Politikai, hatalomra kerülős, manipuláló.

Dick Cheney nem volt kiemelkedő semmiben. Közepes sportoló, közepes tanuló. Egy tehetsége volt: a legértelmetlenebb dolgokat is úgy tudta elmondani, hogy azt természetesnek és magának értetődőnek vette a hallgatósága. Plusz, szerencsésen választott párt magának. Lynne okos volt és nagyratörő, de tisztában volt vele, hogy nőként nem érvényesülhet a politikában. Dick volt, akinek helyette is teljesítenie kellett. A lány juttatta be a Yale-re. Ő kapta össze akar is, amikor az ivászat miatt már az elsőévben kitették. Cheney elkezdte a politikai elitbe bedolgozni magát, és a csillaga egyre emelkedett. Már a magánszektorban volt, amikor az ifjabb Bush felkérte alelnöknek. Cheney pedig meglátta a lehetőséget: az alelnök pozíciója csak névleges, de egy ilyen elnök mögött ő lehet az igazi hatalom, az azzal járó reflektorfény nélkül. Megragadta a lehetőséget, a többi pedig már történelem.

Jó sokáig halogattam, hogy megnézzem ezt a filmet. Mindig furcsának találom, ha egy olyan témát dolgoznak fel, amelyben ma is élő emberek szerepelnek, és mondjuk nem is régiek az események. Bírtam a Rocketmant, de hogy lehet arra reagálni, amikor Egerton és Elton, az igazi egymás mellett állnak és énekelnek? Vagy, ott volt A királynő. Amelyben lady Di halála utáni eseményeket mutatták be. A két pápa. Sorolhatnám. Nekem furcsa élmény ezeket nézni, és mindig érdekel is, a még élő emberek mit szólnak ahhoz, hogy ez készült róluk.

Az Alelnök ráadásul egy nagyon szókimondó, őszinte film. Nem egyszer felkaptam a fejem, milyen pofonokat osztogatnak. Nem csak a politikusoknak, de az átlag amerikainak is, akinek pl. a filmet is szánták. Mert az, hogy Bush milyen idióta itt… már az is elképesztő. Beleégett az agyamba, ahogy itt befűzik, hogy tulajdonképpen a teljes hatalmat átengedi az alelnöknek, és még csak fel se tűnik neki. Ahogy Cheney karaktere ott röhög magában… A másik, amikor az utolsó jelentben az átlag amerikaiakat mutatják. Egyetlen kis jelenet, és benne van, hogy a társadalom milyen nemtörődöm. Amíg megvan a kenyér és cirkusz, minden mehet ugyanígy. És megválasztják a sajtospofit – bár, lehet, hogy más nasit mondtak, nem esküdnék meg – elnöknek. Ezért.

Annyi mindent mozgatott be az agyamba ez a film. Doctorow, amikor a Radikálisokban megfesti a civilizációnk süllyedő hajóját, amelyet tolvajok és gazember vezetők vezettek a pusztulásba. A Seal Team, amiben éppen azt a témát rágják át, hogy az egyszerű katonák sima parancsteljesítők futják ugyanazokat a köröket, és nincs változás, mert a vezetőség ugyanaz az elvakult, önérdekű elit. Nem is értem, miért nem lángol még ez a világ. Itt konkrétan a képünkbe vágják: egyre több robotolás, egyre kevesebbért, de amíg megvan a magunk kenyere és cirkusza, minden így is fog menni tovább.

Ez egy okos, szemfelnyitó film, és vissza is kell terelnem magam hozzá, mert képes arra, hogy messzebb vezessen önmagánál. Átértékel politikát, hatalmi motivációkat. Amit itt az ISIS-ről megmutattak… égnek állt a hajam is.

Mindezt olyan filmes nyelvezettel bemutatva, hogy azért már önmagában megérte megnézni. Ahogy a horgászat motívuma végigmegy a történeten. Amikor kapunk egy kamuvéget, a mi lett volna, ha… jegyében. Ahogy az idősíkokat egymásra helyezik. Ahogy magyarázzák, ami történt. A Shakespeare-betét, amikor kihangsúlyozzák, hogy nem tudhatjuk, mit beszélhettek ott egymással, de íme, pár verzió. Egészen zseniális és elemi hatású a végeredmény.

