Nyaralós, életért küzdő, családot mentő.

Újra itt a nyár, és az Ozark tavak ilyenkor menő nyaralási helyszínnek számítanak. Egy 5 tagú család is ezt a helyszínt nézi ki magának: az anya annak idején sokat járt ide a szüleivel, és most kamasz gyerekeivel is megosztaná az élményt, kiegészülve az anyjával és a férjével. Harrison nem is bánja a tervet, pláne, amikor megpillantja a sok bikinis, csinos lányt a tó körül. A húga, Molly csak akkor vidul fel, amikor barátja is csatlakozik a csapathoz. Nem sejtik, mi vár itt rájuk. A tavakba rendszeresen felúsznak cápák, amelyek most megbolondulnak. Elkezdenek emberekre támadni, és amikor Molly végignézi a nagyanyja halálát, riadót fúj. A bátyja és barátja hisz neki, a rendőrség nem. Míg Harrison az evezni indult szülőket igyekszik megtalálni és figyelmeztetni, Molly és Curtis egy helyi boltossal és annak házi készítésű fegyvereivel indulnak vadászatra.

Gondolkoztam, mivel vezessem fel ezt a filmet – vagy mondjam inkább, hogy borzalmat? Pedig azt hittem, már nem lehet olyat mutatni cápás filmen, amin elszörnyedek. Hiszen olyan film is ment a moziban, amiben a tornádó kapta fel a cápát, láttunk hajónyi méretű óriás és ősi cápát is, olyanokról nem is beszélve, mint a kétfejű cápa, ami a két fejével zabálta ugyanazt az embert. Kettéharapta, aztán egyik fele egyik fejben, a másik a másikban.

A cápás az egyik kedvenc horror/thriller zsánerem, Spielberg klasszikusát milliószor láttam, de még mindig imádom. De napjainkban is készülnek korrekt cápás filmek, ott volt A zátony is. Ez nagyon nem az a kategória.

A történet tipikus is lehetett volna, a nyaraló család szembekerül a veszéllyel, ami jelen esetben a cápa – amiről menet közben kiderül, hogy cápák, mert nem csak egy hal, de egy egész tucat váltott emberevő életmódra. Mentik egymást, az ünneplő nyaralókat.

Csak éppen mindezt olyan körítéssel, hogy még most sem hiszek a szememnek. Amin leginkább nagyot néztem, hogy ezek a cápák simán elúszkálnak térdig érő vízben, és nem egy óriás térdéről beszélünk. Az egyik jelenetben azt látod, hogy a nyaralónk éppen csak betette a lábát a vízbe, még a térdkalácsa száraz, a következő pillanatban meg már cápaeledel. Mert a cápás bevágáson csodálatos módon mély a víz. Zavaros? Nézve még rosszabb! Egyszer meg is fordult a fejemben, hogy piranhával még csak-csak elmenne, de cápával…

Aztán ott vannak a filmben a cápák csodálatos akrobatikus képességei. Úgy ugrándoznak ki a vízből és nyelik be az embereket, mintha vérszomjas delfinek lennének. Egyik jelenet szörnyűbb, mint a másik.

Olyan logikai dolgokon már nem is akadok fenn, hogy az Ozark tavakat egyszer rendesen tavakként emlegetik, utána már folyóról magyaráznak. Most akkor folyó, tó, mi ez? De ez semmi a film egyéb dolgaihoz képest, nem is pazarolunk rá több szót.

Van itt helyette olyan idiótaság, mint a cápa, aki azon sértődik meg és kezd vadászni, mert pár fiatal petárdázott. Van itt egy férfi, aki kartondobozokból csinált bármit kilövő fegyvert. Meg van egy srác is, aki ledarálja faaprítóba a cápát, aztán abba hal bele, hogy az aprítóból kirepülő cápafogak beleállnak a mellkasába.

Fájdalom az egész, de annyira rossz, hogy ezen nevetni se lehet, csak szörnyülködni.

A karakterek 1-1 vonással jellemzettek, és nevenincs színészek játsszák őket. Nincs épeszű ember, aki ebbe szívesen szerepelne. A párbeszédek ugyanolyan erőltetettek és bénák, mint a cápás jelenetek – amelyeket nem lehet eléggé hangsúlyozni, milyen siralmasak.

