikus hang nem csak mulattató. Igen, lehet azon nevetni, hogy a manók vadászgépeket raknak össze, és a hadsereg elkezdi katonai támaszponttá kiépíteni a Mikulás birtokát, de ez valahol tragikus és fájdalmas. Ahol a gyermeki ártatlanságba az emberek mocskos lábbal alaposan beletipornak.
Az akció része is vérszegény, talán itt jobban átjön a humor is. Walton Goggins, mint a Mikulásra megsértődött bérgyilkos nagy karakter. A játékvásárlásai, a fehér kabátja, de ahogy kommandózik a gyakorlótéren. Sérült figura, de van benne valami menő is. Mel Gibson lett Chris, a Mikulás. Mogorva, megkeseredett és zord alak. Nagyon más, mint a Mikulás-kép az emberek fejében, ami nem is baj. Pluszt ad a filmnek. Csak az a kár, hogy a végén pisztollyal akcióba lendülő Miki már annyira nem fogott meg.
Hiába, akciópapának csak Liam Neeson hiteles…
Az utolsó lövöldözés különben sem jött be, olyan… nyers és semmilyen, meg hiteltelen is.
De összességében pozitív élmény volt a film. Más a hangnem, éreztem benne üzenetet is, és ha egyedi módon is, de van humora is.
A dagadék – 5/4 gonosz kis humora van, jópofa az alapötlet is, de azért egy-egy ponton már sok a jóból.
Cím: Mortal Kombat
Készítők: nem mondhatnám, hogy a készítők vagy a cast olyan nagyon behúzna. Elég nagy sorozatnéző vagyok, így Gaius az Into the Badlandsből (Lewis Tan) azért nekem mond valamit, de a legtöbb színészt most látom majd először. Az azért biztató, hogy sokuknak van harcművészet a múltjában. A producerek közt is akad olyan, akihez köthető olyan film, amit szerettem.
Műfaj: akció, sci-fi
Cselekmény: igazából fogalmam sincs. Gondolom, jön majd a Mortal Kombat viadal, amin a Föld hőseinek helyt kell állni. Mindenkinek meglesz az oka, amiért oda megy. Új elemnek tűnik, hogy van egy tetoválásuk, ami a kiválasztottságot jelzi. Meg Kano pozitív szereplőként? Hát...
Várható megjelenés: most április közepére van ígérve, de ki tudja.
Miért várós?
Világvégét túlélő, otthont kereső, szélsőséges körülményekkel dacoló.
Augustine vezető tudós, aki annak szentelte az életét, hogy találjon egy másik helyet a világegyetemben, ahol az emberiség túlélhet. A Földön azonban előbb jött el a katasztrófa, mint esély lett volna a menekülésre. A sarkon levő bázist kiürítik, de a férfi nem hajlandó onnan elmenni. Egyedüliként marad, tisztítja a vérét, és vigyáz a kislányra, akire az üres épületben bukkan. Ketten egy veszélyes utat is bevállalnak a rádiót is tartalmazó bázisra, ahonnan esetleg még segíthetnek másoknak. Közben egy űrhajó hazafelé tart, 2 év után először. Nem értik, miért nem kapnak semmilyen üzenetet a Földről. Közben a saját problémáikat is meg kell oldaniuk: egy ismeretlen útvonalon kell hazarepülniük, a hajó sérül, és a javítás nem veszélytelen. De mindenkit hajt, hogy mi történt a Földön és mi van a szeretteikkel. Van, aki azonban itt talál a másikban élete párjára.
Mivel a regény nem igazán volt az én világom, azt gondoltam előzetesen, hogy nem fog fájni, ha eltérnek attól és csak az alaphelyzetet tartják meg. Augustine a sarki hidegben, az űrhajósok a hideg űrben igyekeznek túlélni. Csak éppen a folyamat közben elveszett az is, ami a regényt különlegessé tette: a líraisága. Anélkül meg annyira kevés a cselekmény és olyan semmitmondó a film, hogy nagyon küzdöttem vele.
Kezdjük talán azzal, hogy a film egyetlen csavarra van kihegyezve. Amikor a végén bemutatkozik egymásnak Sully és Augustine, és mi nézők a férfival rádöbbenünk arra, hogy kicsoda a férfit kísérő kislány és ki az űrhajósnő. Az csak egy dolog, hogy más a helyzet, mint a regényben. Más a végkifejlett is. Az egyikben még a Földön akarnak otthont találni és próbálkozni, a másikban egy új helyet választanak. Az már nagyobb baj, hogy kicsit is figyelmesen nézve a filmet az nem is csavar, hanem egyenesen várható, hogy azok legyenek egymásnak, amik és a kis Iris is pontosan az, aminek a végén látjuk. Ugyan eljátsszák azt a trükköt, hogy az evakuáláskor egy anya keresi az elveszett lányát, de ha figyelünk, elhangzik a lány neve is. Megjegyeztétek? Ha ezt az egyet észrevettük, máris tudjuk, hogy Augustine társa nagyjából kicsoda lehet / nem lehet.
