Művészetes, értékesítős, halálos.

Josephina egy galériában dolgozik, és vár a nagy kiugrási lehetőségre. Helyezkedik, ennek megfelelően alakítja a szerelmi életét is. Egykori szeretője, Morf Vanderwalt sikeres kritikus, akit újra az ujja köré csavar, és kedvére manipulál. De a nagy áttörés otthon éri, miután holtan találja a lakóház egy bezárkózott, csövesnek tűnő lakóját. Csak a férfi macskájáért megy be a lakásba, de rengeteg különös és megragadó festményre bukkan. Dease végrendeletében a képek elpusztítását kérte, de Josephina azt hazudja, a kukában találta őket, és elkezdi piacra dobni őket. Szenzáció lesz, vagyonokat fizetnek a képekért, mindenki erről beszél. Josephina már egy feltörekvő művésszel kokettál, és még feljebb tör. De aztán hullani kezdenek körötte az emberek. A képekkel van valami, mintha halál járna a nyomukban.

Ok, szeretem a horrort, de ezzel most zavarban vagyok kicsit. Szabad egyáltalán ezt a filmet horrornak minősítenem? Vagy van olyan, hogy művészfilmes horror? Hát…

Egyrészt, az gyorsan átlátható, miért horror. Mert hullnak benne a szereplők, néha egészen válogatott módon. Látunk itt olyan művészeti tárgyat, ami kitépi a megtekintő kezét, aki aztán szépen elvérzik a kiállítás közepén. Lesz, akit felakasztanak. És még sorolhatnám. Nem mind ötletes, de pont az benne az érdekes, hogy ilyen is, olyan is akad a filmen.

Mindennek ellenére az érzelmi ijesztés vagy feszültség nem volt meg. Nem mutattak semmi igazán ijesztőt, nem voltak olyan hanghatások sem, hogy a hideg futkosson a hátamon. Még a festményeken megjelenő egy-egy arckifejezés volt a legdurvább, de ez se ért el olyan szintet, hogy az ingerküszöböm átlépte volna.

Ellenben, a művészet minden részét áthatja a filmnek. És görbe tükrön keresztül mutatja. Megkérdőjelezi a modern művészeteket, nem is egyszer. Nem is tudom, mi volt inkább groteszk és fekete humor: amikor a híres művész műtermébe érkező vendég a szemetesbe kivitelre váró kukászacskókra hitte azt, hogy nagyon eredeti alkotást lát, vagy amikor fél nap járkáltak a múzeumban a látogatók a leszakított kezű halott körül, mert azt hitték, ez is a műalkotás része, mire valakinek leesett, hogy igazi a hulla és a vér is. Ha ennyire nem látja még a szakma se, mi a művészet és mi nem, egyáltalán művészet az?

Elítéli a film a nyerészkedőket is. Nem véletlen, hogy ki és mikor hal bele abba, hogy üzletelt a képekkel. Mintha azt sugallná ez az egész, hogy azzal, hogy művészetből árucikk válik, bűnt követnek el, amiért büntetés jár. Az már nem is igazi művészet, már csak puszta divat és kereskedés, mélyebb értékek nélkül.

Cselekményben lassú a film, és nekem nem hiányoztak volna a magánéleti szálak se. Abszolút nem érdekelt, hogy Josephina szerelmes-e az aktuális pasijába, vagy csak kihasználja. Amikor meg valaki szenvedett, kifejezetten nem érdekelt a film.

De a szereposztás, az megint erőteljes. Ebben a Netflix nagyon erős. Jake Gyllenhaal megint hoz, remekül, egy nagyon más karaktert. Rene Russo, Toni Collette, John Malkovich elvégszavazgatnak egymásnak. Jobb lett volna, ha valamelyikük szimpatikus, de ez a film antihősökkel van tele. Még Morf (Jake) se szimpatikus benne.

Egyszer elment, de bőven elég is volt belőle ennyi. Nem fogott meg.