Nagyon szeretnék legalább egy jó dolgot mondani erről a förmedvényről, de csak egy dolog jutott eszembe. Ezek ugyanazok az Ozark tavak/tó, mint amit a Netflix sorozatban láthatunk. Érdekes volt más szemszögből is látni a TÁJAT. Mert ez a film egy jó nagy katasztrófa.

Cápák nyara - 5/1 a legrosszabb cápás filmek között a helye. Röhejes, idióta és fárasztó, plusz tévés kivitelű.

https://www.youtube.com/watch?v=GmrSTDgFkPM

5: Jumanji filmek - pár kamasz rábukkan egy játékra, amivel el akarják ütni az időt a büntetésük alatt. Mire észbe kapnak, a játék szó szerint beszippantotta őket, és új személyiséggel ruházta fel őket. Így lehet, hogy a félénk, okos lány lesz a helyi Lara Croft, míg a gimi sportkirálya a dagi kisember, akire mérgező a süti. Bár megfogadják, hogy többet nem térnek vissza, a siker már hozott egy folytatást, és lehet, hogy Jumanji még visszatér.

4: Hirtelen 30 - Jenna csak be akar illeszkedni a menő lányok közé, de csak bántást kap tőlük. Így azt kívánja, bár lenne már 30! A kívánság teljesül, és látszólag övé a mindig vágyott álomélet. Dögös nő lett, akinek egy hokisztár a barátja, és álmai magazinjánál szerkesztő. A látszat azonban csalóka: igazi barátból kevés van, a lap a csőd szélén, és még az is lehet, hogy álmai pasija mindig is a szeme előtt volt, csak eddig nem vette észre.

3: Megint 17 - Mike máig úgy gondolja, 17 évesen élte élete legszebb időszakát. Övé volt egy remek ösztöndíj lehetősége, a suli legszebb lányával járt. Ám a lány terhes lett, ő meg családapa lett karrier és sport helyett. Most a házassága is válságban is, a gyerekeivel se találja a hangot. Néha azonban adódnak csodák, így Mike egyik nap újra 17 évesen ébred. Vissza a középiskolába, ahol új oldaláról ismeri meg a gyerekeit, és rádöbben, az élete nem is alakulhatott volna jobban.

2: Előre a múltba - Peggy Sue kétgyerekes családanyaként válófélben van középiskolai szerelmétől, és pont most van a 25 éves érettségi találkozójuk. Elmegy, bálkirálynőnek választják, de elájul. A múltban ébred, de a jelen tudásával. Miközben igyekszik helyretenni ott a dolgokat az életében, rá kell jönnie, hogy van pár dolog, amit nem érdemes megváltoztatni, akkor sem, ha éppen módjában áll.

1: Segítség, felnőttem! - a film, ami sztárrá avatta Tom Hankset, és máig az egyik legszerethetőbb komédiája. A 12 éves Josh egy vidámparki játéknak köszönhetően felnőtt testben ébred. Még szerencse, hogy legjobb haverja így is mellette áll, és segít kitalálni, mit csináljanak. Munkát kell keresni - még szerencse, hogy a játékiparban megvan annak is a sajátos haszna, ha valaki lélekben gyerek.

Szerelmes, betegséggel szembenéző, múlt elől menekülő.

Jessica most volt 18, és fogalma sincsen, mihez kezdjen az életével. A szülei partiszervező cégébe segít be, és csak remélheti, hogy rájön, hogyan legyen tovább. Mikor a barátnője belevág a nagy kalandba, a lány egy jóképű és udvarias fiatalemberrel fut össze. Danny kedves, humoros, nagyon jóképű és lovagias. Bár először lerázza a lányt, amikor újra összefutnak, már megegyeznek egy randevúban. Jess ekkor még nem sejtheti, mit jelent, ha Danny mellett akar maradni. Mert a fiú élete közel sem olyan tökéletes, mint amilyennek látszik: modellkedésből él nem is rosszul, sikeres sportoló – ugyanakkor a múltja démonai rátelepednek, és olyan utóhatásai vannak, melyek mindenre hatással vannak, amit a fiú tesz. Amikor Jess szembesül az igazsággal, kitart a szerelme mellett. Ám ez egy olyan harc, amit nem nyerhetnek meg. Van, amihez nem elég a szerelem.

