Minden napra egy film

Minden napra egy film

Ellenségek legjobbika

2020. február 17. - BBerni86

Szavazós, közös nevezőre jutó, ellentéteket leküzdős.

1971, Észak-Karolina. A feketék és fehérek között rendszeresek az összetűzések a városi tanács előtt. A politikusok igyekeznek úgy lavírozni, hogy a rasszista elvek érvényesüljenek, miközben látszólag mindenkit meghallgatnak. Amikor a fekete iskola leég, kérelmezik, hogy fél évig hadd járjanak a gyerekek a fehérekkel közös iskolába. Amikor a tanács megtagadja, a polgárjogi mozgalom is beveti magát. Kínjuknak egy mediátort hívnak, 2_17ellensegek-legjobbika.jpgakinek 10 napja van, hogy minél több embert megmozgasson a városban, és közös döntés szülessen, mi legyen a gyerekek és az iskolák sorsa. Helyettesének két örök ellenséget választ: a feketék ügyeiért teljes erővel kiálló, hangadó Ann-t és a Ku Klux Klán helyi szervezetének vezetőjét, CP-t. A közös munka nehezen indul, de az emberek lassan felismerik, hogy a bőrszínükön kívül mennyi minden van, ami összeköti őket. Ám a változás sosem könnyű.

Megtörtént eset az alapja, nekem már ez is sokat hozzáadott az élményhez. Mindig kicsit máshogy nézem azokat a történeteket, amelyek mögött valódi emberek állnak. A veszteségek, a küzdelmek sokkal reálisabbak, attól függetlenül, a filmet milyen irányba viszi el a rendező.

Az Ellenségek legjobbika egyfajta könnyed pátoszt kapott. Annak a meséje lett, hogy mindenki képes változni, és talán mégsem olyan reménytelen az emberi faj. Ha egy megrögzött rasszista, a KKK vezetője képes lehet kimondani azt, hogy eddig rossz dolgokban hitt, és már mást gondol, akkor mindenkinek van remény.

Jó érzékkel több történetszál összpontosul a szereplők körül. Kiemelten az iskola ügyében látjuk a tárgyaló embereket, akik megpróbálnak közös nevezőre jutni, elükön CP és Ann. A mediátor karakter azért is különösen izgalmas, mert a mediáció napjainkban is divat, de sokan még nem ismerik és használják. Itt képet lehet alkotni arról, mit jelent ez a szakma. Igaz, kicsit mesének érzem, hogy ennyire könnyen összehozták itt az embereket, de mivel megtörtént eset az alapja, talán nagy eltérések nem voltak a valósághoz képest.

Vannak olyan kis darabok a történetben, amelyek nem kapnak akkora súlyt benne, de kifejezetten fontos részek. Amikor a mediátor kifejti, hogy azért enged több mindent a KKK oldalnak is, mert ők is engedtek az álláspontjukból. Plusz, ezzel képes őket itt tartani. Amíg egy asztalnál ülnek és tárgyalnak, van esély közelíteni a nézeteket, addig a változásra is van esély. Ez valami olyasmi, amit megfogadhatna mindenki a saját kis harcaiban is. Le kell ülni kommunikálni. Nyitottan – amit akkor láttunk, amikor Ann megvédte a kitett KKK anyagokat. Hiába gyűlölte, amit képviseltek, de ez is eszköze annak, hogy megértse a másikat és képesek legyenek tárgyalni. Ez lenne a követendő példa, a közeledés és megértés, a kompromisszum keresése, és nem a háború. Bármilyen téren, nem csak faji kérdésekben.

A szereplők magánélete is felvillan, emberibbé téve minden karaktert. CP felesége a kevés jelentében is lett annyira hangsúlyos, hogy megjegyezzem és értsem azt a nőt. A beteg nagyfiuk szála mondjuk annyira nem tetszett, ő inkább csak azért kellett, hogy rajta keresztül is közeledhessen egymáshoz CP és Ann nézete.

