Egyetemet kezdő, családi konfliktusos, csodagyerekes.

Sheldon leérettségizhetett, és kezdi az egyetemet. Ahogy lenni szokott, nem megy zökkenőmentesen az átállás. A szállítását megoldja a család, ám Sturgis professzor új állást kap, és új iskolai segítőt kell találni a gyereknek. Lehetőleg olyat, akinek nem megy Sheldon egyből az agyára. A filozófiaórák pedig a fiúnak jelentenek kihívást, aki nem nagyon tud mit kezdeni az ott tanultakkal. Közben Connie tovább találkozgat Dale-lel, de olyan új élményekkel és barátokkal is gazdagodik, mint a helyi nyugdíjasok, akik busszal járnak be a városba. Missy az első szerelem és csalódás világában jár, Georgie keresi a pénzkeresési lehetőségeket, miközben egyre komolyabb a párkapcsolata is. Mary és George kapcsolata újabb kihívások előtt áll.

A Young Sheldon továbbra is sikeres, olyannyira, hogy már több évad be van rendelve belőle előre. Ha kb. egy évet ölel fel egy-egy évad, akkor még akár Sheldon diplomaosztójára is beleshetünk. De ez még a jövő zenéje.

A negyedik évad látszólag nagy változást hoz, mert a középiskola helyett az egyetem lesz Sheldon új közege. Ehhez képest nincs lényeges változás. Az egyetemen ugyanúgy hajtanak azért, hogy a gyerek jól érezze magát. A diáktársakkal továbbra sem alakít ki kapcsolatokat, így ugyanazok a szituációk és poénok vannak most is, csak egy igazgató helyett igazgatónővel és a matematika tanár helyett egy fizika professzorral.

De az egész sorozatra igaz, hogy megvan a maguk receptje, és ahhoz ragaszkodnak. Ugyanazt hozták most is, amit korábban is. Az iskolában Sheldon a tanárok réme, de ő persze ezt nem veszi észre. George és Mary ugyanúgy ütköznek a gyereknevelési és pénzügyi kérdésekben. Georgie tovább ügyeskedik. Még a nagyi is ugyanazokat a köröket futja.

Sokadszorra nagyon ugyanaz, csak kicsit másképp már nem vicces. Az elején nagyon bírtam pl. Mckenna Grace feltűnéseit, a Sheldonnal rivalizáló másik csodagyereket. Most meg egyszerűen untam, és nem haladtunk vele semerre. Egyáltalán miért hozták vissza, ha nincs semmilyen ötlet mögötte?

Kifogytak az olyan témákból is, amelyek közvetlenül ráutalnak az Agymenőkre. Ok, olyan akad benne, hogy fogadnak az ikrek, hogy Sheldon 20-25 év múlva már nem lesz Star Trek rajongó és képregényolvasó, mi pedig tudjuk, hogy de. Ez azonban nem olyan plusz, ami kiegészítené a korábbi tudásom.

Annak ellenére, hogy nincs fejlődés és nem nyújt semmi újat a sorozat, az a családias hangulat még megvan, amiért leülök egy-egy rész elé. Connie és George csörtéi, Missy és Georgie testvéri összefogása, az ikrek se veled, se nélküled kapcsolata, ezeket szívesen néztem most is. Szerethető, pozitív értékeket közvetít és nosztalgikus. Kényelmes sorozat lett ez, amit nézek megszokásból, és mert szeretem a karaktereit, ha azok nem is fejlődnek.

Attól is otthonos, hogy nagyon fix stábbal dolgoznak. A gyerekek közül egyedül Georgie, akin látványos, hogy felnő. A visszatérő szereplői is fixek. Bár azt sajnálom, hogy idén nem bővült a körük, de ezt rá lehet húzni arra, hogy milyen világot élünk. Nem egy sorozat végén láthattuk, hogy kevesebb szereplős, egyszerűbb megoldásokat keresnek.

Külsőségeiben sem mutatott semmi újat. Ugyanaz a kisvárosi közeg, ugyanaz a korszak. Most kezdek rájönni, hogy az Egy rém rendes család kezd eszembe jutni. Egy kivétellel: magamban jókat mosolygok, amikor valami korabeli filmet hoznak be említés szintjén.