Christian Bale nagy kedvencem, és megint elveszett a szerepben. Nem véletlenül volt az Oscar-jelölés. Persze, fizikailag is rengeteget változott, de nála soha nem merül ki ennyiben a játék. Levette az igazi Cheney mimikáját, gesztusait.

Nem szórakoztató film elsősorban, de valahol az is. Az biztos, érdemes megnézni. Értékes.

Alelnök - 5/5 egyedi filmnyelvű, komoly tartalommal, remek alakításokkal – de a tanulság durva.

https://www.youtube.com/watch?v=aSGFt6w0wok

Világmentő, pokoli lényekkel küzdő, Sorssal szembenéző.

A Legendák számára a világ kétszer is kifordult a sarkaiból. A korábban történtek megváltoztatták az idősíkot, és a jövőt, amely már nem egy posztapokaliptikus pokol. Zari divatikon, nem hacker, és fogalma sincs a csapatról. Az öccse, Behrad a csapat tagja. Egyedül Nate érzi, hogy valami nem stimmel, és próbál rájönni, mi változott, ki hiányzik neki. Közben egy multiverzumok közti krízist is el kellett hárítani, ami után már csak egy Föld létezik. Ahol a pokol Constantine után nyúl: Astra bosszút akar állni, és a történelem legnagyobb gonoszait küldi vissza a Földre. A Legendák a nyomukba erednek, miközben Constantine kidolgoz egy tervet, amivel mindent jóvá lehetne tenni. A Sors Szövőszékéért azonban két Sorssal is meg kell küzdeni, miközben lesz esküvő, gyereknevelési válság és Marie Antoinette lefejezése.

A DC sorozatai közül ez az, amelyik nagyon felépült a kezdetei után. Olyan volt, mint egy szemetes, amibe a többi sorozat mellékszereplőit dobálták, ha ott már nem volt rájuk szükség, de azért megölni nem akarták őket. Nem is élveztem az elejét.

Aztán, a készítők rájöttek, hogy itt mindenkinek szabadon elgurulhat a gyógyszere. Évadról évadra nagyobb idiótaságokat találnak ki, és a csapat mottójává is tették, hogy majdnem mindent elszúrnak, és azzal hozzák rendbe a dolgokat. Úsznak az árral. Az eredmény? Egy szórakoztató, könnyed széria, amit nem kell és nem is lehet komolyan venni, csak jókat vigyorogni rajta. Ezt csinálták a 4. évadban, és fokozták az ötödikben.

Egyszerre volt átívelő és részenkénti kaland, ahogy a szellemlényekkel harcoltak. Minden részben hoztak egy új gonoszt, miközben az egész helyzet megoldásán is dolgoztak. Az külön humor forrás lett, hogy egyes történelmi karakterek hogyan boldogultak egy más korban, és változtatták meg az eseményeket. Az is érdekes, hogy a nagy felhozatalból kiket állítottak csatasorba. Mert Dzsingisz kán, Hasfelmetsző Jack ok, úgy-ahogy Brutus is, ok. De Marie Antoinette? Jó, vicces lett, ahogy mindig elveszti a fejét, szó szerint, de mint történelmi nagy gonosz? Nála azért lehetett volna jobbat is találni.

Különben annyira komolytalan az egész sorozat, hogy még a nagy logikai gondokon is vállvonással át lehet itt ugrani. Anno az első kapitány nem menthette meg a családját, meg kellett halnia a feleségének és a fiának. Sarah sem hozhatta vissza a nővérét. De az simán rendben van, hogy Mick visszamegy az időbe, az osztálytalálkozón összejön a gimis szerelmével, és a jelenben már van is 18 éves lánya? Valahogy igazságtalan, hogy egyeseknek szabad átírni a múltat, másoknak meg nem.