A klán működéséről is voltak itt érdekességek. Ahogy szervezetként működtek, amiket tanítottak a következő nemzedéknek. Valahol érthető, mi vonzotta benne CP karakterét is. Ha nem lett volna a gyűlölet programjuk, akkor ez egy összetartó férfiklub lehetett volna, amivel könnyű azonosulni.

A film sokat köszönhet Sam Rockwell színészi munkájának. Eleinte nagyon nem volt szimpatikus ez a színész, de az utóbbi években olyan szerepeket játszik nagy erővel, hogy megváltozott a véleményem. A Jojo Nyusziban is kiemeltem, itt is ezt teszem. Megérdemli.

Érzem ugyan, hogyan hatásvadász a film, de az üzenete miatt nem bánom. Nekem tetszett.

 

Ellenségek legjobbika - 5/4,5 két remek színész jó játéka nézette, miközben a történet igaz is, gondolkoztató is.

https://www.youtube.com/watch?v=zxfWbmmdz9A

Várható heti megjelenések

Mozi:

  • Öngyilkos túra - skandináv misztikus dráma
  • A vadon hívó szava - amerikai kalandfilm
  • Isten létezik, és Petrunijának hívják - európai koprodukciós dráma
  • A mennyországnak kell lennie - francia, kanadai, török, német, palesztin, katari vígjáték
  • Az ellenállók - francia, spanyol, belga thriller

 

DVD:

  • Zombieland 1-2 pack

Árva Brooklyn

Nyomozós, városi korrupciós, egyedi karakteres.

Lionel különös figura New Yorkban. Árvaházi gyerek volt, akinek egy betegség nehezíti a mindennapjait. Kényszeres cselekedeti vannak, és olyankor szabályozhatatlanul kínverseket gyárt és szaval. Elég elveszett is volt, amíg a magánnyomozó Frank a szárnyai alá nem vette, és munkát adott neki. Amikor Frank az egyik ügy 2_16arva_brooklyn.jpgsorán halálos sebet kap, az egész iroda érzi, hogy van valami az ügy mögött. Valami, ami magas körökig vezet és súlyos ügy. De nem akarnak foglalkozni vele, a mindennapi megélhetés köti le őket. Lionel a kivétel, akinek tudnia kell, hogy a barátjának és egyben mentorának miért kellett meghalnia. A betegsége miatt sokan ostobának hiszik, de Lionel kifejezetten okos férfi, aki most állhatatosan ered a nyomok után, és felgöngyölíti az ügyet egészen a polgármesteri hivatal titkos üzelmeiig.

Ilyet is ritkán csinálok. Megnéztem a filmet anélkül, hogy elolvastam volna a regényt, amiből készült. Pedig Lethem Árva Brooklyn című kötete itt van mellettem, csak ki kellene érte nyújtani a kezemet. Gondolkodom is, hogy gyorsan olvassam el, vagy most tegyem el későbbre, amikor nem ilyen élesek az emlékeim a filmről.

A cím elsőre megtévesztő lehet. Azt sugallta, hogy olyan fontos lesz benne a helyszín, mint egy Lehane történetben szokott lenni. Annyiban igaz, hogy az indítékoknak köze van a városhoz és a városfejlesztéshez, de nem válik szinte szereplővé a környék. Ha más városban játszódnak, akár más időszakban is, akkor sem lenne más ez a történet.

Árva Brooklyn a főszereplő régi beceneve, Frank becézte így Lionelt, még az árvaházi időkben. Az, hogy a fókusz a férfira kerül, már találóbb. Ez valóban Lionel története, aki minden hátráltató tényező ellenére végrehajtja a maga elé kitűzött célt. Kinyomozza, ki a gyilkos és meg kell fizetnie is érte. Közben megismerjük a gondolkodását, a mindennapjait és az egész árva, magányos életét – találó becenevet kapott.