Az utolsó részbe próbálnak feszültséget generálni felemás sikerrel. Nem az csal vissza jövőre.

Hiányzik egy jó, heti komédia, amit nézhetnék. Amíg az nincs, beérem ezzel a családi cukisággal, ami legalább mosolygós.

Young Sheldon – 5/4 már nem találom annyira viccesnek, de van egy olyan családi hangulata, amiért nézem.

https://www.youtube.com/watch?v=deQYV_pYF00

• A hercegnő és a hét törpe - dél-koreai mese
• Becsúszó szerelem - magyar vígjáték
• Éden - magyar/román/belga dráma
• Mortal Kombat - ausztrál/amerikai akció, fantasy
• Tunéziai terápia - francia/tunéziai vígjáték
• Zuhanás - kanadai/dán/brit dráma

Varázsos, kincset kereső, szerelmet megmentő.

Bonifác gazdag nemes, az egész környék ura. A hatalmánál csak a kapzsisága nagyobb – mindent megtenne, hogy a mesék kincsét megszerezze. Balszerencséjére a kincs őrzésével megbízott manók unatkoznak, és a varázsló eltiltotta őket a szokott játékaiktól. Így fogadást kötnek: az esküvő előtt álló Jakab és Barbara sokat veszekednek, és fogadnak, mi lesz a kapcsolatuk vége. A fiú féltékenysége vagy a lány vet véget a kapcsolatuknak, de van, aki a happy endért drukkol. Az egyik manó uszítja Jakab féltékenységét, a másik megsúgja Bonifácnak, hogy akkor szerzi meg a kincset, ha feleségül veszi az énekeslányt. Mindent felforgatnak, és a varázsló kénytelen közbeavatkozni próbákkal, hogy végül mindenki megkapja, amit megérdemel.

Anyámtól örökölt régi videókazettákon vannak csehszlovák meséim. Napjainkban a németek gyártanak rengeteg mesefilmet, amiket aztán a tévében vetítenek. A kincs kicsit olyan, mintha ennek a kettőnek a keveréke lenne. A nevek alapján cseh filmnek tippelném, valóban film hosszúságú – megvan a másfél órás hossza. Ugyanakkor a külcsín, maga a mese elmesélése olyan, mint az emlegetett Grimm mesék a németektől.

A történet klasszikus mese elemekkel van tele. A legendabéli kincs, amit a többség mesének gondol. Az unatkozó manók, az igazságot tevő varázsló. De az is, ahogy a lánynak próbákat kell kiállnia, hogy visszakapja a szerelmét. Már az ókorban Psyche is erre a sorsra jutott, aztán népmesei elem lett belőle – itt is visszaköszön a motívum, a segítő állatokkal.

Talán az is volt a bajom a mesével, hogy minden elemét ismerem valahonnan. A jó hír, hogy a többség népmesei elem, és nem modern hozzátoldás. Bár, akad benne olyan is. A főszereplő húgára a nagyúr öccse figyel fel, és faragnak belőlük klasszikus humoros mellékszereplőket, akik segítik a főszereplőket és a végére maguk is egymásra találnak. Azért nem bántam volna, ha annál eredetibb humor jut nekik, hogy a szemüveg nélkül vaksi lány csetlik-botlik összevissza. Nem találom viccesnek, hogy nekimegy szinte mindenkinek, míg Ignáctól kap egy szemüveget ajándékba és minden meg is oldódik.

Ha már emlegettem a humorát. Van neki, de mesefilmes és kicsikre szabva. A manók büntetésből kis időre női testbe kerülnek – hát ezen se tudtam nevetni, pláne, hogy láthatólag a férfiakra adtak szoknyát és parókát, így aztán kifejezetten rémes lett a végeredmény. Ignác találmányai is elvileg viccesek – itt ő találja fel az egérfogót, Katinka apjának akar kedveskedni vele. Az öreg meg nem érti, hogy működik – mert mi bonyolult van benne, nem tudom – és az ujjára csapja. Egy ponton már elértem odáig, hogy inkább bosszantott, amikor nevettetni próbál a mese. Nagyon gyerekekre lett szabva.

