• Tartsuk közel az ellenségeinket.
• Inkább hantoljuk el mind. (Harlots)

(Benedeket egy bíborosa, a későbbi Ferenc pápa a saját nézeteiről győzködi, kevés sikerrel.)

• Semmi sem állandó a természetben vagy az univerzumban. Még Isten sem.
• Isten nem változik.
• De, változik, a mi irányunkba mozdul.
• Én vagyok az igazság s az élet – hogy találjuk meg, ha mozog?
• Út közben. (A két pápa)

(Lionel eljut a nagy felismerésig, amit természetesen a riválisa nem ért meg.)

• Természetesen közénk akar tartozni! Mi nagy emberek vagyunk. Mi formáljuk a világot!
• Ez különös… sokáig magam is így gondoltam. De most… már úgy hiszem, a világ formál minket. (A hiányzó láncszem)

(A rendőrfőnök már egy pillanatra azt hitte, munka van.)

• Hé, főnök!
• Mi történt, Doris?
• Egy 314-es van folyamatban odaát a Pleasentvalley-i utcában.
• Nemi erőszak zajlik?
• Nem nyert. A csendháborítás mi?
• Az a 315.
• Á, akkor az zajlik. (Pompon klub)

(Egy törzsvendég halott, Kevin máris magát okolja. Veronica azonban helyreteszi.)

• Billy önálló, felnőtt ember volt. Ő választotta a piálást.
• De mi segítettük hozzá az alkoholhoz.
• Ez sokszor megesik egy kocsmában, Kev. (Shameless)

(Feltűnik egy új vírus, a gyerek fél a vámpírszerű fertőzöttektől. Az apjának nincsenek jó válaszai.)

• De sokat olvastam a vámpírokról. Jó, főleg képregényekben, de minden országnak megvan a saját vámpír sztorija.
• Ezek csak mítoszok.
• Minden mítosz elkezdődik valahogy. (V-Wars)

(Elkészültek az új kűr ruhák, Justin nincs oda értük.)

• Istenem! Úgy néztek ki, mint az angyalok.
• Hűha! Mintha az Éhezők viadala felvonulására mennénk. (Spinning Out)

• Az igazság egy sokszínű fenevad. Az idomításához nem elég a tények birtoklása.
• Mi kéne hozzá?
• Több megértés. (Harlots)

(Ma már a besúgók is érdekes fizetséget kérnek, mint az alábbi alvilági kapcsolatokkal is bíró büfés.)

• Köszi, Took, tartozom eggyel.
• Ne megköszönd! Nézz meg Instagramon! Kellenek a lájkok. (Stumptown)

Nyomozós, családi titkos, angol hangulatú.

Harlan Thrombey a semmiből épített milliós vagyont, és lett a világ egyik legsikeresebb krimi szerzője. A 85. születésnapja másnapján azonban holtan találják – átvágott torokkal. A rendőrség öngyilkosságnak nyilvánítaná az esetet, de jelentkezik egy híres detektív, Benoit Blanc, aki még elbeszélgetne a családtagokkal. A rendőrség megszervezi, újabb kihallgatást tartanak, külön beszélgetnek a családtagokkal, amibe a magánnyomozó is bekapcsolódik. Hamar leleplez több hazugságot is, és kiderül, szinte mindenkinek lett volna indoka meggyilkolni a férfit. Van, akinek elvette volna a havi apanázsát, másnak leleplezte volna a viszonyát a házastársa előtt. Újabb fordulat következik, amikor a végrendeletet is felolvassák – a teljes család ledöbben az örökös nevének hallatán. Blanc a gyilkos nyomában jár, míg végül minden rejtélyre fény nem derül.

Nem Agatha Christie írta az alapját, de akár el is lehetne hinni, hogy a krimi királynője volt az ötletgazda. Sok-sok részletben követi az angolszász krimi hagyományait a film, miközben vannak trükkjei is, amivel mégis friss és szórakoztató tud lenni.

Látszólag egy zárt szoba rejtéllyel indulunk, és érkezik a külföldi mesterdetektív is, aki nekilát az ügy megoldásának. A helyszín egy vidéki, nemesi kúria. A családnak is megvan az elit, sznob külleme – Agatha sem a mindennapi polgárokról mesélt. Eddig ez szépen illeszkedik az angolszász krimik közé.

De! Van egy nagy csavar benne. Viszonylag a film elején megtudjuk, mi történt igazából azon az éjjelen, és egyszerre láthatjuk a nyomozás és a nyomok eltűntetését. Nyíltak lesznek a játszmák, de e történet mögött is van egy másik. Fordít egyet a megszokott klisén, hogy aztán a végére visszatérjenek az ilyen krimik tipikus végéhez. A nagy leleplezés – meg itt is egy trükk, amit már szinte vártunk is.

