Összetalálkozó, összemelegedő, útkereső.

Felix könyvesbolti eladó, aki arról álmodik, hogy egy napon sikerszerző lesz belőle. Egyelőre ott tart, hogy kiadója sincs, mindenki visszadobja a történeteit. Éppen egy újabb kudarcot emésztene meg, amikor a háziúr közli vele, hogy az egyik lakó, egy nő panaszkodott az éjjeli gépelésére, mondván, nem tud tőle aludni. Felix szét is néz, ki panaszkodott rá? Ki is szúrja a szemközt lakó Dorist, akit kifigyel és ő is beköp: a lány kuncsaftokat hoz fel a lakásra, és pénzért kínálja a bájait. Az eredmény: Dorist meg az éjjel utcára teszik, és a nő elvárja Felixtől, hogy mivel miatta nem tud hova menni, fogadja be egy éjjelre. A cserfes, nyughatatlan nő pillanatok alatt a férfi idegeire megy, ugyanakkor valami el is indul közöttük, ami egyre bonyolódik, mire reggel lesz.

Barbra Streisand miatt néztem meg, akinek az énekhangját is szeretem, és színészkedni is tud. Ennek ellenére mégsem hozzá kötődnek a filmről az első benyomásaim. Mert mire jönni rá nagyon hamar?

Az első, hogy ennek nagy valószínűséggel színpadi alapjai vannak. Két lakás a film helyszíne, alig van külső jelenet (ha ki lennének vágva, se tűnne fel), és minimális a szereplőgárda. Leginkább Felix és Doris vannak színen, akik iszonyatos mennyiségben beszélnek. Még azt is ki tudnám bökni, ha színpadon néztem volna, hol lenne a törés, vagyis a két felvonás közti szünet. (Amikor Felix is elveszti az albérletét, és mindketten utcára kerülnek.) Nem ellenőriztem le, jól gondoltam-e, de mire végigérek az oldalon, majd rákeresek.

A másik, hogy olyan érzés volt ezt a filmet nézni, mintha az Álom luxuskivitelben ronda mostohatestvére lenne. Az alapmotívum ugyanaz, csak ez nyersebb. Holly abban a filmben nem lett abszolút szajhának beállítva, míg itt konkrétan látjuk, hogy Doris pénzt fogad el szexért, pornóban szerepel és egy bárban táncol. Az események is sűrítve vannak, Felix egyetlen éjszaka után jut el odáig, hogy kell neki ez a nő. De miért?

Egyik szereplő sem volt szimpatikus. Még Doris a tűrhetőbb, részben Streisand miatt is. Ő kapja a poénokat, ő vállalja jobban magát, és élelmesebb. Felix viszont végtelenül sótlan és szürke alak, nem véletlenül utalnak rá a címben bagolyként. Mivel annyira más a két ember, látatlanban romantikus komédiát képzeltem el, de ez nem az. Nem is igazán romantikus, mert ezt szerelemnek nevezni? Nem fogom.

Még valami, amit majd megnézhetnék. Felix az egyik jelenetben elárulja a korát, én meg majdnem kiköptem a monitorra a teát. Hogy lenne 31 éves? Megnéztem, George Segal 36 volt, amikor játszotta. Nem tűnik soknak ez az 5 év, de látva az. Én még öregebbnek saccoltam volna, 41-42-nek. Ezek pedig zavarnak.

Komédia, de nem találtam viccesnek. Konkrétan egy jelenet volt, amin tudtam nevetni. Amikor George felveszi a csontváz ruhát, hogy a csukló nőre ráijesszen és ami abból kisül. Az tetszett, kár, hogy ebből nem kaptunk többet.

Elvileg üzenete is lenne, de nekem nem jött át.

A kritikusok nálam sokkal jobban szerették a filmet, volt ilyen-olyan jelölése, és Streisand a legjobb komika Globe-jára is esélyes volt érte. Nekem inkább művészfilm, mint szórakoztató alkotás, és bizony nem egyszer unatkoztam rajta, pedig nem is lett hosszú film.

Ha már ígértem, kicsit utána olvastam. Valóban színpadi darab volt az alapja.

Van ma még elvetemült Streisand rajongó? Nekik remek lesz, másnak talán nem annyira.

A bagoly és a cicababa - 5/2 Streisand szimpatikus színésznő, játszani is tud, de rajta és egy poénon túl unatkoztam.