Velvet Buzzsaw - 5/3 horror és művészfilm egyben? Furcsa volt, még akkor is, ha nagyon bírom Gyllenhaal-t.

https://www.youtube.com/watch?v=XdAR-lK43YU

Azt hiszem, a szerelemről is tanultam néhány dolgot. Nem mindenki számára ugyanolyan. Olyan sokféle formát önthet. És hogyan lehetne bármi rossz az életben, ha azzal tölthetjük, akit szeretünk? (Anne)

(Amy próbál egy kis rendet teremteni az őrsön, de senki nem dob ki semmit. Csak, amit nem kellene.)

• Nem lehet mindent megtartani. Azzal nem érünk célt.
• Nekem menni fog, Ames. Helló, megoldatlan ügy! Örömöt okozol nekem? Nem, mert unalmas vagy és túl nehéz! Szevasz!
• Csak személyes tárgyakkal foglalkozunk, Scully! Vedd ki azt az aktát a kukából! (Brooklyn 9-9)

• Kockázat: rendkívül jelentős – mire szájkosarat raknak a macskára.
• Az egy macska, nem Hannibal Lecter.
• Faj: ember. Kockázat elhanyagolható – Fury nem kap semmi plusz lekötözést.
• Ez tuti, hogy elromlott. (Marvel kapitány)

(Max próbál beilleszkedni a rákos csoportba, ha a humoruk neki nem is jön át.)

• Esküszöm, ha írnának egy Broadway darabot rólam, az lenne a címe, a Takony hangjai.
• Az enyém Mamma Maszektómia.
• Inkább Határozottan halandó Millie. (New Amsterdam)

(Bevetés előtt a csapat beszélget.)

• Bújt már skrull a bőrödbe?
• Rendkívül felkavaró volt.
• Miért?
• Szemtől szemben álltam a halálos ellenségemmel, és önmagammal néztem farkasszemet.
• De ha jóképű lennél, kevésbé lett volna felkavaró, nem? (Marvel kapitány)

(Jack le van törve az ereje elvesztése miatt, Cass talál vigasztaló szavakat.)

A múltad, ahonnan jössz, fontos. De nem annyira, mint a jövőd, ahova tartasz. (Odaát)

(Lizzie a színházban a buta kérdésekre idővel visszaszól.)

• Azon tanakodtunk, miért olyan sötét mindig a házatok?
• Apám nem hisz a fényben.
• Miért éltek így, ha többet is megengedhetnétek magatoknak?
• Apám szerint különc dolog lenne.
• Gázégőt használ, ugye?
• Úgy látom, megszállottan érdekel a világosság. Csak nem egy Edisonhoz van szerencsém? (Lizzie)

(Dr. Glassman már poénkodni is tud, amikor Shaun sietne vele a kemoterápiára.)

• Menjünk, különben elkésünk!
• A rák nem öli meg magát. (The Good Doctor)

(A gyilkosság helyszínén egy magassarkú maradt a holttest mellett. Azonnal érkezik is a rendőri riposzt.)

• Szerintem Hamupipőke tette.
• Máris van egy gyanúsított. (Lethal Weapon)

Űrlényes, harcos, múltat megtalálós.

A Kree az egyik vezető faj az univerzumban. Elit katonai egysége őrzi a békét, és teljesíti a legfőbb intelligencia parancsait. Vers egy balesetben elvesztette az emlékeit, és nem tudja az erejét sem tökéletesen kontrollálni. De nagyon szeretne már éles bevetésre menni, és végre megkapja az engedélyt is. Ám a skrull fogságába esik, akik az emlékeibe akarnak belenézni. Vers így szembesül vele, hogy vannak emlékképei, amiket még nem ért. Szökés közben a Földön köt ki, ahol a skrull ügynökök nyomába ered, míg az ő nyomában a SHIELD és Fury ügynök lohol. Fury hisz a nőnek, és szövetséget kötnek. A közös nyomozás elvezet a skrull és a kree faj közti igazsághoz, Vers múltjához is, aki Carol Danvers volt, Marvel kapitány lesz.