Látványra sem lehet semmi panasz. Annak ellenére, hogy egészen kortársnak tűnik, hangulatában hozza egy kosztümös krimi színeit és ízeit. Szép a ház, jók a kosztümök, és napjainkban járunk. De annyira a történet a lényeg, hogy ugyanígy működne ez a történet évtizedekkel később vagy akár korábban is, mert az ember itt a lényeg, nem a technika.

Nem mondanám kifejezetten humorosnak, de azért a fekete komédiák hangulatából is van benne egy kevés. Drámának egy percre se érződött, szórakoztató és kellemes hangulata van a gyilkos téma ellenére. Végre akadt egy film is, amiben nem undorítóan használták a hányást és tényleg funkciót adtak neki.

Kihagyhatatlan a szereplőgárda méltatása is. Itt még az alig 2-3 mondatot kapó kis mellékszereplők is olyan színészek, akik ismerősek lesznek legalább egy sikerfilmből vagy sorozatból. Sztárparádé, ami azért krimiben nem olyan gyakori. Meg is hálálják a színészek a bizalmat, nem is tudom, kit kellene kiemelnem. Daniel Craig nagyon stílusos, Ana de Armas talán nem is volt még ilyen szerethető. Christopher Plummer, Jamie Lee Curtis, Toni Collette, de választhatnék másokat is. Jól megírt karaktereket kaptak, amiből mindenki ki is hozta, ami benne volt. Talán annak nem örültem, hogy pont az a gyilkos, aki, de féltem tőle, hogy ő lesz.

Ha valamit hiányolhatok belőle, az a tanulság. Belemagyarázni lehetne valamit, de semmi kedvem hozzá. Ez egy intelligens, szórakoztató film, aminek nem is célja, hogy bármilyen tanulságot levonjak belőle. Kereshetjük a nyomokat és a csavart, biztos van, amire rá is lehet jönni, de tartogatnak a készítők meglepetést a végéig. Különben imádtam, hogy minden kis gesztusnak meg van a jelentősége, csak ki kell várni, hogy kiderüljön, mi az.

Kellemes krimi volt ez a film, amiben egyszerre volt meg a hagyományok tisztelete és mégis próbálkozott valami újjal is, és érdekes maradt a végéig.

Tőrbe ejtve - 5/4,5 klasszikus hagyományokat követő krimi, csavarral, remek szereposztással. Christie-fun!

https://www.youtube.com/watch?v=S_oHhgLKuEU

A filmek is jók, de most elsősorban a szememmel gondolkodtam. Avagy olyan filmek jönnek, amelyekben a cselekményen túl a kosztümök is lekötötték a figyelmem.

5: Colette – vidéki lányból ikon. Colette hozzáment a családi baráthoz, akivel meglepően modern házasságban éltek a 20. század hajnalán. Az író férj nem tud miről írni, a felesége besegít, és hatalmas sikert aratnak. Szerelmi téren, szakmailag is egyre távolabb kerülnek egymástól, és a nő harcba indul a szabadságáért. Közben érdemes azt is figyelni, hogy fejezi ki magát az asszony a ruháival. Vidéki naivából modern nő, ruhák terén is.

4: My fair lady – Eliza virágárus lányka a londoni utcasarkról. Az arca talán helyes, de a modora és a viselkedése minősíthetetlen. A nyelvtanár Higgins professzor fogadást köt, és e lányból kellene hercegnői sikket kihoznia. Az etikett és beszéd mellé ruhákat is kap, amiket Audrey Hepburn nagyon tudott hordani is. Kinek melyik a kedvenc darabja? Az biztos, hogy az a fehér dressz a kis fekete csíkokkal és a nagy kalappal örök kedvenc – nem véletlenül vitte haza a film a legjobb kosztüm Oscar-díját is.