Jessica Koch a saját első nagy szerelmének történetét írta meg regényben, ami olyan sikeres lett, hogy már a második kötet is kiadva, magyarul is olvasható. Ezen felül elkészült ez a film is, ami azért a súlyos mondanivalót egy adag new adult romantikával önti nyakon.

A film alapvetően két részre osztható: az egyik a majdnem tini nyál. Hiszen Jessica még csak 18, és sok mindenben kamaszként viselkedik. Érezni, hogy nem tudja még, mi lesz vele holnap, és kapaszkodik abba, ami éppen fontos neki. Ez most éppen Danny – hiába lehet azt mondani, hogy nemes, amit megtesz érte, hogy kitart mellette. Akkor is, nem egészséges, hogy a fiú minden jövőbeli terve. Danny minden téren sokkal érettebb nála, ő próbálja terelgetni is, de nem egyszer volt olyan érzésem, hogy Jessica még csak egy nagy gyerek, akinek majd Danny végzete lesz az, ami felnőtté érleli.

Közben meg olyan édes jeleneteket nézhetünk, mint a szülőkkel a közös vacsora, ahol mindenki nagyon imád mindenkit. A randi, amikor kiöltözve szinte feszengenek az elegáns étteremben, és még beszélni se nagyon mernek, csak nézik a másikat. Ahogy Jessica nyit Tina felé, és nekik is meglesznek a pillanataik.

A film nagyobb részét az idilli részek uralják, és ez csak egy közepes romantikus limonádé.

Ami különlegessé tehette volna, amit Danny és Tina magukkal cipelnek. Mindketten borzalmas gyerekkort éltek túl, mindketten tele vannak sebekkel – fizikai és mentális értelemben is. Ahogy ezzel tovább tudnak élni, amilyen módszerekkel az életbe kapaszkodnak – ez lehetett volna a film plusz tartalma, de nem mentek el dráma felé. Még az is szinte lazán van feldolgozva, amikor Tina nem bírja tovább, és az apja szabadulása után azt teszi, amit.

Vagy, ha már nem akartak egy romantikus filmben olyan témákat vesézni, mint a családon belüli erőszak, nemi erőszak és pedofília – hát igen, baj van, ha bárkit is ez hoz romantikus hangulatba – akkor is maradt volna Danny betegsége, amivel megint szíveket lehetett volna törni. A Csillagainkban a hiba megmutatta, hogy a haldoklás és a romantikus film jól megférnek egymással. (De említhetném a Love Story-t is, anyáink idejéből.) Itt ezt sem vállalták be, inkább erre is öntöttek egy adag romantikát. Fájdalom és búcsú helyett azt látjuk, ahogy még pár szép napot eltöltenek együtt.

Nem vállalták még azt sem be, hogy Danny leépülését bemutassák. Ha nem lenne elmondva, hogy mennyire rosszul van, nem látnánk rajta. Meg lehet nézni, hogy pl. Tom Hanks milyen küllemet kapott, amikor ebben a betegségben haldokolt a Philadelphiában. Jannik Schümann olyan szinten eye candy a teljes filmben, hogy játszania nem is kellett, csak így kinéznie.

Ha már ezt a témát bedobom, a két főszereplő olyan, mint két kópia. Jess kb. mint egy szőkébb Rory a Gilmore Girls elejéből, Danny meg tiszta Douglas Booth, szőkébben.

Romantikus tinifilmnek elmenne, de a dráma nagyon kellett volna bele, a témában ott volt.

5/3,5 szívfájdító a történet, iszonyatos tragédiákkal van tele, de nem sikerült átéreznem.

https://www.youtube.com/watch?v=hJoX57bTEgg

MOZI:

Bár bemutató még nincs, a mozik hétvégén már elkezdtek nyitni. Talán, jövő hétre már címek is jönnek ide! Jó lenne! 

DVD:

• Az átok háza

Esküvőkre járó, szerelmes, kapcsolatos.

Ben és Alice egyetem óta nagyon jó barátok, de az utóbbi 10 évben csak barátok voltak. Soha fel sem merült bennük, hogy ennél több lenne a kapcsolatukban. Ám most azt veszik észre, hogy a baráti körükben mindenki házasodik, csak ők szinglik. Alice túl van egy fájdalmas szakításon, és alkut ajánl Bennek: az esküvőkön legyenek egymás plusz egy fői. Segíthetnek egymásnak pasizni/csajozni is. Ben belemegy, és eleinte működik is a dolog. Míg az egyik esküvőn annyira be nem rúgnak, hogy egymáson kötnek ki. Míg szembe nem kell nézniük azzal, hogy mi van közöttük. Kedvelik egymást, és ez barátság extrákkal lesz? Vagy ez már a szerelem és együtt kellene lenniük? A barátok igyekeznek segíteni nekik a döntésben, de igazából nekik kell eldönteni, hogy innen merre tovább.