Megérkezett az első Marvel hősnő, aki saját filmet is kapott. Ugyan közben volt róla szó, hogy van nekik egy Fekete Özvegyük, akit Scarlett Johansson játszik, de az a film csak nem készült el. De most itt van Marvel kapitány.

Nagyon nem akarom a DC Wonder Woman filmjével összemérni, így ezt nem is teszem. Nagyon más a kettő – más időszakban, más ellenséggel és a filmes univerzum nagyon más pontján helyezkednek el.

A Marvel kapitány leginkább egy filler film: egy epizód, amiben megismerünk alaposabban egy új karaktert, és korábbi szereplőknek is van lehetőségük jobban megmutatni magukat. Carol az új hős, és visszatérő ismerős Fury és Coulson ügynök. A filmek fő vonalához nagyon lazán kapcsolódnak, pár ismerős elem lesz, de egyik sem olyan jelentős, hogy a fejünkhöz csapjunk. Heuréka – nem volt.

Mint kalandfilm, a Marvel csinált már jobbat. Az elején komolyan azon gondolkodtam, hogy nekem sok minden kimaradt? Mert azonnal a világ közepébe dobnak, és voltak kérdőjelek. Milyen intelligencia uralkodik? Kikkel háborúznak, minek? A film menet közbe elmondja ezeket, de az elején fura a hozzám hasonlóknak, akik képregényből nem ismerik Marvel kapitány előtörténetét.

A film első felében olyan részek is voltak, amelyeket elkezdtem unni. Egész pontosan azon agyaltam, hogy nagyon emlékeztet az első Thor filmre, csak annak humora nélkül. (Plusz, csajként Hemsworth puszta jelenléte jobban lekötött, mint Larson.)

De aztán a film második fele már tetszett. Arra szépen összeállt minden: már értettem a sztorit, megjelent a Marvel humor – az a macska, kész. Cukiság és veszélyes is. Mordály vetélytársat kap? Az akciók nagyon látványosak voltak, és sokkal gyorsabban peregtek az események is. Nekem még az is tetszett, hogy mivel időben visszaugrottunk, zenében is megvolt ez az ugrás. No Doubt fan voltam, bírtam a zenéjük most is.

A casting a szokott minőségű. Brie Larson nagyon eltalált a főszerepre. Nem csak jól áll neki ez az egész hősjelmez és kiállás, de a karaktert is jól hozza. Egyszer nem jutott eszembe, hogy más szerepben milyen volt, itt most ő volt Carol Danvers. De Samuel L. Jacksont is bírom, fiatalítás ide vagy oda. És Coulson jelenlétének is örültem, már gyúrunk kicsit a hamarosan érkező SHIELD sorozatra.

Korrekt, ha korábban nem teszik olyan magasra a lécet a stúdiónál, pont is több lenne.

Marvel kapitány - 5/3,5 a végére beindult és tetszett, de addig sokszor untam is, pedig a látvány és casting ok.

https://www.youtube.com/watch?v=LIL9e7marCU

5: The Artist - A némafilmes: az Oscar esőn túl is szerethető alkotás, melyben az egykori némafilm-sztárnak szembe kell néznie azzal, hogy a hangos filmek korában ő már kiment a divatból. Egykori pártfogoltjából lesz sztár, míg ő hiába próbálkozik, semmi nem akar sikerülni neki. Még szerencse, hogy a leányzó és egy hűséges eb kitart mellette, és akár még happy end is lehet a történet vége. Tényleg néma film, fekete-fehér is, egy olyan élmény, ami nem mindennap jön szembe a mozipénztáraknál.

