5 filmből láttok képet. Melyik nem illik a többi közé?
Annyit súgok, a tv felé kell kacsintgatni...
Megoldás: Tovább!
5 filmből láttok képet. Melyik nem illik a többi közé?
Annyit súgok, a tv felé kell kacsintgatni...
Megoldás: Tovább!
Barátnős, kémkedős, utazós.
Audrey eléggé maga alatt van, még a születésnapját sincs kedve megünnepelni. A barátja szakított vele, és nem érti, miért. Legjobb barátnője, Morgan rángatja magával, és igyekszik felvidítani. A munkahelyén egy helyes férfi flörtöl is vele, de ahogy kikíséri, egy furgonba találja magát. Az exéről kérdezik: Drew ugyanis CIA ügynök, akinek nyoma veszett. Nem látta? Morgannek meséli az eseményeket, amikor Drew az ablakon át érkezik. Titkos anyagok vannak nála, amiket a lányra bíz, míg ő az üldözőikre veti magát. Audrey és Morgan vágnak neki a bécsi útnak, hogy leszállítsák az álcázott pendrive-ot. Sokan üldözik őket, de kiben bízhatnak? Egymásban biztosan, és talán a jóképű ügynökben, Sebastianben. Vagy mégsem?
Budapest lassan a kémfilmek városa lesz. Anno, itt forgott az Én, a kém. Frissebb projekt volt A kém, de jutott nekünk Vörös veréb is. Most pedig jött a kém, aki dobta Audrey-t.
Nekem adott egy pluszt, hogy vadásztam a magyar helyszíneket. Mert, ami a filmben Bécs, azt Budapest játszotta. A csúcs különben a prágai RailJet volt, amit egy nagyon magyar, még színeiben is a MÁV dizájnt abszolút megjelenítő FLIRT játszott. Szerintem filmen most láttam először a kocsiparkunk egyik legjobb darabját.
De a vonatot félretéve, nevében sok helyszínen pörög a film. Az Államokból indulva jön Bécs, Budapest, Prága, Párizs és Amszterdam is. Nem forgattak mindenhol igazából, de legalább szépek a vágóképek. Párizsnak nagyon kellett is, mert az a szimpla raktár, ahol a párizsi jelenetek játszódnak, különben nagyon siralmas. A prágai képek is tetszettek.
A cselekmény végig száguld, unatkozni nem lehet a filmen. De élvezeti értéke… az egy fogósabb kérdés. Mert nem igazán tudtam eldönteni, mi is a műfaj. Néha akciófilm, ami komolyan veszi magát. Néha komédia, ami áthajlik paródiába is. Ez, így mind együtt, már sok. Mire komolyan venném, jön valami olyan blődség, hogy az agyam ledobja a gépszíjat. Plusz, nem igazán vagyok oda a paródiákért. És ott sokszor abba megy át, szerintem nem is direkt, a komédiázás.
A krimi szál, ami ténylegesen kémkedés lenne, nincs erőltetve a filmen. Csak egy keret, amibe beleteszik a barátnős szálat. Mert igazából arról szól ez a film, hogy a két lány feltalálja magát, és segítik egymást mindenen át. Fontosabbnak éreztem azt, amikor Morgan a sikeres akció után Audrey helytállását dicséri, és azt mondja neki, hogy mennyire jó volt, mint amit tényleg csináltak. Valahol ilyennek kellene lennie egy barátnak: önzetlennek, a másikat segítőnek, összetartónak.
Különben Morgan karaktere nem csak a filmbeli Drew szerint túl sok. Szerintem is. Végtelenül extrovertált, túl nagy a szája, egy elefánt a porcelánboltba. Jó a szíve, így igazából haragudni nem is lehet rá, de én is többször kaptam azon magam, hogy idegesít.
