Először is, beértem magam a Chicago Med (s08e01-04) évadkezdéssel. Annyit előzetesen is el tudok mondani, hogy értelmesebb volt, mint ahogy a Fire nyúlik.

Itt is voltak megkezdett szálak, amelyeket pillanatok alatt rövidre zártak. A nagy esemény a tűz volt, és 2 rész alatt mindenre sort kerítettek. Még a tettes is meglett. Volt, aki meghalt. Más megsérült, de felépült. Ugyanakkor arra is használták, hogy a szereplőket csökkentsék.

Igen, ahogy a PD, úgy a Med is húz ki karaktereket. Dylan a szerelme halála után képtelen maradni, és azzal is szembe kell néznie, hogy itt mindig is benne lesz, hogy rendőr volt korábban. Kell neki egy új kezdet. Nekem nem fog hiányozni, és szerencsére a búcsút sem húzták túl. Kapott egy monológot, miért megy el és Will elköszönt tőle. Ezt pozitív fejleménynek érzem.

A másik veszteség Pamela, akinek szintén volt egy nyitott szála. Crockett döntése miatt a kézfunkciója esett, és kérdéses lett, tud-e még műteni. Ezzel el lehetett volna lenne egy jó darabig – felépülés, műtétek, esetleg valami illegális, hogy rendbe jöjjön és párkapcsolati dráma, természetesen. Ehhez képest rövidre zárták, és kiírták Sarah Rafferty karakterét. Ez már inkább megosztó döntést. A színésznőt és Pamelát bírtam, de az nem fog hiányozni, hogy miképpen áll a kapcsolata éppen Crockett-tel.

Van viszont egy színésznő, akire látok esélyt, hogy visszatér. April. Már felbukkant, Chicagóban dolgozik. Mivel a színésznő saját sorozata befuccsolt, elképzelhetőnek tartom, hogy lassan visszahozzák. Majd kiderül.

Esetek – ebben a sorozatban is megvan, hogy gyakran az esetek segítenek az orvosoknak a magánéletükben is döntéseket hozni. Ez tipikus, de itt még a kórházi eset az első. Így jobban is szeretem, kevésbé szappanos az összkép.

Szépen építgetnek többeknek is történeteket. Dean sokat lépett előre – amilyen ellenszenves volt elsőre, annyira kezd változni. Kemény főnök, de látjuk boldogulni próbáló apaként, és egyre megértőbb a szakmában is.

Sam is felbukkant pár jelenet erejéig, aminek kifejezetten örültem. Nekem ő az egyik kedvenc sebészem a sorozatban. Azon is jót mosolyogtam, ahogy Oliver keres egy terapeutát magának, aztán ő kezeli a másikat vagy gyorsan lelép, mert nem tetszenek neki az embertelen módszerek.

Díjaztam azt is, ahogy igyekeznek reagálni a világban történtekre. Egyelőre ez abban látszik meg, hogy sok mindenből hiány van. Ez orvosilag vezet izgalmas kérdésekhez: szabad-e a gyógyszert illegálisan beszerezni? Ha egy kontrasztanyagból csak kevés van, egy vizsgálatot lehet elvégezni, melyiket futtassák le?

Vagyis, ezt a sorozatot várom, mi derül ki még benne. Plusz, lehet, addig a PD-t is letolom, amíg ott elmegy Jay. Az egyetlen szimpatikus karakter abban a szériában, az ő részeire még rá bírom szánni magam.

Egy rész lemaradásban voltam a The Good Fight (s06e06-7) évaddal is. Pedig a hatodik epizód pont azt hozta, amit eddig hiányoltam.

Gyorsan kellett jogilag valamit tenni, hogy megmentsék egy gyerek életét. Több szálon dolgoztak, nyomoztak és pereltek és volt egy jó ügyük. Közben a szereplők közti kapcsolatokat is építették. Hangsúly lesz azon, hogy mit tud egymással kezdeni Liz és Ri’Chard. Diane a terapeutája miatt inog.

Majd jött a 7. és vele az a furcsaság, amit még mindig nem fejtettem meg. Kint a tüntetők, most van egy haláleset is, és feltűnt egy furcsa, civil csoport is, akiket nem is értem, mit csinálnak igazán. Védik a fekete amerikaiakat? Vagy valami olyasmi.

Kevesebb jog, megint inkább cégvezetés és Diane szemléletváltása volt kiemelve. Egyre kevésbé tudom elképzelni, ezzel mire fognak kilyukadni. Pedig már nincs sok vissza az egész sorozatból se.

Haladtam az All American sorozatokkal is. Az alapsorozat (s05e02) viszi tovább a megkezdett témákat.

Vagyis: Spencer próbál bulizni és túllépni Olivián, aki le akar csapni a tiltott módszerekkel dolgozó edzőre. Layla és Jordan kerülgetik egymást, míg a lány hadakozik az apja cégét átvevő exével.

Most legalább volt egy kis sport, meccsel együtt és Asher – JJ esetében szintén a sportról szólt a sorozat. Miért nem akar edzeni JJ? Kellett már, mert egyre távolodnak a focitól, azt inkább ragozzák, ki kivel jár.

Emlékezetes jelenet nem volt benne, inkább csak jelölik az irányt, mi lesz az évad konfliktusa.

De, legalább élesen elvált a másik sorozattól. A Homecoming (s02e02) is visszatért a helyi közegébe, és mindenki a maga kínjával foglalkozik.

Itt a sport is sokkal jobban megjelent: volt tenisz is, baseball is és a konfliktusok jelentős részét is a sport hozta. Átigazolás, versengés, csapaton belüli rivalizálás. Díjaztam, hogy ebben nem a szerelmi téma a kiemelt, ilyesmi miatt nincs is jelenleg feszültség benne. A párok fixek, és legfeljebb annyi haladás van, hogy egy új teniszező lehet Simone következője Jordan után.

