Varázslós, rejtvényt fejtő, királynőnek segítő.

A királynő feladata, hogy minden hónapban átállítsa a mágikus órát, aminek a segítségével a hónapok váltani tudják egymást. Clara királynő azonban beteg, elhagyta a mágiája. A hónapok segíteni akarnak neki – ám valójában az éppen uralkodó Február szövetségre lépett Fagy herceggel, hogy idén legyen mindig hideg és február. A hónapok tervét azonban nem tudják elrejteni – kijelölésre kerül két fiatal, hogy egy mágikus recept megfejtésével és a hozzávalók begyűjtésével varázsitalt készíthessenek, amely visszaadja Clara királynő erejét. Luise és Valentin bátran indulnak neki a feladatra, amiben a hónapok igyekeznek segíteni, míg Február és Fagy herceg a vesztükre törnek.

Egy mese, ami érezhetően műmese. Nem is volt titok, hogy egy szerző motívumait felhasználva írtak egy történetet. Van hasonló, és most, ahogy rákerestem, rengeteg történet létezik, amely a 12 hónap forgására épül és a hősöknek az évszakokkal összefogva kell megmenteni a világot.

Maga a történet egész korrekten össze lett rakva, hozza a mesés elemeket. A gonoszt, a segítőket, a talpraesett fiatalokat, akiken az ország és az időjárás sorsa múlik. Egyik szál sincs mélyen kibontva, de ekkora játékidőbe pont ennyi fért bele. Arányos: minden kap egy kicsit, de tovább nincsenek gondolva. Pl. Luise és Valentin tipikusan azok a szereplők, akiktől várja az ember, hogy a végére párként lépnek majd elő. Megy is a finom flört, szinte baráti jellegű csipkelődés a két szereplő között, de úgy engedjük el a kezüket, hogy nincs arra semmi utalás, hogy romantikusabb irányba indulna el a kapcsolatuk. Vagy: megkapjuk Fagy herceget, aki egysíkú gonosz. Ki ő, miért akar hatalmat, egyáltalán milyen lény? Nem tudunk meg semmilyen hátteret, megmarad annyiban, hogy az egész évet fagyban akarná tartani.

Hangulatos, kedves kis mese, amiben a pozitív értékekre tették a hangsúlyt. Nem is csak az, hogy a bátorság és a jó szív célba vezet, hanem benne van a megbocsátás története is. A hónapok között akad ugyan áruló, de nagyon példamutató, ahogy azt a helyzetet rendezni tudják. Ez a rész benne talán jobban is tetszett, mint bármelyik tipikusabb tanulság a végén.

A rejtvény megfejtése és a hozzávalók begyűjtése nekem már nagyon mese, és nem elég kalandos sem. Azon nem fogom lerágni a körmöm, hogy a hóviharban bolyonganak és merengenek, milyen növényt kellene megtalálniuk. Igazából nem kell tényleges kalandot véghez vinni: egy-egy verssorból rá kell jönni, hogy milyen gyümölcs vagy virág kell, és azt a hónapok már prezentálják. Ennyi!

A humora is kis aranyos. Elfogult is vagyok, mert simán el tudnám mondani, hogy a királyi őrkutya volt a kedvenc szereplőm. Méltóságteljes megjelenés, hűség, és ő tényleg ellátta a feladatát. Megvédte a hozzávalókat, a királynőt – ő volt az egyetlen, akit egy percre sem tudott megtéveszteni Fagy herceg sem. Ez különben a mese visszatérő poénja, ezért is hoztam ide: Fagy mesterkedne valamit, de a kutya ott van és nem engedi.

Ami viszont gyenge, talán a német mesesorozat részeihez képest is halványabbra sikerült: a látványvilág. Most a kastély sem a szebbek közül került ki, és a jelmezek is siralmasak. Most komolyan, az őszi hónap csak attól őszi, hogy olyan a haja, mint egy szénaboglya? De a mágia megjelenítése sem jobb. A Fagy herceg szeme felizzik, a végén meg a királynő alakja és meredten bámulnak egymásra – ez a varázspárbaj. Fájdalmas volt nézni is.