3: Marie Antoinette – a francia trónörökösnek feleség kell, és egy osztrák királylányt kap. Marie Antoinette nem lett boldog házas: a férje mulya is, jellegtelen is, kicsit sem vonzó ember. Azonban megörökli a trónt, és Marie Antoinette francia királyné lesz mellette, aki rákap a luxusra. Jut neki jóképű és szenvedélyes szerető, gasztronómiai remekek csemegének, elképesztő ékszerek, bámulatos cipők és ruhák. A film cselekménye talán nem fogott meg, de a kosztümöket imádtam. Ezek a ruhák…

2: Háború és béke – a napóleoni háborúk kora Oroszországban. Az egyik percben még báli szezon van, és az a legnagyobb dilemma, ki nyeri el a bájos Natasa kezét. Talán a komor, de jóképű és nagyon gazdag Andrej herceg? Egy jóképű szélhámos? A következő pillanatban pedig már menekülni kell a franciák elől, és az életben maradásért küzdeni. A BBC nem szokott a kosztümökön spórolni, most sem tették. Lily James és James Norton micsoda szép pár voltak a képen is látható báli fehérben…

1: Gigi – nem azért, de még keret is lett Colette személyének hála. Ugyanis a Gigi annak az írónőnek a kisregényéből készült, akiről készült filmmel kezdtem a sort. A történet romantikus, de azért van benne társadalmi görbe tükör is. Gigi a nagyanyja védőszárnyai alatt nő fel, sokat bolondozva a család gazdag fiatalember barátjával, Gastonnal. A lány szépséggé érik, nénikéje bele is lendül, hogy kiképezze úri dámává. Lesznek is mókás pillanatok! A fiatalok között fellángolnak az érzelmek, de Gaston úgy közelít hozzá is, mint a korábbi, társasági ismerőseihez, és szeretői státuszt ajánl. Mi sül ki ebből? Az biztos, hogy Gigi fehér ruhája a film végéről káprázatos, és a párizsi sikk az egész filmen végigvonul.

Embereket segítős, útra lelős, kutyás.

Ethan megtalálta a boldogságot öregségére a szerelme és a kutyája mellett. Amikor Hannah fia egy autóbalesetben meghal, az özvegye náluk szüli meg a kislányát, és eleinte hagyja, hogy a két gyászoló öreg a kislány mellett legyen. Azonban Gloria aggódni kezd, hogy a biztosítási pénzt akarják az öregek, így felpakolj CJ-t és nem is engedi többet a nagyszülei közelébe. Ethan a haldokló Bailey-t kéri meg, vigyázzon a következő életében a lányra. A visszatérő kutyus, amikor meghallja az ismerős kislány hangját, addig mesterkedik, amíg valóban CJ kutyusa lehet. Molly néven mindig mellette van, és segít neki túlélni egoista és alkoholista anyja mellett. Nagy Kutyaként csak egyszer látja, de a 4. alkalommal megint a lány mellett lehet. Segít neki, hogy a gyerekkori jó barátban meglássa az igazit, és együtt térnek haza is a családjukhoz.

Az első részt sem utáltam annyira, mint a kritikusok többsége. Nyomában sem ért a regénynek, de nézhető volt. A második részt azonban szerettem is, annak ellenére, hogy ez a rész sem nyerte el többek tetszését. Az enyémet igen.

Talán azért, mert tetszik az üzenete. Ahogy arról szól, hogy az életben jó és rossz dolgok történnek, változatos, de ez jó. Csak haladni kell előre, és megtalálni azokat, akikkel a nehéz perceket is át érdemes vészelni. Vagyis, a falkákra kell lelnünk, legyenek a tagok két- vagy négylábúak.

Annak is a himnusza, hogy az embert mennyire szereti a kutyája. Imádtam benne, ahogy a kutya gondolkodása nem csak emberi vonásokat kap. Az, ahogy a csitítást kénytelen felfogni, vagy, ahogy mindig ugyanott viszket neki. Azt a végtelen és határtalan hűséget és szeretetet, amit itt Bailey egész lénye prezentál. Állatbarát, kedves és családi film – bár azért elgondolkoztam a korhatárokon is. A mai agyammal nekem megható volt, és pl. a Molly-én halálát meg is könnyeztem. De könnyebben átlendültem, és haladtam a filmmel előre. Egy kisebb gyereknek nem biztos, hogy ez a halál tematika annyira való már.

Annak ellenére, hogy kemény témák vannak benne, nagyon szeretettel teli az egész film és jó a hangulata. Pedig van itt inkompetens anya, rák, és ahogy már írtam, visszatérő téma benne a halál. Ami itt különben nem a vég, csak az út része.

Külcsínre is korrekt lett a film. Nem látványelemek kellenek bele, de ami képileg megjeleníthető, azzal gondosan bántak. Színes, de nem harsány. Szórakoztató alkotás, képi világát is tekintve.

Szerettem a helyszíneit, legyenek azok a tanyán vagy a városban. Különösen tetszett, ahogy a lakásokkal leképezték egy-egy ember világát, lelki életét is. Ahogy otthon lett egy-egy szobából, ahogy visszatükrözte a benne lakó karakterét.