A film krimiként működik, Lionel követi a nyomokat, emberekkel beszélget, és szép lassan összeáll neki a történet. A cselekmény lassan halad, kényelmes. Nincsenek nagy felismerések sem, Lionel haladása az ügyben ilyen szempontból hitelesnek is tűnik. Okos srác, de nem egy Sherlock Holmes. Ha díjaztam is, hogy itt el lehet hinni, miből mire jön rá, egy kissé gyorsabb tempót nem bántam volna.

Csalódásnak éltem meg, mennyire piti történet áll mindennek a hátterében. Valami nagyobb durranásra számítottam, valami fontosabbra. Ehhez képest egyszerű az indíték is, tulajdonképpen az egész ügy is.

Ami kiemeli a filmet a nagy átlagból: az egyik a korszak, amit megelevenít. Nem napjainkba helyezték a cselekményt, és ez jól is állt neki. Kifejezetten hangulatos lett, ahogy a régebbi típusú autókkal forgattak üldözést New York utcáin és a hidakon. Ugyanakkor a történet van annyira egyetemes, hogy a játszmák és az indítékok ma is ugyanígy működnének.

A másik, a színészei a filmnek. Leginkább Edward Norton, akinek már kijárna valami érdemleges szerep is. Amit itt Lionel alakjával összehozott… egy percre nem esik ki a kényszeres, sok kíntól gyötrődő figura szerepéből. Hogy lehet arra kondicionálni magát, hogy ilyen ösztönösen jöjjenek a késztetések? Ahogy előtörtnek a verses beszólásai, ahogy söpörgeti az emberek vállát… Norton mindig is jó volt a törött, sérült emberek bemutatásában, most is remekül ment neki. Olyan színészek kerültek mellé, mint Alec Baldwin, Willem Dafoe, Gugu Mbatha-Raw, Bobby Cannavale és Bruce Willis – aki inkább csak vendégszerepel itt, de róla tudjuk is, hogy már elkezdte apróra váltani a nevét.

A regényre még sort kell kerítenem, de majd előveszem. A filmet pedig félreteszem. Annyira jó, hogy később majd még megnézzem, de majd csak később.

 

Árva Brooklyn - 5/3,5 korrekt színészek, történet, de valamiért mégis untam. Rövidebben jobban tetszett volna.

https://www.youtube.com/watch?v=cminfI1wzng

The Twilight Zone

1. évad

Csavaros, ijesztő, mitikus.

Raff menő kampánymenedzser volt, aki egy hiba után mindent elveszít. Hogy kilábaljon a gödörből, nem mindennapi ügy mellé áll. Egy szimpatikus, helyes 8 éves kisfiú kampányát kezdi el vezetni, aki a neten tett szert rajongótáborra. Későn jön rá, kinek adta a hatalmat. (The Wunderkind) Justin újságíró, éppen az új kiküldetési helyre repül. Az ülése alatt talál egy lejátszót, melyben a repülőgép eltűnéséről van egy műsor. Mindenképpen 2_16the_twilight_zone.jpgigyekszik meghiúsítani a katasztrófát, pont ezzel érve el, amit el akart kerülni. (Nightmare at 30000 Feet) Egy meteoresőt követően a férfiak őrülten kezdenek viselkedni – erőszakossá, gyilkossá válnak. A többiek menekülni kényszerülnek, és soha nem tudhatják, kiben bízhatnak. (Not all men)

Egy másik érában már ment nagy sikerrel a Twilight Zone. Nekem kimaradt, amit már sajnálok is, mert ha ebből az évadból indulok ki, akkor olyan sorozat lehetett, ami nem véletlenül lett kultikus, és érdemes lenne akár pótlólag is megnézni. (A Doctor Who a másik ilyen, amiről már lemaradtam, és lusta vagyok 10 évad feletti epizódokat bepótolni.)

Most azonban itt van a sorozat újraindítása, ami jó lett. Elég sikeres ahhoz is, hogy folytassák, így lesz második évad is, aminek előre is örülök.