Az is ez a kategória, ahogy a szereplők a semmiből kapnak nem semmi eredettörténeteket. Az évad legnagyobb ilyen fordulata a semmiből, hogy az eredetileg a csapat ellen dolgozó, már Legenda Charlie csak egy alakváltó volt eddig. Most meg kiderül, hogy ő a görög mitológia Sors nővérei közül az egyik? Durva váltás, a semmiből.

De igazából nem zavar, mert itt szabad ennyire elmebetegnek lenni. Amíg képesek olyan részeket összehozni, mint az évad végén a tévébe zárva létezés, nem fogok panaszkodni. Azon még mindig kész vagyok, ahogy a Star Trek, a Downton Abbey vagy éppen a Jóbarátok kapta meg a maga Legends évadát. Pláne, hogy volt olyan is, hogy a Winchester tesók autójából szolgálták ki magukat az egyik üldözésben…

A magánéleti szálak már kevésbé tudnak érdekelni. Idén több teret adtak Evának, de szerencsére nem azzal, hogy barátnőként mutogatják, hanem társkapitányként próbál rendszert vinni a csapat életébe. Zari és Constantine… azt legszívesebben elfelejteném. Nora és Ray aranyosak voltak, pláne a megjelenő Darhkkal… Zajlik így is a szereplők élete.

Jelenleg ez a kedvencem az Arrow utódsorozataiból, majd meglátjuk, hogyan tovább.

Legends of Tomorrow - 5/4 jól áll nekik, hogy a komolytalanság a védjegyük. Simán szórakoztató, túlzásokkal együtt.

https://www.youtube.com/watch?v=Pio-KpIR1YA

Su-an annyira az anyjával akar lenni, hogy bankár apja végül enged a kislány kérésének. Másnap vonattal mennek el Busánba, hogy anya és lánya találkozhasson. A férfi ott is a telefonjába merül, és üzleti utasításokat ad a beosztottjának. Ám az hamarosan rettegve beszél, az ő telepükről elindult valami borzalom.

A vonat elindul, az utolsó pillanatban két potyautas kerül fel. Az egyik egy sokkos férfi, aki azt mondogatja, mind meghaltak. A másik egy sérült nő, akin próbál az utaskísérő segíteni, de a zombivá váló nő megharapja, és már ketten szednek áldozatokat. A vonat szinte pillanatok alatt telik meg zombikkal, és mindenki menekül, ahogy tud.

A hátul ragadtak, többek között Su-an és az apja, egy pár, akik az első gyermeküket várják, egy idős asszony, akinek a testvére a vonat első felében van, egy diáklány tudják, előre kell jutniuk, ha élni akarnak. Az első kocsin még átverekszik magukat, de aztán rájönnek, hogy a lények vakok. Ha olyankor mennek, amikor alagút van, csak sétálniuk kell és senkihez sem hozzáérni. Van, ahol a csomagtartón másznak keresztül.

Az első kocsiban levők azonban rettegnek, és nem akarják beengedni őket. Miközben a férfiak egy csoportja a zombik elől tartja zárva az egyik ajtót, a többiek igyekeznek a másikat betörni. Amikor sikerül, páran feláldozzák maguk, az emberek nem akarják maguk között látni őket, és a mosdó helyiségébe zárják őket. A hangadó egy idősebb férfi.

Amíg ő azt szervezi, hogy meg is öljék, vagy kidobják a túlélőket, a testvérét elvesztett öreglány beengedi a zombikat. Egy túlélő lesz, a hangadó öreg, aki bárkin átgázol, hogy biztonságba jusson.

A pálya elakad, meg kell állni és átszállni. A zombik sorra vadásszák le őket, a szerelvényre végül az öreg, Su-an és at apja, a kismama jutnak fel. Az öreg már fertőzött – Seok-woo lelöki a mozdonyról, de közben megharapják. Elköszön a kislányától és a terhes nőtől, majd leugrik a mozdonyról.

