Menekülős, vonatos, családi, zombis.

Young-Gook elfoglalt befektetési bankár, akinek annyira a munkája a mindene, hogy a házassága már szétesett, és az anyja hiába próbálja figyelmeztetni, hogy a lányával többet kellene foglalkoznia. Su-an az anyjához akar menni, vonattal Busánba. A férfi végül rászánja magát, hogy a céggel folyamatosan telefonos kapcsolattartás mellett elkíséri a kislányt. A vonaton hamarosan különös jelenségre figyelnek fel: egy potyautas azt hajtogatja, mind meghaltak. Egy sérült nő összeesik, és amikor feléled, már nem ember: zombi. A vaksi, de gyors és gyilkos nő azonnal tombolásba kezd, és akit megharap, hamarosan maga is gyilkos zombi lesz. A vonat végén ragadtak megpróbálnak eljutni a biztonságos fülkéig, de nem csak a zombik, a többi túlélő is megnehezíti a dolgukat. Azt pedig nem lehet tudni, eljuthatnak-e még egy biztonságos állomásra.

Ez a film 2016-os, hallottam róla jó dolgokat is, de eddig nem került rá sor, hogy megnézzem. Eleinte tartottam attól, hogy ázsiai filmet nézzek. Élősködők ide vagy oda, nem mondhatnám, hogy érdekelnének a filmjeik. Majd, kijött a regény is, és előbb el akartam olvasni a könyvet, mint ahogy a filmet megnézem. Most felcseréltem a sorrendet, de az biztos, hogy majd elolvasom a regényt is. Tetszett annyira a film, hogy hamarosan találják rá időt.

Zombis film, és jó benne, hogy nem azokat a lomha lényeket látjuk, akik már szinte csak vánszorognak, és ha nem mész a közelükbe, nem is veszélyesek. Ezek rettenetesen gyorsak, éles a hallásuk, és rettenetesen éhesek. Pusztító a tömegük is – az nagyon hatásos, amikor rengeteg zombi együttesen mozog és támad, a puszta mennyiségük miatt is frászt hozzák az emberre, pláne ezzel a gyorsasággal…

Gyors a kór lefolyása is, és az bőven ad feszültséget, ahogy a vonat tényleg percek alatt válik haláljárattá. A zárt helyeknek amúgy is van egy sajátos feszültsége, itt ehhez jönnek hozzá ezek a gyilkos lények.

Abba bele lehet kötni, hogy a karakterek klisések, és a történet is használ máshonnan ismerős elemeket. De ehhez semmi kedvem. Az egésznek az összhatása meggyőzött, függetlenül ezektől. Pörgős horror lett, amiben úgy ábrázolták a zombikat, hogy valóban ijesztőek lettek. Mit számít akkor, hogy a hősies önfeláldozás visszatérő motívum? Hogy a saját túlélésére hajtó, egészen utálható férfi hogyan használja ki a többieket a saját túlélése érdekében? Karaktertípusok ezek, hogy gyorsan drukkoljunk, utáljunk figurákat. A hősies férj, aki a terhes felesége védelme mellett mindenkinek segítő kezet nyújt. Az önző apa, aki most döbben rá, hogy mi számít az életben igazából. A fiatal szerelmes pár.

Ez most nem hangzik jól, de abban is segített az ilyen karakterizálás, hogy be tudtam lőni a karaktereket. Az esélytelen, hogy olyan neveket megjegyezzek, mint Sung-Gyeong, vagy a Yon-suk. De olyanokat, hogy az önző pasas vagy a diáklány, fejben tarthattam.

Hasonló okokból a színészek neveit sem fogom megjegyezni. Mondjuk, ebben a filmben nem a színészi játék volt a hangsúlyos. A zombik kellettek, amelyek félelmetesen vonulnak és gyilkolnak. Ezt meg is kaptam. Pedig nem is mentek el úgy a küllemükben, mint egy The walking dead. A szemük homályosul el, a tudatuk helyett ösztönlények, beteges mozgással, mocskos ruhákkal: Pillanatok alatt robbannak le, akik pár perce még egészségesek voltak.

Nem tűnik egy nagy költségvetésű filmnek, messze nem nézett úgy ki, mint bármelyik Zombieland mozi. De ennek nem is kellett, sokkal nyersebb, szimplább, de elemibb is. Van horror faktor benne.

Akkora siker lett, hogy a már emlegetett regényen túl folytatása is készül. Ha marad a tempó és a feszültség, érdemes lesz arra is benevezni.