Ez a sorozat, amelyik jobb ruhákban, frizurákban is. Simone a hajával szokott kitűnni, de most pl. Keisha egy-egy szettjén akadt meg a szemem. Nem mintha valós lenne, hogy egyetemisták így tudnak öltözködni, pláne, ha nem is gazdagok a szüleik. Mert Layla, aki milliomos csemete az alapsorozatban, elhiszem, hogy megengedhet magának bármit. De itt Keisha teljesen más háttérrel bír, és van olyan, ha nem olyanabb ruhatára, mint a másik lánynak.

Vagyis, a héten is a Homecoming tetszett jobban.

A Disney nem csak meséket és családi filmeket készít. A kínálatukban vannak természetfilmek is, mint a Delfinzátony.

A cím elárulja, mit mutat be. Egy zátony életét, ahol többek között delfinek is élnek. Egy viszonylag zárt közösség, ahol minden állatnak megvan a maga szerepe. Sikeresen érzékeltetik, hogy a különféle halak, rovarok, emlősök élete miképpen kapcsolódik össze, és a természet kialakított egy működő rendszert. Az egyik állat rendet tart, a másik leeszi az elhalt korallt, így új nőhet és fejlődhet tovább az élővilág. A sérült, gyenge halakat a cápák és a delfinek takarítják el. Vannak növényevők, vadászok, és ha nincs külső erő, a természet szabályozza magát és működik az ökoszisztéma. Akár egy gyereknek is el lehet magyarázni innen, hogy mi is az ökoszisztéma, és hogyan működik.

De önmagában ez nem tenné eladhatóvá a filmet. A trükk az, hogy kiemelnek egy delfinkölyköt, akinek most kell önállósodnia. Még tanul, megvannak a természetének a hibái, és így veszélybe is sodorja magát. Echót lehet követni, megszeretni, és drukkolni neki, hogy ne egyék meg a cápák, tanuljon meg iszapkört húzni és használni a lokátorát. Mindez egy-egy kocka, hogy életképes, önálló delfinné váljon. Hogy változatosság is legyen, a zátonyon túl egy bálna és a borja sorsát is követi a film. A párhuzam természetesen az, hogy ahogy Echo anyja neveli és vigyázza a kisebb delfint, éppen olyan gondos anya a bálna is.

Így történetet nézünk, amiben van kaland és fordulat, miközben természetfilm, ami tanít is dolgokat. Akár azt, hogyan vadásznak a delfinek, vagy éppen a tintahalak vadászati szokásait. Tele van érdekességgel, ami könnyen ránk ragadhat a történetet követve. Az biztos, hogy bennem eddig fel sem merült volna, hogy a tintahal a színe változtatásával vadászik. Ahogy az sem, hogy a halakat el lehet kábítani azzal, ha fényshow-t nézetünk velük. Nagyon kész, ahogy a tintahal pulzálni kezd, a kiszemelt zsákmány csak bámulja a színorgiát, míg a tintahal lecsap. Ok, azt se tudtam, hogy a tintahal ragadozó. Vagyis, a filmből én már tanultam is ezekről a halakról jó sok mindent.

Szépen van filmezve, nagyon filmszerű. Két dolgon is merengtem közben: rendezték ezt? Másrészt, nekem nem menne egy ilyen munkakör, és nem csak azért, mert nem tudok búvárkodni. A természetfilmes csak néz, figyel és filmez. Nem avatkozik be. Mondjuk, nem véletlen az, hogy nem arról készítettek filmet, hogy a kardszárnyú bálnák vadászata sikeres, és nem azt látjuk, hogy darabokra szedik és megeszik a bálna borjút. Hiszem, ha elkapják a kardszárnyúak, akkor sem lépnek közbe. Csak éppen arról nem adnának ki filmet, legfeljebb egy olyat, amiben a kardszárnyú a kiemelt szereplő – és abban sem vetítenék le a véres részeket. De, különben nem rendezték. A végén jópofán látszanak olyan felvételek is, amelyen ott a filmes stáb és képet kapunk arról, hogyan lehet ilyen felvételeket rögzíteni.

Van története, szép is – jó volt nézni. A végére még egy kis üzenet is bekerült az emberek felelősségéről. Felnőttként is szívesen néztem, de el is határoztam, hogy ha nagyobb lesz az unokahúgom, én majd ilyesmiket nézek vele. Szórakoztatás és nevelés egyszerre.

Eufemizmusnak érzem, hogy ennek a filmnek A játszma lett a címe. Az átverés, vagy valami hasonló sokkal jobban lefedné, hogy miről is van szó. Mert itt bizony mindenkinek van valami titka és rejtett lépései. Szinte semmi sem az, aminek látszik.

Eleve van egy speciális helyzet, a kommunista rendszerben járunk. Mindenki kémkedik mindenki után, és a párt mindent tudni akar, mindent tesztel. Egy olyan légkör, ahol minden hazugság és még az is szorong, nem érezheti magát biztonságban, aki a rendszer embere.

A készítők különben már rutinosak ebben a történelmi közegben. Témában, a szereplők viselkedésében is visszaköszönnek elemek, amelyeket az előző filmekből ismerünk. Ez nem vesz el az értékéből, ez egy új történet, csak okozott egy kis déjá vu érzést. (Főleg A vizsga tűnt fel lelki szemeim előtt.)