A történet szereplői jó emberek, még a megtévedtek is kapnak második esélyt és megjavulhatnak. Gloria a film első felében megutáltatja magát, de aztán ő is meg tud változni. Vannak kevésbé szimpatikus figurák, de senkiből nem csinálnak ellenséget vagy elemien rosszat. Egyszerűen csak mások, más értékrendszerekkel.

Gonosz leszek, ha ebből a filmből nem a színészek lesznek azok, akik megmaradnak az emlékezetemben? Mert ok, nagyon szerethető lett Kathryn Prescott alakításában CJ. Dennis Quaid annyira szerethetően nagypapás, olyan széles és bizalomgerjesztő a mosolya. De mégis a kutyák azok, amelyekre emlékezni fogok később. A második, Molly, valami egészen tünemény. De bármelyik kutyát ki lehetne emelni, a cuki faktor garantált.

Talán nagyon mesés, és nagyon könnyfakasztóra készítették, de ez most jól esett a lelkemnek, és szeretem a kutyás filmeket.

Egy kutya négy útja - 5/4,5 talán nagyon mese, de egy megható és kedves kutyás mese, sok édes kutyussal.

https://www.youtube.com/watch?v=KOODUnsjZy0

MOZI:

• Botrány - amerikai életrajzi dráma
• Árok - amerikai akció, horror

DVD:

• Nincs akadály

Öreglányos, klubalapítós, barátnős.

Martha tanár volt, már nyugdíjas, aki most mindent felszámol. Rákos, nem kér több kezelést. Az utolsó napjaira leköltözik egy nyugdíjas telepre, ahol a minimum életkor 55 plusz, és ahol az idősek meglepően aktív életet élnek. Kötelező klubba járni, de Martha a 100-ból egyet sem talál, ami tetszene neki. Csak csendesen és békén heverni akar, de a szomszédja, Sheryl ezerrel pörög és őt is rángatná magával. Az ő egyik megjegyzése indítja be az agyát: az anyja betegsége miatt ott kellett hagynia a nemzeti hajrá lány csapatot, de itt alakíthat klubot. Összeszed pár nőt, akik hajlandóak társulni, és megalapítják a pompon klubot. Amikor bevállalnak egy iskolai nyílt edzést, egy netre kikerülő videó miatt betiltják őket és nevetségessé válnak. De már nem akarnak félúton megállni. Sheryl unokáját befogják DJ-nek, a nevetségessé tételük miatt felelős középiskolás hajrá lányt edzőnek és koreográfusnak, és még versenyre is neveznek, mindegy mit gondolnak mások!

Már azzal bajban vagyok, hogy műfajilag besoroljam ezt a filmet. Sportfilm? Komédia? Dráma? Valahol mindegyikből van benne valami, de egyik sem igazán. Egyet nem mondanék rá szívesen, hogy az.

Sportfilm – mégiscsak egy sportklubot hoznak létre, edzenek és versenyre készülnek. Ok, öregek és nem megy nekik már semmi úgy, mint a fiatalabbaknak. Nem véletlenül van az is mellette, hogy milyen az, amikor középiskolások űzik ezt a tevékenységet. Abban komoly ugrások és torna van, amire az öreglányoknak esélye sincs. De attól még a maximumot kihozzák magukból, az ő korukban ez teljesítmény. Szóval, sportfilm, csak a nyugdíjas verzió. Mégis, a Hajrá, csajokat nem cserélném be a Pompon klubra.

Komédia, mert elvileg vicces, hogy a nagymamák ilyesmire adják a fejüket. Azért arra vigyáztak a készítők, hogy ne bolondot csináljanak a színésznőikből. Elég csak a ruháikra ránézni: eszükbe sem jutott mini szoknyát rájuk adni, vagy mélyen vágott topot. Méltósággal komédiáznak itt, és alaphelyzetnek használják a poént, hogy 68-on felül hajráznak a nénik. A piros pont jár azért, hogy nem hozzák méltatlan helyzetekbe a szereplőiket, de igazi poénok se igazán jutottak az eszükbe. Nem jut eszembe egy jelenet sem, amin jót nevettem volna. Mosolygós rész akad benne, mondjuk Vickie kapálózása, hogy betiltsa a klubot, de igazán vicces nem akad benne. Vagyis, komédia féle, de nyugodt szívvel annak sem nevezném.