Vonat Busánba - Zombi expressz - 5/4,5 még a korhangulata is megvan. Ijesztő, pörgős, látványos – tartottam tőle, de tetszett.

https://www.youtube.com/watch?v=pyWuHv2-Abk

Ava, az élet egyszerre gyönyörű és borzalmas. De ha csak egy részét éljük meg, akkor nem is éljük meg igazán. (Legends of Tomorrow)

A fulladás nem a vízbe eséskor történik. Akkor, ha nem jövünk fel a felszínre. (Tyler Rake: A kimenekítés)

(A vámpírok nem boldogulnak a szolgájuk nélkül. Mindenhol hullák, kosz és gond.)

• Áldozat, távozz!
• Nem addig iszod a vérem, amíg meg nem halok?
• Ma nem, Josephine. Túl takarításigényes. Könnyebb, ha szépen elsétálsz. Micsoda pimaszság! Ki hagyta szanaszét a sok hullát?
• Te voltál.
• Hahó! Mi a manó?
• Óvatosan! (Collin elcsúszik egy nagy adag véren és mocskos lesz.)
• A hétszázát! Fel kell takarítani azt a sok emberi löttyöt!
• Megszárad magától.
• Basszuskulcs! Hogyan menjek így dolgozni?
• Csak vedd fel egy másik bézs öltönyöd!
• Majd azt mondom, hogy balesetezett a busz, vagy valami. (What we do in the Shadows)

Lehetséges magunk mögött hagyni a múltunkat? Őszintén szólva nem tudom. De, ha minden erőnkkel a múlton töprengünk, amit nem változtathatunk meg, nem marad erőnk a jövőre, amire még van befolyásunk. (Sötét angyal)

Egy valódi művész magasról tesz a beszélgetésre. Csak nézd meg a művet, és ha megértetted, szó nélkül ugorj ki az ablakon, mert semmi mást nem kell már látnod az életben. (Billions)

Idefigyelj, az egész élet élőben megy. Nem tudod minden pillanatát megrendezni. (A tanár)

Sosem értékeljük azt, amink van. Pedig kellene. (...) És igazából teszek rá, hogy te mit gondolsz. A művészet nem a művészé, ahogy a víz sem a vízszerelőké. (A meztelen Juliet)

Az a legnagyobb bűn, amit a szív ellen követnek el. (A klastrom titka)

(Hősünk korábban leszólta a jogosítvány nélkül vezető nőt, de most szüksége van a segítségére.)

• El kell vinnie valahová.
• De hát szörnyen vezetek.
• Részeg vagyok, nem zavar. (Hurricane)

(A reménytelen küzdelemre visszatérő lány indokait Ralf nem is érti.)

• Visszajöttél.
• Nem hagyhattam, hogy csak te szórakozz.
• A szórakozás totál mást jelent, ha az ember gazdag. (The Flash)

(Szilárd motiválni próbálja a leírt kamaszokat.)

• Az élet szívás.
• Csak nem mindegy, hogy mekkora. (A tanár)

Elrabolt gyereket mentő, katonás, leszámoló.

Tyler az egyik legjobb katona volt az amerikai seregben. Egy magánéleti tragédia után azonban másképpen boldogul és bünteti magát. Zsoldos lett, aki keresi az életveszélyes helyzeteket. A legújabb ügye egy elrabolt gyermek visszaszerzése Indiában. A fiú egy drogbáró fia, akit a rivális banda feje raboltatott el. Tyler sikeresen kihozza a fiút, de az átadás előtt elárulják. A fiú apjának esze ágában sincs fizetni, erővel elvenné a fiút és végezne a zsoldossal. Tyler magával viszi a fiút, akiről az indiai milliárdos gengszter sem mond le. A szégyenért, amiért megszökött tőle, ki akarja végeztetni. Tyler régi szívességeket hajt be, és mindent kockára tesz, hogy Ovi kapjon egy esélyt, és ne egy lecsukott drogkirály állandóan fenyegetésben levő örököseként kelljen élnie.

Kezdek rájönni, hogy a realisztikus akciófilmek nem az én zsánerem. Lehet, hogy a Halálos iramban filmeknek nem sok köze van a valósághoz, ahogy a Kingsman emberei is képregényből léptek a vászonra, és nem az angol titkos ügynökségből, de ezek azok, amelyek szórakoztatnak. Ez többet ér nekem, mintha hitelesen lövik és verik agyon egymást.

Azért emlegetem ezt, mert a Tyler Rake korrekt akciófilm. A Bourne-filmek utódjaként jellemezhető akcióban. Vannak különös helyeken egymás verése, városi forgatagban kergetőzés, de minden úgy ábrázolva, hogy az közel maradjon a valósághoz.