Milyen maga a történet? Elnéztem, de azért fárasztónak éreztem. Az, hogy tényleg mindenkinek hátsó szándékai vannak, és hatalmas létbizonytalanságban mozognak, nyomaszt és lenyomja a cselekményt is. Nem lehetett úgy nézni, hogy ne azon járjon az eszem, hogy mindenki mennyire nyomorult és mindenkinek mennyire rossz. Arról nem is beszélve, hogy magukat az embereket is mennyire elrontja, hogy ilyen világban élnek.

Merengtem is, hogy ki a főszereplő. Kinek kell itt drukkolni. Adná magát, hogy András a hős. Csak éppen bőven van olyan dolga, ami miatt inkább antihős. A viszonya még csak hagyján, de azzal került a jelenlegi pozíciójába, hogy a mentorát és a jótevőjét hátba döfte. Most is az hozza mozgásba a dolgokat, hogy fél attól, hogy meg kell fizetnie a korábbi bűneiért. Így elég nehéz vele együttérezni.

A felesége, Éva nagyon mellékszereplő. Keveset tűnik fel, és akkor is megosztó. Folyton ingat a film, hogy ez egy jó házasság-e? Az egyik percben kiáll mellette, közös céljaik vannak, majd azt látjuk, hogy inkább csak egymás mellett élnek, a nő már kerüli az intimitást a férjével. Abigél kap egyre nagyobb szerepet, de ő is megosztó. Túl könnyen belemegy, hogy besúgó legyen. Túl könnyen kezd viszonyt egy idősebb férfival. Egyes dolgokban túl naivnak látszik, másokban meg abszolút gátlástalan. A végére ennek meg lesz a magyarázata, de menet közben elidegenít attól, hogy neki drukkoljon az ember.

Nem véletlenül hagytam Pált a végére. Az egy dolog, hogy Kulka játssza, és látványosan rá van írva a szerep. Az élethelyzetét is beépítették a cselekménybe. Ő az, akire nem lehet a kor sarát rákenni a történetben. Hol áldozatnak tűnik, hol meg azzal szembesülünk, hogy nem véletlenül volt akkora név a maga korában. Talán ő az, akinek a tevékenységére még a játszma is illik. Ő nem átver másokat, meg gonoszkodik, csak úgy alakítja a dolgokat, hegy elérhesse a maga célját. Mindent összenézve ő a történet pozitív hőse, ha ennek ellenére főszereplőnek mégis inkább Nagy Zsolt Andrását érzem.

Ruhákban, helyszínekben igyekeztek hozni a korhangulatot is. Tetszett az is, ahogy variálják a belső tereket, így tömegjelenetek és utcai képek nélkül is úgy tűnt, hogy sok helyen járunk és bőven van mozgástere a filmnek. Így pl. nem azon merengtem, hogy milyen időben sikerült falujárásra indulni, sehol egy autó vagy másik ember, mintha egy kihalt vidéken járnának.

Mindennel együtt én elnéztem és lekötött, de azért Köbli írta történetek közül nem ez lesz a kedvencem. Erről jut eszembe, meg kellene néznem, hogy valamelyik kiadott kötetében ez a történet benne van-e.

Jut eszembe: annak van valami értelme, hogy a plakáton Nagy Zsolt ádámkosztümben feszít egy pisztollyal? Az valahogy olyan fura a többiek mellett.

Újabb évadnyitány: All American: Homecoming (s02e01). Ha már az alapsorozatot elkezdtem…

Az első, hogy ez is egy vendégszereplős epizód volt. A történet közvetlen folytatása az alapsorozatban történteknek, Simone morgolódott is amiatt, ami ott történt. Ettől függetlenül lehetett önmagában is érteni a részt, bár erőltetik, hogy maradjon egymás mellett a két sorozat. Így kanyarodunk oda vissza, hogy Jordan és Spencer feltűntek a városban. Értelme különben nem sok volt, kibeszélték a feszültséget, ami az egykori házasok között maradt a szakítás miatt.

Helyette görgetik a korábbi drámákat: a sport programot veszélyezteti, hogy a sztárjátékos inkább iskolát vált, de nem hajlandó a biológiai apja, az őt eldobó edző mellett játszani. Húzzák a szerelmi szögeket is, nem mostanában lesz még, hogy a főszereplők összejönnek. (Simone még kicsit biztosan gyászolja a kapcsolatát.) Az eredeti edző meg klinikai kezelésen próbálja elhitetni magával, hogy visszamehet a munkahelyére, nem fognak másképpen nézni rá a pszichés betegsége miatt.

Mégis, ezt nézem szívesebben, annak ellenére, hogy nem szimpatizálok azzal, amit a fekete egyetem témakörben eljátszanak. Nekem fura, hogy rasszizmusról meg a társadalom álláspontjáról értekeznek egy olyan elszigetelt egyetemen, ahol mindenki fekete – önkéntesen szegregálódnak. Talán azért, mert itt még nincsenek elkoptatva a szereplők, és nem szenvednek még azon, hogy már mindenki járt mindenkivel. Néhány konfliktus üres, és már innen lehet tudni, hogy megoldják, de ez még belefért.

Megvan a válasz is: a House of the Dragon (s01e09) nem lőtte el az utolsó puskaporát is az utolsó előtti részben. Sőt, meglepően csendes epizód volt, a szokott véres – megdöbbentő események nélkül. Egy puccs belső természetrajzát kaptuk.

Vagyis: Viserys halott, és a Hightower oldal a saját fiát, Aegont ültetné a trónra. A Királyvárban levőket gyorsan falhoz állítják, meg gyilkos tervet szőnek Rhaenyra és a családja ellen. Nem is értem, mit gondolnak, hogyan végeznek majd annyi sárkánylovassal. Náluk a két hercegnek van, míg Rhaenyra oldalán talán kevesebb a nemes, de azok egy része sárkánylovas is. Azt pedig tudjuk, hogy a seregek is mennyire keveset érnek, ha sárkányok csapnak össze közben.