A szereposztás erős, és a színészek láthatóan élvezték is, amit csinálnak. Szerintem többször jobban is, mint amennyire én bírtam a filmet. A felfedezett különben számomra Sam Heughan, akit többen az Outlander férfi főszereplőjeként ismertek meg, de mivel azt a sorozatot nem nézem, nekem ez maradt.
Egyszer meg lehetett nézni, de nekem ennyi bőven elég is volt belőle.
A kém, aki dobott engem - 5/3 sírjak vagy nevessek? Már paródiába hajlik, néha mégis komolyan veszi magát. Furcsa?
A Netflix belelendül! Megérkezett:
- The dragon prince - 2. évad - mesesorozat, melybe akadnak más világok, mágia és sárkányok is. Emberek háborúban állnak a mágikus lényekkel. A gonosz varázsló leigázná a másikakat, de ezt a trónörökös és fogadott bátyja egy tündér harcosnővel és a frissen kikelt sárkányherceggel kész megakadályozni. Cuki is, izgalmas is, az Avatar készítőitől.
- The Umbrella Academy - szuperhősök, akik ráadásul családtagok is. Akció, komédia, bele kell lesni, hogy többet tudjak mesélni róla.
Cím: The Rhythm Section
Készítők: a casting lehet izgalmas. A főszerep Blake Lively kezében landolt, aki most többet akciózhat, mint a Zátonyban. Mellette Jude Law és Sterling K. Brown neve ismerős a stáblistáról. (Bár azt még nem tudom, kit fognak játszani.)
Műfaj: akció thriller
Cselekmény: Stephanie egy repülőgép szerencsétlenségben elveszti a családját. A nő érzi, hogy az igazságot eltitkolják előle. Ez nem baleset volt, hanem valami más. Nyomozni kezd, majd arra teszi fel az életét, hogy számon kérje a felelősöket.
Várható megjelenés: 2019 őszén
Miért várós?
Sofőrös, alvilági játszmás, családmentős.
Már rosszul indult az este: nem olyan kocsit kapott a munkára, amit kért. De menni kellett, cseréről szó sem lehetett. Felvette a férfiakat, akiknek aznap estére a sofőrje lett. Volt, aki a nevét akarta tudni, de nem kellett tudniuk. Annyi bőven elég, hogy ő a sofőr. Elvitte őket a bankrablás helyszínére, majd várt, hogy a menekülést biztosítsa. De akkor ismeretlen számról hívták: a munka megrendelője. Utasításba adta, hogy amint betették a pénzt a kocsiba, hajtson el onnan. Nem szívesen, de megtette. De a telefonáló nem áll le, folyamatosan változtat a terven. Nem a megbeszélt helyre kell vinnie a pénzt. Miközben telefonon a lányát is igyekszik felügyelni, a szervezőt is keresi. Valami nagyon nem stimmel, és rá kell jönnie, mi folyik itt, mielőtt végzetesnek bizonyul ez az éjszaka.
A Wheelman tipikusan korrekt tévés film. Van benne ötlet, otthon a házimozi előtt kellően szórakoztató is, de azért igazi moziba nem ülnék be rá. Nem is kell, ez egy Netflix film.
Aminek a történetét valamilyen formában jó párszor feldolgozták már. A bűnözők sofőrje gyakran használt filmes karakter: Statham épített rá egy sorozatot, de hozott belőle össze klasszikust Ryan Gosling is, és Elgort zenés sofőrködése is kifejezetten emlékezetesre sikerült. Most a sort ez a film folytatja, bár az előbb említettek jobbak nála.
Ami ennek a filmnek a pluszt adja, hogy minimál kameraszöggel dolgoztak. Mintha a kamera ott lenne a hátsó ülésen, néha az elsőn, és mi is csak azt látnánk, ami az autóban vagy annak közvetlen környezetében történik. Ilyet is láttunk már különben, a Locke története annyira nem fogott meg, de Tom Hardy nagyot játszott benne.