Az befut, leszállnak róla, és a biztonság felé kezd sétálni a nő és a kislány. Mögötte kordon van, katonák próbálnak rájönni, túlélők vagy zombik. Su-an éneke miatt ismerik fel bennük az embert, és hagyják bejönni őket maguk közé.

Versenyre készülő visszatérő, szerelmes.

Emily hatalmas tehetség volt, akinek komoly esélyei voltak műkorcsolyázóként kijutni az olimpiára és ott jól szerepelni. A válogató alatt azonban kiderült, hogy az édesanyja komoly beteg. A lány hazatért – máig rejtély, mi történt vele. Emily otthon maradt, edzi a helyi kislányokat a jégen, és anyja legjobb barátnőjének éttermében felszolgáló. Egyik tanítványa annyira tehetséges, hogy a kamaszlány mellé komoly edzőt vesznek fel. Spencer korábban maga is versenyzett, de felismerte, hogy edzőként sikeresebb és hatékonyabb lehet. Emily neve neki is beugrik, és amikor szembesül azzal, hogy tanítványának milyen erőszakos, mindenbe beleszóló anyja van, felkéri, hogy legyen a társedzője. Emily belemegy, és a közös munka során nem csak közel kerül egymáshoz a két edző, de a férfinek meggyőződése lesz, hogy egy kis edzéssel még Emily is visszatérhetne a versenysport világába.

Nincs a tévés románcokkal semmi baj. Ideális háttérfilmek, amelyek mellett mindenfélét lehet végezni. Takarítani, levelet vagy blogot írni. Csak teljesen rájuk figyelni nem szabad, mert akkor szembesülünk az elég nagy hiányosságaikkal. Akadnak kivételek, de a Szerelem a jégen nem ezek közé tartozik.

A történet több szempontból is klisés és unalmas. Emily ugyan 8 éve nem korcsolyázik versenyszerűen, de természetesen 3 hét alatt Spencer annyira felhozza, hogy komoly esélye lesz a versenyen. Ennyi idő alatt egymásba is szeretnek, és olyan szirupos jeleneteket kapnak, hogy az már kész fájdalom. Mert oké, a végén várja egy szál virággal, számítani lehetett rá és csöpögős, de rendben. A végén azonban a kézen fogva kicsúszás a jégre és ott az első csókjelentük… az már komoly ízlésficam. Pláne, hogy utána a csaj nekiáll forogni a jégen.

Annyi ostobaság benne, hogy tényleg nem szabad komolyan odafigyelni rá. Vannak extrém dolgok a sport világában, de a fontos verseny előtt edzőt cserélni, nagyon nem jellemző, itt meg teljesen hétköznapinak veszik – mi több, egy versenyző itt ebben a 3 hétben háromszor is cserél. Mégis, mit tudna egy edző kezdeni pár nap alatt?

De azt is mondhatnám, amikor a korcsolyapálya edzője 20 év után kér választ a lánykérésére és komolyan is gondolja. Mert már eleget várt az igenre… hát ezzel nem tudok vitatkozni.

Bele tudnék kötni abba is, hogy mennyire egyszerűsített a filmen látott a program az eredetihez képest. Ok, tévés románc, nem lehet tőle a korcsolyát komolyan számon kérni rajta, de akkor is. Amit pl. Emily kűrjéből látunk, igazából egy rövid programhoz is kevés lenne.

Nem tetszett, hogy félbehagynak szálakat, aztán bevágnak egy jelenetet, amitől nekem örülnöm kellene, hogy nem felejtették el, csak nem foglalkoznak vele. De itt egy bevágás, amiből kitalálhatod, mi történt és legyél boldog! (Mint Emily barátnőjének kampányötlete, amiben Emily lenne a főszereplő és a visszatérése.)

A verseny nem lett izgalmas, a készülésből leginkább azt látjuk, hogy futnak, hogy legyen erőnlétünk. Hogy ismételjem magam, verseny előtt 3 héttel? Esélytelen, hogy változást hozzon. Még csak erős ellenfél se jelenik meg, és a két korcsolyázó felváltva akar visszalépni, hogy a másik esélyét ne rontsák. Igen, borzalmas. Nézni is az volt.