Ami érdekes volt, hogy a két hercegből is többet mutattak most. Aemond, akiben meglenne az uralkodás vágya meg a képessége is, míg a bátyja léha és semmirevaló aranyifjú, aki alantas szórakozásoknak meg fattyak nemzésének hódol. A húgát/feleségét leszámítva pont Aegon az, aki a legalkalmatlanabb a trónra. Igaz, bábunak megfelel…

A koronázást és a sárkányt szánhatták a látványelemnek, de nem vitte el a részt. Ahhoz ebben a sorozatban túl sok a sárkány, hogy egynek a berepülése és üvöltése olyan hatást váltson ki, amikor a GoT-ban végre kikeltek a fiókák és nőni kezdtek.

Már csak annyi kérdés maradt, hogy jövő héten belevágnak-e a háborúba is, vagy egy újabb csendes rész jön, csak ezúttal azt látjuk, ahogy Rhaenyra vonja össze az erőit és terveket sző.

A The Good Doctor (s06e03) hamar ér vissza a megszokott állására. A kórházi mindennapokhoz és Shaun dolgaihoz, aki az esetek kapcsán mindig valami magánéleti dolgot is tanul. Most éppen egy párkapcsolatokkal foglalkozó orvost műt, aki tippeket ad, hogy legyen tartót a házassága.

Valahol zavar is, hogy a rész nagy kérdése, hogy Lea mosogathat-e. Már csak azért is, mert úgy csinálnak, mintha ez frissen megjelent probléma lenne. Mintha nem éltek volna már együtt jó ideje – nem a házasságkötéssel költöztek össze. Az, hogy mosogató vagy kézi mosás, hogyan kell összehajtani a mosott ruhát, kétlem, hogy most merült volna fel először. Csak kellett valami, hogy a friss házas címkét mutogathassák és kérdezgethesse Shaun a többieket, hogy mi van hasonló helyzetben az ő kapcsolataikban.

Az egyéb szálak még ennyire sem tudnak érdekelni. Lim nehezen viseli a tolószéket, és a műtéti jelentést olvasgatja, meg egyre kevésbé tudja játszani, hogy minden rendben vele. Danny nagyon álompasiként viselkedik, és megszórták a részt olyanokkal, hogy átöltözik, segít az idős néninek, sütit hoz, megnevetteti a beteg gyereket – Asher és Jordan meg elkerekedett szemekkel bámulják. Nem fogom díjazni, ha elkezdenek nekik szerelemi szálakat gömbölyíteni.

És visszatért az is, hogy nem a kórházi dolgok a fontosak. Az esetekből is magánéleti szálakat építenek és egyre kevesebb a gyógyítás, egy-egy életmentő műtét vagy gyógyszer megtalálása. Nem örülök ennek, de rég írom, hogy ez is a szappan mélységeibe süllyed.

Végül, egy beteg sorozatrész: American Horror Stories (s02e07). Cím szerint a Necro. Szerelmi történet, de AHS színekkel festve.

Van egy lány, aki holtakat készít fel, sminkel a temetésekre. Van egy fiatalember, aki ebben a hullaházban kezd el hullaszállítóként dolgozni. Mindketten különcök és vonzódnak a halálhoz, a holtakhoz. Meg is van a szikra köztük. Sam azonban nagyon normális akar maradni, Charlie meg extrém eszközhöz nyúl, hogy bizonyítsa a maga igazát. Ebből sül ki egy olyan vég, hogy nem tudom, sírjak vagy nevessek rajta. Eléggé eszembe juttatta a Szeress, ha mersz végét, csak itt szó sincs szimbolizmusról, ezek bizony temetkeznek.

Elég eredeti az ötlet, és eléggé beteg is. Szinte rosszul éreztem magam attól, hogy érdekelt, mit találnak még ki benne. Volt több nagyobb fordulat is, meg jócskán bemutattak annak, amit egy szerelmi történetben várnánk. Ok, még emésztem is, hogy nem egy hagyományosabb boldog véget kaptunk. Fura, de az egész rész az volt.

Nem AHS színész volt benne, de a főszerepet játszó Madison Iseman túl van már egy horror sorozaton – ő volt a legújabb Tudom, mit tettél tavaly nyáron hősnője. Itt szimpatikusabb szerepet kapott, ha most is megvolt a maga tikkje. A fiúk inkább eye candy szerepet kaptak mellette.

A végét leszámítva szerettem ezt a részt. Majd meglátjuk, a zárásra sikerül-e ennél betegebbet kitalálni – véresebbet nem lenne nehéz, de ebben pont az a jó, hogy nem borzaszt, hanem az emberi személyiség deformitásával ijeszt.

Már néztem a filmet, amikor belém hasított, hogy tudom, mi történt és ki a gyilkos. Elsőre nem esett le miért, hiszen más irányba nyomoznak, és a helyes nyomot nagyon elrejtették egyéb események közé. Majd belém hasított – nem a filmet láttam már, a regényt olvastam, amiből készült.

Nem mondhatnám, hogy a regény tetszett volna. Ugyanazon dolgok miatt a film sem tudott eléggé lekötni. Ez is az a fajta, amikor megvan a Heuréka!-pillanat, és teljesen más irányban hirtelen a nyomozó rájön mindenre.

Maga a nyomozás sem volt izgalmas. Aaron nem tud szabadulni a múltja árnyaitól, abban is van egy megoldatlan bűnügy. Elég nyomorult a mostani élete is. Rendőrnek sikeres lett, de semmi más nincs a világában. Magányos. Itt, a szülővárosában meg rajta a többiek szeme, hiszen nem mindenki hitte el, hogy kamaszként nem ő ölte meg a lányt, aki tetszett neki.