Dráma – Martha meghalni jön ide. Folyamatosan kapjuk is az emlékeztetőket, hogy tartja magát ugyan, de nagyon rosszul van. Szervezi a temetését, szedi a gyógyszereket, de az ereje egyre csak fogy. Sokáig tart, amíg ebbe a többieket képes beavatni, titkolja. Azért nem érzem mégsem igazán drámának, mert itt nem a halál elfogadása vagy bármilyen súlya a végnek a téma. Martha itt barátokat és közösséget talál, és tulajdonképpen boldogabb élete lesz itt a végén, mint korábban éveken át. Így tulajdonképpen neki ez egy happy end: még a halála előtt élete álmát összehozza, igazi barátai lesznek és boldog lehet. Hogy lenne ez dráma, ha szomorú is, hogy várja a koporsó? (Vagy, a filmet ismerve a patron.)

Az öreglányok jó színésznőkből álltak össze, és mindenki hozza is szépen a karakterét. Diane Keaton a húzónév, aki stílussal végig is viszi a filmet. Aki viszont irritál, Alisha Boe. A karaktere aranyos, maga a színésznő irritál. Azt is tudom, miért. A 13 okom volt mindegyik évadában Jessica volt, akit nem bírtam a dolgai miatt. Akit ő játszott. Egyszerű átvitel: Jesst rühelltem, nem bírom ezért a színésznőt, aki játszotta – ezt az ellenszenvem más szerepeire is átörökítettem. Most még küzdeni se akarok ellene. Nem bírom és kész.

Hangulatában jó volt, a film üzenete is pozitív – az életet ünnepli. Elnéztem, de valahogy mégse az igazi. Valami minden téren hiányzott belőle, miközben kis része benne volt.

Pompon klub - 5/3,5 bár egyes színészeket nem bírok benne, hangulatos és mosolygós film, bár alig vicces.

https://www.youtube.com/watch?v=ncqUmsV1iF8

Ármányos, hatalmi harcos, bordélyházas, kosztümös.

Charlotte vette át a bordély vezetését, és jó hírnévvel viszi is tovább az üzletet. Ő maga már nem is árulja magát, nincs rá szüksége. Egy este fiatal költő téved be hozzájuk, aki végül a nővel távozhat. Ám Isaac igazából egy környékbeli kocsma társtulaja, aki védelmi pénzt akar innen is szedni. Ezzel háború indul közte és Charlotte között, miközben kezdenek egymásba is szerelmesedni. Lucy unatkozik, hiába közismert kurtizán, szerelem nélkül nem élvezi ezt az életformát. Egy gondos üzleti tervvel bíró asszonnyal, Elizabeth társául szegődik, aki úri szabósága hátterében egy különleges igényeket kielégítő, diszkrét klubot is vezet. Lydia igyekszik túlélni az őrültek házát, ahol összebarátkozik egy fiatal lánnyal, akit a családja azért zárt ide, mert összefeküdt a kedvesével. Együtt szöknek meg, és Kate bájain keresztül Lydia mindent vissza akar szerezni. Amerikából Margaret is megérkezik egy férjjel, és akaratlanul is tragikus események elindítója lesz.

A tágabb képet akarjam nézni, vagy az egyes szálak alakulását? Attól függően, melyiket választom, másnak érzem a sorozat eme évadát.

Ha az egészet nézem, akkor remek munkát végeztek az írók. Fogják az eddig részben nyitva hagyott szálakat, kicsit csavarják őket, majd elvarrják. Közben már látszik az is, milyen irányba mehet majd tovább a karakterek sorsa, már más konfliktusok mentén. Elegáns, logikus, és miközben tartalmas ez az évad, előkészít egy akár más irányú folytatást is.

Ha azonban egyesével nézem a szálakat, nagyon nem vagyok kibékülve azzal, ami ebben az évadban a szereplőkkel történt. Ha belegondolok, szerintem senki nem azt kapta, amit érdemelt volna. A legnagyobb szívfájdalom Charlotte és Isaac története. Tartom, hogy a nő akkor lett volna a legboldogabb, ha még az elején elmegy az ír fiúval, és kap egy új kezdetet Amerikában. Helyette maradt, és ez lett a vége. Annyi mindent túlélt, annyi háborút megvívott sikeresen, és egy ilyen kis félreértés…

Amivel eljutunk Margaret figurájához. Akit eddig eladtak úgy, mint a családjáért bármire képes, harcos és szimpatikus asszonyt. Most is ez lett volna a cél, de már sokkal jobban kiérzem belőle az önző vonásokat is. Ha itt ő nem kavar, Charlotte története nagyon máshogy alakult volna. Sokak életét tönkreteszi a ténykedésével, aztán meg elhajózik a happy end felé? Ok, rossz szándéka nem volt, de tudjuk, hogy a pokol felé vezető út sem azzal van kikövezve.