Tévéfilmes alkotás, így a költségvetés sem nagy és ez látszik is rajta. A jelmezek olcsók, a helyszín kevés és a látványelemeket jelmezekkel, maszkokkal oldják meg. Ezek többsége nem is néz ki jól. Versenyben van a manók női verziója is a legrosszabb címért, de Bonifác büntetése ott van szorosan mellette.

A karakterek mesebeliek és egyszerűek. Vannak a jók, a rosszak meg a viccesek. Sajnos Barbarát sem sikerült megkedvelnem, noha neki kellene drukkolni, hogy meg tudja menteni a kedvesét. Nem is tudom, volt-e olyan karakter, akit kikötés nélkül bírtam. Nem, nincs ilyen. Nem csak azért, mert egy ismerős színész sincs benne. Tévés mese, nem elvárás.

Egyszer meg lehet nézni, 10 éves korom előtt még szerethettem is volna. Ma már nem.

A kincs – 5/3 gyerekeknek helyes kis mese, felnőtt fejjel azért sok elemét untam. Tipikus népmese.

A kincs 2012 HD - YouTube

Sakkozó, karriertörténet, kosztümös, küzdelmes.

Beth még kislány, amikor az édesanyja egy autóbalesetben meghal – amit a lány csodával határos módon sértetlenül túlél. Árvaházba kerül, ahol a kor szokásának megfelelően gyógyszerek segítségével tartják kordában a gyerekeket. A lányt egy idősebb lány, Jolene igazítja el. A pincében felfedezi a gondnokot is, aki szabad idejében sakkozik. A kislányt lenyűgözi a játék, és Mr. Shaibel felismeri benne a tehetséget. Megtanítja az alapokra, bemutatja a középiskolai sakkcsapat vezető tanárának. Az árvahát vezetője azonban eltiltja a lányt a sakktól, aki örökbefogadása után térhet vissza a játékhoz, és kezdheti meg a karrierjét csodagyerekként. Kihívás sok akad: egy elhagyott, alkoholista nevelőanya. A sakk iránti megszállottság, ami a kapcsolatait is meghatározza. Az intézetből hozott gyógyszerfüggőség. A cél pedig nem kevesebb, mint a világbajnoki cím.

A sorozatnak már csak azért is hálás vagyok, mert ennek köszönhető, hogy megjelent nálunk is Tevis regénye. Nagy élmény volt az is, és a sorozat méltó feldolgozásának bizonyult.

Azt nehéz találni benne, ami ne sikerült volna jól benne. Szinte sajnálja az ember, hogy Tevis nem írt folytatást a kötetnek, mert így a sorozatnak sincs további anyaga. Pedig kerek történet, abszolút jó vége van, de néztem volna tovább is, ahogy Beth menetel tovább a világbajnoki cím felé. Fura is, hogy jó vége van, mégis nézném még tovább is.

A cselekmény a regényt követi, minimális változtatásokkal és végig izgalmasan. Egyaránt története ez a lánynak és a kapcsolatainak, a karrierének is. A magánéleti konfliktusai, sikerei és kudarcai éppen annyira fontosak, mint a sakk és a versenyek. Nem akarom a történet elemeit előre elmesélni, de lesznek itt anyagi gondok, szerelmi félreértések, sokféle függőség, elhagyás, bulik és hullámvölgyek.

A sakk pedig végig jelen van. Meghatározza Beth életét, aki röviden szólva megszállott. A napjait a sakk tölti ki: játszik, tanulja, ez alapján választja a barátait és a szerelmeit. Mellette háborúkat vív a bajnokságokon – a sakk nem egy látványos sport, de itt úgy tudják ábrázolni, hogy az ember lerágja a körmét alatta. Feszült, drámai, izgalmas – az külön dicséretes, hogy annak is, aki nem sakkozó. Tőlem nagyon távol áll ez a játék, de itt élvezettel néztem.