Zavaros érzelmekkel birkózik. Ha kimondva nincs is, de simán bele tudtam látni, ahogy most a régi ügyet is újraértékeli magában. Akkor úgy tűnt, Luke rendes, hogy alibit ad neki. De, fordítva is lehet nézni: így Aaron lett Luke alibije. Ha pedig Luke képes volt végezni a feleségével, a kisfiával, majd öngyilkos lett, kamaszként nem ölhette meg a barátnőjüket?

Az sem segített, hogy a szerelmi szálféleség kifejezetten irritáló a filmben. Többszörös szerelmi sokszögek vannak, amelyeknek gyökerei a szereplők kamaszkorába nyúlnak vissza. Nem is lepett meg, hogy Aaron egy ponton túl már nem is tudta, hogy ki kivel járt titokban, meg kiakadt, amikor rájött, hogy látszólag tisztes emberek milyen viszonyokat bonyolítottak titokban. Ez jól el is vágta a hangulatot, hogy összejöjjön a gyerekkori barátjával.

Az egész film hangulata nyomott, nem esett jól nézni, ahogy mindenki szenved. Talán igazán ártatlanok sem voltak benne. Ha mondjuk nem gyilkosok voltak, akkor házasságtörők. Titkokat őriztek, bár valaki azt is megfogalmazza, azért olyan gyilkos ez a környék, mert ha valaki sokáig mond egy hazugságot, ráhagyják és az lesz az új igazság. Aaron ezt különben első kézből tapasztalta, akit el is üldöztek innen. Az már csak slussz poén a végén, hogy aki leginkább vádolta és kínozta, mit akart mindezzel elrejteni.

Nem is örültem, hogy befejezetlenül hagyják azt a szálat. A mostani gyilkos megfizet, de a régi ügy zárlata itt nem tiszta: Azt érezni, hogy Aaron az utolsó nyommal megérti, mi történhetett, de arra már nem vennék mérget, hogy a gyilkos lelepleződik.

A fájdalmas, nyomorúságos hangulat megvan a képi világban is. A sivatag, a hőség, a nyüglődő és a szenvedő emberek. A történethez illett, de nézni nagyon nem esett jól.
Eric Bana különben szimpatikus színész, de itt neki sem jutott sok babér. Egyike a film szenvedőinek. Tényleg nagyon hiányzott nekem, hogy a végén valaki kiakadjon, minden titkot kimondjon, és szűnjön már meg az a mérgező légkör.

Ez nem az a krimi, amit nézésre vagy olvasásra annyira javasolnék. A popcorn horror nekem jobban bejön, mint ez a vigasztalan, száraz és nyomorult sivatagi történet.

Elsőre simán rábökném, hogy ez egy olyan évad volt, amelyben külön kis történetekből állt össze az egész. Ha azonban kicsit mélyebbre megyünk, akkor megvannak a mélyebb összefüggések. J’Son továbbra is a világ ura akar lenni, és sok mindent mozgásba hoz, hogy megszerezze a Warlock erejét.

A Warlock a személy, aki mindent össze is fog tulajdonképpen. Az elején Thanos egy bábjáért küzdenek, amelyet a Hívők ki akarnak keltetni. Ebből jön majd Adam Warlock, aki miatt felélednek a Nova sisakok, és tinihőssé léphet elő Sam Alexander. Warlock ad némely világnak új esélyt az életre, és ő az, akit J’Son majd meg akar rontani. Az Őrzők meg mindenbe belecsöppennek kicsit.

Általában 3-4 rész ad ki egy blokkot, ami egy összefüggő kaland. Néha vannak beékelt epizódok is, bár a legtöbb kap egy olyan vonást, amely majd beilleszti Adam Warlock történetébe.
Igaz, hogy az első évad útján haladnak tovább, és elválnak a Marvel filmes univerzumtól. Csak egy példa: Űrlord a Spartax hercege és nincs Ego. De mondhatnám azt is, hogy itt nem Thanos a főellenség, akit az első évad végén ki is iktattak. Mondhatnám Mantis itteni alakját is, aki egyáltalán nem emlékeztet a filmbéli nőre. De ez nem baj, így is jó történet, meg el lehet képzelni, milyen volt teljes csapatként az Őrzők mindennapi élete.

Mozgalmas, kalandos, sok akció jelenettel. Mindenkinek megvan a maga specialitása, és a végére már egész jókat tudtam mosolyogni a visszatérő elemeken. Ahogy Mordály összerak valamilyen halálos fegyvert, aztán előre örül, hogy mekkorákat tud majd robbantani. Ahogy Gamora a kardjával aprít, vagy Drax furcsa kijelentéseket téve elindul mindenkit szétverni. Ahogy Quill tervei nem éppen tervező zsenire vallanak, de valahogy összepofozzák a végére.

Ahogy a filmekben is, itt is fontos a humor. Eléggé egymás után néztem a részeket, hogy ráérezzek, és olyasmin is tudjak vigyorogni, ami elsőre inkább idegesített volna. A Nova hadosztály ügyei ilyenek, pl. a Csíny királyáról szóló epizód, de említhetném azt is, amikor Drax a Pusztító címért küzd és a népe templomában oldják a feladatokat. Két metaforákra teljesen érzéketlen harcos, akiknek rejtvényeket kellene megoldani…

Jól eljátszottak azzal, hogy mindenkinek elég nagy szerepet adjanak. Drax alakja több árnyalást kapott, ő mindig kilógott nekem a sorból, de most helyére kerültek vele a dolgok. Igaz, Mordály és Grot maradtak a kedvencek. Az nagyon működött, ötletesen, hogy Groot mennyi mindenre képes és milyen különleges lény.