A pozitívum azért több, mint a bajaim. Hangulatos, kedves, és gyerekmese.

Mese a 12 hónapról – 5/4 aranyos mese, aminek a kivitelezése nem az igazi, de a célját eléri és kellemes is lett.

Mese a 12 hónapról Josef Wenzig alapján 2019 - YouTube

Baráti körös, flörtölő, nagyvárosi.

Chelsea a barátjával készül költözni, és amíg a férfi megérkezik, a rég nem látott húgánál száll meg. Chelsea és Claire szülei még a gyerekeik kiskorában elváltak és megosztoztak a nővéreken. Chelsea az apjával maradt, egyetemet végzett irodalmár, olvasott és művelt nő. Claire az anyjuk mellett barátságos, jószívű, de egyszerű szépséggé nőtt fel, aki pincérnőként dolgozik egy étteremben. Chelsea nagyon nem is titkolja, mennyire lenézi és nem tud mit kezdeni a húgával és annak lakótársaival, akik egyetlen utalását sem értik. Buliznak, könnyedek, nemtörődöm alakok. Ám kénytelen mégis náluk maradni, amikor a semmiből szakít vele a barátja. Beáll recepciósnak, és elkezdi megismerni ezeket az embereket. Grant, a húga korábbi barátja még meg is tetszik neki. Lehet, hogy nem is a műveltség a legfontosabb?

Amikor beteg vagyok – most éppen meg vagyok fázva – akkor szeretek ilyesmit nézni. Abszolút nem kell az agyam, csak egy kis könnyed szórakoztatás, olcsó komédia. Azért annyira beteg nem vagyok, hogy ezt igazán élvezni tudtam volna.

Az alap felállást a sorozathoz készült reklámfotók is jól visszaadják. Arra épül a humora, hogy Chelsea és Claire meg az ő barátai mennyire más emberek. Visszatérő poén, hogy Chelsea egy-egy irodalmi kifejezését vagy utalást rejtő mondását – néha egészen egyszerűeket is, egyszer a Titanicot se tudták, mi volt – a többiek nem értik és nem tudnak mit kezdeni azzal, amit Chelsea szeretne. Már az első részben is fárasztónak találtam ezeket, és sajnos nem koptak ki. Egyetlen egyszer fordítottak rajta, amikor egy Büszkeség és balítélet utalást ejt el Chelsea, és már magyarázni kezdené Solanának, aki mindenkit meglepve közbevág és kiderül, hogy ezt tudta. Nekem ez nem vicces.

Másrészt, mindenki kap valami könnyed életdilemmát. Ami komolyan véve akár dráma is lehetne, de itt nagyon lazán kezelik. (Kapcsolati válság, szülőkkel való kapcsolat, munka.) Egy példa: Solana, aki rádöbben, hogy vissza kell térnie az eredeti szakmájához. Nekem különben ő volt a legszimpatikusabb szereplő, ő meg tudta élni mindkét énjét. A kedves, természetbarát Solana és a kegyetlen ügyvéd, Allison is tudott lenni. Nála nem volt ez a két szerep összeférhetetlen.

Sajnos, ő volt az egyetlen, aki nem idegesített. A többiek nála is jobban ki vannak sarkítva, amitől karikatúra alakok lesznek. Claire, aki szép, de nagyon butuska. Ám annyira kedves, hogy mindenki szereti. Grant, akit a sorozat első felében rendszeresen póló nélkül mászkáltatnak, mert ő a sorozat szépfiúja. Sulkin jól ki is gyúrta magát a szerepre, és ezt ki is használták. Kár, hogy csak a második félre kezdték mutatni, hogy milyen más intelligencia van benne, mert ő egyszerre egy tökfej és egy értékes fiatalember. Még olyanabb, mint Joey volt a Jóbarátokban. Chelsea szűklátókörű, zárt – a többiek hatására kezd nyitni és lazulni. De különben karót nyelt egy nő, amit Osment szépen hozott is. Akkor nem hittem el, amikor már beilleszkedik és ha néha furán is néz a többiekre, jól érzi magát. (A szerelmi háromszög erőltetés meg gyötrelmes.) Ki maradt ki? Jayden. A meleg, aki rá van nőve a telefonra és influencer. Maradjunk annyiban, hoz minden klisét – ruhák, viselkedés, az egyetlen LMBTQ figura egy baráti körben és még kisebbségi is – amit egy ilyen karakter kaphat.