Pazar a kivitelezés. A sakkjátszmáktól kezdve a korszak külsőségein át Beth ruhatáráig. Ez most nagyon lányos megjegyzés lesz, de csak azért is érdemes megnézni, hogy milyen ruhái és sminkje van a lánynak. A pénzzel egyre szebb is, és elképesztő kreációkat kapott a színésznő. Azt külön élveztem, amikor a sakk fekete-fehér tábláját is leképezték a ruhákon.

Több téma van benne, mint a sakk és a karriertörténet. Érdekesen kezeli a feminizmus kérdéskörét: Beth rühelli, hogy azért van felhajtás körötte, mert a női nem tagja. Nem harcol egyenlő jogokért, de szenved attól, hogy hátrányosan megkülönböztetik és a nőket nem tartják képesnek arra, hogy mesterré váljanak. Mélyen belemegy a függőség témakörébe – Beth a nyugtatókkal, az alkohollal is bajban van, és látjuk ennek a gyökereit is. Mellette az elmebetegség, a rasszizmus is mind-mind megjelenik egy-egy karakter kapcsán.

Nem lehet kihagyni azt sem, mennyire jó színészi munka van ebben a filmben. Anya Taylor-Joy nagyot megy. Már messze nem egy horrorfilmes kamasz, akinek érdekes a kisugárzása. Komoly színésznővé érett. Thomas Brodie-Sangster mindig is jó karakterteremtő volt, Benny is nagyon egyedi figura lett általa. Remélem is, hogy most nem tűnik el évekre a színész. De nagyon sokakat ki lehetne emelni, Bill Camptól Marielle Hellerig.

Azt említettem már, mennyire jól átveszi a regény cselekményét? Itt ráismerni az eredetire.

Röviden: avattam egy új kedvencet. Izgalmas, emberi. Jó színészek remek alakításai, megtámogatva egy hangulatos környezettel, jó történettel. Látni kell és pont.

The Queen’s Gambit – 5/5 remek adaptáció, minden a helyén van benne: a látvány, a történet, a színészek, a téma.

https://www.youtube.com/watch?v=CDrieqwSdgI

Anna be van szorulva a házába. Nem bír kimenni, agora fóbiája van. A kapcsolatát a külvilággal az orvosa jelenti és a bérlője, aki a pincében lakik. Anna hallja, hogy rendszeresen nők fordulnak meg ott, de nem sokat tud a férfiról.

A szomszédokat figyeli az ablakain át, sokat tud róluk. A szemközti házba új lakók jönnek. Apa, anya, kamasz fiú. Pár nappal később a fiú, Ethan hoz át egy tálca sütit. Kedves a nővel, beszélgetnek, Anna még a filmjeiből is ad kölcsön neki. Érzi, hogy valami baj van otthon, és látja a jeleket, hogy az apa az erőszakos. Fél tőle a fiú.

Amikor erőszakot lát kintről, rohanna át segíteni, de ahogy kilép, el is ájul. Jane, Ethan anyja jön át segíteni. Megerősíti, hogy a férjének vannak kitörései, de tudják kezelni. Nevetnek együtt, Jane még rajzol is neki.

A férje másnap átjön kíváncsiskodni, itt-e a nő, de Anna letagadja.

Majd az ablakból látja, ahogy a férfi megöli a feleségét. Hívja a rendőrséget, kijönnek, de Anna lesz bolondnak nézve. Jane ott van, semmi baja. Ethan is megerősíti, hogy az a nő Jane, az anyja. Anna hiába mondja, hogy ez nem az a nő, aki átjött hozzá, rajzolt neki. Senki nem hiszi el, hogy ez a nő valaki más.

Anna így kukkolni kezd, le akarja buktatni őket és Ethant próbálja rávenni, hogy mondja el az igazat. Majd a bérlőjére száll rá, akiről kiderül, hogy elítélt bűnöző. Egy ponton Alistair kikészül, és a nő fejére olvassa, hogy senki nem hisz neki, és ő az, akivel komoly baj van. Gyógyszereket szed, alkoholizál, és tévhitben él. A fejére olvassa, hogy nem elvált, hanem megözvegyült és a családja halott. Annára rá is tör az emlék: ahogy veszekedtek, mert a férje rájött, hogy Anna csalja. A karácsonyi vakációra tartva is ezen ment a feszültség, és autóbalesetük volt. Anna volt az egyedüli túlélő.