A grafikán nem változtattak. Nézhető akció mese. Színes, változatos, de nem akar olyan látványos lenni, mint a nagyestés Disney mesék. Jól is áll neki a megszokott forma – legfeljebb az zavar, ha sok részt nézek közel egyidőben, hogy miért mindig ugyanaz a ruha van a szereplőkön. Hónapok történetét mesélik el, és még egy nadrágot se cserélnek?
Tudom, egységes kinézet, nem kell ezzel foglalkozni, meg hasonlók, de akkor is.

Még egy évad van vissza, majd mesélek arról is, bár most talán tartok egy kis szünetet.

Semmi utalást nem találok arra, hogy ennek a filmnek bármi köze lenne A parfüm című regényhez vagy a belőle készült filmhez. Ehhez képest nagyon sűrűn úgy éreztem, hogy annak egy lopott, gagyi verzióját nézem. Csak napjainkba helyezve, hogy azért mégse legyen annyira egyértelmű a koppintás.

Lehetne azt mondani, hogy azért más a szemszög. Itt nem a parfümkészítő szemszöge az első, hanem a rendőrnőé, aki a nyomában van. De minden más annyira összecseng, hogy az komolyan zavaró.

A legnagyobb: a remek orral rendelkező fiatalember női illatokból akar elkészíteni egy parfümöt, amivel szerelmet kelt. Még recepttáblája is van, és ahogy szív- meg fejillatról van szó, az hozta vissza azt a másik történetet. Miben más? Ez a srác finnyásabb, neki nem megy az izzadságmirigyek kimetszése és a gyilkolás. Ezért kapott egy kellően beteg segédet - azt nem is értem, hogy lesz egy nő beceneve Rex. Igaz, eléggé fiús a szerencsétlen kinézete, hogy nem is lehet eldönteni, melyik nemhez tartozik. Valamint, a végső recepten is finomít. Az eredetiben egy gyönyörű szűzlány lett a fő összetevő, ez a gyilkos illatmester arra jut, hogy egy kisbaba illatát kellene a középpontba tennie. Viszont, egy újabb hasonlóság: amikor kiömlik a parfüm, itt is kiváltja azt az őrjöngést. Ám most nem a fiú lesz, akit a csőcselék szó szerint megzabál, hanem a segédje, akire ráborul az üveg tartalma. 

Bajban voltam azzal is, hogy nekem a szeretetre vágyó és ezért gyilkos segédet fogadni sem rest fiatalember volt a szimpatikusabb. A rendőrnő simán ellopja az első parfümöt, és ő arra használja, hogy a nős szeretőjét maga mellett tartsa, aki már visszamenne a feleségéhez. Eléggé rontja a filmet, meg a nő megítélését is, amikor pl. nem bírja nézni, ahogy a szeretője beszélget a nejével, ken magára egy kis parfümöt, mire a férfi bemegy vele dugni, míg a neje kint van a gyerekekkel. Mert az már nem szerelmeskedés, az inkább állatias. Saját érdek miatt nagyon hamar szegi meg a szabályokat, és ahogy maga is érzi, hogy rossz úton jár, csak ront a dolgokon. Mert bűntudata van, mert tudja, hogy nem így kellene, mégis megteszi.

Látványra különben nem sokat tud a film. Nem vitték el horror felé, így pl. a parfümkészítést nem látjuk, legfeljebb egy szépített képet az előkerült holttestekről. A szexuális tartam erősebb benne, mint a gyilkolás vagy a rendőr - bűnöző hajsza jelenetei.

A szereposztás sem tetszett. A gyilkos nagyon kisfiús, a hősnő nagyon szerencsétlen - kinézetre is. Egyedül a szintén rendőr szerető, aki még elment úgy-ahogy. Igaz, neki meg a szerepét zavarták úgy össze, hogy abból nem lehet jól kijönni. Mert akármit dönt is, egy családot el- és cserben hagy. Hiszen a szeretője is terhes lesz, és a végén ott a közös gyerek. Ha visszamegy a nejéhez, a legkisebb gyerek marad apa nélkül. Ha meg a szeretővel marad, a felesége és az ő gyerekei kerülnek távolabb tőle. Mondjuk, már ott nem stimmel a dolog, hogy a felesége olyan könnyen visszafogadná. Mégis, mennyit adott le az a nő az elvárásaiból, hogy adjon még egy esélyt a férjének, akinek éppen mástól lesz gyereke?

De be is fejezem itt, mert ehhez a filmhez nincs egyetlen kedves szavam sem. Pontosan látom, hogyan vannak kiszemezve az ötletek és a jelenetek A parfümből, amit egy kis szexszel és szerelmi szálakkal higítottak. Nálam a bosszantó kategória részese.

Évadzárót kapott a Gyűrűk Ura sorozat, vagyis a The Rings of Power (s01e08) egy kis időre elköszön. Sajnos. Már nézném is tovább, de még várnom kell ezzel egy darabig.

A legfontosabbak: sok mindent helyre tudtak tenni ezzel a résszel és nem egy választ megkaptunk. Pl. mégis hol tanult meg a Sötét Úr gyűrűt kovácsolni, és miért mások a tündék gyűrűi, mint az összes többi? Soha nem értettem, hogy míg az emberi királyok 9 gyűrűje lidérceket csinált a hordóiból, a tündék gyűrűi erőt adtak és őrizték a szépséget. Most adtak egy választ, miért. Ezzel el is árultam, hogy az évad végére a tündék gyűrűi készültek el és Sauron megszerezte a tudást, amellyel majd elkészítheti az Egy Gyűrűt. A záróképen a Végzet Hegye felé tart, lehet sejteni, mi célból…

Kifejezetten élveztem, amikor Sauron megkísérti Galadrielt, és helyenként szó szerint be van idézve, amikor majd Frodo és a Gyűrű kísérti meg az asszonyt. De hangulatos volt az is, ahogy Galadriel gyanakodni kezd, és mi is sejthettük, mit fog kideríteni. Hiszen ott voltak a jelek: amilyen lelkesen Halbrand belevetette magát a kovácsmunkába, amilyen ötletei voltak – és mert tudtuk azt is, hogy Isildurtól ered majd Gondor királyi családja, hogy lehetne más a helyén?