Többek között meg lehet nézni, hogy a szuperkatona mennyire lerobban a bevetések közben. Ok, a szükséges időpontban mindig talpra pattan, és menti a helyzetet, de nem tud mindenkit könnyeden agyonverni és lelőni, ő is sérül, és néhol kifejezetten rosszul van. Súlya van a sérüléseknek, a célért nem egy áldozatot kell meghozni. Tyler Rake kiállása különben olyan, hogy elhiszem kommandósnak. A Seal Team 3. évadot is most igyekszem pótolni, és ott nem egyszer felmerült bennem, hogy ezeknek a katonáknak már nyugdíjon kellene járjon az agyuk, nem újabb küldetéseken. Itt nem volt ilyen gondom.

Vagyis, akciófilmként nincs gondom ezzel a filmmel, a jobbak közé sorolom be. Azonban ez nem az a zsáner, ami engem nagyon le tudna kötni. Nem szórakoztat el, hogy közel 2 órán át azt nézem, hogy a városban kergetik egymást a menekülők és a drogkirály emberei.

Ami számomra érdekes volt benne, hogy Tyler alakját hogyan építették fel. Az elejétől érezni, hogy valami nagy tragédia miatt lett ilyen életunt és a lehetetlen küldetések specialistája. A társa meg is jegyzi neki, hogy mintha azért vállalna ilyen ügyeket, mert abban reménykedik, hogy az egyikben majd golyót kap és vége lesz. Fokozatosan ejtik el az infókat, miből épült ez a mentalitás, és milyen tünetei vannak.

Ráadásul Tyler Rake egy jó ember is, aki ugyan zsoldosként keresi a kenyerét, de nem a pénz az elsődleges neki. Nem véletlen, hogy egy gyereket kell megmentenie – többen is tanácsolják neki, hogy hagyja a sorsára Ovit, ő azonban erre képtelen. Neki az a fiú nem egy leszállítandó csomag, hanem egy ártatlan gyerek, aki nem tehet arról, mivel foglalkozott az apja.

Chris Hemsworth szépen hozza a karakter mindkét oldalát. Kommandósként átverekszi magát a fél seregen, közben a vászonra teszi a szenvedő férfit, aki a legfontosabbat vesztette el az életében. Egy akciósztár generáció már kiöregedett, Hemsworth simán jelentkezhet a helyükre.

Mivel Netflix produkció, bevételi adatokról nem tudunk beszélni, de hamar lett nagyon sok nézője a filmnek, az egyik legjobb kezdést produkálta a Netflixen. Be is van rendelve egy előzményfilm, vissza fog térni Hemsworth is. A kritikusok annyira nem voltak oda érte, közepesre értékelték leginkább.

Hemsworth miatt nem bánom, hogy láttam, ha ez a katonás menekülés nem is a zsánerem.

Tyler Rake: A kimenekítés - 5/3 akciófilmnek ok, Hemsworth az egyik leghitelesebb a zsánerben. A zsáner nem jön be.

https://www.youtube.com/watch?v=HgyPJwXpXJc

5: Halálos iramban – most kezdett el univerzumot építeni magának. Az anyafilmek után két népszerű karakterét összehozták egy külön kalandban is, majd sorozat is készült a Halálos iramban világhoz. Ebben az irányban mennek tovább: bővül az alapfilmek sora is, és a mellékszereplők külön projektjein is dolgoznak. Vagyis, egy darabig még velünk maradnak a száguldó bűnözők és bűnüldözők.

4: X-Men – alapból két színes csapat adta a filmek alapját. A jó és gonosz mutánsok csatáztak, hogy eldöntsék, hogyan viszonyuljanak a sima emberekhez. Aztán, ahogy lenne szokott, egyre szélesedett az univerzum. A legnépszerűbb karakter saját filmeket kapott, majd elkészült az előzménysorozat, amit bevállalósan összekötöttek az eredeti filmekkel is. Továbbra is fejlesztés alatt van a világ, és a hozzá kapcsolódó Deadpool még szóba sem került. Pedig már ő is sikertörténet…

3: Arroworld – a DC filmekben nem remekel, de animációban és sorozatokban igyekeznek felzárkózni a Marvel mögé. Az Arrow volt az első kifejezetten sikeres sorozat, majd az ismert mellékszereplők köré újabb sorozatokat szerveztek. Vannak átívelős szálak, folyamatosan új sorozatokba kezdenek, miközben az Arrow elköszönt a vászonról. A Flash, Supergirl, Legendák még futnak, első évados volt a Batgirl, idén kezdett a Stargirl, és egyéb sorozatokat is bekapcsolnak. Eddig egy multiverzumban gondolkoztak, idén már összehozták a világokat.