Ami még zavart, a puszta matematika. Mégis, milyen sorsa ítélik magukat Sully és a kapitány? Az csak a Bibliában működik, hogy egy férfi és egy nő alapít egy új civilizációt. De nekik még csak hagyján, ők ott lesznek egymásnak, de az utódjukkal mi lesz? Kozmikus magány? Vagy, ha lesz egy öccse, vérfertőzés a köbön? Tudom, filmet nem kellene tovább gondolni, de a regény más vége miatt itt hajlok rá.
A filmet igyekeztek kicsit kalandosabbra venni, de nem lett kalandfilm. Kevés dolog és lassan történik benne. Bele is tudok kötni abba, amit beletettek. Vegyük csak az űrhajó szerelését és közben a zajokat! Mit tudunk az Alien óta? Az űrben nem hallatszik a sikolyod. Ugyanis légkör híján hang sem terjed. Rémlik a Gravitáció csendje? Itt meg zörögnek!
Pedig van látványos elem is benne, csak nem az, ami a regényben. Ott a gyönyörű sarki naplemente fogott meg, itt meg az űrbeli gravitációban repkedő vércseppek. Azért már leírva is látszik, melyik a szebb kép…
Teljesen más az üzenete, a filmben nincs benne a magány kérdésköre, sem annak az üzenete, hogy az ember társas lény és valamiképpen kapaszkodnunk kell egymásba.
Egyedül a szereposztása korrekt, jó színészek érzékeny alakításai, de a filmet ez nem menti.
Alacsony elvárásaim voltak, de azok sem teljesültek. Nekem nem tetszett a film.
Az éjféli égbolt – 5/2 a regény alaphelyzetét megtartották, de a lényegét nem tudták átadni. Olyan semmilyen.
AZ ÉJFÉLI ÉGBOLT főszereplő: George Clooney |Hivatalos előzetes | Netflix - YouTube
A Star Wars nem egy olyan dallamot adott a filmnézőknek, amit azonnal megismerünk.
Lenne egy tippem, hogy a The Mandalorian score-ja is sokunk fülében ott cseng már...
Ludwig Goransson szerzeménye.
Túlélésért küzdő, csoporttá alakuló, viszályos, csapdába eső.
A II. világháború idején egy náci tengeralattjáró amerikai és brit utasokkal teli hajót süllyeszt el. Közben a tengeralattjáró is komolyan sérül és elpusztul. A túlélők kis csapata egy mentőcsónakba kényszerül. A társaságban van fiatal anya halott gyermekével, egy agilis riporternő, egy amerikai milliomos, egy ápolónő, gépész és egykori tolvaj, páran a hajó személyzetéből. Egy németet is kimentenek, ellátnak – rájönnek arra is, a tengeralattjáró kapitánya volt. Élelmük, vizük kevés, egyetlen reményük, ha elérik a Bahamákat. Ám az irányt egyedül a német tudja, és megoszlanak a vélemények, követhetik-e a tanácsát, vagy csapdába vezeti őket. A vízen hánykolódva újabb és újabb megpróbáltatás éri őket, miközben egyeseknek megvan a maga terve is arra, hogyan jöjjenek ki a helyzetből a legjobban.
Miközben néztem, megfordult a fejemben, hogy ma ezt meg lehetne-e ennél jobban csinálni. Arra jutottam, külsőségeiben tudnánk jobbat. Látványosabban süllyedne a hajó, és bizonyos jelenetek is meg lennének mutatva, vagy CGI besegítene. Mint a műtét, vagy éppen a tömegjelenetek, amikor a csónak utasai nekiesnek valakinek. De másban, az emberi oldalban, ami igazán a film sajátja, ez maximálisan el van készítve.
Igaz, alapanyag és készítők tekintetében ritka erős a film. Egy John Steinbeck történet az alapja, az egyik legnagyobb amerikai író korában nagyon aktuális és hátborzongató regénye. Gondoljunk csak bele! A film 1944-es, amikor ez szinte a mindennapi valóság volt, a háború még friss emlék volt, nem mint nekünk, nagyszüleink gyerekkori története. Másrészt, Hitchcock ült a rendezői székben. Kevés annyira tehetséges rendező akad, mint ő volt.