A sorozat tulajdonképpen antológia. Minden rész egy más történet, más színészekkel és tartalommal. Egyetlen dolog köti össze őket: az alkonyat zóna és a narráció. Amit nem kisebb személyiség, mint Jordan Peele szolgáltat. Már az sokat mond, hogy őt megnyerték erre a házigazda szerepre. Az egyik epizódban ezen kívül szereplőként is részt vesz. A második évadban rendezni is fog. Ez már egy nagyon jó előjel. Peele egy egyedi hangú, tehetséges rendező és író, akinek még akkor is figyelemre méltó egy-egy munkája, ha különben nagyon nem fogamra való a filmje.

Minden részben van egy misztikus csavar és egy nagy meglepetés. Mivel annyira változatos a cselekmény, itt az a veszély sem áll fenn, mint a tegnapi kettő mondatban horror történeteknél. Talán némileg itt is rá lehet érezni, milyen téren fog a csavar érkezni, de a természetfeletti elemeknek hála meg tudnak lepni végig, és nem válnak kiszámíthatóvá.

Jók ezek a történetek, és minden rész megérdemelné, hogy akár hosszabban is kielemezze az ember. Van bennük valami többlet, nem csak a sima cselekmény, amit követünk. Az egyik kapcsán merenghetünk azon, hogy az emberek mennyire maguknak okozzák minden bajukat. A téveszmék, félelmek vezetnek el oda, hogy valóban megtörténik a baj. De korrekt horror köntöst adtak a ma divatos feminista filmeknek is, amiben a férfiak gyilkos szörnyekké kezdenek válni, és a nőknek menekülni kell. Külön jár a pont azért, hogy itt sem mentek el teljesen szélsőséges nézőpontba: van esély a férfiaknak is, nem olyan femi-náci ez a rész, mint a Fekete karácsony volt. De érdemes kiemelni az évadzáró részt is, amiben a sorozat készítésének kulisszái mögött tűnik fel az alkonyzóna. Az igazi posztmodern csemege.

Minden rész filmszerűen készült, és látványban is nagyon a helyén vannak benne a dolgok. Nem CGI látványorgia egy sem, de nem is kellett. Aminek látványosabbnak kellett lennie, az lett. Jók az arányok.

A szereposztásokon is látszik, hogy nem sajnálták ettől a sorozattól a források. Minden részben van legalább egy olyan színész, aki ismert és híres – nem csak sorozatból, de mozivászonról is. Jacob Tremblay volt az elnökké váló kissrác, Adam Scott akarta a repülőgép lezuhanását megakadályozni, Taissa Farmiga küzdött a gyilkossá váló férfiakkal, de Seth Rogen, Zazie Beetz és Ginnifer Goodwin is ott a szereplők között többek között.

Ha valaki minőségi sci-fi, kicsit horror sorozatot keres, erre érdemes időt szánnia.

 

The Twilight Zone - 5/4,5 kreatív és ötletes, sok meglepő fordulattal, korrekt rendezésben és sztárszínészekkel.

https://www.youtube.com/watch?v=29_gA_GDGvE

SpoilerZóna

Az elveszett szamaritánus

Will megígéri a nejének, hogy ma időben hazaér és valami programot találnak maguknak. Végezne is időben, de a közvetlen felettese erre elé teszi a saját munkáját is. Határidős, és az egész estéje rá fog menni. De nem mondhat nemet: nyilvánvalóvá teszi, ezen múlik a kinevezése, amit már hónapok óta ígérgetnek neki. Will haza is telefonál, 2_78.jpghogy valószínűleg még aludni sem fog tudni hazamenni.

Éjszaka megéhezik, egy közeli, autópálya melletti étkezdébe ugrik be. Már csak egy helyes pincérnő van bent, akivel kellemesen el is fecseg, de a lánynak telefonálnia kell, és Will elindul, mielőtt elköszönhetne a lány, vagy akár a rendelését kiadhatná.