Ennek a filmnek a története kis akcióval, kis nyomozgatással telik meg. Igazából az volt a bajom, hogy egyik se lett ütős, vagy egyedi, csak elment. A sofőr megállás nélkül vezet, a feszültséget nem üldözések vagy menekülések adják, hanem a bizonytalan helyzete. Ahogy belegondolok, talán egyszer kellett menekülnie, amúgy tényleg csak furikázik. Jó, kétszer, mert a végén is van még egy ilyen jelenet. Nem mintha így sokkal több lenne az akció…
A nyomozás meg annyi, hogy telefonon hívogat embereket, és az igazságról kérdez. Nem éppen egy Columbo. Azért unalmassá nem válik, jól váltogatják a családi, bűnözős szálat, de nem is fogod lerágni a körmöd.
Frank Grillo viszont maximálisan meghálálja, hogy övé az abszolút főszerep. Agyatlanabb akciófilmben többször láttam már, oda jobban megtalálják. Bár a Kingdom című sorozatban a drámai érzékét is megmutatta, ahogy itt is teszi.
Kell is, hogy a színész tegyen bele többet, mert eleve el vagyunk távolítva a karaktertől. Még a nevét sem tudjuk meg, és csak nagyon kevés részlet derül ki a múltjáról, a családjáról. Az sem tisztázódik teljesen, hogy miért kellett neki ezt a munkát elvállalnia. Ahogy a két banda közti feszültség is csak annyira minimálisan van kifejtve, hogy éppen csak érteni lehessen a történetet.
Látványra nincs benne sok, ez nem egy Halálos iramban menet. Sokkal inkább a karakter drámájára tették a súlyt. Érezni, hogy a büdzsé nem volt magas.
Összességében egy közepes Netflix film. Bőven rosszabb, de jobb is akad a kínálatban.
Wheelman - 5/3,5 jól használja a zárt teret, megvan a személyes dráma, Grillo is bizonyíthat – korrekt.
Harry Gregson-Williams sokoldalú zeneszerző, ennek kis bizonyítéka a Mennyei királyság OST albuma is, amibe remekül tudja hozni a keleti ízeket, a spanyol dallamvilágot, a klasszikus nagy történelmi filmek monumentalitását is. Bár a film tetszett volna annyira, mint a zenéje... azért a filmmel is elvagyok, de a zenéjével jobban.
A szám különben az Ibelin.
Eltűnt szerelmet keresős, jövőbeli, maffia kapcsolatos.
Leo békésen éli az életét a jövő Berlinében. Egy gyerekkori baleset miatt megnémult, a vallásuk miatt nem vállalkozik a műtétre, ami visszaadná a hangját, de így is teljes életet tud élni. Gyönyörűen rajzol, egy éjszakai bárban pultos, és összejön a csinos pincérlánnyal is. De Naadirah egy titkot őriz, amit már elmondana, de aztán mégsem teszi. Csak eltűnik, egy szó vagy magyarázat nélkül. Leo nagyon meg akarja találni, és nem csak a városba, de az alvilágba is egyre mélyebbre néz, hogy a szeretett nő nyomára bukkanjon. A szálak egy amerikai sebész felé vezetnek, aki a maffiának dolgozik illegálisan, hogy útlevelet szerezzen magának és a kislányának. Ahogy Leo egyre közelebb jut, kezdi megérteni azt is, mit nem vallott neki elmondani a nő.
A Netflix sorozatokat szeretem, a filmeknek is rendszeresen adok esélyt. Azért általában a sorozatokkal elégedettebb vagyok, mint a filmekkel szoktam lenni. Bár most ott is indul valami, idén Netflix film verseng az Oscarért is. Papíron a Mute is remeknek tűnik.
A jövőben játszódik, így lehet világot építeni, lehet társadalmi kérdéseket felvetni, melyek a jelenünkből gyűrűznek ki, így nekünk is komoly üzenete lehet. Van benne krimi, van benne maffiaszál, van benne szerelem is. Ugye, változatosnak hat? Lehetne belőle jó szkript is.