Mivel a látványt a korcsolyázás és a verseny jelenti, a fentiekből sejthető, mennyire nevezném látványosnak. Nem nevezném annak.

A színészek is kanadai tévések, senki, aki bármiből is ismerős lenne, és érdekes lenne.

Azt hiszem, ezzel most végeztem egy időre a Hallmark romantikus filmekkel, amelyek valamennyire mind téliek is voltak. Van még Lifetime filmsorozat, amin végig kell érnem, és ami szintén ilyen szirupos romantikus.

Szerelem a jégen - 5/2 kevés a korcsolya, mesebeli a történet és annyira bántóan szirupos, hogy megmérgez.

https://www.youtube.com/watch?v=VZyGsRELjG8

Középiskolás, problémamegoldó, szerelmes.

Újabb tanév kezdődik, és újabb problémákkal kell szembenézni egy mozgalmas időszak után. Az iskola új helyre költözött, és rendszeresen meggyűlik a bajuk a forgalommal. Őrült sofőrök száguldoznak, próbálnak tenni ellene – néha sajnos tragédiának kell történnie, hogy valami változzon. De ünnepséget kell szervezni a kerület vezetőinek is, és Szilárd adni akar egy esélyt a reménytelennek tartott diákoknak is. Vajon meg lehet őket győzni, hogy ne mondjanak le magukról, és bemutassák, mire lehetnek képesek? Ernő letette az alkoholt, és kiderül az is, hogy van egy lánya, akit gyerekkora óta nem látott. Szilárd nem bírja ki, hogy ne avatkozzon be… Közben Lillával is igyekeznek kitalálni, működik-e a kettősük. Hol imádják egymást, hol egymást tépik – az ellentétek vonzzák egymást, de mikor fáradnak bele a háborúkba? Még esküvő is lesz – de vajon kié? A diákok pedig küszködnek szerelemmel, anyagi helyzettel, Szilárd pedig segít, ahol tud.

A recept ismerős lehet – van egy kissé különc, szórakoztató karakter, aki másoknak segít különféle problémás helyzetekben. Itt Szilárd ez a karakter, és most nagyon eszembe jutott róla a tolvajból lett plébános egy másik sorozatban. Tulajdonképpen mindkét sorozat ugyanarra a problémakörre épül, csak az egyikben egy kisváros, a másikban egy középiskola kényes helyzeteit kell kezelni.

Az előző évadhoz képest megint sikerül releváns témákat betenni. Új diákokat hoztak be a történetbe, velük új konfliktusokat, és ez a heti részeket nagyon feldobta. Most nem esik nehezemre visszaidézni, miket láttam ebben az évadban, mert voltak komoly és tényleg agymozgató felvetések benne. A legjobban talán a fogyatékos fiú története fogott meg, akit megpróbáltak a szülei a másik fiúkkal egy iskolába íratni. Ahogy megmutatták azt is, hogy mivel kell a sérült és az ép fiúnak is küzdeni – roppant tanulságosnak éreztem. Ahogy azt is ki merték itt mondani, hogy lehet egyszerre szeretni és szinte gyűlölni. Hogy rendben van, hogy a stressz kihozza a dühöt – csak meg kell tanulni kezelni azt is.

De azt is relevánsnak éreztem, amikor egy netes celeblány szembesült azzal, hogy a like-ok száma nem egyenlő az igazi barátokkal.

Persze, voltak klisés szálak is. A gazdag fiú – szegény lány szerelmespár témája ugyanígy itt volt, mint a maguk módján tehetséges, de lenézett fiatalok felemelése.

Jó üzenetek vannak a sorozatban, ezt a felét szerettem.