A cselekmény nem rohan, már szinte kényelmesnek mondanám, de nem is lassú. Dinamikus. Megkapjuk az alapokat, amire aztán ráépülnek a fordulatok és a pszichés játszmák. Ahogy egymás után megismerjük a szereplőket a csónakba kerüléskor. Ahogy majd egy-egy történet a múltjukból pontosabban elhelyezi őket, kik is ők. Folyamatosan jönnek a kihívások, mint egy vihar és mellette az emberi játszmák is kibomlanak. Miben mesterkedik a német? Hogyan döntik el, ki legyen a kapitány és hogyan kezelik a vonzalmakat vagy éppen az ellenszenvet?
Ez egy kalandfilm, de közben az emberek közti interakciók is nézetik. Meg tudnak lepni, és úgy, hogy logikusnak érezzük, ami történik. Ez a kedvenc fajta csavarom – azt ki nem állhatom, amikor a semmiből jönnek a fordulatok.
Nem az a film, amit a látvány ad el. Helyenként komolyan gondolkodtam is rajta, hogy csak mögéjük lett-e vágva a víz, vagy legalább egy medencében úsztatták a csónakot. Amikor többen mozognak egyszerre, a már emlegetett tömeges megmozdulások valahogy nem mutattak jól, nem is hittem el őket. (Olyankor nem tudom elhinni, hogy valóban vízen lettek volna bármiféleképpen.) Amit viszont ki lehetett hozni a környezetből és a külsőségekből, megtették. A tér egyszerre nagyon zárt és nagyon nyitott, ami önmagában különleges. Egy csónakban vannak, mozdulni is alig, a zártság maximumon. Ugyanakkor a nyílt vízen vannak, szabad a tér minden irányban. Nagy a kontraszt, és úgy zárnak be minket a szereplőkkel, hogy nem éreztem klausztrofóbiát sem.
A karakterek sokfélék, és Hitchcock jó volt a színészek instruálásában is. Ma már a neveik nem mondanak sokat, de a maguk korában sikeres színpadi és filmes színészek voltak.
Már csak azt kellene kideríteni, hogy magyarul olvasható-e a regény. A film után nagyon szívesen el is olvasnám, szerintem tetszene.
Mentőcsónak – 5/4,5 tele van feszültséggel, kibontja a karaktereket és remekül időzíti a csavarokat. Klasszikus.
Tolkien olyan világot teremtett, amiben filmen és regényként is el lehet veszni.
Mivel lesz Középfölde sorozat, ideje a regényt is feleleveníteni!
Volt egyszer egy Gyűrű mind felett, melyet a Végzet Tüzében lehet csak elpusztítani. 4 félszerzet, 2 ember, 1 tünde, 1 törp és 1 mágus indul az úton, melyen háború, veszteségek, vér, de remény, barátság és nagy pillanatok is várnka rájuk.
(Max az egyetlen, aki átlát az űrlény emberi álcáján, de persze senki nem hisz neki, a szülei sem.)
Ha egy szilárd családod van... Az ellensúlyozza a rosszat, ami odakint van. (Chicago Fire)
Nem mindig a mi dolgunk, hogy megmentsük a szeretteinket. Néha hagynunk kell, hogy maguktól maradjanak talpon vagy bukjanak el. (All American)
(Amikor gyerekeknek mutatod a családi vadász relikviákat, készülj a kínos kérdésekre.)
Csak én mondhatom el a történetemet. Senki nem írhatja át, némíthat el, vagy mondhatja meg, mit tegyek vele. (Two Sentence Horror Stories)
(A gyakornoknak nagyon nem tetszik, hogy a főnöke a saját meg az ő orrát is be akarhója vonni egy nyomozásba.)
(Ha az ember a legjobb sebész kezébe helyezi az agyát, az jó dolog, még ha ehhez a doki egóját is megkapjuk.)
Elveszítjük a munkánkat, elveszítjük az otthonunkat. De nem veszíthetjük el egymást. (The Resident)
(Amikor maszkot veszel fel, extra képességeket kapsz, de sok más törlődik az agyadból. A Mesterlövész az egyik legjobb gyilkos a világban, de komoly gondot okoz neki még egy telefon használata is, noha benne kell legyen az ellensége elérhetősége. Bosszantó…)
A főnökük száma biztos el van mentve itt. Nem értem, hogy működik ez a telefon! Nem volt nekem okostelefonom, mielőtt feltettem volna a maszkot? Jó, ez most várhat. (High-Rise Invasion)
(A nyomozót bosszantja, mennyire közel volt az elkövető, és elengedte. A társa azonban más szemmel közelít a történtekhez.)