 Owl and the Pussycat Trailer - YouTube

(Az új Isten, vagyis Jack filozófiája.)

Amikor az embereknek fel kell nőnie a feladathoz... Képesek rá. Ebben kell hinni. (Odaát)

Az ember halandó. Ez tény. Meg kell halnunk, így természetes, gyönyörű. Minden darabokra esik, majd újra összeáll. Majd újra szétesik és minden élő valami halott dologból születik. Az élet, amit hátra hagyunk, átveszi a helyünket. Az élet megújul. Újjá alakul újra és újra és újra. (The Haunting of Bly Manor)

Egy olyan világ, ahol mindenki ugyanolyan és ugyanazt játssza? Az nem harmónia! (Trollok a világ körül)

• Hülyének nézel?
• Egy kicsit, ha 20 évet ülsz ártatlanul, nem gondolod? (Ikergyilkosságok)

(Randall és egy kis tanács Maliknak, aki nagyon igyekszik és sok-sok áldozatot meghoz, hogy a kislányának a legjobb legyen.)

Most figyelj rám nagyon! Ne álmodj kisebbeket! Álmodj nagyobbakat! És ne a lányod ellenére, hanem érte. (This is us)

(George nagyon nincs oda a fia új autójáért.)

• Sikerült! Vettem egy kocsit!
• Tényleg?! A Mustangot?
• Úgy volt, de aztán máson akadt meg a szemem.
• Hülyeséget csináltál.
• Van rajta munka, de ha elkészül, csúcs lesz.
• Nem.
• Hogyhogy nem? Kevés kilométer van benne, tök jó a sztereója, és ezt nézd! Nézd, mennyi hely van!
• Baromira nem!
• Miért?
• Ez nem egy kocsi, ez egy guruló motelszoba!
• Ilyen rossz véleménnyel vagy rólam?!
• Igen. Talán rosszabbal. (Young Sheldon)

Egy hősnek szüksége van tragédiákra. (Alice in Borderland)

Világunkban mindent egy egyszerű mérleggel mérnek: mit nyerünk, és mit veszítünk. És e pillanatban azt hiszik, semmit sem veszíthetnek. És amikor ezt gondolja valaki, akkor felfuvalkodik. Nos, mi majd megmutatjuk nekik mennyit veszíthetnek. (Money Heist)

(Natalie eleinte ellenezte a műtétet, de mégis ő adja vissza Crockett hitét, amikor baj van.)

• A műtét okozta. Vége a történetnek!
• Ezt nem tudhatod.
• Tudod, ha nem csináltam volna meg azt a műtétet, valószínű, még mindig életben volna.
• Crockett! Néha a sürgősségin csőlátásunk van. Csak az előttünk lévő beteget látjuk. De Nick átláthatott ezen, a saját hasznán túl, és azt hiszem, te is. Tudod, egy új műtéttel, minél többet csinálod, annál jobb leszel, annál több életet menthetsz meg. És talán nem tudnád megmenteni Nickét, de talán egyszer megmented a fiáét. (Chicago Med)

(Az amerikai eléggé kiakad, amikor meghallja a fényképész segédjének történetét.)

• Láttam, ahogy kibelezi.
• A halottat?
• Igen, ő a hullákat gyalázta meg. Ifjat és vént, fiút és lányt. Amikor lehetőség adódott.
• Maguk írek rohadt sötétek! (Mozdulatlanul)

Állatos, szabadságért küzdő, barátos.

Ivan hosszú évek óta Mack áruházi mini cirkuszának a sztárja. Akad itt kis játékautót vezető fehér nyuszi, beszélő papagáj, pudli, labdázó fóka és egy elefánt is, de a legtöbben azért jönnek, hogy egy dühöngő gorillát lássanak. Ivan pedig tudja, hogy a shownak mennie kell, ha különben ő egy végtelenül jámbor állat is. A cirkusznak azonban egyre rosszabbul megy, valamit ki kell találni. Mack egy tönkrement cirkuszból vesz meg egy kis elefántot, és az aranyos Ruby hamar a gyerekek kedvence lesz. Lassan Ivan is megszereti a kis elefántot, noha az ellopta előle a rivaldafényt. Még ígéretet is tesz régi barátjának, a haldokló Stellának, hogy vigyáz a kicsire, ő nem ketrecben fogja leélni az egész életét. Ivan a többi állattal keresi a megoldást, még egy szökést is megpróbálnak, de nem ez vezet majd eredményre. Az egyik gondozó kislánya színes zsírkrétákat ad a gorillának, akiben feltámad egy régi ösztön. Amit nem ér el szökés és erőszak, a művészet képes lehet megvalósítani.