Újabb romantikus komédia alap: amikor a legjobb barátok rádöbbennek, hogy nem csak barátságot éreznek egymás iránt. Az sem újdonság, hogy valaki egy esküvőn próbál élete szerelmére akadni.

Ám ebben a filmben volt valami plusz, amivel elkülönítő magát ezektől a barátságból szerelem lesz, és az esküvőn párkereső filmektől. Sokkal nyersebb és durvább a humora, a karakterek sokkal mocskosabban beszélnek és viselkednek.

Nem lesz alpári, de sokkal nyíltabb és provokatívabb az egész film. Itt simán belefér, hogy a pár először egy temetőben szexel, majd félmeztelenül elalszanak, és másnap a gondnok ébreszti őket azzal, hogy intim részeikre süt a nap. Úgy beszélnek egymással, hogy gyakran nem is egymáshoz közel álló embereknek, hanem egyenesen ellenségnek tűnnek. Más ettől, de jobb is? Ízlés kérdése. A magam részéről jobban szeretem a hagyományos romantikus komédiákat, ezt a sajátos frissessége ellenére utáltam.

A történet egymást követő részei mindig az esküvők, ahova a két főszereplő együtt megy el. Itt tárgyalják ki, éppen hol tart az életük és a párkapcsolatuk, a saját kapcsolatuk is itt változik meg, kerül válságba és jutnak végső döntésre. Ebből fakadnak olyan visszatérő elemek, hogy minden váltáskor az aktuális násznagy esküvői beszédével kezdünk. Ezek között van jobb is, rosszabb is – nekem több nem tetszett, mint ami igen.

Sok múlik azon, ki mennyire tudja megkedvelni Ben és Alice karakterét, mert ők az abszolút főszereplők. Vannak ugyan mellettük visszatérő mellékalakok, mint Ben apja, de ők legfeljebb statiszták a páros saját történetében. Számomra nem volt szimpatikus se Ben, se Alice. A nő túl impulzív, és ő beszél úgy, hogy az nekem bántotta a fülem. Modern női alak lett, akiben már nyoma sincs a klasszikus nőiességnek. Egy pasis havernak nekem inkább volt hiteles, mint egy olyan nőnek, akibe a hozzá képest széplélek és sokat agyaló Ben beleszeret.

Ben, aki egy görcsgolyó. Mindent túlgondol és filozofál, semmibe nem mer belevágni. Még ami működik az életében, azt is képes tönkretenni. Még így is vele tudtam jobban együttérezni, az introvertáltak közelebb állnak hozzám, mint az excentrikusak, de ő már számomra is túl nyámnyila volt.

Mondhatnám, hogy ezért tesznek jót egymásnak, de elképzelni nem tudom, hogy ezek ketten hosszan együtt tudnak maradni. A most poénos vitáik viszik még előre a kettőst, de szerintem ezek idővel egyre mérgesebbek lesznek, és egymásnak esnek. Vagyis, nekem a filmmel, a trágárságán túl az volt a bajom, hogy nem tudtam együtt elképzelni a párt, és nem látom őket együtt a jövőben. Hiteltelenek számomra, mint szerelmesek.

Ahhoz képest, hogy városokat váltunk, minimális a helyszínváltás, ezt is keveselltem.

Azon viccelődhetnék, hogy Jack Quaid megcsinálta az anyja (Meg Ryan) után a saját Harry és Sally-jét, de sokkal jobbnak tartom a Harry és Sally című filmet, mint a Plusz egy fő-t.

Plusz egy fő - 5/2 nagyon nem jött be a humora, és már az elején pontosan lehetett tudni, mi lesz a vége.

https://www.youtube.com/watch?v=RZSeK851vZY

Barátnős, gyászolós, titkokkal szembesülő.