2: Démonok között – egy filmnek indult, de sikeres lett, és egyre bővítették a démonvadász házaspár kalandjainak sorát. Az egyes karakterek népszerűségét kihasználva a démonok/megszállt tárgyak és személyek külön filmeket is kapnak, melyeket egy-egy vékonyabb szállal az anyafilmekhez is hozzákötik. Így már láttunk gyilkos babát, apácát és gyermekét sirató asszonyt is.

1:  Marvel – a műfaj modern megteremtője, és legnagyobb mértékben űző képviselője. A filmeket összefűzik, de tévésorozatot is kapcsolnak hozzá, az egyéb formátumokról nem is beszélve. Van regény is, mindenféle ajándéktárgyak. A Disney csatornán kifejezetten Marvel tartalmak és sorozatok is lesznek, nem egyszer a mozis szereplők főszereplésével. A Bosszúállók-trilógia, amelyen csapattá gyúrták az önálló mozik szereplőit, vagy akár a Defenders, ami a sorozatsztárokkal tette ugyanezt, önmagában is elég lenne a koronához, de a Marvel ennél sokkal többet tesz.

Ismerkedő, élettel szembenéző, rajongós.

Annie vissza kellett, hogy költözzön a szülővárosába apja betegsége miatt, és ott is ragadt. Az állása nem elégíti ki, a nagy nehezen összejött kapcsolatában pedig azzal kell szembesülnie, hogy a párja jobban szereti az eltűnt rockénekest, Tucker Crowe-t, mint őt. Amikor Duncan megkapja Crowe albumának nyers változatát, Annie ír róla egy negatív bejegyzést a férfi rajongói oldalára. Döbbenetére erre e-mailben megkeresi őt Crowe, aki máig igazi rejtély: hova tűnt, miért nem énekel többé? Levelezni, chatelni kezdenek egymással, és látatlanban is egyre komolyabb szálak kezdik összefűzni kettejüket. Annie a barátja elől is titkolja a fejleményeket, aki közben megcsalja a nőt, és szakítanak. Azért Duncan fejében is változik pár dolog, amikor rajongása tárgya megjelenik a kisvárosában, és pont az ő exe felé mutat érdeklődést. Annie pedig meg kell, hogy hozzon néhány fontos döntést…

Olvastam már Hornby-regényt, de még nem fejtettem meg, miért van annyi rajongója. A legismertebb történetei nem találtak még utat hozzám. Ez a film is az ő története alapján készült, így azért némi félelemmel álltam neki megnézni.

Hamar fel lehetett ismerni a témákat, amivel Hornby szívesen foglalkozik. A legfeltűnőbb a zene témává emelése. Duncan óriási rajongó, aki Tucker Crowe dalainak minden ütemét ismeri és imádja. Még egy szentélye is van a férfihoz. Rendszeresek az olyan konfliktusok, amelyek ezért a rajongásért alakulnak ki. Viszonyt kezd, mert egy másik nőnek jobban tetszett Tucker zenéje, mint Annie-nek. Amikor a nő korábban kommunikálni próbált vele, az oldalon keresztól tette kommentben.

Ami azonban ennél érdekesebb volt, amikor Tucker képbe került, és neki is megvolt a véleménye a saját zenéjéről. Izgalmasan ütköztették Tucker és Duncan véleményét. A zenész már rühellte a dalait, nagyon személyes okból. Duncan viszont megtalált benne valamit, amit Tucker már nem. Akkor kinek van igaza, ez értékes vagy szemét? Bár megértem Tucker véleményének okait is, összességében Duncan mondja ki a lényeget. A kikerült mű már nem a művészhez tartozik, mindenkinek meglesz a joga, hogy saját értelmezést és kapcsolatot alakítson ki az alkotással. Ez van, ha valaki a világnak, és nem magának alkot.

A zene, művészet témáján túl ez egy visszafogott romantikus film is. Bár az nagyon komikus alaphelyzetnek tűnik, hogy Tucker válaszol Annie negatív posztjára, és ebből alakul ki a levelezésük, de nem mennek el humoros irányba. Nagyon kevés komédia elem van a filmen, inkább a megbánások, egyfajta keserédes hangulat hatja át a történetet.