Christina Applegate ifjúsági szerző, nálunk talán ismertebb is volt a kamaszos, romantikus sorozatával, mint a gyerekkönyveivel. A Maxim azonban a munkássága ezt a részét közvetíti, és pár éve már ki is adták az Ivanról szóló regényét. Igaz történet az alapja, és olyan érzelmi plusz van benne, ami állatszeretettel kombinálva igazi karácsonyi történetté teszi.

A történet azonban most lehet felkapott, hiszen a Disney filmesítette. (Csodálom is, hogy nem jött a filmes borítós Ivan, bár ennek köszönhetjük, pont az idei karácsonyra a folytatása megjelent.) Kifejezetten az egeres cégnek val sztori, és szerencsére a történethez méltóan meg is valósították a filmet.

Nem egy bonyolult történet, sőt. Könnyen követhető, és még a legkisebbeknek is érthető lesz. Semmit nem hagynak elvontan, mindent megmutatnak, és nagyon erős érzelmi felütéseket tettek bele. Az egy dolog, hogy a Disney szereti ölni a szülőket – itt ezt duplán megjátsszák. Az ember szíve kétszer is megszakad: amikor Ivan elmeséli a gyerekkori emlékeit, és amikor Stella lelép a színről. Ennél szebben arra tanítani, hogy az állatok érző lények, és milyen szörnyek vagyunk azzal, ahogy bánunk velük, nem nagyon lehet.

Ennek ellenére ez nem tragédia, nagyon sok humor van benne és élet- és szabadságszeretet. A drámai történeten túl ott vannak a humoros állatok, a kis bajkeverő és a nagyon jó barátok. Rendben, a madár fóbiámmal a tyúk, mint szimpatikus állati hős, nekem kizárt, de a fehér nyúlért és a fókáért tudtam rajongani és jókat mosolyogni rajtuk.

Ha eredetiben nézzük, még sztárparádé is van. Az emberi főszerepet Bryan Cranston kapta, aki sorozatnézőknek nem kell bemutatnom. Egy olyan figurát teremt nekünk, akik meg lehet érteni és van saját tragédiája, ugyanakkor az állatok szempontjából negatív karakter is egy-egy ponton. Mindkét arca megvan a filmen.

Az állatok hangjai pedig erősen sztárfaktorosok. Ivan Sam Rockwell, Stella Angelina Jolie volt eredetiben. A szinkron se rossz, de ezzel nehéz versenyezni.

Ki kell emelni azt is, hogy milyen minőséget valósított meg a Disney. Az állatok CGI állatok, de nagyon kevés jelenet van csak, amikor ez látszik. Az oroszlánkirály se volt semmi, de ez talán még szebb lett. Van, amibe bele tudnék kötni, pl. Ruby egyes arckifejezéseibe, néha műanyagnak éreztem, de amit pl. Ivan arcával megcsináltak…

Vérzik a szívem, hogy nem Disney motor volt a Klaus mögött. Tudom, az agyatokra megyek, de mivel jön a karácsony, és az a kedvenc karácsonyi mesém, még a héten kattogok ezen.

Ivan, az egyetlen - 5/4,5 egyszerű, de hatásos és érzelmes történet szinte hibátlan kivitelezéssel. Családi kötelező.

The One and Only Ivan | Official Trailer | Disney+ - YouTube

5: A Szépség és a Szörnyeteg varázslatos karácsony – egy plusz rész azon időből, amikor Belle még barátkozott a szörnnyel, az átok megtörése előtt. Akad egy ármányos hangszer, akad az ünnepi hangulat és pár új szereplő új dalokkal, miközben az ünnepi hangulat még közelebb hozza egymáshoz a két főszereplőt.

4: Így neveld a sárkányodat karácsonyi részek – a DreamWorks előszeretettel készít a sikeres meséihez ünnepekhez kapcsolódó plusz epizódokat. Az Így neveld a sárkányodat karácsonyi plusz részeket kapott. A legutóbbiban az ünnepre készülve Hablaty és Fogatlan is a másikról mesél a gyerekeinek, és a sárkányok vissza is látogatnak Hibbantra.