A gondom inkább azzal van, amit a tanárok magánéletéből látunk. Ez az átívelő szál is, és hiába rövid az évad, a végére már úgy éreztem, kifacsartak a szereplőkkel együtt. Lilla és Szilárd kettőse ugyanazt a problémát kerülgeti a teljes évadban. Annyira mások, egymás agyára mennek, de szeretik egymást. Mi legyen? Néha emiatt olyasmiket is tesznek, ami miatt mindkét karakter gyűjti a fekete pontokat. A megcsalós jelenet az étteremben – az egyik mélypont, de nagyon. Elvileg ettől emberiek, de olyan túlhúzott ez a vonal. A diákoknak sokkal keményebb helyzeteket segítenek megoldani sokkal könnyedebben, de ez…

Azt is pazarlásnak érzem, ahogy Liptai Claudiát beleírták a sorozatba. Egy vicc volt, ahogy megjelent, mint Barbara, Csaba matek tanár menyasszonya. Nem volt releváns szerepe, csak egy névvel több a stáblistán. De maga a Csaba – Barbara szál is csak töltelék. Ők a komikus mellékszereplők, de nem egyszer éreztem úgy, hogy dühítenek és az agyamra mennek.

Anger Zsolt még mindig sokkal jobban működik, mint igazgató.

Gyorsan végignéztem, lekötött, de azt nem tudom írni, hogy egyértelműen jó sorozatévad.

A stílusa különben pont olyan, mint eddig. Akinek eddig bejött, nem most fog kiábrándulni. Nekem eladta, hogy a diákok történetei lekötöttek és érdekesen voltak.

A tanár - 5/3,5 jót tett neki az új diákok és konfliktusok, de a szerelmi szálak továbbra is fárasztanak.

https://www.youtube.com/watch?v=HnyKr5UTaNE

Három Batmobil. De melyik filmekből?

1:

2:

3:

Megoldás: Tovább!

Gyerekeket tanító, álmokért küzdő, helyes ösvényre találó, táncos.

April rég arról álmodott, hogy a Broadway táncos csillaga lesz. Kikerült a szülővárosából, egy jó iskolában tanult, és már csak egy karnyújtásra van a céltól. Ám balszerencséjére egy befolyásos mecénás elől szerez taxit, és a próbán a bocsánatkérésre is rosszul sül el. A nő közli a lánnyal, ezzel vége a karrierjének. April kénytelen hazamenni, és kitalálni, hogyan szerezze vissza az álmát. Az egykori tánciskolájába meghívják beszélgetni, és a tanárnő egy táncverseny szóróanyagát is neki adja. Amikor a lány rádöbben, hogy egy menő producer is a zsűriben ül, azonnal a gyerekek tánctanárának ajánlkozik, hogy velük fellépve folytassa a Broadway meghódítását. Nem számít azonban arra, hogy ő is tanulhat a gyerekektől, és a siker mellett akár boldog is lehetne. Ám a versenyre bejutni nem egyszerű feladat…

A Netflix újabb családi komédiája, ami a sikerelemek közül egyet azonnal bevet, rögtön több adagban is: tele van cuki gyerekekkel, kiskamasz és óvodás között bőven ilyen-olyan éves, cuki és lázadó, félénk és magabiztos, sok-sok széles mosollyal. Már csak egy kabalakutya hiányzott a csapatból, hogy nagyon rájuk nyomjam a cuki jelzőt – azért egy helyes plüss állat van a birtokukban…

Az egyik felem nagyon szeretne azon merengeni, miért nem lett ez egy jó film. Annyi mindenbe bele lehetne kötni, és elég fáradt is vagyok ahhoz, hogy megtegyem ezt. Csak éppen, nem akarom. Annak ellenére, hogy mekkora klisék vannak benne és egyes jeleneteket mennyire fájt nézni – az első tanár-diák tánc ilyen azzal a rémes jelmezzel a főszereplőn – összességében nem ez hagyott nyomot bennem.

Hanem, hogy ez egy aranyos film. Kiszámítható? Nagyon. Klisés? Az nem kifejezés. De az a fajta lélekmelengetés, amit időnként jól esik megengedni magunknak. Amelyek tulajdonképpen mesék a mai világból, sok-sok pozitív hanggal és aranyos karakterrel.