Jen Harding szenved és mérges. Pár hónapja a férjét elgázolták, és a sofőr nem állt meg segíteni. Ha megteszi, még élne a férfi. Gyászcsoportba jár, ahol megismerkedik az életvidám, jószívű Judyval. Az ápolónő egy komoly szakításon van túl – a barátja dobta, miután a sokadik próbálkozást követően is elvetélt a nő. Összebarátkoznak, és Jen igazi támaszra lel az asszonyban. Még a vendégházába is engedi beköltözni. Együtt iszogatnak, beszélgetnek, és járják a környéket, hogy rábukkanjanak az autóra, melyen egy gázolás nyomai fedezhetőek fel. Közben Jen a munkájában is küszködik, pedig kellene neki a pénz. Már egyedül kell eltartania a két fiát, miközben az anyósa mindenbe beleköt. Nem is sejti, hogy Judy nem pont az, akinek mutatja magát. A bűntudat vezette hozzá, hiszen ő volt az a sofőr, aki elütötte a férjét. A volt barátja, aki nem engedte megállni, Steve, ki is akad, hogy felvette a kapcsolatot az asszonnyal, és továbbra is hatással van a volt barátnőjére.

Dráma és fekete komédia egyben, ami a gyász és bűntudat új színeit mutatja meg a nézőknek. Nem is igazán tudtam eldönteni, milyen érzéseket keltett bennem a sorozat. Többször meglepett, és inkább néztem thrillernek, mint komédiának. De pont az a jó benne, hogy annyira sokszínű, hogy mindenki rábukkanhat benne arra, amire fogékony.

Az évad nem hosszú, és egy-egy rész is, kb. csak fél óra. Így gyorsan meg lehet nézni.

A legnagyobb élményem az volt, ahogy a sorozat építkezik. Gyorsan felvázolja az alaphelyzetet, aztán minden részben tud hozni egy olyan csavart, ami kicsit átértékeli a korábban látottakat. Ezeket nem akarom lelőni, de a munkától kezdve a magánéletig lesznek fordulatok, és érdekességek. A végére áll össze teljesen a kép, ki miben és hogyan felelős a kialakult helyzetért, miközben egyre inkább kriminális fordulatot vesznek az események.

Izgalmas benne, ahogy a fájdalom és a humor keveredik. Az ilyesmiben rám mindig a dráma van hatással, a szereplők sokféle fájdalmát és dühét könnyebben átéreztem, mint a humoros pillanatokat, de ez mindenkinek saját élménye lesz. Itt valóban van ez is, az is.

A történet motorja a középpontban álló két nő, két egészen más egyéniség. De pont ettől működnek, hogy kiegészítik egymást. Abszolút el tudtam hinni, hogy így összebarátkoznak és egymásra támaszkodnak. Még akkor is, ha nem is kicsit abszurd a helyzet. Élvezet volt nézni, hogy Judy milyen arcokat tud vágni, vagy esik szét, amikor Jen nem látja, mert le kell reagálnia, hogy Jen mennyire gyűlöli a gázolót, és milyen düh tombol benne.

Eltalálták a két színésznőt, mindketten nagy átéléssel hozzák a karaktereiket. Christina Applegate és Linda Cardellini is életre keltik a szerepüket. Applegate és Jen került hozzám közelebb, talán, mert Judy idealizmusával nem tudtam azonosulni, bár a karakternek olyannak kell lennie, és Cardellini úgy is játssza. Különben itt tudom értékelni, hogy ezek a karakterek szétcsúszottak, gyakran olyan hibákat vétenek, amiről maguk is tudják, hogy nem kellene, de megteszik. (A fordulatok, amiket fent említettem, de nem akarom előre elmesélni.)

Mellettük még James Marsden kapott nagyobb szerepet, mint Judy exe. Róla is ki fognak derülni szaftos részletek, és a végére már benne láttam az antihőst. Itt is inkább a történetet dicsérem, ahogy eljutunk egy szimpatikus és sikeres üzletembertől odáig, hogy örvendeni lehet, amikor a végén több oldalról is megkapja, ami jár neki.

A látványvilág a komorabb témák ellenére is végig napfényes és változatosak a helyszínek. Szép lakások, jó környék, rengeteg napfény. Lehet, hogy kint ez átlagos életmódnak megy el, de innen nézve ez már felsőbb kategória. Jen ingatlanos, úgyhogy kiélhettem itt magam háznézőben. Még akár ötletgyűjtés is lehet lakberendezés tekintetében.