Will az úton visszafelé egy útról lefutott kocsit lát meg. Kihúzza belőle a sofőrt, és kórházba viszi. A férfi alig van magánál, számokat ismételget. Will koszosan, sokkosan indul hazafelé. Csendben megy be, így láthatja, hogy a főnöke a feleségével folytat viszonyt. Ahogy jött, megy. Vissza az étterembe. Elle, a pincérnő látja is rajta, hogy kikészült. Finoman kiszedi belőle a történetét. Neki is 3_76.jpgelege van a saját életéből, egy ponton megcsókolja a férfit. Will egy pillanatra lesokkolódik, de aztán úgy dönt, miért ne. Már azt tervezik, hogy mennek el innen együtt. Zárják a rossz kapcsolataik és megpróbálják egymással.

Közben a kimentett férfi után két alak veti magát. Megölik a kórházban, majd Will után indulnak. A címét szerzik meg, és agyonlövik az ágyban 4_63.jpga feleségével. Ahogy ellenőrzik a tetemeket, rájönnek: ez nem Will. Az asszony csalta és most a szeretőjével együtt halt meg. Az egyik itt marad, a másik Will irodájába megy át. (Aki marad, pózba állítja a holtakat és elmeséli nekik, mennyire megveti őket, amiért házasságot törtek. Hasonló okból végzett a saját feleségével is.)

Elle és Will közben elmennek a lány holmijáért, aki közli a volt barátjával, aki most visszasírná magát, hogy végleg vége. A következő állomás Will lakása, ahol meglátják a két holttestet. Az itt maradt ügynök is rájuk támad. Will, akivel dulakodik, a pisztolyt is 1_71.jpgelejti, amit Elle vesz fel. A férfira lő, aki összeesik, és magára rántja a kávéfőzőt. A gép szétlapítja a fejét. Nem értik, ki és miért vadászik a férfira, az étterembe mennek vissza.

A halottról kiderül, hogy ügynök volt. Társa, a másik gyilkos már pláne gyilkolni akar. Will az ügyet vezető nyomozónővel veszi fel a kapcsolatot, 5_54.jpgakinek az étteremben mindent elmesélnek. Annyi csúsztatással, hogy Will magára vállalja Elle halálossá váló lövését. A számokról kiderül, hogy a két korrupt nyomozó jelvényszáma. A nő hisz nekik, de bent kell rendezni a dolgokat. A gyilkos azonban rájuk támad. Hosszas hajsza után a nyomozónő végez a férfival, és elengedi Willt a lánnyal, akik majd a szökőkút előtt örülnek a szabadságuknak és csókolóznak.

A szavak ereje

Családos, régi bűnökért vezeklős, szójátékos.

Alan kellemes modorú, jó tartású öregúr, aki él-hal a Scrabble játékért. Mindkét fiát úgy nevelte, hogy állandó program volt a társas egymással. Most is rendszeresen játszik, neten idegenekkel: biztos benne, hogy megszökött, fiatalabb fiát így fogja megtalálni. Ismeri a stílusát, ismeri a szavait: hinnie kell benne, ha megtalálja, képes lesz hazahozni és jóvá tenni a múltban történteket. Nem látja meg, hogy a viselkedésével mennyi fájdalmat 2_15a_szavak_ereje.jpgokoz annak a fiának, aki jelen van az életében. Aki befogadja a házába, amikor menedékre van szüksége. Aki beengedi a saját kamasz fia életébe, aki éppen az első szerelmébe esett bele. Alan számára is hátra van egy nagy lecke: a szavak hatalmasak lehetnek, erejük van, de ki is kell mondani őket, nem csak egy játékban feltenni a táblára.

A szavak lehetnek fegyverek, ahogy gyógyszerek is. Részei a mindennapjainknak, még a gondolkodásunk is elképzelhetetlen lenne szavak nélkül. Ez a film a szavakkal foglalkozik, több szinten is.