A nő megroppan. Búcsúlevelet ír, öngyilkos akar lenni. De akkor egy felvételen meglátja Jane arcát. Nem ő hallucinált. A bérlő bevallja, hogy összefeküdt a nővel, és tőle tudja a sztorit. Nem Jane volt, ahogy Anna hitte, hanem Katie, Alistair első párja, Ethan biológiai anyja. Ethan is felbukkan, aki sok mindent bevall. Szereti nézni a gyengék vesztét. Ő végzett a biológiai anyjával, és most Anna halálát akarta végignézni. De ha nem lesz öngyilkos, majd megöli ő. Anna visszatámad, és el tud menekülni. A fiú leesik a lépcsőn, belehal.

Anna pedig készen áll gyógyulni. Összeszedi magát, kiköltözik és megy új életet kezdeni a múlt árnyai nélkül.

Körzetet védőt, testvérért bosszút álló, felnövő.

George Kuffs fiatalon lett árva, és a bátyja nevelte fel. 21 évesen sem nőtt még be a feje lágya, és megint menekülni készül. Maya, a barátnője teherbe esett, de George még nem akar családot és felelősséget, bár a lányt szereti. Hagy egy üzenetet, hogy jobb lesz neki nélküle, majd a bátyjához megy pénzért, hogy Brazíliába mehessen aranyat mosni. Brad a körzetébe indul járőrözni – mivel az államnak nincs pénze a rendőrséget fenntartani, a város körzetekre van osztva, amit egy-egy rendőr vett meg, tart rendet és az ott élőktől kapja a fizetését. A szolgálat előtt egy templomba megy be, George már csak a lövéseket hallja. Berohan, látja a tettest és hívja a mentőket. Brad nem éli túl, a körzetet George örököli meg. Igazságot akar a testvérének, így megtartja, elkezdi a rendőrakadémiát és a gyilkos nyomába ered. Közben szerez egy új barátot, kicsit komolyodik, és átértékeli, hogy mit jelent neki Maya és a baba.

Ez sem egy mai darab, de még nem láttam. Sejtettem, hogy valami ökörség lesz, de egy esélyt adtam neki. Igazság szerint nem is bántam meg.

Pedig a történet furcsa. Már eleve az, hogy egy alternatív világban játszódik, ahol a rendőrség kb. úgy néz ki, mint amikor a maffia védelmi pénzeket szed a boltosoktól, és a bandáknak megvannak a maguk területei. Csak itt nem a maffia tesz így, hanem a rendőrök. A körzetek adhatók, vehetők, örökölhetők. Még az is megengedett, hogy valaki megveszi, aztán rendőrt bérel, aki ellátja a rendőri feladatokat ott. Már csak azt nem értem, akkor miért van még pl. rendőrakadémia? Kitől kapnak majd nyugdíjat – vagy itt rendőrnek lenni örök munka?

Az sem szokványos, hogy a főszereplő áttöri a negyedik falat, és velünk, nézőkkel kommunikál. George Kuffs így tesz, és folyamatosan narrálja az eseményeket. Ok, azért akció közben nem a nézőkkel beszélget, de rendszeresek az olyan részek, ahol kilép a film kereteiből, és nekünk mondja a monológot. Működött, a szereplő stílusába belefér, és a filmébe is. Lazább, kötetlenebb, nem egy valós történet.

Ami magyaráz olyasmiket, hogy George született lövész. Ami annyit tesz, hogy először van fegyver a kezében, de azonnal maximum találatot ér el a lövészeten. Nem szabad ezekbe belegondolni – ahogy sokadszorra írom, ez egy lökött film. Nem reális, csak szórakoztató. Mert az valóban megvan, van a filmnek humora és működik is.