Ehhez képest ez a film egész egyszerűen unalmas volt nekem. Nagyon random egymásra épít két réteget: a szerelmét kereső Leo dolgait, és a maffia sebészének ténykedését. A nő keresése még csak elmenne, bár azon se rágom le a körmöm. De a sebész vonala… abban egyáltalán történt valami? Mert nagyon úgy éreztem, hogy az egy túlnyújtott szenvedés. Jó, a film végére összeérnek, és értelme lesz, miért néztük eddig a doki dolgait is, de korántsem volt akkora az a csavar, hogy megérte volna végignézni mindazt, amit addig láttam azon a vonalon.
Hiányoltam a jövő világát is. Az csak egy dolog, hogy nem lett látványos. Messze nem olyan büdzséből dolgoztak, mint a Szárnyas fejvadász legutóbbi menete. De nem kaptam olyan részeket sem, hogy milyen a társadalom, hogy él az emberiség. Tulajdonképpen annyi derült ki nekem, hogy sokan szöknének az Államokba, amit a németek igyekeznek megállítani. És a jövőbeli amish közösség elél a modern világban, csak sok eszközt nem használnak. Ennyi. Nem sok, egy több mint 2 órás filmtől.
Nincs olyan üzenet, amin lehetne gondolkodni. Hiába a sci-fi alap, nincs kihasználva. Ez csak egy szimpla eltűnt személyt keresős mozi, amiben nem sok minden történik, és nincs mélyebb üzenete sem.
Nem is értem, hogy lehet ez Duncan Jones projekt, saját ötletből és forgatókönyvvel, saját rendezésben. Ennél eddig komolyabb, agyasabb dolgokat láttam tőle. Még mindig emésztem, hogy ezt a filmet is ő jegyzi.
Az egyetlen, ami hamisítatlan Netflix minőség benne, a szereposztás. Alexander Skarsgard ered benne Paul Rudd és Justin Theroux nyomába. Még a mellékszereplő Robert Sheehan is ismerős lesz, ha láttad a Ragadozó városokat. Különben övé a legemlékezetesebb szerep. Annyira egydimenziósak a karakterek, hogy nem lehet mit kihozni belőlük.
Egyetlen szóval: csalódtam. Ennél sokkal többet vártam.
Mute - 5/2 a történet unalomba fullad, a jövő nem látványos, sem érdekes, színészek sem menthetik.
(A tündér keresztanya panaszkodik a szerepéről.)
Prudence előtt az összes lány, akinek segítettem, csak kért és kért. Új ruhát akarok, tündér keresztanya. El akarok menni a bálba, tündér keresztanya. Szóval adtam és adtam, bármilyen abszurd volt a kérés. Ki az ördög akarna üvegcipőt viselni? Gondolj, a vízhólyagokra! (Legends of Tomorrow)
(A beépített akció rosszul sül el, de a megszállott rendőr mindig rendőr marad.)
(Sheldon nem kapott 100%-ot a legutóbbi dolgozatára, ami roppant mód megviseli, és a könyvtáros sincs a segítségére.)
(Sheldon vezetés közben fárasztja Amy-t.)
(Az emberekkel bizalmatlan mutáns nem akarja elfogadni Kate segítségét.)
(Egy kis magyarázat, mivel indult a mexikói drog biznisz nagysága.)
Minden növény, így a marihuána is azért létezik, hogy magokat hozzon létre. De a sinsemilla nem ilyen típus. Nőivarú növények, melyek soha nem lesznek beporozva. Olyan, mint a szeplőtlen fogantatás. De a kis Jézus helyett nagyobb bimbókat kapsz, több THC tartalommal, megalkotva a mexikói drog etalonját. (Narcos: Mexico)
(A két legidősebb fiú behívót kap a vietnámi háborúba, aminek az anyjuk nagyon nem örül.)
Apa – fiás, függőséges, segíteni akarós.
