Házasságos, írói karrieres, titkos.
A Castleman házaspár látszólag békésen várja a fejleményeket, de a felszín alatt nagy a feszültség és a várakozás. Az egykori professzor, most sikeres író Joe úgy érzi, ez az utolsó esélye. Az éjszaka közepén cseng a telefon: sikerült! Az irodalmi Nobel-díj nyertese Joe lett. A család ünnepel, a házaspár a fiával indul Stockholmba a díjat átvenni. A gépen egy újságíró csatlakozik hozzájuk, akinek van egy elmélete. Életrajzi könyvet írna Joe-ról, és ahogy a múltját tanulmányozta, nem tudta nem észrevenni, hogy a korai novellái gyengék. Ellenben a felesége, Joan egyetlen megjelent novellája még az egyetemi lapban sok hasonlóságot mutat az érett Castleman stílusával.
Joe ünnepelteti magát, bántja a fiát, csapja a szelet a csinos fényképésznek – és Joan gondolkozni kezd, hogy jutottak ide. Eszébe jut a tehetséges, fiatal lány, aki beleszeretett a nős professzorába, aki máig őrzi a titkuk. Eljut addig, hogy elég?
Meg Wolitzer regénye, az Útközben magyarul is olvasható. Ez az a kötet, amiből e filmet forgatták. Az eredeti cím a The wife különben, meg is lepett, hogy még nem láttam, hogy ebből is Útközben vagy a Feleség legyen. De nem is ez a lényeg.
Sokkal érdekesebb az a kérdés, hogy mennyire tükre a film a regénynek? Vagy sokat változtattak benne? Az alap, a mag ugyanaz maradt. A cselekmény is elég jól leköveti a Wolitzer által írtakat. Olyanokon most nem akadok fenn, hogy a regényben azért nem a Nobelt nyeri meg Joe – ott egy rangos skandináv díjat kap, a Nobel kistestvérét.
Lényegesebb különbség, amit a szerkezeten variáltak. A regény nagyját a repülőút teszi ki, ami alatt Joan visszagondol a házassága 30 évére. Hogy lett szeretőből feleség és anya, majd a férje titka. A filmben jobban pörgették az eseményeket, inkább a jelent mutatják, kevés a visszaemlékezés.
A filmen kihegyezik a konfliktusokat. Joan és Joe látszólag tökéletes házassága, amin azért érezni a repedéseket is. Joe rosszul bánik a fiúkkal, Daviddel, aki nagyon meg akar felelni, de csak sebeket kap az apjától. Ahogy Joe köszöngeti a nejének, hogy végig a támasza volt, megteremtette az íráshoz szükséges feltételeket – ahogy ez a nőt irritálja. Joe személyisége, aki nagyon élvezi, hogy körülrajongják. Ünnepelteti magát, nagyon.
Mégis, nekem nem jött át Joan igazi drámája. A regény miatt tudtam, mi lesz a csavar, így esélyem se volt meglepődni. (Hozzáteszem, szerintem elég hamar ki lehet találni, mi Joe és Joan titka.) Viszont jobban figyeltem arra, hogy mi játszódhat le Joan fejében, mit mutat a viselkedése. És nekem nem áll össze az ő lelki útja, hiába játszik jól Glenn Close.
Próbáltam feminista szemmel nézve. Amiben van egy asszony, aki alárendeli magát a férjének. Tulajdonképpen semmit nem kap meg abból a figyelemből, elismerésből, ami járna neki. Plusz, Joe rendszeresen csalja is. És eljut oda, hogy elég volt ebből, képes lenne kilépni ebből. Mint Ibsen Nórája. De akkor jön egy fordulat, és mindent lerombolnak, amit ezen a vonalon felépített a film. Az hiteltelenné teszi nekem az addigiakat, nem értem, miért lép vissza Joan. De ezt már a regénybe se bírtam felfogni, hozzáteszem.
A casting erős, sokat is tesznek bele a filmbe a színészek. Close viszi a hátán leginkább.
Nekem érdekessé tette, hogy olvastam a regényt. Előismeret nélkül a dráma kedvelőknek ok.
The wife - 5/3 a jó színészi alakítások tartják mozgásban, de a regényhez képest sokkal visszafogottabb.
https://www.youtube.com/watch?v=d81IM0loH7o
veszedelemmel kell szembenéznie. A varázslók börtönéből megszökött Sirius Black, aki ugyan Harry keresztapja, de egyben egy áruló is, akinek a számlájára írható, hogy Voldemort rátalált a rejtőzködő Potter családra. A fiú egyszerre ered a múlt nyomába, és próbál életben maradni a jelenben. A regényekből is ez az egyik legerősebb – itt még nem írt túl Rowling, volt ötlete is bőven, és ez a filmen is látszik, amit egy horrorokkal is bizonyító rendező vitt sikerre. Látványos, már nem annyira gyerekek a színészek, jó a sztori is.