Lucy a naiv lányból lassan már szociopata manipulátor lesz. Az ő szálával tulajdonképpen csak annyi a bajom, hogy nagy etikai leépülés kezdetét jelzi, kinek a társául szegődik el az évad végén.

Aki sokat fejlődött viszont, és akinek legalább az jutott, amit megérdemelt: lady Isabella. Idén szembe mer szállni végre a bátyjával, és kisebb forradalmat indít azzal, hogy már ad a látszatokra, felvállalja magát és a barátait. Igazibb, őszintébb, boldogabb élet lesz a jutalma.

Az új szereplők között akadt jobb-rosszabb: Kate remélem, nem Charlotte helyét veszi át, mert Daisy Head a közelében sincs Jessica Brown Findlay kisugárzásának.

A sorozat küllemében most is hozza a szokott minőséget. Kosztümös, sok szép ruhadarabbal. Az, mondjuk még mindig röhejes, az úri divathoz milyen kipúderezett arc járt. Szegény herceg úgy nézett ki vele, mint valami bohóc.

Van szappan faktor is, de azért nem annyira hihetetlen eseményeket pakolnak benne egymásra, mint pl. a Dynasty teszi. Jól működik az arány a szexualitás témájával is. Örömlányokról szól, de nem a szex itt a lényeg. Sokkal inkább a hatalom és a szabadság témái, amivel foglalkoznak.

Egyelőre még nem láttam 4. évados berendelést, de eléggé zárt a sztori, ha ez a búcsú.

Harlots - 5/4 bár minden szál alakulása nem tetszett, a karakterek és az ármányok még nézőssé teszik.

https://www.youtube.com/watch?v=E5fM1exviE8

A keret egy interjú: Jennifer, egy újságíró hallgatja meg Destiny történetét, hogy hozták össze a lányokkal a Wall Street-i rablásokat.

Destiny rossz anyagi helyzetű, ázsiai származású lány volt. A nagyanyja gyengélkedett is, elmaradt a részletbefizetéssel, és már kezdte eladogatni az értékeit. A lány erotikus táncból akart gyorsan pénzhez jutni. Csinos, fel is veszik, de a pénzből alig jut neki valami. Fizetni kell a jutalékot a tulajnak, a védelemért a személyzetnek. Annyi borravalót meg nem kap, hogy maradna is belőle.

A szeme megakad a klub egyik legjobb táncosán, Ramonán. Összeszedi a bátorságát, leül vele beszélgetni. A nőnek szimpatikus, és nem csak azt ajánlja fel, hogy tanítja, de társulást is. Megtanítja, melyik ügyfél milyen pénzes és a közös táncaikkal rengeteget keresnek. Destiny már nem csak a nagyanyjának tud segíteni, de kifejezetten jól is él. Még szerelmes is lesz, és amikor teherbe esik, otthagyja a szakmát.

2-3 évvel később kidobja a férjét, ottmarad a kislányával és a sok adóssággal. A klubokban is érezteti a hatását a gazdasági válság, már szexuális szolgáltatásokat is várnak tőlük az ügyfelek, és még át is verik a lányokat. Ekkor fut össze megint Ramonával, akinek van egy ötlete. Üssék ki a pasikat, a kártyáról húzassanak egy nagyobb összeget, és megtartják a fölöst. Mivel ez rablás, Destiny eleinte nem akarta, de belement.

Annyira beindul az üzlet, hogy új lányokat is bevesznek. De vannak köztük megbízhatatlanok is. Ramona egyre elszálltabb, nem ismer kegyelmet és annyira elijeszt mindenkit, hogy már ismeretlenekkel kell próbálkozniuk, és balhék vannak.

Amikor az egyik férfi rosszul lesz, kiteszik a kórháznál, de ezzel már indulnak a lejtőn. Már elég férfi van, aki feljelenti őket és a rendőrség felfigyel az ügyre. Elkapják a lányokat. Rájuk akarnak ijeszteni. Destiny vádalkut köt - ezért nem áll már vele szóba Ramona.

Felfedezős, fejlődős, barátkozós, kalandos.