David azon kevés férfi közé tartozott, aki a válás után megkapta a gyerek felügyeletét, és nagy szeretetben nevelgette is a fiát. Mikor megismerte Karent, újranősült, és az érkező kisebb testvérekkel alkottak ők 5-en egy erős családot. Nic 18 évesen még válogathatott az egyetemek között, benne volt az iskolai sportcsapatban, előtte volt a jövő. De jött a drog. David nagyon segíteni akart a fiúnak, de bármivel is próbálkozott, Nic mindig visszaesett. Nem segített a terápia, nem segített a mellé állás, pedig már az anyja is megjelent, hogy egy új környezetben próbálkozzanak a józansággal. És hiába szeretik nagyon a fiút, eljön az a pont, amikor be kell látniuk, csak akkor segíthetnek, ha azt Nic is hagyja.
Eddig a legközelebb Amszterdamban voltam a droghoz, amikor szó szerint az utcán láttam fetrengeni embereket, és este olyan fűszag volt az utcákon, hogy a sima levegővételtől úgy éreztem, beállok. Engem ez a világ nem vonz; részeg is csak egyszer voltam életemben, és nem tetszett az élmény.
Így az olyan filmekkel, mint a Csodálatos fiú nehezen kezdek bármit is. Értem én, hogy itt a családi dráma a hangsúly, de nekem már ez a drogfüggőség téma is nehezen felfogható. Mit szeretnek abban a belőtt állapotba az emberek? A Narcosba láttam egy kísérletet, amikor a patkány még a kajája helyett is a narkót választotta. A Trainspotting megnézésével is azért csúsztam éveket, mert ezt egyszerűen nem bírom felfogni.
Most sem éreztem át, Nic miért kattan annyira rá a mindenféle szerekre. Amikor már rendbe van, sínre kerül az élete, visszaesik. Még annyira se értem. És ez nekem rányomta a bélyegét a film élményre. Ahhoz, hogy ezt értékelni tudjam, valahogy meg kellene értem a miérteket.
Pedig, ahogy mondtam, itt a családi kapcsolatoké a főszerep. Ez az apa drámája, aki látja a fia bukását, nagyon segíteni is akar rajta, de egyszerűen nem tud. Tele van a film szívszorító jelenetekkel, és nagyon elkapják azt a fájdalmat, amit a szülők és a családtagok átélnek. Járjuk velük az elvonó, meg a mindenféle kutatás poklát. Lassan, de tudatosan halad előre a film.
És meg tudja mutatni, két oldalról is, hogy ez nem egy könnyű menet. A család, a fiú is valósággal beleroppan. Íve van mindkét történetnek. Ahogy Nic eljut az abszolút mélypontra, ahogy az apja is képes lesz elfogadni, mit tud tenni és mit nem.
Ami nem véletlen. A történet két regény alapján készült el. Az igazi David és Nic Sheff is megírta a maga szemszögéből a történetüket. És a film igyekszik mindkettőnek teret is adni, bár az újdonsága miatt az apa szemszöge az érdekesebb és a jobban kidolgozott.
A film jóságai közé tartoznak a színészei. Alapvetően ez Steve Carell és Timothée Chalamet jutalomjátéka. Carell már sokadszorra bizonyítja, hogy bár komédiákkal lett ismert, nagyon erős a drámai oldala is. Viszi a hátán a filmet. Chalamet meg eléri, hogy lássuk Nic szerethető dolgait akkor is, amikor nagyon mélyre süllyed. Benne van a címbeli csodálatos fiú akkor is, amikor nagyon hitelesen, néha szó szerint is a padlón van.
Az üzenete is kristálytiszta a filmnek, anélkül, hogy a szánkba rágnák. Ha valaki függő, csak akkor lehet neki segíteni, ha ezt ő maga is akarja.
Igazából korrekt film ez, csak most nagyon nem volt hangulatom drámát nézni.
Csodálatos fiú - 5/3,5 a dráma erős, jól megfogja a család nézőpontját is, de valahogy nem talált szíven.