Majd nézem a következő évadot is, érdeklődve várom, milyen irányba viszik el.

Dead to me - 5/4 egyedi, sajátos humora és története van, ami egyszerre tűnik valóságosnak és nem is.

https://www.youtube.com/watch?v=BwYBw1raC2o

Kate és Matt beköltöznek, és a felújításkor Matt talál egy rejtett szobát. Összerakja a kulcsot, kinyitja az ajtót. Amikor odabent van, és eszébe jut, mire lenne még szüksége, hirtelen elmegy az áram és amikor visszajön, ott van a kért holmi. Rádöbben, amit bent kíván, megjelenik.

Kate-tel együtt mindenfélét kívánnak maguknak: festmények, pénz, ruhák, ékszerek. A munkájukat is feladják, minek, ha mindent megkaphatnak innen? Annyira jól alakul minden, hogy Matt felveti, próbálkozzanak megint kisbabával. Kate teljesen kiakad - két vetélése már volt, még egyet nem bírna elviselni. Valami eltörik közöttük.

Kate egy babát kíván a szobától, és mire Matt hazamegy, már van egy kisfiú velük. Shane-nek nevezte el Kate, és ragaszkodik hozzá. Matt nagyon nem akarja ezt az egészet, de bántani sem képes a babát. Hagyja, hogy Kate nevelgesse, de ő egy másik lakrészbe költözik, és kezd bekattanni.

Matt beleveti magát a ház múltjába, beszélni akar a férfival, aki az előző lakókat lemészárolta. A férfi diliházban van, és be is tud menni hozzá. Ő is tud a szobáról, és figyelmezteti: egy veszélyesebb ember van annál, akinek semmije sincs. Aki mindent megkap, amit csak kíván. Ahogy megy haza, fizetni akar a taxisnak, a házból hozott pénz porrá vált a zsebében. Rohan haza.

Kate éppen sétáltatni vinné Shane-t, nem tudja megállítani. A baba gyorsan öregedni kezd, mire Matt beér vele, már 6-7 évesnek néz ki. Kate elzárja a házban, és beadja neki, súlyos beteg, aki nem mehet ki a házból. Matt teljesen elszakad tőlük, ránézni se bír a gyerekre.

Amikor Shane betéved a szobába, azt erdővé alakítja, ahol sátorozhat. Matt nagyon kiakad, és a képébe vágja, hogy ő nem igazi gyerek, teremtmény. Ha kimegy a házból, vége. A gyerekben valami megváltozik.

Matt közben rájön, a diliházban a férfi is teremtmény volt. Ők rájöttek, egy teremtmény akkor lesz igazi, ha a teremtője meghal. Ha Kate meghal, Shane igazi fiú lesz. A nő öngyilkos akar lenni, de képtelen rá. Mattel megint egymásra találnak, és Shane kilesi, hogyan szeretkeznek. Érzi, hogy elveszti a nőt.

Kimegy, és felnőttként jön be a házba. Magának akarja a nőt. Még Matt alakját is felveszi, és szeretkezne vele. A hazatérő igazi Mattel dulakodni kezdenek, Kate elájul.

Matt mellett tér magához, Shane meghalt. Kate azonban hamarosan rádöbben, ez nem Matt. Shane, csak most úgy néz ki, mint Matt. Shane is felismeri, hogy rájött. Leteperi a nőt, megerőszakolja.

Közben Matt magához tér, és rohan be a szobába, amit Shane átalakított a valóság tükrévé. Kiszabadítja a nejét, és kimenekülnek a valóságba. Shane jön utánuk, és igazából a házon kívül vénemberré, majd porrá lesz.

Egy hónappal később a pár egy motelben lakik. Matt jön haza, de Kate nem engedi be az ajtón. Terhességi teszt van a kezében - gyereke lesz. Az arcáról le lehet olvasni, fogalma sincs, Shane vagy Matt az apa.

Álmokért küzdő, táncos, életet folytató.