Sir Lionel nagy álma, hogy a Felfedezők Társasága a tagjai közé fogadja, és a neve fennmaradjon az utókornak. Nagy probléma azonban, mennyire másképp fogják fel a világot ő és a társaság tagjai. Lionel tiszteli az életet, tanulmányozni akar és hisz a mitikus lényekben, mint a Loch Ness-i szörny. A társaságbeliek azonban vadászni akarnak és tudnak, nem hisznek semmiben, ami kicsit is mesebeli. Lionel egy érdekes levelet kap, ami a Nagyláb nyomára vezetheti. Fogadást köt: ha megszerzi a bizonyítékot, a Társaság tagjává válhat. A levél megadta helyen valóban ott van a lény, aki meglepően intelligens is. Beszél, olvas és írni is tanult, ha egyes emberi szokások furcsák is neki. Mivel a fajából ő az utolsó, el szeretne jutni tibeti rokonaihoz, a jetikhez. Lionel segítségéért cserébe kapni mintákat és bizonyíthatná a létét. Az út kalandosnak ígérkezik: bérgyilkos a nyomukban, és egy kalandvágyó régi barátnő, akire számíthatnak segítségként.

A Kubo az egyik kedvenc mesém lett, miatta is kapom fel a fejem, ha érkezik egy új Laika mese. Ez a gyurmás technika, amivel dolgoznak, nagyon pepecselős, nehéz, sok időt vesz igénybe, így tőlük ritkábban láthatunk meséket.

A hiányzó láncszem alapötlete már előzetesen sem volt a szívem csücske. Azért valamennyi lelkesedésem akadt, ez a stúdió cselekményben is remek kis meséket rak össze. Megnéztem, és alig változott a véleményem. Sajnos, ez lesz az a meséjük, ami nekem nagyon nem jött be.

A történet megint mozgalmas. A szereplők bejárják a fél világot, közben nyakukon egy elszánt vadász és orgyilkos, akit informál a Társaság egyik fő embere. Vicces helyzeteket generál, hogy Mr. Link – ezt a nevet kapja a nagyláb – nem ember, és ez időnként leesik a körötte levőknek is. Vagy az, hogy Mr. Link nem érti a szóvirágokat, mindent szó szerint vesz. Ott van a feszültség Lionel és Adelina között, akiben sokkal több a kalandor vér és jellem, mint a másik két főszereplőben.

A mondanivalóra sem lehet panasz. A világ alakít minket, mindenkinek szüksége van szakmai és a természet iránti alázatra. Az állatokat ne úgy ismerjük meg, hogy levadásszuk őket. Tanulmányozás, empátia a kulcsszavak. Élni és élni hagyni.

A gond az, hogy ezt egy olyan szinten teszi, amiből már kinőttem. Nem ragadott magával a mese hangulata, inkább azt éreztem, hogy ezt sokkal kisebbeknek találták ki. A mondanivaló sem a cselekményből vésődik az agyunkba, hanem kellő drámai súllyal és szájbarágósan hallhatjuk a szereplőktől az egyik film végi tetőponton.

Ha gyerek lennék, fogékonyabb lettem volna rá – most viszont úgy éreztem, ez a mese nem nekem szól.

A szereplők sem igazán tetszettek. Mr. Link kifejezetten idegesített – emberben sem bírom ezt a típust, kiderült, hogy mesehősként sem. A butaságig naiv, jóindulatú, de olyan szerencsétlen egyben… nem bírom a humorát, az idealizmusát… Gonosznak nem tartom magam, de az ilyen napsugaras karakterektől minden idegszálam az égnek áll.

Tudom, hogy ezzel a technikával egy így kinéző film eredmény és jónak számít. Utálom is érte magam, de mégsem tetszett a mese látványvilága sem. Erre nincs is normális indokom, egyszerűen érzelem: nem találtam szépnek ezeket a figurákat, hiába olvastam már arról lelkendező cikket, mennyire szép lett ez a mese. Nem nekem.

Ami dob rajta: ha valaki eredeti nyelven nézi, remek színészek adják a karakterek hangját. Hugh Jackman, Zoe Saldana, Emma Thompson… Galifianakis direkt nincs a listán, ő pont az a karakter, mint a mesében link – amit nehezen viselek.

Kisgyereknek, ha elnézi ezt a grafikát, ok. Különben… nem az én mesevilágom ez most.

A hiányzó láncszem - 5/3 ezzel a technikával ez szépnek számít, de nem a stílusom. A történet is gyerekes.

https://www.youtube.com/watch?v=HSvonXElrKo

Versenyes, betegséggel küzdős, szerelmes.

