Sakkozó, karriertörténet, kosztümös, küzdelmes.
Beth még kislány, amikor az édesanyja egy autóbalesetben meghal – amit a lány csodával határos módon sértetlenül túlél. Árvaházba kerül, ahol a kor szokásának megfelelően gyógyszerek segítségével tartják kordában a gyerekeket. A lányt egy idősebb lány, Jolene igazítja el. A pincében felfedezi a gondnokot is, aki szabad idejében sakkozik. A kislányt lenyűgözi a játék, és Mr. Shaibel felismeri benne a tehetséget. Megtanítja az alapokra, bemutatja a középiskolai sakkcsapat vezető tanárának. Az árvahát vezetője azonban eltiltja a lányt a sakktól, aki örökbefogadása után térhet vissza a játékhoz, és kezdheti meg a karrierjét csodagyerekként. Kihívás sok akad: egy elhagyott, alkoholista nevelőanya. A sakk iránti megszállottság, ami a kapcsolatait is meghatározza. Az intézetből hozott gyógyszerfüggőség. A cél pedig nem kevesebb, mint a világbajnoki cím.
A sorozatnak már csak azért is hálás vagyok, mert ennek köszönhető, hogy megjelent nálunk is Tevis regénye. Nagy élmény volt az is, és a sorozat méltó feldolgozásának bizonyult.
Azt nehéz találni benne, ami ne sikerült volna jól benne. Szinte sajnálja az ember, hogy Tevis nem írt folytatást a kötetnek, mert így a sorozatnak sincs további anyaga. Pedig kerek történet, abszolút jó vége van, de néztem volna tovább is, ahogy Beth menetel tovább a világbajnoki cím felé. Fura is, hogy jó vége van, mégis nézném még tovább is.
A cselekmény a regényt követi, minimális változtatásokkal és végig izgalmasan. Egyaránt története ez a lánynak és a kapcsolatainak, a karrierének is. A magánéleti konfliktusai, sikerei és kudarcai éppen annyira fontosak, mint a sakk és a versenyek. Nem akarom a történet elemeit előre elmesélni, de lesznek itt anyagi gondok, szerelmi félreértések, sokféle függőség, elhagyás, bulik és hullámvölgyek.
A sakk pedig végig jelen van. Meghatározza Beth életét, aki röviden szólva megszállott. A napjait a sakk tölti ki: játszik, tanulja, ez alapján választja a barátait és a szerelmeit. Mellette háborúkat vív a bajnokságokon – a sakk nem egy látványos sport, de itt úgy tudják ábrázolni, hogy az ember lerágja a körmét alatta. Feszült, drámai, izgalmas – az külön dicséretes, hogy annak is, aki nem sakkozó. Tőlem nagyon távol áll ez a játék, de itt élvezettel néztem.
Pazar a kivitelezés. A sakkjátszmáktól kezdve a korszak külsőségein át Beth ruhatáráig. Ez most nagyon lányos
megjegyzés lesz, de csak azért is érdemes megnézni, hogy milyen ruhái és sminkje van a lánynak. A pénzzel egyre szebb is, és elképesztő kreációkat kapott a színésznő. Azt külön élveztem, amikor a sakk fekete-fehér tábláját is leképezték a ruhákon.
Több téma van benne, mint a sakk és a karriertörténet. Érdekesen kezeli a feminizmus kérdéskörét: Beth rühelli, hogy azért van felhajtás körötte, mert a női nem tagja. Nem harcol egyenlő jogokért, de szenved attól, hogy hátrányosan megkülönböztetik és a nőket nem tartják képesnek arra, hogy mesterré váljanak. Mélyen belemegy a függőség témakörébe – Beth a nyugtatókkal, az alkohollal is bajban van, és látjuk ennek a gyökereit is. Mellette az elmebetegség, a rasszizmus is mind-mind megjelenik egy-egy karakter kapcsán.
Nem lehet kihagyni azt sem, mennyire jó színészi munka van ebben a filmben. Anya Taylor-Joy nagyot megy. Már messze nem egy horrorfilmes kamasz, akinek érdekes a kisugárzása. Komoly színésznővé érett. Thomas Brodie-Sangster mindig is jó karakterteremtő volt, Benny is nagyon egyedi figura lett általa. Remélem is, hogy most nem tűnik el évekre a színész. De nagyon sokakat ki lehetne emelni, Bill Camptól Marielle Hellerig.
Azt említettem már, mennyire jól átveszi a regény cselekményét? Itt ráismerni az eredetire.
Röviden: avattam egy új kedvencet. Izgalmas, emberi. Jó színészek remek alakításai, megtámogatva egy hangulatos környezettel, jó történettel. Látni kell és pont.
The Queen’s Gambit – 5/5 remek adaptáció, minden a helyén van benne: a látvány, a történet, a színészek, a téma.