3: A Grincs – a grincs nem olyan, mint a többiek. Mindenki más imád ünnepelni, és karácsonykor eltelik szeretettel, ajándékoznak és kedvesek, mindenkit szeretnek. A grincs viszont morog és egyedül van, a kutyáját leszámítva. Sebaj! A grincs úgy dönt, ellopja a karácsonyt, de egy kislánynak hála az ünnep végére pár mérettel nagyobb lesz a szíve.

2: Karácsonyi lidércnyomás – Jack, a Halloween királya belefásult már a munkájába és az ünnepébe. Mi értelme bárminek is? Egy ilyen borongós hangulatában bukkan rá Karácsonyfalvára, és támad egy nagy ötlete. Elég a rémségekből, ezentúl ő lesz a Mikulás! Az igazit elrabolják, és Halloween stílusban indul az ajándékozás.

1: Klaus – tavaly bukkantam rá a Netflixen, és tart a varázslat, ez lett a kedvenc karácsonyi mesém. Hősünk egy aranyifjú, akiből már az apjának is elege van. Az isten háta mögé küldi postásnak, és csak akkor jöhet haza, ha teljesíti a kvótát. A helyiek azonban gyűlölködnek és háborúznak, senki nem ír leveleket. Hogy lesz ebből a Mikulásnak legendája? Sok humorral és ötlettel, egy olyan mesében, ami gyereknek és felnőttnek is szerethető. Ha a Disney csinálta volna, karácsonyi klasszikus lenne.

Sorozatgyilkosos, gyászon túllépő, nyomozós.

A Fehér Város, vagyis a baszk Vitória nyugodt, történelmi emlékekkel teli városka. 20 éve ugyan egy szörnyű sorozatgyilkosság kavarta fel a kedélyeket, de a gyilkost elkapták. Így nem kicsit döbbennek meg, amikor újabb áldozatok kerülnek elő. Történelmi helyen, meztelenül, virággal letakarva, egymáshoz érő pózban egy férfi és egy nő. Lehet, hogy nem is az a régész volt a tettes, akit a saját ikre csukatott le? Az esetet a profilozó Unai Ayala nyomozó kapja meg, aki beleveti magát az eset tanulmányozásába, semmilyen feltevést sem elvetve. A börtönben ülő egy követője lett volna? Végig rossz ember bűnhődött? Ahogy egyre közelebb kerül a gyilkoshoz, az özvegy magánéletét az új főnöke kavarja fel. Alba ugyan férjnél van, de ő is gyászol – az elvetélt gyermekét. A két ember egyre közelebb kerül egymáshoz, miközben a gyilkosságok folytatódnak és már ők is veszélyben vannak.

A körök záródnak: a két regényt elolvastam, most megnéztem az első részből készült filmet is. Egyszerre örülök is, nem is, hogy a krimikkel kezdtem, és a filmet hagytam a végére. Úgy érzem, jobban értem így a látottakat, viszont elmaradt a meglepetés ereje.

Igaz, a filmben volt annyi változás, hogy nem is lepődhettem volna meg. A regény úgy lett megírva, hogy csak a végén derüljön ki, melyik szereplő a gyilkos. Álnéven, álcában élt, és a leleplezés a végjáték része. A film viszont már korábban elárulja a nézőknek, kit kell figyelni, és mi mindenben settenkedik. Talán a film fele körül leleplezik számunkra, és inkább azzal akarnak feszültséget kelteni, hogy mutatják, miket lép, kémkedik, ármánykodik, miközben a nyomozók gyanútlanul haladnak a végeztük felé.

Más abban is, hogy a regény nem egyszerűen egy krimi akart lenni. Abban volt egy komoly múltbeli történet, ami szociális és magánéleti dráma, megcsalással és titkokkal. Ott sokkal jobban megmutatták, miért lett a gyilkos az, aki. Tulajdonképpen az egész előzménytörténetet megkapjuk, szinte egy kosztümös romantikus betét volt a regényben. A film ezt egyetlen jelenetre redukálta. Annyira nem is bántam, erősebb a krimi.

Ha már eltértek, ez volt a legkevesebb. Az sokkal fájóbb, hogy a gyilkos személyiségét is megváltoztatták. A regényben egy szociopatát kaptunk, itt viszont egy nyomorult bosszúálló van, érzésekkel. Az biztos, hogy nem lett ettől szimpatikusabb és sajnálni sem tudtam. Inkább idegesített, ahogy majdnem sír, és sajnálja az elveszett gyerekét, de azért lazán lenyomná a méheket a felesége torkán. Tönkretették ezzel az érzelgéssel az indítékait, valahol a karakterét is.