Az, hogy mégis éreztem ebben a történetben a romantikát, nagyban köszönhető a film színészeinek. Ethan Hawke és Rose Byrne között megvolt egy jóféle összhang és kémia, hitelesek voltak egymás mellett. Ehhez jött hozzá, hogy szinte önreflexív, őszintének hatott, ahogy a saját egykori sikerére néz vissza a zenész. Van egy jelenet, amikor Tucker szembesül Duncan rajongói falával, ahol visszanézi saját fiatalkori képeit is. Nekem meg beugrott, amikor még Hawke szépfiúként adta el magát – Szombat esti frász, Fehér Agyar… Kb. abból az időszakból származhattak a fotók. A kezdetekhez képest nagyon komoly pályát épített fel, vajon mit gondolhat a kezdeti, tinis filmjeiről? Igaz, ezt nem ebből a filmből fogjuk megtudni.

Azon még kicsit töröm a fejem, hogyan lehetett volna a címet magyarul is jobban visszaadni. Hiszen nem egy meztelen nőről van szó, hanem a Juliet album demójáról, amin még nem volt rajt a produceri munka, csak a nyers/meztelen dalok. Így kicsit benne van az is, hogy ebben a filmben nem a megcsinált mű a lényeg, hanem a mögötte levő nyers, fájóbb érzelmek. Zenés címe volt eredetiben, ami a fordításban nem jött vissza.

Jobban tetszett a film, mint vártam. Hangulatos, fogyasztható, Hornby világát visszaadó.

A meztelen Juliet - 5/4 megvolt a színészek között a dinamika, még a humorának a nagyját is át tudtam érezni.

https://www.youtube.com/watch?v=0x-TZ1LkJr0

MOZI:

• Ava - amerikai akció, a héten ez érdekel leginkább
• Az első áruló - olasz/farncia/német/brazil bűnfilm
• Az ifjú Ahmed - belga/francia dráma
• Corpus Christi - lengyel dráma

DVD:

Újdonság nincs.

Családos, életválságos, helyes útra lelő.

Bernadette Fox zseniális asszony. Egykor az építészet új tehetsége volt, akinek minden épülete csodaszámba ment. Ám elég volt egyetlen tragédia, és Bernadette eltűnt a világ elől. Számítástechnikus férje egy vagyonért adta el a találmányát, elköltöztek, és az asszony családanya lett. Féltő szeretettel neveli imádott lányát, miközben kilóg a környékről, és jó pár rosszakarót begyűjt. Nem szereti az embereket, és azok sem őt. Ha a szomszéd ostobaságot akar csinálni, ráhagyja, szakadjon csak le a domboldal! Kimozdulni sem szeret, szerencsére egy online asszisztens mindent megold helyette, és a netről már minden megrendelhető. Észre sem veszi, hogy gyűlnek a viharfelhők a feje felett. Amikor Bee egy sarki utat kér ajándékba, Bernadette próbálja összekapni magát, de talán már késő. A férje is észreveszi, mi minden nem stimmel vele. Drasztikus megoldást javasol, és Bernadette hasonlóan drasztikusan reagál. Eltűnik – Bee pedig nem adja fel, hogy megtalálja az anyját.

Eredetileg regény volt, és meg is lepődtem, milyen jól sikerült visszaadnia a történetet Linklater rendezésének. Mondhatnám, hogy a Sráckor után otthon vagy a bonyolult családok bemutatásában, de itt tett mellé emberi és művészi drámát is. Korrekt lett a végeredmény.

Már a cím is nagyon jól el lett találva. Első szinten a közvetlen eseményre utal, Bernadette mostani eltűnésére. A férje diliházban akarja kezeltetni, mire az asszony eltűnik. Keresik, nem lelik, hova tűnhetett?

De egy más szinten is el van veszve az asszony. Az utóbbi, közel 20 évben az igazi énjét hagyta elveszni. Vidéki családanya lett, ahelyett, hogy alkotott volna. Igazából a kérdés, hogy hová tűnt el, az egész mostani életére vonatkozik. A saját életéből tűnt el, és lett szenvedő alakká, akit senki sem kedvel a családján kívül. Azt a nőt keressük, aki a 20 mérföldes ház előtt volt, hozzá kell visszatalálnia.

Imádtam is, ahogy a mostani, fizikai eltűnése alatt keresi meg az eltűnt énjét.

Egyszerre sikerül a filmnek a családról szólnia, de a művészről is. Bernadett érdekes egyéniség, egy művész. Nem teljesen a földön jár, ezért is nincsenek barátai és olyan különc. Attól nem szűnik meg művésznek lenni, hogy nem alkot. Ahogy a film egy pontján mondják is neki, azért boldogtalan, és esnek szét körötte a dolgok, mert azt nem csinálja, ami a lételeme, amitől ő Bernadette.