Paige mindig is egyet akart: táncolni. Tehetséges, és mindent alárendel a célnak, hogy bekerüljön álmai társulatába, San Franciscóban. A felvételi előtt azonban otthon háborús helyzet alakul ki: a lány apja elhagyja a családját, nem csak a feleségét, de a két gyerekét is. Linda, az anyjuk összeomlik és elsősorban a lányán vezeti le az indulatait. Miközben állást keres, a lányát el akarja tiltani a tánctól. Ő azt szeretné, ha egyetemre menne, és diplomát szerezne. Így szerez neki egy magántanárt, direkt a lány táncóráinak idejére. Dylan azonban nem pont az, aminek bármelyikük is képzelte: Paige korabeli, zenész srác, aki zeneszerzést szeretne tanulni és szintén felvételire készül. Összebarátkoznak, és hajlandó segíteni a lánynak, hogy eljárhasson a táncórákra. Anya és lánya között egyre nagyobb a szakadék, valakinek engednie kell, vagy a család még jobban szétszakad.

Miközben elnéztem ezt a filmet, nem tudtam nem arra gondolni, hogy kicsit jobban megírva mennyivel több lehetett volna ez. De nem lett, csak egy táncos tévéfilm, amit egyszer megnézel és gyorsan elfelejtesz.

Több olyan kamasztéma is előkerül benne, amit viszont jól meg lehetett volna csinálni. A szülők házasságának szétesése hogyan hat a gyerekekre – itt ebből alig kaptunk valamit. Paige nem veszi fel az apjának a telefont, az öccsét meg alig látjuk, hogy tudhatnánk, ő mit reagál. Az is elég fura, ahogy végig abban reménykednek, hogy Linda valahogy megoldja, és a férfi haza fog térni. Itt megtörténik úgy a válás, hogy a gyerekeknek nem is mondják meg. Pedig nem kisgyerekekről beszélünk, Paige 17, az öccse csak pár évvel fiatalabb.

Vagy, az anya – lánya kapcsolat, ami haldoklik az eltérő elképzelések miatt. Paige táncolni akar, az anyja egyetemre akarja küldeni. Röhejes, ahogy eldöntötte, hogy a lánya csak álmokat kerget, pedig nem is vette a fáradtságot, hogy a tényeket begyűjtse. Nem is látta évek óta táncolni, és kijelenti, hogy csak hiú remény, hogy ebből meg tud élni? Ennél már csak az rosszabb, ahogy a végén varázsütésre átgondolja a nő a dolgokat. Nincs igazából konfliktusrendezés, csak egy csoda, és Linda meggondolta magát.

Ugyanez a gondom egy másik behozott, komoly témával. A felvételi és a családi helyzet miatt kialakult stressz étkezési zavarokhoz vezet Paige esetében. Egyszer említik, egyszer próbál enni, de nem megy. A végén ez is ugyanúgy megoldódik, mint Linda ellenkezése. Egyik pillanatról a másikra, minden küzdelem nélkül. Ha már feldobnak egy ilyen témát, ennél komolyabban kellett volna venni. Nincs olyan ember, aki szó szerint nem képes enni, aztán hirtelen megint gond nélkül falatozik. Kiherélték ezt a vonalat is.

Még említhetném azt is, mennyire mesebeli Dylan és Paige barátkozása is. Ennél még egy szerelmi szál is jobb lett volna, mert így ez… semmilyen. Az legalább indokolta volna, miért segít a lánynak. Így viszont maradnak a kínos baráti ölelések és a fura, steril kapcsolatuk, amit nem is igazán lehet besorolni. Barátok, de miért? Még csak közös programjuk se volt, egy bulit leszámítva, ahonnan Paige rekord sebességgel elment.

Végül, a tánc. Itt abba fogok belekötni, ahogy filmezték a balettet. Sűrűn ugyanazok a beállítások ismétlődtek, és semmi nem jött át abból, hogy ez mennyire küzdelmes hivatás, vagy mi a szépsége. Juliet Doherty valóban táncos múlttal rendelkezik, és ezt úgy-ahogy használták, de nem eléggé. Pedig az a színésznő erőssége, mert különben csak néz a kamerába olyan búbánatos, szinte szenvedő fejjel és ennyi.

Steril ez a film. Annyi érzelem és sodrás lehetett volna a cselekményben, helyette semmilyen. Utálom leírni, de még unalmas is.

Sajnálom, mert szeretni akartam ezt a filmet, de nem tudtam így érezni.

Táncra született - 5/2 jobban megírva jó is lehetett volna, így viszont csak a ki nem használt lehetőség maradt.

https://www.youtube.com/watch?v=sjZ2KL6TcAE