Arról nem is beszélve, hogy így meglehet az a szál, amelynek a gondolata annyira tetszett nekem. Hogy kapunk egy szép történetet arról, hogy Gandalf miért is volt mindig olyan kedves a hobbitokkal. Jó volt ott a varázspárbaj, ahogy a varázsló elkezdett tudatára ébredni. Még a neve nem lett kimondva, de ki más vándorolna így az aprónéppel?

Az is igaz azonban, hogy vannak elég nagy lyukak is. Ahogy a palantír feltűnik, de nem tudjuk meg, mit látott benne Elendil lánya. Isildur sorsa – annyira vártam, hogy a lova kiássa a romokból és csatlakozik az emberekhez, de ez is elmaradt. Teljesen nyitott a vége ezen az oldalon, és még egy nagy pillanat sem volt, mint a felismerés a tündéknél vagy a varázsló és Nori kalandra indulása.

Ebben a részben is megvolt mindaz, amit ragozok, amióta megy a sorozat: nagyon jól néz ki a sorozat. Látni, hogy mennyi pénzt és kreatív munkát tettek bele. Ezt fizikailag jó volt nézni, és nagyon bírom, ahogy megidéznek a nagy filmekből dolgokat.

Szeretem a szereposztást. Mire a végére értünk, már kedvenceim voltak. Akár olyan is, aki az elején annyira nem volt szimpatikus. Pl. Elrond és Robert Aramayo fokozatosan lett egyre kedvelhetőbb. Még az is megfordult a fejemben, hogy kár, hogy a Sötét Úr felölti majd azt a páncélt, mert az emberi alakja egész megnyerő, akár azzal is szerezhetett volna híveket. Mondjuk, az orkoknak ez éppen mindegy, de voltak déli emberek is…

A zenéje is remek. Az a hangulat, egy-egy megidézett dallam, de saját zene. Az nagyon ült, ahogy a Gyűrű feliratát megénekelték a végén.

Mi maradt vissza? Nézni, mikor jön a folytatás. Már most várom.

Már említettem, hogy térnek vissza sorra a sorozatokat. A Chicago évadokat évek óta nézem lelkesen, de most elkezdtem húzni. A PD-t elengedem – ha rá bírom szánni magam, a tavalyi félbehagyott évadot még befejezem, de az ideit már nem kezdem el. A Med a kedvencem, azt majd nézem, amint behoztam magam a Fire-rel (s10e21-s11e03), amire a hétvégén sort kerítettem.

Van abban valami jó, hogy egyszerre letudtam az évad zárását és az új kezdetét. Így a nyitott véget egyből fel is tudtam oldani, nem szeretem ezeket a mű feszültségeket a végén, pláne, hogy tudtam, hogy egy kiemelt főszereplőt nem fognak megölni az évad elején. Vagyis, a Severide és Stella nászéjszakáját megzavaró gengszterek szálát gyorsan elrendezték, és megúsztuk annyival, hogy kapott pár jelenetet Severide, amint megvédi magát. Ahogy a rendőrség kezeli az ügyet, az különben helyenként kifejezetten röhejes volt. Érezni lehetett, hogy ezt a szálat gyorsan el akarják varrni, hogy léphessünk is tovább.

Van különben még egy ilyen történetszál benne. Violet és a főnöke románca. Itt is azt éreztem, hogy egy túlragozott, túl sokáig elhúzott problémának nagyon egyszerű véget írtak. Hosszú részeken át zsarolták őket, meg titokban kellett tartani mindent, és egyetlen varászütésre minden megoldódik.

Igaz, ez az a szál is, ahol mertek egy nagyot lépni a 3. részben. Lehetett sejteni, hogy valami ilyen jön – a halál előtti boldog idők, amikor kiemelnek és többet mutatnak egy nagyon mellékszereplőt, hogy sajnáljuk, mielőtt kiírják. Hatásos volt, és az ilyen sorozatokba kell ilyen is – tűzoltók, mentősök, veszélyes helyzeteket kezelnek. Benne van a pakliban, hogy valaki az életét adja egy másik emberért. A főszereplőket nem így szokták kiírni ebben a sorozatban, de hát nem is főszereplőtől köszöntünk el.

Szappanos dráma, most is, amiben szerelmi ügyek és családi helyzetek viszik a súlyt. Most 5 részt néztem meg, és egyetlen mentés maradt meg a fejemben. A Pickwick tűzeset. Nem azért, mert itt volt áldozat. Ez az egy volt nagyobb szabású, és nem csak lerendezték az oltást két perc alatt.

Egy eset volt még emlékezetesebb, amellyel szintén egy megkezdett vonalat húznak tovább: Severide most a rendőrséggel dolgozott együtt egy tűzeset nyomozásában. Szinte várom, hogy ő átkerüljön a tűzvizsgálókhoz, és rendszeresen nyomozzon is, vagy legalább rendszeresen besegítsen ott. Feltűnő, hogy mennyire oda halad a karrierje.

Leginkább a megszokás miatt marad nézős ez a sorozat, de ezt még elnézem. Ez nem bosszant úgy, mint a PD.