Talán kicsit mesének is érzem, hogy egy új projekt milyen könnyen és gyorsan helyrehoz mindent az életében, de valahol ebben az univerzumban így kellett ennek lennie. Bernadette megkerül, minden értelemben, és rendeződnek a konfliktusok.

A film jól elkapta a kisvárosok hangulatát, a benne csipkelődő anyákkal és asszisztensekkel. Nem egy látványorgia, de nem kell annak lennie. Megteremti a környék, a kosztümök a hitelességet.

Cate Blanchett remek Bernadette lett, szerettem, ahogy az asszony minden oldalát megjelenítette. A nagyon szerető anyát, a környék rémét, de az ihletett művészt is. A szélsőséges hangulatai, a megszállott pillanatai is vászonra kerültek. (Azért furcsa volt a színésznőt nem szőkén látni, mintha más lett volna az arca karaktere is.)

Ami esetleg nehézség lehet a film nézése közben, hogy az elején nem tudunk dolgokat. Csak látjuk Bernadette különös viselkedését, a hétköznapokat, amelyek még különösebben érdekesnek sem tűnnek. Onnantól viszont működik, hogy megkapjuk a múlt darabkáit, ahogy motivációban minden a helyére kerül. Itt ki kell várni, amíg erre a pontra eljutunk.

Még szinte a regény újbóli olvasásához is kedvet kaptam, hogy megnézzem, ott hogyan működik ez a mindent átértékelünk utólag vonal. A filmen nagyon jól elkapták.

Hová tűntél, Bernadette? - 5/4 a vége felhúzta, arra összeállt a sztori. Addig kissé untam is, bár Blanchett remek végig.

https://www.youtube.com/watch?v=wKvOud9GcRQ

Világmentős, csapatos, különleges képességes.

Barry és a csapat tisztában van vele, hogy közeleg a végső összecsapás ideje, amikor a Flash az életét adja, hogy a világ megmeneküljön. Nem akarnak semmilyen időt veszni hagyni, így Barry igyekszik a feleségével is elég időt tölteni, miközben a többieket felkészíti arra, hogy majd önállóan is helyt álljanak a későbbiekben. A hullám érkezik, a világok pusztulnak, és a szuperhősöknek össze kell fogni. Oliver Queen áldozatának hála a világ kap még egy esélyt, ám a multiverzum helyett már csak egy Föld létezhet. Alkalmazkodniuk is kell, hiszen sok minden megváltozott. Máshogy alakultak az események a múltjukban. Cisco el is utazik, hogy felmérje, miben változott a metahumánok története. Caitlin átengedi a terepet Frostnak, aki Ralph irányítása mellett igyekszik emberibb lenni. Barry azzal küzd, hogy a Gyorsasági Erő haldoklik, és lassan elfogy a sebessége, Közben Iris egy veszélyes kísérlet nyomára bukkan, és szó szerint megismerkedik Tükörországgal, veszélyes ellenséget kreálva a csapatnak.

Soha nem ez a része volt az univerzumnak a szívemnek kedves, de volt olyan évada is, amit tudtam szeretni. Ez most egy döcögős évad volt. Már nem képviseli azt a könnyedséget és humort, amit egykor szerettem benne. Az Arrow helyébe meg nem tud lépni, ez ahhoz túl színes és happy világ, még a komolyodásával együtt is.

De akkor próbáljuk megérteni, mi történt.

A legnagyobb gondom, hogy nincsen olyan markáns ellenfél, mint akiket korábban prezentálni tudtak. Ezt se hittem volna, hogy leírom, de Nora és a jövőbeli fenyegetés is tudott hiányozni az idei évadhoz képest. Rosso olyan szempontból tipikus ellenfél, hogy zseniális tudós volt, akit a műve vitt el rossz irányba, és saját képére igyekezett formálni a világot. Nem rosszat akar, csak az ő világmentő ötlete nem éppen emberbarát. Csak gyorsan lelepleződik, és nem is jelentett igazi fenyegetést. Nem lehetett komolyan venni. Majd jött Eva és a Tükörverzum. Az tetszik, ahogy a nő a tükrökön keresztül harcolni tud, de különben benne sincs meg a főgonosz potenciál. Megint egy tudós, akit zseniális találmánya megront. Az évad végi durvulásával sem tűnik igazán komoly ellenfélnek (ha meglenne Barry sebessége, csak egyrészes ellenfél lenne), inkább egy megőrült nőnek. Ugyanaz a típus, mint Rosso, és ugyanolyan felszínesek a motivációi is.