4: Párizs, szeretlek - a film, amiben Párizs minden kerülete kap egy kisfilmet. Sok zsáner, sok hangulat megfordul benne, és külön játék összevadászni minden részét. Hiszen a mozis változatba nem került bele minden kerület, bár a filmek elkészültek. Akad benne mosolygós pantomimes, metróbeli verekedős rész, de gyermekétől elköszönő anya búcsúja is. Meg persze sok szerelem is, hiszen ez Párizs! A helyszín gyönyörű, a kisfilmek változatosak és rengeteg sztár is szerepel benne. Franciák, de világsztárok is vannak mellettük.

3: Életrevalók - az utóbbi évek talán legnagyobb francia sikere. Melyben egy dúsgazdag üzletember lebénul, és már csak átszenvedi a napokat. De akkor felvesz ápolónak egy zűrös múltú bevándorlót, és a két nagyon más ember között barátság szövődik. Az egyik lehetőséget kap egy jobb jövőre, a másik újra felfedezi, hogy még ő is élvezheti az életét. Szerethető dramedy, ami egyeseknek talán túl érzelmes és giccses, de a világ nagyja elvarázsolódott tőle. Nem véletlen, hogy színpadi verzió is készült bele, és az Államok is megcsinálta a maga verzióját. Azt még nem is mondtam, hogy ezzel robbant be Omar Sy.

2: Kóristák - ez meg az a film, amit annyira szeretek, hogy csak szubjektív szempontok szerint ezt tenném az első helyre. Egy nevelőintézetbe új tanár érkezik, hogy a problémás fiúknak zenét oktasson. Egy bukott művész, akinek már nem volt hova mennie. A gyerekek ellenségesen fogadják, de aztán elkezdenek összebarátkozni és a zenei projekt is beindul. Még egy zenei zseni is megbújik a falak között. Akad benne szívszorító dráma, csodaszép zene, és sok jó gyerekszínész. Én simán oda-vissza tudom nézni, és még mindig megkönnyezem. Ami egy korábbi generációnak a Holt költők társasága volt, nekem ez a film az.

1: Amelie csodálatos élete - a francia filmek etalonja, aminél romantikusabbat és bájosabbat nehezen lehet elképzelni. Melyben a romantikus, álmodozó Amelie elkezd életet lehelni a környékbe, a körötte élőkbe, miközben rá is rátalál a szerelem. Melyben világ körüli útra indul egy kerti törpe, aminek eredményeképpen a gazdája is élni kezd újra. Amiben megbűnhődik a segédjével gonosz boltos. A színészei, a látványvilága, a zenéje is mind klasszikus lett. Innen indult Audrey Tautou karrierje, és szerintem nem is volt később olyan ikonikus szerepe, mint Amelie. Az meg csak hab a tortán, hogy a helyszín sokak kedvenc városa, Párizs. És nem az a képeslap Párizs, amit szintén nagyon szeretek, hanem egy belsőségesebb, kívülállóknak nem megismerhető igazi arcú Párizs.

Kamaszos, elvekért kiállós, történelmi.

1956, a budapesti magyarok felkelnek a szovjetek ellen, szabadok akarnak lenni. A hírekből néhány berlini diák is értesül az eseményekről, akik szintén nincsenek oda azért, hogy kommunista rendszerben éljenek a szovjet elnyomás alatt. A tanácselnök fia, Kurt veti fel az ötletet, hogy valamiképpen ki kellene fejezniük, hogy szimpatizálnak a magyarok ügyével. Az osztály megszavazza, 2 perces néma csendet tartanak az iskolában, az első órán. Nem számítottak arra, a rendszer mennyire üldözőbe veszi őket ezért. Forradalmi tevékenységet kutatnak, minden ellenállást le akarnak törni. Próbálják azt mondani, Puskás Ferencet gyászolták, de a szovjet rendszer többet akar. Egy bűnbakot, akin példát statuálhatnak. Kemény módszerekkel igyekeznek megtörni a kamaszokat, akik már egy elvért küzdenek.