Ezt a filmet elsősorban a gyerekek és a tánc adja el. Ahogy lenni szokott, a nagyon béna kis csapatból a végére perfekt táncosok lesznek, akikkel jó koreográfiákat is össze lehet hozni. Olyan kiszámítható momentumai is vannak, mint az edző fiának esete. A kissrác a nővére táncóráira szokott beülni, amíg az apja fociedzést tart. Színezget, nézeget. Helyes kis szőke kölyök különben. Már amikor rajzolgatott, nekem beugrott Billy Elliot. Igazam lett! Nem egy kedvenc részem arra a kisfiúra és a családjára épül.

De nagyon bírtam a tánctanárnőt is, aki elsőre az a karakter, aki az agyadra megy. Hangos és harsány, irritáló. De akkora szíve van, annyira szereti amit csinál és a gyerekeket is, hogy a végére nem lehetett nem megkedvelni.

Volt annyi jó érzés a készítőkben, hogy a gyengén prezentált szerelmi szálra alig tettek fókuszt. Nem is kellett ebbe több ebből: elsősorban a táncról és a gyerekek készüléséről szólt a film, ami közben April is átgondol dolgokat. A karrier itt fontosabb, mint újra átgondolni, mi lehetett volna közte és Nick között, vagy most mi van még meg a kettősükben.

A koreográfiákon érezni, hogy gyerekek az előadók, de van egy-egy meglepően jó részük is, vagy humorral ellensúlyoznak. Az emelésen nagyon jót mosolyogtam. A felnőtt produkciók, pl. April az előadáson, ennyire nem vettek meg.

A szereposztás tévés – vannak ismerős arcok, Carson a Disneynél már megalapozta a nevét, és most esett le az is, hogy a Pretty Little Liars legutóbbi alsorozatában is fontos szerepe volt. De azok a ruhák, amiket itt ráadtak… Volt nagyon rémes is benne. Igaz, szép is. Ha pedig nem nyomjuk ki a filmet a vége után, még énekelni is hallhatjuk a színésznőt. Az Utódok ismerőinek ez sem meglepetés, Sofia Carson is énekes-színész Disney felfedezett.

Nekem abszolút jól esett megnézni, jókat mosolyogtam rajta.

Táncra fel! - 5/4 tipikusan az a film, amit tudom, mivel lehetne lehúzni, de aranyosnak találtam, elnéztem.

https://www.youtube.com/watch?v=Xkk3u5I3ROs

Cím: Blithe Spirit

Készítők: Edward Hall rendezi, akinek bőven van színházi múltja is. A főszerepre olyan sztárokat nyert meg, mint Judi Dench és Dan Stevens.

Műfaj: fekete komédia

Cselekmény: Charles meg van róla győződve, hogy az első felesége szelleme kísérti. Felbérel egy halottlátót, aki nem lesz képes megakadályozni, hogy Elvira azon mesterkedjen, hogy visszaszerezze a szeretett férfit annak második feleségétől. Közéjük a halál sem állhat!

Várható megjelenés: a jelenlegi tervek szerint a karácsonyi szezonban

Miért várós?

• Judi Dench miatt simán megnézem majd – érdekel, mennyire lesz olyan a figura, mint a Ghost szélhámosa, vagy komolyabban veszik.
• Eredetileg színdarab volt, két véggel. Vajon a film melyiket választja?
• Stevens itt talán komolyabban vehető lesz, mint volt az Eurovíziós Dalfesztiválban, amit a héten láttam tőle.

Zenés, versenyes, magánéleti küzdelmes.

Lars gyerekként egyetlen dologban talált vigaszt az anyja halála és apja morcos viselkedése után: az Eurovíziós Dalfesztiválban. Arról kezd már akkor álmodni, hogy egyszer ő fogja megnyerni a versenyt. Egy falubeli kislány hisz benne, és mellé társul, ketten alkotják a Fire Saga nevű zenekart, és az életük a zenének szentelik. Sigrit titokban azért abban reménykedik, hogy ha sikeresek lesznek, Lars a nőt is meglátja benne, és párként is kipróbálhatják magukat. Abban az évben annyira biztosak a Katiana nevű versenyző győzelmében, hogy egy dalt véletlenszerűen neveznek a versenyre. Pont a Fire Saga lesz az. Utolsóként végeznek, de egy balesetben minden más zenész meghal, így ők mehetnek az ír versenyre. Ott aztán a problémáik elmérgesednek: Lars mániája folyamatosan bajba sodorja őket, és a verseny esélyese, az orosz Alexander felfigyel Sigrit hangjára és a nőre is. Vajon Lars időben rádöbben, hogy a zenében és az életben mi a fontos?