A regényből jobban átjött a szerelmi szál is, itt inkább csak kipipálták a kötelezőket. Futottak, kicsit beszélgettek, láttuk mindkettőt otthon a családdal, de egyszer nem éreztem azt, hogy lenne köztük vonzalom vagy kapocs.

Ugyanígy voltam a regény hangulatával, amit a filmen hiába kerestem. Az almákkal mutattak egy kicsit abból, hogyan él itt egymás mellett a babona és a kereszténység, a modern életbe hogyan örökítették át a régi hitet. De még ahhoz is kevés volt mindez, hogy rajta hagyja a kéznyomát a filmen.

Talán az lesz a végső konklúzió, hogy a regény kulcsjeleneteit és érzelmi pontjait szépen sorra kipipálták, és egy gördülékeny krimivé formálták. Helyenként még a párbeszédek is abszolút passzoltak a könyvhöz, rá lehetett ismerni a jelenetekre. Csak közben elveszett az érzelmi többlet, a hangulat, az a plusz, ami a regényben megvolt.

A színészek különben spanyolok, ahogy a sztori is, nem is találtam ismerőst benne.

Jár azon az agyam, hogy mennyivel lett volna más élmény, ha nem olvastam volna el előbb a regényeket, de ezt már nem fogom megtudni.

Iker gyilkosságok: A Fehér Város csöndje - 5/3,5 a regényt korrekten feldolgozták, kriminek kerek, de hiányzott az a bizonyos hangulat.

https://www.youtube.com/watch?v=AmYT69aueN4

Se mozi, se dvd.

Vagyis, a karácsonyi tervezett premierek is csúsznak.

Szomorkodnék, de lassan már belefásulok.

Trollokat egyesítő, zenés, különbségeken túljutó.

Pipacs királynő lett, és mindent jól akar csinálni. Megvannak a maga tervei, bulijai, és észre sem veszi, hogy Ágas mennyire küszködik, hogy kibökje, nem csak a barátja akar lenni, hanem több is annál. Amikor levél érkezik a Rockkirálynőtől, a trollok egy eddig elrejtett valósággal kell, hogy szembenézzenek: nem csak ők vannak. Valaha minden troll együtt élt és zenélt, de rájöttek, hogy egymás zenéjét unják. Szétosztották a zene húrjait, és mindenki megalapította a maga városát a maga zenéjével. Ők a pop trollok, akik vidámak, táncolnak, könnyedek. Pipacs szereti a gondolatot, hogy újra összehozzák az összes trollt, így a pop húrjával megszökik – csak Ágas és egy potyautas tart vele. Ott aztán szembesülnie kell azzal, hogy Barb nem egyesíteni akarja a trollokat, hanem egy zene alatt tartani mindenkit, ami a rock. Pipacs még így is az összefogásban látja a reményt, és képtelen meghallani a többiek jó tanácsait. Lehet, hogy már késő lesz, mire megérti a lényeget?

Visszasírom a saját gyerekkorom, amikor az Aladdint meg Az oroszlánkirályt néztük a moziban. Találok még ma is értékes és jó meséket, lassan esedékes lesz a Klaust is elővennem, aminek meg kellett volna nyernie az Oscart, de sajnos a Trollok nem az a mese, amit a mai jóságok közé tudok sorolni.

Az első azonban sikeres lett – mondjuk, abban volt olyan zene, ami fülbemászott és nem lehetett tőle szabadulni, ha maga a mese felejtős is. Most meg itt a folytatás, és se dallamtapadásom nincs, se a történet nem tett rám mélyebb benyomást.

Pedig az alapötletet még díjaznám is azzal, hogy nem csak a pop trollok vannak, hanem megismerhetjük pl. a country, a komolyzene vagy éppen a rock troll világot és zeneiséget. A gond azzal van, hogy ezeket szinte csak említik. A legtöbb még egy rendes dalt sem kap, és amit mutatnak belőlük, az lényegében kapott egy popos alapot. Leginkább a rockon vettem ezt észre, de bármelyik másikat is említhettem volna. Az sem tetszett, hogy mennyire egy dimenzióban gondolkodtak egy-egy stílus kapcsán. A pop sem csak az agyatlan, vidám tánczene, ahogy a country sem csak a ballada.