Próbálták komolyabbá tenni az egész sorozatot, már nem egy happy csapat ötletelve old meg bűnügyeket. Komorabb a világkép, és ez szerintem itt nem működik. Ahhoz az egész Flash világ túlzottan színes és meséhez közeli. Az, hogy milyen lelki válságokba sodorják a hősöket, nem tud ezen változtatni. (Plusz, 5 évad után nem lepődöm meg azon, hogy vannak hasonló lelki kínok, mint amit már korábban is láttunk.)

Sok a karakter, és sokan ezért feleslegesek is. Nem győztek ötletelni, hogy egyesek miképpen kapjanak képernyőidőt, miközben nincs érdekes történetük. Cecile néha megjegyzi, ki hogyan érzi magát. Joe tanúvédelembe vonul, hogy ne kelljen szerepeltetni. Cisco Atlantiszon kutat, hasonló okokból. Panabaker terhességét nem akarták a cselekménybe tenni, így idén Frost a mindennapi én, és direkt úgy kamerázták, hogy nyaktól felfelé, legfeljebb mellkasig lássuk. Plusz, beteg is volt, így sokat feküdt az évad végére.

Lassan Harrison az egyetlen karakter, akiben van még fantázia. Bírtam az Indiana Jones én-t, és az ő karaktere még tesz hozzá a cselekményhez. De különben azt érzem, megfáradt már a koncepció. Ha Barry helyszínelő is, ha rendőrségen dolgozik, miért érzem úgy, hogy itt ő már csak Flash, akinek nem az agya, hanem a gyorsasága az ereje?

Kezdek keresztet vetni erre a DC sorozatos univerzumra, nem véletlenül vagyok annyira lemaradva az évadokkal. Nem tudom, van-e kedvem bepótolni a kimaradtakat.

The Flash - 5/3 eltűntek a veszélyes ellenfelek, nem izgalmasak a heti esetek, és a CGI se fejlődött. Kár.

https://www.youtube.com/watch?v=4jwROC6JfcI

Heaven elmegy a nagyanyjához, aki meglepően fiatalos, de megkeseredett asszony. Ő maga is fiatalon szült, Heaven anyja is, így akár az anyjának is simán elmenne. A férje milliomos gyerekjátékkészítő, fiatalabb nála, és érezhető, hogy mennyire féltékeny mindenkire az asszony, akire a férje ránéz. Az unokáját is legfeljebb egy hétig hajlandó elviselni itt.

Tony, a férje viszont alkut ajánl. Ha a lány engedelmeskedik neki, eléri, hogy maradhasson és Casteel lehessen. Heaven belemegy. Nem szabad csatangolnia a birtokon, ahol Tony öccse él, vele nem is találkozhat. Meg kell szakítania a kapcsolatot a féltestvéreivel. Így elkezdhet egy drága magániskolába járni.

Az első szabályt szegi meg leghamarabb: véletlenül találkozik össze Troyjal, aki csak pár évvel idősebb nála - Tony annak idején azért nősült, hogy 3-4 éves kisöccsének pótanyát szerezzen. Troy készíti a cég híres, egyedi babáit. Összebarátkoznak, és Heaven rendszeresen hozzá menekül, amikor Tony vagy az iskola sok neki.

Logan is ebbe az iskolába jár, de amikor Heaven békülni próbál vele, ellöki magától. Még mindig fáj neki, a lány hogyan csalta meg és feküdt össze a nevelt apjával. Heaven fájdalmában Troyhoz megy, akit meg is csókol, és akivel titokban járni kezd.

Érettségi, Heaven évfolyamelsőként végez, egyetemre készül és Troy megkéri a kezét. A családját is végiglátogatja, de mindenkitől elidegenedik. Az ikrek remekül vannak a nevelőszülőknél. Az öccse megtalálta a helyét a cirkuszban, amit az apjuk vezet. A húga megkeseredett, hogy elvették tőle a lányát.

Tony most döbben rá, hogy Heaven hazudott a koráról, 1 évvel idősebb. Megtiltja, hogy hozzámenjen Troyhoz. Heaven anyja Tony elől menekült el innen, aki megerőszakolta. (Tony úgy állítja be, hogy egymásba szerettek és titkon együtt voltak.) Heaven az ő lányuk, Troy a nagybátyja.

A lányt nem érdekelné, szerelmes, de Troy nem képes így élni. Az utolsó együtt töltött éjjel után eltűnik, csak a ruháit találják meg a tóparton. A megtört Heaven elmegy egyetemre, és közli Tonyval, többé látni sem akarja.