Végül, az All American (s05e01) nyitánya.

Ott folytatódik, ahol korábban abbamaradt. Pontosabban, az idő pár héttel később van, de ugyanazok a kérdések és feszültségek maradtak. Vagyis: Jordan gyógyul a sérüléséből, és próbálja bebizonyítani Laylának, hogy szereti és együtt kellene lenniük. Layla céget vezet, és a volt szeretőjével rivalizál. Olivia nyomoz, és mivel Spencer edzője után, kényszerszünetet tartanak, és felmérik, bírja-e a szerelmük.

Ami ránézésre haladás: a színészek nagyját elküldték borotválkozni. Nagyon nem nézett ki jól, hogy mindenki szakállt növeszt. Most alig maradt némi borosta, és egy guilty pleasure sorozatban jobb így.

Ami nem az: ugyanazokat a köröket futjuk, csak más párokkal. Van már benne olyan szereplő, aki szinte mindenkivel járt már a szereplők közül.

Az sem tetszett, ahogy beleerőltették ebbe a részbe Jordan exét. Látogatóba jött, és semmi helye nincs már itt. Értem, miért akarják a két sorozatot összekötni, de a szakítással már nincs értelme annak, hogy Simone visszajárjon.

Sport megint szinte semmi. Azért abban reménykedem, hogy nem akarnak addig elmenni, míg Spencer majd NFL sztár lesz. Egyszerűen nincs benne annyi cselekmény, már így is nem egyszer volt olyan érzésem, hogy ugyanazt ragozzák másképpen.

Nem volt évadnyitány hangulata sem. Egybefolyik az előző évaddal. Nem igazán működik, hogy még a tanéveket is keverik az évadokban, most pl. a karácsonyi időszakra jöttünk vissza és nem új tanévet és szezont kezdenek.

Egyelőre még elvagyok vele, de nem véletlen, hogy ezt már csak esti, egyszernézős sorozatként követem.

Nem is olyan régen megnézhettük, milyen lehetett az Elvis jelenség mögött, most pedig egy másik ikon világa tárul fel másképpen. Marilyn Monroe a kezdetektől az utolsó tablettákig.

A film koncepciója, hogy elkülöníti Norma Jean és Marilyn alakját. Egy sérült, naiv és kedves lány Norma, akinek egy szerep Marilyn is. Minél nagyobb sztár, minél mélyebbre kerül, annál jobban elválnak egymástól, és minden szenvedést szinte csak hallucinációnak fog fel a nő. Azt egészen borzalmas volt nézni, ahogy kihasználják és használják, amit a nő szinte fel se fog. Ki volt a legrosszabb? Már az első szerepért a szereposztó dívány alapoz, de aztán jönnek az egyre mélyebb pontok. A feleségverő DiMaggio; Cass és Eddy, akik zsaroltak és megtévesztették – az zavart is, hogy nem derült ki, miért tartotta fenn évekig a levelezést. De a legrosszabb, Kennedy és a következmények. Ugyan ez is bele van süllyesztve ebbe a megtörtént vagy sem ködbe, de mindkét esetben rémes belegondolni is.

A boldogság ritka madár ebben a filmben. A terhek végig ott vannak, és amikor jobb korszaka van, akkor is lehúzzák. De ez a tragikuma – nem ezt érdemelné, bántják, de egyszerűen nincs kiútja. Annyira akarja, hogy szeressék, annyira meg akar felelni, hogy lábtörlő lesz belőle. Amilyen státusza és imádat volt körötte, ma a talpát nyalnák, itt meg az használta ki, aki csak akarta.

A látványvilága néha már egészen művészfilmes. Gyakran vált át fekete-fehérbe, és látványban is hozza azt a pszichés betegséget, érzelmi káoszt, ami Gladys és Norma világát alkotta. Az érdekes volt így áll, de élvezetes nem lett.

Megosztó lett, hogy mennyire szexuális tartalmú a film nagyon sok meztelen jelenettel. Mivel egy szexszimbólumról beszélünk, akit a testére degradáltak, ezt a testet sokféleképpen meg is jelenítik. Cass és Eddy hozzák a szexuális ébredést, míg más férfiak csak használják. Arthur Miller tűnt az egyetlennek, akit nem a nő külseje izgatott – az ő nagy pillanatuk az volt, amikor Miller egyik darabjáról és az abban szereplő hősnőről, Magdáról beszélgetnek. A többieket nem izgatta Norma világa, csak Marilyn teste, amit lemeztelenítenek és használnak, meggyaláznak, és abortuszra kényszerítik.

Az is igaz, hogy beidézték a legendás pillanatokat és filmkockákat is. A fehér ruha és a felfújó szellő, a lányok és az ő legjobb barátai, a gyémántok. Meg sok más. Izgalmas azt is megnézni, hogy mennyire más a főszereplő is, amikor Marilyn alakjában játszik, vagy amikor megengedi magának, hogy Norma Jean legyen.

A szereposztás korrekt. Ana de Armas kiválasztása meglepő volt, de az is, hogy mennyire hozta Norma Jean ártatlanságát és rácsodálkozását a dolgokra. Az sokkal izgalmasabb, mint amikor a Marilyn szerepben volt, és leginkább csak szépnek kellett lennie. Szimpatikus volt Adrian Brody Miller szerepében, Bobby Cannavale sterilebb DiMaggio lett. Az meg plusz poénnak is elmegy, hogy pl. a Jackie című filmből ugyanaz a színész játssza Kennedy-t.

Nem lett sikerfilm, páran neki is mentek az olyan témái miatt, mint az abortusz meg a poligámia. Nálam az egyszer érdekes kategória, de újra én se nézném meg.