Pedig az üzenet ma is aktuális, és szerintem amíg nem vagyunk mind egyformák, aktuális lesz. Ha mindenki egyforma, akkor harmónia sem létezik. Attól színes és izgalmasabb minden, hogy nem egyformák a trollok, a zenék és az emberek sem. Annyira unalmas lenne, ha a világ tele lenne ugyanolyan lényekkel…

A mese története egyszerű, és könnyen feldolgozható. Nem különösebben izgalmas, nem okos, csak olyan semmilyen. Egy ötleten mosolyogtam jót: a rock zombikon. Különben egy küldetéses, utazós mese, amit még igazán kalandnak sem mernék nevezni.

Van viszont sokféle szín és szemfájdító árnyalatok sora. Harsány ez a film, a maga módján látványos, de szépnek nem tudom nevezni. Nekem nem tetszettek a figurák, a trollok külleme és a városaik sem. Gyereknek valószínűleg jobban bejön, lekötik a szemüket a színek, formák és az egésznek a bolondossága.

Azzal is szenvedek, hogy nem bírom Pipacs királynőt. Tipikusan az a meseszereplő, aki az agyamra szokott menni. Harsány, nem gondolja át a dolgokat, csupa napfény és derű indok nélkül is. Mondjuk, azt jól kihangsúlyozták vele, hogy a mesében milyen a pop.

Még a zenéje se fogott meg. Angolul egy fokkal jobb, de nincs olyan slágere, mint az elsőnek.

Egyszer meg bírtam nézni, de már előkeresem a Klaust. Az az én mesém karácsonyra.

Trollok a világ körül - 5/3,5 nem szeretem a grafikáját, nem éreztem a hangsúlyozott sokszínűséget, de elment.

Trollok a világ körül – magyar nyelvű előzetes - YouTube

Fényképezős, sorozatgyilkosos, nyomozós.

Brock Blennerhasset a szakmája legjobbja, ha ezért a saját családja ki is taszította. Szerintük nem úriemberhez méltó és morbid, amiből a férfi megél. Blennerhasset ugyanis fényképész, ám annak egy különös ágazatát választotta: halottakat fényképez. Arról vált ismertté, hogy úgy képes megörökíteni a halottakat, mintha még élnének. Most azonban sűrűsödnek körötte az események: Regan nyomozó meggyőződése, hogy egy olyan gyilkosra bukkant, aki lefényképezi az áldozatait, akiket öngyilkosnak állít be, de senki nem hisz neki. Igyekszik a holtak fotósát meggyőzni, hogy szövetkezzenek, és együtt dolgozzák ki a törvényszéki fotózás módszertanát. A férfi közben kénytelen egy segédet felvenni, aki ügyesen rajzol és ez nagy előrelépés neki a korábbi sírásó munkájához képest. A színészi álmokat dédelgető unokahúga, Nancy is hozzá költözik. Valahogy mindig sikerül egy bűnügybe belecsöppenniük, miközben a Regan üldözte gyilkos is egyre közelebb kerül hozzájuk.

A kosztümös krimiket általában szeretem, és ennek is adtam egy esélyt. Általában azt látjuk, hogy a pszichológiát hogyan kezdték el a bűnügyek felderítésére használni, itt viszont valami mást hoztak fel. A fényképezést. Abszolút láttam abban fantáziát, hogy a képek hogyan segítenek majd az ügyek megoldásában.

Nagyon sajnáltam is, hogy Regan ötletére senki nem lett vevő a sorozat első évadában. Annyira adta magát az ötlet, hogy a gyilkos után a rendőrség is felhasználja a fotózás lehetőségét a nyomozásokban. Ma már alap, látjuk a krimikben, hogy mindent alaposan lefotóznak, mielőtt a helyszínen bármibe is belefognának. Komolyan sajnálom, hogy itt nem indulnak el ebbe az irányba.

A sorozat ettől függetlenül egyszerre lett részenkénti ügyeket megoldó és átívelő. A holtakat képeken megörökítő gyilkos és a titkos társaság folyamatosan lebegtetve van, és minden résszel egyre közelibb lesz az a szál. Az évad felére már komoly személyes érintettség is felmerül, hiszen pont egy rokon lesz az, aki lenyúlja a gyilkos fotóalbumát, és ezzel veszélybe sodor mindenkit.