Már a címben ott találjuk őket, megragadva azt, hogy mennyire fontos az emberi életben a szóbeliség és vele a szavak. Amit kimondunk, azzal hatással leszünk a saját és gyakran mások életére is. Pedig csak szavak, nem is tettek – mégis, sok múlik rajtuk. A címben, a cselekményben is.

A szavak kézzel foghatóan megjelennek a Scrabble játszmákban, amelyek a film elejétől a végéig jelen vannak. Árulkodnak arról, hogy érzik magukat a szereplők. Az anya hogyan tudja meg, hogy tetszik a lánynak a fia, akik náluk játszanak? A lány olyan szavakat rakott ki végig, amelyek erről árulkodnak. A család élete gyakran ezen játék körül forog. Leginkább Alan élete, aki neten is ezt játssza. Akinek már rögeszméje, hogy szavakkal kergette el a fiát, azokkal is fogja megtalálni és hazahozni.

A másik fia, Peter történetében pedig azt látjuk, hogy még azoknak a szavaknak is ereje van, amiket nem mondanak ki. Peter sok mindent elfojt, és nem mond ki. Nem véletlen, hogy ő az, aki nem ül le játszani a családdal. Aki csak akkor tesz ez alól kivételt, amikor már fáj neki annyira, hogy beszélni is elkezd. Akkor szabadul fel, és változás áll be, legalább a lelkében, ha az életük eseményein változtatni nem is fog, hogy végre elmondta, mit érez.

Az ő és az apja kapcsolatában fontos szerepe van a tékozló fiú történetének is. A bibliai történetet el is mesélik a cselekmény során, foglalkoznak vele, és majd a saját életükre is elkezdik kivetíteni. A tékozló fiú mellett ott volt a másik is – neki mi jutott? Erre adnak egy szép választ, és békét teremtenek vele a karakterek között.

Peter kapta különben azt a monológot, ami látszólag a Scrabble igazságtalanságáról szól: hiába raksz ki gyönyörű és hosszú szavakat, tarolni a rövidek fognak. Minél több kétbetűs, és tied lesz a több pont. Nem tűnik logikusnak, család hatása van – de nem ilyen az élet is? Mert Peter itt nem csak a játékról beszél, hanem az apjával való kapcsolatáról is. Ő bármit tehet, bárhogyan bánhat az apjával, hozhatja a hosszú szavakat, semmivel sem érhet az eltűnt öccse nyomába, aki nincs jelen.

Melankolikus, de nem szomorú ez a film. Még humor is akad benne, ha nem is a harsányan nevetős fajta. Finomabb, keserédesebb, hétköznapibb.

Mivel alapvetően dráma, kevés helyszínen egy családban játszódik, látványelem nincs és nem is kell bele. A színészek teljesítménye sokkal fontosabb. Bill Nighy könnyeden hozza Alan alakját. Petert Sam Riley keltette életre, sokkal érzékenyebben, mint amikor Demóna hollóját alakította – mégis, a hollóként látták többen…

Nem boldog, nem is sírós. Csendes, szomorkás, emberi. Esős napokra megfelelő néznivaló.

 

A szavak ereje - 5/3,5 a karakterek érdekesek, tetszett a szavak erejének megjelenítése is, de mi a lényeg?

https://www.youtube.com/watch?v=SNkhEyWYgfI

Two Sentence Horror Stories

1. évad

Ijesztős, szellemes, halálos, démonos.

A fiatal özvegy és anyósa együtt élnek, ápolják az elhunyt fiatalember emlékét. A fiatal nőt rendszeres támadások érik az otthonukban, de hiába próbál segítséget kérni az anyósától, ő mintha direkt vak lenne az eseményekre – míg szinte túl késő nem lesz. (Legacy) Egy bevándorló dada élet-halál bújócskában igyekszik védelmezni a gondjaira bízott autista kislányt – a helytállásáért azonban nem jutalmat kap. (Hide) Az otthona elvesztése után az idős asszonyt fia és családja fogadja be. A nő egyre inkább meg van róla győződve, hogy az unokájában egy démon lakozik, de a fia és menye nem hallgatnak rá. (Only Child) Nala a testébe ültetett számítógépes eszközökkel akar fejlődni. Ám az egyik eszköz olyan világra nyitja rá a szemét, amit már nem képes elviselni. (Singularity)2_15two_sentence_horror_stories.jpg

Két kulcsszó jut eszembe a sorozatról: rövid és horror.