Kuffs maga is egy komikus karakter. Az örök gyerek, akinek fel kell nőnie, és meglepően jól megy majd neki. Amiben más, majd abból lesz az előnye. Közben meg annyi bajba keveredik, hogy azon lehet mosolyogni, miközben akció komédia is. Lesz itt felrobbanó mosoda, a kábszerosztálytól kölcsönzött lusta kutya, egy kényszerből társul szegődő rendőr, akit azért függesztettek fel, mert összejött a rendőrfőnök feleségével.

Mai szemmel azon is lehet mosolyogni, mennyire mások, fiatalok voltak itt még a színészek. Christian Slater, Milla Jovovich is nagyon frissek, és én jót mosolyogtam azon is, amikor rájöttem, ki a főnök feleségét elcsábító rendőr. Tony Goldwyn – a Scandal elnöke. Nagyon más a két karakter, alig lehet ráismerni a színészre.

Abba bele lehetne kötni, hogy ma már hitelesebbek az akciójelenetek. Kuffs és a társa verekedésén látni, hogy igazából nem egymást ütik. Azon is morgolódtam, hogy míg az egyik szereplőnek számolni kell a golyókat, mert a tárat kell cserélni, más lő agyatlanul, mégse fogy ki a tár. Arról már nem is beszélve, mennyire nem találják el a jófiúkat a fölény ellenére sem.

Azon is látszik, hogy ez mennyire nem mai film, hogy kétlem, ma rá lehetne venni egy színésznőt, hogy olyan bugyiban ugráljon a teljes első jelenetben, mint itt Jovovich.

Összességében én mókásnak találtam, és estére pont jó volt – akkor már nem akartam agyalni semmin. Könnyed szórakoztatásra vágytam, ez azt hozta is.

Kuffs, a zűrös zsaru – 5/4 tulajdonképpen egy nagy ökörség, simlis főszereplővel, de jól áll neki és a filmnek is.

 Kuffs (1992) - Official Trailer - YouTube

Családos, kapcsolatokat építő, zenés, egymást segítő.

Zoey elvesztette az apját, és az egész család próbálja kiheverni és feldolgozni a veszteséget. A lány hazaköltözött, párként van együtt Maxszel, de valami így is fojtogatja. Más utat kell keresnie, és nem segít az sem, hogy Max egy ponton sérelmezni kezdi, hogy Zoey minden titkos érzelmét ismeri, nem lehet semmilyen titka. Szünetet tartanak, és két korábbi barát lehetséges szerelemként tér vissza az életükbe: Simon, aki a cégben új pozíciót kap és egyenjogúságért dolgozik a rasszok között. Rose, aki Max gyerekkori barátja. Közben Zoey igyekszik helytállni az osztály vezetőjeként. Max éttermet készül nyitni Móval, aki megismerkedik egy szexi tűzoltóval. David és Emily szülők lesznek, míg Maggie próbálja átvészelni, hogy túlélte a férjét.

Nem tudom eldönteni, haragudjak a sorozatra vagy szeressem továbbra is. Bár ez így nem igaz. Zoey az, aki fel tudott bosszantani helyenként annyira, hogy szinte el is ment a kedvem a sorozattól. Pedig ez most hiánypótló nekem: zenés, humoros, nagyon szerethető.

De a lényeg. Zoey. Az ok, hogy az apja halála nagyon megviselte, és gyászban van. Ez felszínre hoz dolgokat és sok mindent helyre kell tennie magában a nőnek. Az már nem tetszik, amikor sajnálja is magát mellette. De nem azért, aminek értelme van. Ha nehéz lenne helytállni az új munkakörében, ha fájna az apja hiánya, azt megérteném. De mi Zoey baja? Hogy hallja a szívdalokat és ez tönkreteszi az életét? Komolyan? A szívdalok nélkül NEM tartana sehol sem! Az összes kapcsolata azért működik, mert a dalok súgnak neki.

Simon azért figyel fel rá, mert Zoey a szívdal miatt átlátott a kifelé mutatott erős énjét. Max szerelmére azért jön rá, mert hallja a szívdalban. Mo a dalok nélkül nem lenne a barátja, csak egy szomszéd, akivel kerülik egymást. A családján se tudna segíteni, mert fogalma sem lenne, mi történik velük igazán, mit éreznek. Van is egy rész, amelyben az orvosa döbbenten rá is kérdez, hogy a szívdalok nélkül nem észleli, ki mit érez? És Zoey nem tudja! Szívdalok nélkül majdnem olyan, mint egy szociopata. Minden baráti, szerelmi kapcsolatának az adott alapot és azért számítanak a lányra, mert hallja a dalokat.