Nem sokat vártam ettől a filmtől, nem is igen tudtam elképzelni, hogy lehet egy egész filmet felhúzni arra, hogy pár diák tart egy 2 perces csendszünetet. Ehhez képest kaptam egy jó történelmi filmet, izgalmas kérdésfeltevéseket, és még egy kis kamasz tematika is volt benne.

Talán kezdjük az utóbbival, ezt a legkönnyebb megfogni! Van benne egy szerelmi háromszög. Az egyik lány az osztályban két fiúnak is tetszik, és a különben jó barátok között feszültségforrás lesz, hogy ki lesz a lány barátja. De ez csak egy mellékszál, nem is érdemes több szót vesztegetni rá. Szerintem csak azért kellett, hogy oldja a politikai drámát.

A szülők és gyerekek konfliktusa sokkal izgalmasabb. Az apák már elkövették a maguk bűneit, és ennek ismeretében, de nem elmondásában igyekeznek terelgetni a fiaikat. Akik vagy próbálnak megfelelni, vagy lázadnak. De bármelyik utat is választják, az igazság és a múlt egy ponton kiderül, és akkor összecsapnak a korosztályok. A fiak miatt kell az apáknak is átgondolni a döntéseik és kitalálni, hogyan legyen tovább. Szép íve van, ahogy a család szeretete miatt képesek lesznek más elveket feladni, és elengedik a gyerekeket, amikor már más megoldás nincsen.

De akkor nézzük a film politikai vetületét! Számomra nem arról szólt a film, hogy kiállnak a diákok a magyarok ügye mellett. Az igazából csak a gyújtópont, amivel rámutatnak arra, milyen volt a kommunista rendszer. Miközben egyenlőséget hirdetett, mindenkit elnyomtak. Aki kicsit is más akart lenni, annak vége volt. Egy vélemény volt, a párté – miközben azt mondogatták, hogy az egészséges ellenvéleményeket is támogatják.

Nekem arról szólt ez a film, hogy nem szabad beállni a sorba és feladni az elveket. Mert akkor változás se lesz soha. Szabadnak mondod magad, miközben igazából ketrecbe tett rab lettél. Igen, áldozatokat kell hozni, és lesz, ami komolyan fájni fog. De ha nem hozod meg őket, belül leszel halott.

Látványelem nincs benne, de nem is kellett. A kosztümökkel, helyszínekkel megteremtették a történelmi hangulatot, amihez még adtak a korabeli híradós felvételek is.

Színészileg is teljesen ok volt. Ugyan ismerős színész nem volt benne, hiszen ez egy nagyon német film, sok fiatallal, korrekten megoldották a feladatot. A fiúk voltak erősebben jelen, de a cselekményben is nekik volt nagyobb szerepük.

Nekem határozottan tetszett ez a film, érdemes lenne kamaszokkal is nézetni, pl. töri órán.

A néma forradalom - 5/4 bár történelmi vetülete is van, az elvekről szól. Miközben kamasz témaköröket is bemutat.

https://www.youtube.com/watch?v=ubugjp-X-rc

Mozi:

- A királynő kutyája: mese egy kutyusról, akinek II. Erzsébet a gazdája.

- Apró mesék: 1945, Magyarország. Egy csalónak menekülnie kell, és egy férjét haza nem váró asszonynál lel menedékre. Történelmi thriller.

- Családi bunyó: engem is meglep, de ez most kifejezetten várós. Egy testvárpár sztorija, akik a szüleikkel pankrátorkodnak. A lánynak maga Rock ajánl belépőt a siker világába.

- Itt járt Britt-Marie: egy újabb Backman regény filmesítve. Lazán kapcsolódik mindenki kedvenc nagyszívű, mogorva öregének világához, de mivel olvastam a regényt, merem mondani, hogy nem éri el az Ove szintjét a sztori.

- Szabadúszók: francia dramedy egy vergődő férfiról, aki csatlakozik egy szinkronúszó csapathoz és megleli az örömet az életében.

DVD:

- Az utolsó pogány király

- Belle és Sebastien 3.

- Az ígéret