Pár éve Magyarország is résztvevő az Eurovíziós Dalfesztiválon, így nem idegen a téma. Talán másképpen is tekintünk rá, mint ez az amerikai szemléletű film. Kicsit gondban is vagyok, hogy szeressem ezt a filmet vagy nagyon utáljam. Valamennyire függ attól is, mit gondolok a dalfesztiválról.

Itt konkrétan egy viccként mutatják be az egészet. Nem simán egy komédiát nézünk, ez már paródiába megy át. Amiért pedig megosztónak érzem, hogy van, amiben igazat adok neki. Mondtam már én is azt, hogy abszolút nem kellene komolyan venni ezt a zenei vetélkedőt, és valami ironikus vicces dolgot küldeni rá. Sokkal sikeresebb tud lenni egy olyan produkció, mint valaki, aki annyira komolyan veszi magát, aztán csak erőlködik. Csak itt sok minden nagyon el van túlozva.

Megosztónak érzem a film zenéjét is. Nem bírtam eldönteni, hogy poén, vagy ez valami felvállalható. Ha paródia, miért szerepel benne több Eurovízió nyertes is? Van benne olyan dal, ami iTunes sláger lett. De nem eredeti dalokról beszélünk – a Fire Saga végén énekelt dala például nagyon emlékeztet az egyik orosz versenyzőnő dalára, ami talán 2. lett pár éve. Olyan opera – pop vonal is rendszeresen van, amit itt Alexander képvisel. De nagyon sok mindenkit ki lehetne így emelni.

Van azonban benne valami, ami egyértelműen az agyamra ment. Will Ferrell. Miért kellett neki játszania ezt a szerepet? Túl öreg már ilyenekhez. A történet szerint McAdams karaktere egykorú vele. Nagyon nem azok, és nagyon látszik is rajtuk. Már eleve az zavart, hogy Ferrell milyen öregnek néz ki, és az a szőke haj… Sokkal jobban tetszett volna ez a film, ha egy vállalhatóbb színész játssza. (McAdams különben a film legszerethetőbb pontja, a manókkal együtt, és neki is jár a pacsi a zenéért. Ahogy Rami Malek hangját keverték a Bohém rapszódiában, itt McAdams hangját keverték egy ifi eurovíziós énekesnőével.)

Aztán ott van Alexander Lemtov és a Szerelem oroszlánja. Nem fogom megérteni, Dan Stevens mi alapján választ szerepeket. Újabb megosztó pont: most ő jó itt, ilyennek kellett lennie, vagy annyira túl játssza, mint a frizurája önmagában? Amikor a dalban letépik róla a felsőt és egy kabátban tolja végig a dalát… nevessek vagy sírjak?

Ugyanilyen megosztó a film humora is. Jellemző módon nekem a manók tetszettek a legjobban, az a késes jelenet…Ha egyszer valaha eljutok Izlandra, biztosan viszek kekszet én is a manóknak.

Színes, harsány film, meglepő stáblistával. Ferrell apját Pierce Brosnan játssza. 15 évvel idősebb, mint Ferrell. Ahogy mondtam: Ferrell annyira öreg ehhez a szerephez!

Ez lesz a zárszóm, mert ez fáj legjobban: passzoljon már a karakter és a színész kora!

Eurovíziós Dalfesztivál: A Fire Saga története - 5/3 Ferrell annyira irritál, annyira öreg már ehhez! Az is zavart, mennyire vicc az egész film.

https://www.youtube.com/watch?v=7q6Co-nd0lM