Visszanéző, szatirikus, dokumentáló.
Milyen volt 2020? Már a kezdeteknél látszott, hogy nem lesz egy jó év. Ausztrália szó szerint lángolt, és hiába a világcsúcs, hogy a környezetet jobban védjük, nem történt semmi. Angliában újabb botrány a királyi családban: az ifjabb Windsor herceg családdal együtt költözött, és nem kíván többé angol herceg lenni. Az Államokban meg egy már szinte abszurd játszma indul az elnökségért. Trump versenybe száll, de a világ olyan kihívást dob neki, amivel nem tud mit kezdeni. Kínából elindul a Covid, és tarol. Trump pedig képtelen kezelni a helyzetet: még saját védelmében sem tesz kellő lépéseket, ahogy az egészségügy sem bírja. De az Államokban más válság is kibontakozik: egy fiatal feketét agyonvertek a rendőrök, és az emberek indulatai elmérgesednek. Anglia meg a brexit miatt hadakozik. Mit fog fel ebből az átlagpolgár? Kevesebbet, mint kellene.
A Black Mirror azok közé a sorozatok közé tartozik, amelyek a jövőt mutatják, disztópiákat, de mellette nagyon sokat mond arról is, mi a baj a jelen világával. A tudomány fejlődése, az emberek embertelenedése, és még sorolhatnám, mennyi témát dobnak fel. Amiért emlegetem, mert a Death to 2020 is az ő műhelyükből került ki.
Mintha azt mondta volna Charlie Brooker és a stáb, hogy nem kell ahhoz a jövőbe nézni, hogy lássuk, milyen abnormális az élet és milyen lehetetlen világ jöhet el. Éppen elég, ha visszanézünk a tavalyi évre, az is szinte egy disztópia.
Így kiválasztottak egy érdekes formátumot. A film két részből tevődik össze: egyrészt, igazi felvételeket és híradásokat látunk 2020-ból. Ezeket nem kell szerkeszteni, manipulálni, pont az a lényeg, hogy ezekre kell visszanézni és feldolgozni őket. Tavaly a vírushelyzeten túl is bőven volt olyasmi, ami anyaga lehet egy ilyen műsornak.
A másik fele viszont a színészekre hárul, és elkészítették ezeknek a filmeknek a keretét, mint egy riportműsort. Hogy reagál egy tudós, az utca embere, egy szociológus, különféle beállítottságú emberek ugyanerre? Itt tudtak nem kevés szatírát és humort csepegtetni a műsorba. De azt a fajta humort, ami beléd mar és nem hagy békén. Tálalják itt úgy, hogy nevetni tudunk a dolgokon, olyan szövegek vannak benne, hogy nem lepne meg, ha egyes mondatok szállóigékké válnának benne, de igazság szerint ezeken a dolgokon sírni kellene.
Hogy egy világhatalom vezetője lehet egy olyan ember, mint Trump. A kihívója sem éppen az a karakter, akinek olyan nagy bizalmat szavazna az ember. Nekem mégis az átlagnak mutatott emberek voltak a legijesztőbbek – mert ez azt mutatja, hogy a nép általánosságban véve és többféleképpen idióta és könnyen radikalizálható.
Az amerikai focista anyuka, aki nem is kicsit rasszista, de persze ezt nem ismeri be. Az angol, akinél egy lepke is összetettebb gondolatokra képes. De maga az, ahogy a liberális rasszizmust elénk hozzák más karakterekben.
Az egész műsor azt sugallja, hogy haladunk valami nagy katasztrófa felé. Már csak azt csodáltam, hogy megértük 2021-et. Igaz, megjegyzik, hogy lehet majd ilyen show 2021-ben is. Attól tartok, tényleg, lehet majd. Bár, azért meg merem kérdezni: nem mentek messze néha? A poénokban biztos, a mondanivalóban még merengek a kérdésen.
Bőven lehet ismerős arcot találni benne – ha némelyeket egészen el is tüntetnek a sminkesek. Magam se hittem, de Hugh Grant lesz, akit kiemelek. Jó poénokat is kapott, meg el is adta. Csak ismerje fel az ember…
A Black Mirror ütött már nagyobbat, de ennek a műsornak is volt ereje.
Death to 2020 – 5/4 helyenként azért túlzásba mennek a poénokért, de frissítően megcsap, milyen a világunk.