Háborús, pilótás, beilleszkedésért küzdő.

A náci Németország egyre terjeszkedik, az országok esnek el. A lengyel pilóták, akik túlélték Lengyelország elestét, tovább igyekeznek harcolni. A franciákhoz csatlakoztak, majd az ország eleste után Angliának ajánlják fel a szolgálataikat. Az angolok azonban tele vannak előítéletekkel: harci tapasztalatuk talán van, de eddig mindig vesztes oldalon harcoltak, és olyan elavult technikával, amiért nem bíznak abban, hogy angol harci gépekkel is boldogulnának. A légi csatában azonban vesztésre állnak, és némi átképzés után a lengyel osztagot is harcba küldik. Helytállnak, hamarosan ők vezetik a találatok listáját a légierőnél, ám továbbra is küzdelmek sora az életük: fel kell dolgozniuk az otthon maradt szeretteik elvesztését, egyes angolok ellenszenvét, és az eleső barátaik után maradó gyászt. Jan igyekszik összefogni a csapatot, a céljuk közös, és a fájdalmuk is.

A Hurricane egy hagyományos háborús film, a klasszikus elveket követve. A szövetséges oldalon álló katonák igazi hősök, akik rengeteg áldozatot hozva küzdenek a jó ügyért. Van egy szerelmi szál, van sok légi bevetés, és a pilóták közti szoros, szinte testvéri kötelék. Menetelnek a győzelembe.

Lehet ezt jól csinálni, de itt már a történettel gondok voltak. Mintha csak a forgatókönyv első felét írták volna meg rendesen. Az, ahogy megismerjük a szereplőket, ahogy oktatják őket, majd az első bevetés és a sikereik, az még működik és korrekten meg van írva. Nem megy egyik szereplő életébe se mélyen bele, de eléggé jól érzékeltetik, hogy mit vesztettek el és miért küzdenek. Okosan van használva a balladai homály: nincs nagy könnyes történet arról, a németek hogyan végezték ki a családjukat, a szerelmüket, csak egy felvillanó kép, és mindent tudunk is, amit tudnunk kellett.

A film vége azonban más üzenetet akar átadni, mint az eleje. Az első fele a filmnek a fel nem adásról szól, a harcról. Ahogy ezek az emberek minden akadályt leküzdenek, hogy segíthessenek és kockára tehessék az életüket a németek elleni háborúban. Hősi helytállás, emberi szellem. De a film második fele az igazságtalanságot akarja megmutatni, amit mindezekért cserébe kaptak. A háborúból hirtelen ugrunk a háború végére, évek maradnak ki. A semmiből jön, hogy Jan és Phyllis kapcsolata hogyan alakult. (A szerelmi szál különben botrányosan rossz, és nagyon nem bírtam a nőt.) A semmiből jön, hogy az angolok hozzáállása változik. Amikor bajban voltak, a légi háborúban a németek álltak nyerésre, befogadták a lengyeleket, még ünnepelték is őket a sikereikért. Amikor már ők az egyértelmű nyertesek, nem akarnak befogadni senkit. Harcoltak, megsebesültek, egyesek meg is haltak értük. Mi a köszönet? Húzzatok haza a sztálinista rendszerbe, ide nem kelletek!

Annyira más a film két felének világa, hogy nem is áll rendesen össze. Igazából meg sem tudja mutatni, mekkora pofont adtak azzal, hogy ezeket a pilótákat elzavarták. Ugyan van egy rövid felirat a végén, hogy ezzel milyen sorsra ítélték őket, de az érzelmileg nem adja meg azt a töltetet, ami a helyzet tragikumában benne van.

Nem mozifilm, ez különben a csatás részeken látszik. Egyszer nézhető, de nincs mögötte olyan tudás és látvány, ami ott volt a Dunkirk repülős részeiben, vagy akár a Midway hasonló jeleneteiben. Kb. azt a szintet hozza, amit egykor a Top Gun, csak II. világháborús gépekkel és nem modern vadászgépekkel.

A színészek között lehet bukkanni valódi szláv színészekre, de azért a vezető szerepeket nem nekik adták. A főszereplőt Iwan Rheon alakítja, a szakaszuk főnöke pedig Milo Gibson, Mel fia. Tippre egyiküknek se ez lesz élete szerepe…

Történelmi adalékként érdekes volt a lengyel pilóták története, de a film nem annyira.

Hurricane - 5/2 jól indult, érdekes volt a történelmi háttere is, de a végére szétcsúszott és furcsa is lett.

https://www.youtube.com/watch?v=GYcngk13frI