Katniss kénytelen újra az arénába vonulni Peeta oldalán, mert az évfordulóra a korábbi nyerteseknek kell összecsapnia egy élet-halál menetre. De idén a háttérben is komoly munka zajlik: Katniss lassan jelképpé válik, és már a rendszer ellen készülődnek a lázadók. Látványosabb lett, és befogadóbarátabb. Már attól sokat nőtt a szememben, hogy nem volt az a kamerarángatás a futó jeleneteknél. Minden színész újrázott, további nagy nevek csatlakoztak. Külön szerettem benne, hogy a regény érzelmi csúcspontjait is sikerült beleemelni a cselekménybe. (Az interjúkon a versenyzők kézfogása, pl.)
univerzumot mindebből, hogy egyszerűen nem lehetett kihagyni a listáról. Azzal már bajban voltam, hogy egy folytatást kiemeljek a sok közül. A Thor hármasból a 3. tetszett a legjobban. A Bosszúállók 2. etapja is rálicitált az elődjére, és egészen parádés, ahogy a sok-sok szereplőt kezeli. Íve van az Amerika Kapitány filmeknek, bár bevallom, nekem még mindig az első a kedvencem belőlük. De talán nem is kell egy filmet kiemelnem, mert a Marvel azzal filmtörténelmet ír, ahogy ezt az univerzumot egyre építi. Sztárszínészek, döbbenetes látvány, szórakoztatás magas fokon.
megtisztította a terepet a képregény filmeknek. A trilógia 2. fejezetében Batman már azon dolgozik, hogy a sötét lovag visszavonulhasson, és olyan törvényes, tiszteletreméltó személyek feleljenek a rendért, mint Harvey Dent. Ám születőben van egy új gonosz, aki káoszt szabadít a városra. Joker átlép a szabályokon és az összecsapás elkerülhetetlen. Nehéz belekötni. A történet erős, több zsánerből is vesz elemeket. Az akciók kemények, a párbeszédek ütnek. Emlékezetes karakterek sorát teszi a képernyőre. A személyes kedvenc bőregerem Christian Bale, de e filmben üdvözölhetjük Heath Ledger zseniális Jokerét, ami egy Oscart is ért. Csak azért fáj az ember szíve, hogy Ledger ezt már nem érhette meg.
a Gyűrű szövetsége, az első rész lett a legjobb. Én nem értek egyet vele. A 2. részben háborúba mennek az entek, Aragorn és társai Rohan megmentésén dolgoznak, Frodo és Samu megismeri Gollamot. A háromban odaérünk a Végzet hegyéhez, Aragorn királyként vezeti a népet, de előtte még harcba hívja a holtakat a Fehér Város védelmében. Elvesztünk olyan hősöket, mint Theoden, és eléri a végzet Szarumánt (rendezői vágás, naná, én inkább azt preferálom) és Gondor utolsó Helytartóját. Csupa nagy pillanat, nagyon látványosan, humorral és drámával. Szépen adaptálták a regényeket, és nagyon szórakoztató filmeket készítettek belőlük. Sztárrá avattak nagyon sok itt ismertté váló színészt, de különben is erős volt a casting. A legsikeresebb sok szempontból A király visszatér (3.). Hullt az Oscar eső, iszonyat nagy bevételei voltak. Bevallom, nekem nem menne a választás a 2 és 3 között.
senki nem keresi őket, senki nem veszi észre őket. A vízen próbálkoznak, két halász szerencsésen rájuk talál. De a férfiak pénzt akarnak a segítségért, 1 millió dollárt. Míg a férfit a bankba viszik, a családját egy szigetre rejtik el. De hiába adja nekik Kevin mindenét, vele is végezni akarnak, a családját a sorsára hagynák. Kevin túléli, de nagyon hamar rá kell jönnie, csak magára számíthat a mentésben. A rendőrség őt hiszi bűnösnek és vadászik rá.
mutatnia, hogyan működnek ideálisan a rendőrségen a dolgok. Kapnak egy új ügyet is, a gyilkos több szúrással, bestiális módon végez az áldozataival. A nyomok egy pszichiáterhez vezetnek, aki egyik betegében látja a gyilkost, de mivel a férfit is áldozatnak látja, nem hajlandó kiadni az adatait. A nyomozók a nőt figyelik meg, remélve, hogy elvezet a gyilkoshoz, aki a rajtaütés közben öngyilkos lesz. Valami nem stimmel, de Luther nem tudja a teljes figyelmét az esetnek szentelni. Mert a bűnkirály George Cornelius rajta keresi a fia elrablóját: Alice jelentkezik is, hiszen ő tért vissza, a halálát csak megrendezte. 
Luther egyszerre akar mindenkit megmenteni, de ennyi pszichopata között mennyi esélye van erre?