Kat Baker egyetlen dologhoz ért nagyon és megszállottan szereti is: a korcsolyázás. Reménység volt, egy igazi bajnok, míg egy esésnél betört a koponyája. Kat nagyon igyekszik visszatérni, de az esés óta fél ugrani, így pedig nem kap megfelelő minősítést. Mielőtt feladná, kap egy utolsó esélyt. A gazdag és tehetséges, de komolytalan és hatalmas nőfaló Justin Davis párt keres. Az olimpiai bajnok edzője pedig megígéri, hogy visszahozza a lány ugrásait és jövőre már az országosra is kijutnak. A kezdeti nehézségek után Justin és Kat kezdenek összecsiszolódni, megnyílni egymásnak, és nem csak a pályán kerülnek egyre közelebb egymáshoz. Ám a bajnoki címig meg kell küzdeniük betegséggel, családi gondokkal és felismerni, kik az igazi barátaik, akikre mindig számíthatnak. Nekik maguknak is rá kell döbbenniük, egymásért mire képesek és mennyit változnának.

Voltak előzetes elvárásaim – a gyengéim közé tartoznak a korcsolyázós filmek, bár koránt sincs annyi, mint amennyit szívesen néznék. A Spinning Out megugrotta őket, és könnyen lehet, hogy ezt a sorozatot időnként újra is fogom nézni.

Alapvetően három összetevőből építették fel: sportfilm. A főszereplők korcsolyázók, akik bajnokok akarnak lenni. Kat egyéni versenyzőből lesz páros korcsolyás, megismerjük a legnagyobb riválisukat is. Kat húga és legjobb barátnője egyéni korcsolyázók, szintén bajnoki vágyakkal. A legjobb haver, aki nagyon nem baráti szemeket meresztget a lányra, pedig síelő és a sorozat végére már ő is azért küzd, hogy olimpiai kvótát szerezzen. Bár le vannak egyszerűsítve a programok, de elég látványosak a beletett koris jelenetek. Külön imádtam az olyan kulisszák mögötti világot, amit egy VB-n nem láthatunk: zeneválasztás, a ruha megtalálása, a próbák. A sorozatzáró verseny pedig simán hozta a versenyek izgalmát is. Ok, van benne mesefaktor is. Olyat elképzelhetetlennek tartok a valóságban, amit Kat és Justin itt megcsinálnak: teljesen átvariálják a programot egy nappal a verseny előtt.

Kettes: dráma betegséggel. Kat és az anyja bipoláris zavarban szenvednek. Az anya már kezdetektől labilis, és nem kevés konfliktust okoz a viselkedésével és a mániás epizódjaival. Kat pedig a teljesítménykényszer miatt csúszik bele egybe egyre jobban, és fordul ki magából. Erre a szálra is nagyon odafigyeltek, és megmutatják, milyen ezzel élni, illetve mit szenvednek a családtagok mellettük.

Hármas: a románc. Szerelmi szál bőven akad a sorozatban. Mindenkinek van legalább egy. Talán kissé szappanos is a végeredmény, de abszolút nem bántam, mert szórakoztató is a végeredmény. Az különösen tetszett, amit ennek kapcsán Justin fejlődésében megmutatnak. Az anyja halála óta nincs stabil kapcsolata, fél bárkit is beengedni a szívébe, és ezért alakít ki magának ilyen playboy életet. Kat azonban más – Justin vele tényleg törődni kezd, és ebbe a kapcsolatba beleteszi magát. áldozatokat hoz. A végére Justin abszolút álompasi alapanyag, nagyon drukkoltam is, hogy meglegyen nekik a happy end. Persze, nem maradhattak ki az olyan mellékszálak, mint a féltékeny barátnő, aki rég folyatja a nyálát Justin után. A legjobb barát, aki szívesebben lenne a szerelem a barát helyett.

Bár mocorog a vállamon a kisördög, hogy milyen lett volna a sorozat, ha Emma Roberts nem adja vissza Kat szerepét, de bejött így is a casting. Scodelario korrekten hozta Kat arcait. Evan Roderick helyes pasi, és azt is elhittem neki, ahogy playboy életmódból felelős baráttá érik. A nagy meglepetés Johnny Weir, akit a korcsolya sport követőinek nem kell bemutatnom. Nem magát játssza, de gondolom, neki nem kellett dublőr a koris jelenetekhez. Azon mindig jókat mosolyogtam, ha valami rárímelt/pont ellentéte volt a sportolói karrierjének.

Néhol szappanosabb, mint kellene, de különben remekül szórakoztam. Legyen 2. évad is!

Spinning Out - 5/4,5 a korcsolyázók világa abszolút lekötött, a magánéleti szálak szórakoztató szappanosak.

https://www.youtube.com/watch?v=AmdnhR1Ie7g