Bár azt mondhatnám, hogy jó csavarok és izgalmak voltak ezen a téren, de alapvetően kiszámítható volt az egész dinamikája. Hogyan lesz a csapatnak személyes ügy a gyilkos elfogása, miért. Még az is, hogy ki a gyilkoló fotós. Tulajdonképpen az első résztől kezdve minden nyom felé vezet, és maximum annyi a meglepetés, hogy álnéven is a szereplők közelébe merészkedett, és a végén van a meglepetés, hogy ő az, csak álcát hordott eddig.

A részenkénti ügyek már egy fokkal nézhetőbbek voltak, bár azok sem voltak körömrágó izgalmakkal töltve. Sokkal inkább tudtam díjazni bennük, ahogy a korszak egyes szokásaira és jellemzőire reagáltak. Pl. a szellemidéző szeánszok, amelyek egy időben kifejezetten divatosak voltak, és melyeket nagyon lebuktathatóvá tett a fényképezés. Vagy, az ír családokban a sérült gyermekek helyzete. Pedig itt még csak nem is egy komoly fogyatékkal élő gyermekről volt szó, inkább csak lassabb volt, mint a testvére.

A karakterek könnyen kiismerhetőek és egyszerűek voltak. A cserfes, kalandvágyó Nancy. A komoly, jobb életről álmodó Malloy, a mogorva, de hűséges kocsis és a titkokat őrző fényképész, aki nem hajlandó megnyílni.

Látványba is többet bele lehetett volna vinni, de azért volt benne hangulat.

Most a kihagyott lehetőségeket érzem belőle legjobban, de egyszer nézhető így is.

Mozdulatlanul - 5/3 lehetőség volt benne, de nem éltek vele. Kis látvány, kis krimi, minimális korhangulat.

DEAD STILL Official Trailer (HD) Michael Smiley - YouTube

Lauren egy fontos perre készül, a fiatal nő az államügyész. Az apja gazdag bankár, az anyja társasági dáma, az öccse politikus. Az apja szívrohamban meghal, mennek a végrendelet felolvasására. Lauren nem sok jóra számít: ugyan sokan elmondják neki, hogy az apja szerette és büszke volt rá, a lány nagyon is tisztában van vele, az apja mennyi mindent ellenzett az életében: a párválasztását, mert az ügyvéd, akibe beleszeretett, színesbőrű. A karrierjét, mert nem a gazdagok védőügyvédje lett, hanem ügyész. Williamnek, az öccsének meg is mondja, hogy mindig is a fia volt az apjuk kedvence. Igaz lesz: az apja bőven hagy a feleségére pénzt, milliókat jótékonyságra, 20 milliót a fiának, és a lányának 1 milliót.

Viszont, az ügyvéd átad neki egy üzenetet is. Az apja rejtjelben elmondja neki, hol az igazi öröksége. Kap egy kulcsot. Az erdő mélyén egy bunkerre bukkan a lány, benne egy férfit talál, aki saját elmondása szerint 30 éve a lány apjának a foglya. Lauren nem tudja, mit kezdjen vele. Közben a férfi mesél neki: hogy az apjával legjobb barátok voltak, de egy részeg este elütöttek valakit. Nem hívták a mentőket, elásták. Elvezeti a lányt a testhez. Majd további családi titkokat mond el neki: hogy az öccse tényleg lefizette a szakszervezetet. Amikor Lauren számon kérné, William elárulja neki, hogy a lány ügyészi megválasztása sem törvényes volt. Fizettek érte. Hogy az apjának viszonya volt, és amikor Lauren elmegy találkozni a nővel, kiderül, hogy neki is van egy fia Lauren apjától.

Lauren kész szabadon engedni a rabot, pár feltétellel. Egy magángépre ültetni, küldené a világ másik felébe egy millió dollárral. Már a bunkert teszi rendbe, amikor az anyja megtalálja a fotót. Teljesen kiakad: az ő története más. Ez a férfi tényleg az apja barátja volt, de ő egy szadista erőszakoló gyilkos. Őt megerőszakolta, a férje ezért meg akarta ölni. De ahogy elvitte, gázoltak. Utána zárta be ide – az asszony azt hitte, rég halott.

Igazából el sem ment, manipulálta a lányt, bosszút akar. Ide akarja zárni az anyjával együtt, majd menne és megölné Lauren lányát és Williammel is végezne bosszúból. Mielőtt kisétál, még valamit mond, ami addig nem esett le a lánynak: Lauren nem is Monroe, nem Archer volt az apja. Ő annak az erőszaknak az eredménye, amit az anyja ellen követett el. A nő erre agyonlövi.