Vagyis, az évadban nagyon nem bírtam azonosulni a hősnővel. A nagy dráma, Mitch betegsége nélkül nincs egy központi konfliktus, ami fájna. Mert Zoey válsága inkább bosszant. Az egész évad a felépülése a gyászból, aminek a része Simon, a távolodás Maxtől. A többiek történetei sokkal inkább lekötöttek, mint Zoey ügyei.

Ez nem változtat azon, mennyi szív van még mindig a sorozatban. Ugyanaz a sírós-nevetős, családi dramedy vonal van benne munkahellyel és barátokkal bővítve, mint amit a This is us családi körben mutat generációkon át. Párkapcsolat, karrier – a szívdalokat leszámítva nagyon emberi és hétköznapi, de mindig annyi humorral és csillámporral, hogy szórakoztató, színes, komédia is. Nálam ez a titok kulcsa. Egyszerre tud elszomorítani és felvidítani is.

A musical vonal is ad neki egy pluszt. Nagy táncos, éneklős betétek vannak, egyre több a csoportos jelenet is. Nyomorult Jane Levy se nem táncoslábú, se nem egy énekes, fájt is, amikor az utolsó részben dalra kellett fakadnia. Viszont, a többiek úgy vannak válogatva, hogy a zenés közeg otthonos nekik. Astin, Newell, Stewart és több mellékszereplő is nagyon korrekten hozza a show-t és megtöltik élettel a dalokat. Ahhoz képest, hogy pop, itt sokkal jobban passzolnak a dalok a helyzetekhez, mint pl. a Mamma mia Abba válogatása. A változatosságra sem lehet panasz – mai pop és klasszikusok, nagy a szórás.

Szerethető, mert pozitív értékek sorát közvetíti. Jó emberek életét követjük, családias.

Még nem láttam, hogy berendelték volna a 3. évadot. Drukkolok neki, simán nézném tovább a sorozatot, és érdekelne, mit hoznak ki a végére betett jelenetből.

Zoey’s Extraordinary Playlist – 5/4 a konfliktus gyengébb, de az alapötlet és az egész cuki, de néhol drámai faktora eladja.

Zoey's Extraordinary Playlist Season 2 Trailer (HD) Jane Levy series - YouTube

Mi köti össze a színésznőket?

Megoldás: Tovább!

Nyomozós, sorozatgyilkosos, igazságosztós.

Jodie elkötelezett nyomozó Dél-Afrikában. Az emberkereskedők nyomában jár, egy olyan hálózatot igyekszik felszámolni, mely kislányokat rabol el, kényszerít prostitúcióra és öl meg. Az eredmény kevés, a csoportot a felszámolás fenyegeti, amikor megtorló gyilkosságok kezdődnek. Az áldozatok mind a gyerekkereskedelemhez köthetők, és a mellkasukba egy-egy betűpárt véstek. Jodie hamar rájön, hogy ezek monogramok. Olyan lányok nevének betűi, akiket elraboltak, de a politikai változások miatt nem lehetett a felelősöket felelősségre vonni, és a bizonyítékokat is titkosították. Jodie a tettes nyomába ered, miközben a léptein haladva olyan anyagokhoz fér hozzá, melyekkel a jelenben mentheti a gyerekeket. Így mire rájön, ki a tettes és miért, más másként látja a dolgokat.

Bár szeretnénk azt hinni, hogy az emberiség fejlődik, mégis ismételi magát a történelem újra és újra. A rabszolgaság intézménye vajon fel lett számolva? Ha azt mondom, emberkereskedelem? Ilyen szempontból ez a film is valós alapokból építkezik. A térségben komoly probléma az emberrablás és –kereskedelem.

