Kamaszos, szerelmes, féltékenykedő.
Lara Jean és Peter már egy pár, és a lány boldogan veti bele magát az első barátnős élményekbe. Az első randi, a Valentin-nap és minden cukiság, amit Peter kitalál neki. Csak éppen soha nem tud szabadulni a gondolattól, hogy 
ami neki csupa első alkalom, a barátjának már megvolt egyszer az előző barátnőjével. A helyzetet bonyolítja, hogy az életében újra felbukkan a gyerekkori szerelme. John pont ott végzi a kötelező, iskolai önkéntes munkát, ahol Lara Jean. Az is kiderül, hogy neki is fontos volt a lány, és a tévedésből elküldött szerelmeslevelet is gondosan őrzi. Vele olyan könnyűnek tűnik minden, míg Peter bonyolultabb. A lánynak el kell döntenie, a megfelelő fiúval van-e, vagy váltania kell. Közben az apja is talán újra szerelmes mer lenni.
Bár arról olvashattunk, hogy a Netflix annak is mestere, hogy manipulálja a nézői adatait (már azt is számolják, ha valaki csak elkezd nézni valamit és kikapcsolja, nem nézi végig a műsort), azért rá lehet jönni, melyek azok a sorozatok és filmek, amelyek valóban nézettségi élen vannak. Ezek azok, amelyek kapják a folytatást.
Jenny Han regényét adaptálták, nagyon bejött sokaknak, meg is érkezett a folytatás. Nem meglepő, az eredeti szereplőket is sikerült mind visszacsábítani. A történet folytatódik, és a minőség éppen olyan, mint az előző részben.
A középiskolai élet színesebb és szórakoztatóbb, mint az emlékeimben. Kicsit olyan érzésem is volt, mintha a valóság fekete-fehér lenne, és az ilyen filmekben pedig ott vannak a színek. Nem csak képletesen, de vizuálisan is. Szó szerint színes és élettel teli a filmben ábrázolt középiskola. Vagy az öregek otthona. Lehet, hogy nem magyar viszonylatokból kellene kiindulnom, de hol van pl. olyan pince és báli kellékek, mint itt?
Ami persze nem baj, így szórakoztató a film és így jó nézni. A lényeg ennyi: a Netflix jó a külsőségekben, igaz ez erre a filmjükre is.
A színészek: nagyon eltalálták, hogy Lana Condor lett Lara Jean. Számomra még mindig döbbenetes, hogy mennyire jól megy neki ez az álmodozó, naiv kamaszlány, miközben láttam, ahogy karddal aprítani tudott az Orgyilkos osztályban. Az valami nagyon babaszerű, ahogy nagyra nyitott szemekkel, olyan ártatlanul bele tud nézni a kamerába. Mint a regénybeli Lara Jean. Ő abszolút működik.
Noah Centineo ellenben nem győzött meg, hogy ő lenne az iskola álompasija. Se a fellépése, se a kisugárzása nincs meg hozzá, és a kémiát se éreztem a két színész között. Nem is bántam, hogy több jelenet volt a másik sráccal, ő hihetőbb volt a szerepében.
A karakterek különben még mindig lányregényesek, ami egyszerre ítélet és dicséret. Ilyennek kell lenniük, ilyennek lettek megírva. Csak éppen már az eredetiben is ott vannak azok a dolgok, amelyek filmen még jobban irritáltak. A kamaszos bizonytalanságaik, a sok gyötrődés. Arról nem is beszélve, hogy nagyon nem tudtam mit kezdeni Lara Jean dilemmájával.
6. osztályos korában tetszett neki John. Most 16 éves. Miért kell egy 11-12 éves gyerekkori érzelemnek ennyire megzavarnia? Abszolút úgy van beállítva, mintha egy nagy és komoly szerelem jönne vissza kísérteni. Ki esik annyira szerelembe 11 évesen? Remélem, senki.
A másik: övé lett a pasi. Peter jó programokat talál ki, nem sietteti semmiben, kedves vele. Mégis, a lány túlaggódja magukat. Amivel aztán sikerül is valódi bajokat generálnia. Igen, kamasz fejjel oké, de most már fárasztónak érzem ezt a tépelődést és gyötrődést nézni.
Ahogy már említettem, a folytatások mutatják meg igazán, mi mennyire jött be. Ez pedig a Netflixnek bejött, hiszen már a 3. rész is be van rendelve. Szerintem jövőre élesedik.
A fiúknak 2. Utóirat: Még mindig szeretlek - 5/3,5 korrektül néz ki a film, Condor jól játssza a főszerepet, de annyira kamaszos az egész.
