Hazatérő, gyászt feldolgozó, varázsos, mágikus lényes.
Yi az édesapja halála óta egy dologra koncentrál: pénzt gyűjt, hogy elutazhasson azokra a helyekre, ahova az apja el akarta vinni. Eltávolodik az anyjától és a nagyanyjától, egykori barátaitól is. Ám minden megváltozik, amikor a tetőn különös lényre bukkan. Egy jeti, akit üldöznek a fogvatartói. Yi elhatározza, hogy segít neki 
hazajutni a Himalájába. Everest szöktetésében segít az egyik házban nyaraló gyerek, Peng is. Ő még a hajóra is felugrik, velük tart. Így Yi egykori legjobb barátja, a mostanában csak a népszerűséget hajszoló Jin is velük tart, hiszen neki kell az unokaöccsére vigyázni. Telefonon összehazudnak egy tanulmányi kirándulást, majd a Himalája felé veszik az irányt. Közben rájönnek, mi mindenre képes Everest, ők maguk is, és talán nem is az a rosszfiú a történetben, aki elől annyira próbálnak elszökni…
Nem sikerült úgy ennek a mesének a kampánya, hogy felkeltse az érdeklődésem. Pedig, fogékony vagyok a mesékre. Akkor pláne, ha be lehet dobni az egyik kedvenc mesémet is (Így neveld a sárkányodat), hiszen a stúdió annak szellemében készítette el az új meséjüket.
Amit először megállapítottam, hogy már a DreamWorks is erőteljesen becélozza az ázsiai piacot. Ebben a mesében kínai történetet kapunk, és az eredeti szinkronszínészek között is sok az ázsiai. Még szinte azt is meg merném kockáztatni, hogy az sem véletlen, hogy hőseink egy olyan kalandos utazásra indulnak el, amely lépten nyomon Kína természetei szépségeit ünnepli, és nem a legnépszerűbb turista célpontokat mutogatja. Példának okáért nem a Nagy Falat másszák meg, és nem is a Tiltott Városon át menekülnek. Valami mást, és sok nagyon szép dolgot mutatnak meg.
Másodszorra azt állapítottam meg, hogy meglepően szép a mese grafikája. Csak a poszteren nem tetszett Everest, de a mesében egy nagy, ölelnivaló szőrmók, és egyből fel is ötlött bennem, hogy nagyon jó árusítható játék lesz belőle plüssként.
De nem csak Everest, a környezet lenyűgözően szép lett. Nagyvárost, de a természetet is mesésen mutatják be, nem is tudom, melyik volt a kedvenc helyszínem a meséből.
A cselekmény látszólag egyszerű, de akadnak benne bőven finomságok. Yi jólelkű, kedves és nagyon sebzett. Nem csak Everest kell, hogy visszataláljon magához, hanem maga az utazás, és Peng és Jin is. Feldolgozza, ami történt az apjával, és eljut arra a szintre, ahol már nem csak fájnak az emlékek. Már tud a szépre emlékezni, és erőt meríteni. A hegedűvel történtek ezt gyönyörűen példázzák: csak látszólag tört el és ment tönkre, segítséggel jobb, sőt varázsosabb lehet, mint valaha.
Helyesek a kalandok, és Everest varázslatait nagyon élveztem végig. Még azt is aranyosnak találtam, ahogy Jin szinte végig narrálja, hogy ez nem lehetséges.
Tetszett, hogy van egy kis csavar a film rosszának kérdésében is. De erről nem akarok többet írni – egy mesében ritka, hogy ilyen csavart belevesznek, így nem lövöm le máris. Mondjuk azt, érdemes megnézni, kihez vonzódik és kit kedvel a ritka, fehér ugróegér…
Ott van a mesében a zene is. Yi az apjától tanult hegedülni, és nagyon tehetséges is. Jó volt hallgatni, amikor játszott. Azért nem klasszikusokat, de dallamos volt és kellemes. Mesébe illő, mondjuk, egy ponton túl nem bántam volna, ha az apja dalánál nagyobb repertoárt is megismerhettem volna.
Tele van pozitív értékekkel és szeretettel ez a mese. Elsősorban gyerekeknek készült, de ebbe már sikerült olyasmiket is beletenni, ami a nagyobbaknak is kellemes szórakozássá teszi. Jin és a mobilja – azon végig jókat tudtam mosolyogni.
Kár lett volna kihagyni, nekem nagy élmény volt. Egy mese, amit érdemes megnézni.
Jetikölyök - 5/4 aranyos, jó az üzenete. Kicsit túlzottan mese és fantasy, de ettől még szerettem nézni.