Az elsőt könnyebb megfogni: a teljes évad mindössze 10 részből áll, ráadásul egy-egy epizód alig 20-30 perces. Közelebb áll a 20 perchez, mint a fél órához. Vagyis, alig több mint 3 óra alatt a teljes sorozatot meg lehet nézni. Ha gúnyos akarok lenni, megállapítom, hogy Az írt tovább tartott végigülni. Kifejezetten jól működik egy-egy rész valami gyors tevékenység mellé, én előszeretettel néztem ezt a sorozatot vacsora mellett. Mire egy rész lement, kész voltam az étkezéssel is.

A horrorban a változatosság jellemezte a sorozatot. Minden rész egy külön történet, semmi tartalmi összefüggés a korábbiakkal. Más-más zsánert is képviseltek. Így lehet, hogy az egyik részben egy szellem okoz gondokat, másban egy kamaszlány rendez gyilkos videókat, megint másban egy démon által megszállt kiskölyök terrorizálja a családot. Egyik sem sima hentelés, de a horroron belül változatos tudott lenni.

Ami viszont közös: a szerkezet. Elsőre nagyon ötletesnek találtam, az alapötletet még most is annak látom. Minden rész egy mondattal indul. Például: az unokám szélesen rám mosolygott. Majd megnézzük a 20-25 perces részt, amiben szerepel ez a motívum. Csak éppen minden részben van egy csavar, ami horrorrá fogja tenni a mondatunkat. Lesz halál, szenvedés, némelyik történet tragikusan, mások a jó karakterek győzelmével végződnek (szerintem azokból volt kevesebb, itt inkább a gyilkosoknak terem a babér). Majd zárásként kapunk egy újabb mondatot, amivel máris hátborzongatóvá válik az első is. Meg sem rezdült, miközben végignézte a halálomat.

A gond az, hogy a részek hiába mások, más cselekménnyel és szereplőkkel, a mögöttük levő logika megegyezik. A szimpatikusnak hitt karakter lesz a báránybőrbe bújt farkas. Mindegyik olyan, mint egy csalimese. Amint ráérzünk, hogy milyen rendszerben forgatják ki a történeteket, elvész a meglepetés. Mert már tudni fogjuk, hogy nem az ijesztő küllemű stoppostól kell tartani, hanem a jól szituált fiatal nőtől, aki hajlandó egy fuvarra elvinni. Még így is akad benne kisebb-nagyobb meglepetés, de sokkal élvezetesebb, ha szüneteket is tartunk, és nem engedjük az agyunkat teljesen ráállni a sorozat logikájára.

Kivitelezésre korrekt. Nem CGI és nem jump scream ijesztéssel van tele, a fordulat okozza mindig a sokkot. De amikor valamit mutatni kell, pl. a démont a szemekben, egy olcsó, de hatásos megoldással elő tudtak rukkolni a készítők.

A 10 rész alatt ismerős arcokra is lehet bukkanni, de természetesen nem sztárokra – ez nem sztárcsatorna nagy költségvetésű produkciója. Pl. fel lehet ismerni a True Blood egyik állandó, de mellékszereplőjét – nem Skarsgard szintű, természetesen.

Összességében egy változatos, dinamikus, de azonos logikára épülő részekből álló sorozat, ami jópofa kikapcsolódás lehet a horrort szerető sorozatnézőknek.

 

Two Sentence Horror Stories - 5/4 jó az alapötlet, kliséket is ügyesen variál. De egyhuzamban nézve kiszámíthatóvá válik.

https://www.youtube.com/watch?v=2PBN66VD4NY

süti beállítások módosítása
Mobil