A film abban jó, hogy érezteti az egész rendszer borzalmát és embertelenségét, hogy nem mutat részleteket belőle. Amiért hálás is voltam. Érdekes a tűrőképesség is, nem? A filmekben simán megnézem a gyilkosságokat, még a kaszabolós horrorokat is. A nemi erőszakot viszont semennyire nem tolerálom, ha egy filmben van, azt a jelenetet kihagyom. Itt ráadásul gyerekek a szenvedő alanyok. Van egy kiemelt szereplő is, akit elrabolnak, megerőszakolnak, eladnak egy bordélyba. Követjük őt végig, de amikor olyan jelenet jönne, vagy becsukódik egy ajtó, vagy csak egy férfit látunk a lány mellé lépni és a kamera vált. Ettől nem lesz gyengébb, ez a sejtetés úgy húzza az ember idegeit, hogy nem borzaszt a látvánnyal. Amikor pedig a tömegességével szembesítenek…

Nem véletlen, hogy a főszereplő érzelmei is a gyilkos mellé húznak. Tudtam ezzel azonosulni. Törvényesen nem tudnak mit tenni ellenük, mindig találnak valami kibúvót a felelősök, vagy politikailag érinthetetlenek. Van azonban, amiért fizetni kell. Ez is olyan. Bár jogilag bűnt követ el, gyilkol, érzelmileg az igazságosztó oldalára állítanak minket.

A filmmel az a baj, hogy a téma fájdalmas voltán túl nem működik. Látjuk, Jodie mennyire a munkája megszállottja, és mennyire megviseli, amit minden nap lát. Látjuk, ahogy az egyik technikus, Ntombi a támasza, jó barátnője és vannak utalások, hogy más kémia is működik köztük. De nem kötött le maga a nyomozás. Jodie fájdalmas arccal megy előre.

Talán azért is nem lett izgalmasabb, mert nincs hajsza. Az igazságosztó – direkt nem írom le, ki az, mert a rendőrségen dolgozik és a film elejétől jelen van – tetteit is párhuzamosan látjuk a nyomozással, időrendben. Ebben vannak a beékelések, amiből a múltat látjuk: amikor ő volt gyerek, eladták és kihasználták.

Van is hiányérzetem, mert egy köztes szakasz nagyon kimaradt. Hogy jutott el addig az a kislány, hogy az legyen, akinek most látjuk? Miért pont most pattant el valami, és kezdett megtorlásba? Amikor Jodie húz egy merészet, az érzelmileg meg van támogatva. Az igazságosztó történetében azonban sok a balladai homály.

Nem annyira színtelen a film, hogy noirnak nevezhessem, de ez sem egy színpompás alkotás. A történet sivársága megjelenik a látványban is. Látvány, nem is igazán jó ez a szó. Egy harmadik világbeli történet, nagy a nyomor és nézni is rossz a helyszíneket is. A dráma a súlyozott, az emberi szenvedés – ez nem akciófilmes krimi.

Egy-egy hatásos jelenet volt benne – maga a téma annyira szörnyű, hogy annak hatása van. De mint film, nem lett emlékezetes.

Minden lány nevében – 5/3 az alapötlet drámai, a borzalma vizualizáció nélkül is átjött. De maga a film unalmas lett.

I Am All Girls | Official Trailer | Netflix - YouTube

Cím: Canterbury Glass

Készítők: David O. Russell olyan színészeket rendez benne, mint Christian Bale, Margot Robbie, Rami Malek és Robert de Niro. Ez pedig messze nem a teljes stáblista.

Műfaj: dráma

Cselekmény: Egy orvos és egy ügyvéd kényszerül együttműködni.

Várható megjelenés: már leforgatták, de még nincs premierdátum.

Miért várós?

• Christian Bale film – azokat válogatás nélkül nézem.
• Különben is nagyon erős a szereposztás. Reméljük, jó karaktereket is kaptak.
• Semmit nem tudok még róla, ami fokozza a kíváncsiságom. Az az egy röpke mondatnyi cselekményleírás csak kérdéseket szül.
• David O. Russell filmjei nem a szívem csücskei, de a kritikusok szeretni szokták őket. Majd meglátjuk, ez milyen lett.