Kiviszi innen a lányát, azt mondja neki, a biológiai apjától függetlenül ő egy Monroe, és együtt felgyújtják a bunkert.

Karácsonyi, menekülős, életben maradásért küzdő, szörnyes.

Karácsony napja van, többen szervezik a programjukat. Sokan vendégségbe és buliba indulnának, miközben a maguk drámái is kibontakoznak: egy felbukkanó testvér, aki mindig bajt kever. Egy széthullóban levő házasság, ahol egy harmadik fél miatti féltékenység arra mutat, mégis csak meg lehetne menteni a kapcsolatot. Az indulás előtt földrengés rázza meg a környéket, és az egyik épületben tartózkodók csapdába esnek. A helyzetet bonyolítja, hogy két gyerek a pincében ragadt, őket is ki kellene menekíteni. Hamarosan az emberek rádöbbennek, hogy nincsenek egyedül: az épületet különös szörnyek szállták meg, akik sorra vadásznák le az embereket. Az egyetlen esélyük, ha valahogyan feljutnak a tetőre, miközben a lények a nyomukban vannak.

A trash horroroknak is meglehet a maga bája. Amikor valami már annyira rossz, hogy az már jó. Borzongani ezeken nem fogunk, de legalább jókat nevethetünk. Amikor senki nem veszi magát komolyan, gagyi az egész és ez vicces tud lenni.

Sajnos, ez a film nem ez a kategória. Viszonylag komolyan vették a történetet, pedig nagyon nem kellett volna, annyira fájdalmas az egész. Kívülről nézve nem érti az ember, hogy miért nem állnak elő valami normális ötlettel az emberek. Nem is csoda, hogy a szörnyek olyan gyorsan és könnyeden végeznek velük, nulla a túlélő ösztönük.

Az olyan egyéb szálakról nem is beszélve, hogy egy nagyvárosi toronyházat látunk. Mégis, mióta van az ilyenekben pince, ahova leengedik egyedül a kisgyerekeket? Ha meg már van pince, ahova le is mennek, akkor egy köpésre van a földszint. Miért nem törnek be egy ablakot, és menekülnek ki az utcára? Miért maradnak benne a toronyházba, ahol olyanok lesznek, mint az egerek, amelyek nyomában már ott van szorosan a macska?

Aztán, ott vannak maguk a szörnyek. Az egy dolog, mennyire rémesen néznek ki. Kb. mintha az Alien filmek szörnyeit figuráznák ki, csak nagyon gagyi verzióban. Ocsmány a kinézet, béna a technika, és gyakran látni, hogy valami szerencsétlenre adtak rá egy jelmezt és úgy vonul. Szörnyen kiábrándító. De ennél is jobban fájt, ahogy megoldották a küzdelmeket. Az egyik percben legyőzhetetlenek, amelyeknek a közelébe se tudnak menni, a másikban meg egy bicskával halálra tudják szúrni őket? Katasztrófa.

Több szereplőt mozgat a film, de képtelen voltam megjegyezni őket és nem is izgatott a sorsuk. Nincs egy normális karakter sem. Legfeljebb a gyerekek lehetnek szimpatikusak annak okán, hogy gyerekek. Ha az volt a cél, hogy azért kezdjek el drukkolni, hogy a szörnyek szép sorban iktassanak ki mindenkit, összejött. Nincs olyan emberke, akinek kicsit is egyedi történetet tudtak volna adni, vagy megjegyeztette volna magát. Mindenki szörny eledel, és semmi több.

A vége is megér egy gondolatot. Ez egy plusz poén akart lenni? Hát, nem jött össze. Láttam már olyan filmet, ahol szintén beüt az Armageddon és a szörnyek győznek, de ennyire idiótán kivitelezve még nem. Ahogy a szereplők körülnéznek, és látják, mi lett a városból, majd jön egy újabb csapás, nekem az jutott eszembe, hogy semminek semmi értelme itt és robbanjon már fel az egész, a film meg égjen el.

Annyira alsó kategória, hogy minősíteni se érdemes. Ismeretlen színészek, gagyi szerepben, nulla látvány, pocsék történet és nem is vicces. Pocsék egy horror.

A szörnyeteg/Karácsonyi áramszünet - 5/1 minősíthetetlen gagyi. A kivitelezés, a történet, a színészek és a karaktereik. Szemét.

The Blackout Trailer HD - YouTube