Lehet szeretni, hogy van a sorozatban szív. Nagyon azt üzeni, hogy a karrier és a diploma semmi, az a fontos, milyen ember vagy. A boldogság titka más.

Csak akkor is egy butuska sorozat, aminek a poénjai legtöbbször csak zavartak.

Pretty Smart – 5/2 se nem elég humoros, se nem aranyos. A legtöbb szereplő simán idegesített. A hősnő is.

Pretty Smart | Official Trailer | Netflix - YouTube

Emberrablós, rendőrös, hibákkal szembenéző.

Joe Baylor kénytelen a rendőrségi segélyhívónál dolgozni – egy eset miatt nem mehet az utcára. Másnap már a tárgyalása lesz, és eldől, mi lesz a sorsa. Addig is nagy a feszültség, és ez a munka nem nagyon köti le. Írja az adatokat, járőrt és mentőt küld a helyszínre szükség szerint. Míg nem jön egy különös hívás. A hívó, Emily, nem tud vele nyíltan beszélni. Elrabolták, és Joe felméri, hogy a büntetett előéletű férj tett valamit vele és most is mellette van, a nő úgy próbál tenni, mintha a kislányukat nyugtatná telefonon. Joe nem tud megelégedni azzal, hogy rendőrt küld utánuk. Nyomozni és telefonálni kezd – kik ők, hol laknak, mi van a lakásukban? Ahogy egyre jobban belegabalyodik a család tragikus történetében, nem egy szívfacsaró fordulattal, úgy kezdi el a saját életét és a döntéseit is másképpen látni.

Nem tudok objektív lenni. Egyrészt, az egyik kedvenc skandináv filmem az alapja. Másrészt az egyik kedvenc színészem játssza a főszerepet. Ha próbálok ezektől eltekinteni, szerintem akkor is nagyon jó rendőrös dráma, de nem akarok objektív lenni.

Hogy nyúltak hozzá az Oscar-jelölt eredetihez? Minimális változásokat eszközöltek, amelyek nagyját tudtam értékelni. Amerikai lett a történet, és nem csak attól, hogy amerikai helyszínt és főszereplőt kapott. Az eredetiben nem sokat tudunk meg a rendőr múltjáról, itt viszont egy olyan ügy bontakozik ki szépen a sorok között, ami gyönyörűen összecseng a rendőri brutalitás ellen felszólalok és a Black Lives mozgalmakkal. Ugyan arra nem tettek semmilyen súlyt, hogy milyen rasszú ember volt Joe áldozata, de nem is fontos. A lényeg így is megkapja a plusz hangsúlyt: a rendőröknek is fel kell vállalniuk a tetteiket és a hibáikat. Joe ezt megteszi.

Mert ebben a filmben izgalmas, hogy folyton változik a nézőpont, ki a bűnös. Joe esetében pontosan látszik, hogy mennyire szűk ez a kategória. Joe egyrészt egy olyan rendőr, aki segíteni akar, potens és hőssé válik a sztoriban, annyi életet megment. Ugyanakkor gyarló ember is, aki hozott egy rossz döntést és a végén képes vállalni a felelősséget. Bűnös is, de ennél sokkal több is.

Izgalmas a film attól, hogy be vagyunk zárva egy irodában Joe mellé. Neki csak a telefon, a számítógép van, miközben dübörög körötte az ügy, ami egyre hozza a döbbenetes fordulatokat. Ezeket nem akarom lelőni, de nézetik, ahogy a jól kitalált kivitelezés is. Joe telefonon beszél a helyszínen levőkkel, mi csak Joe-t látjuk. Mégis, a képzeletünkben megelevenedhetnek a vonal túloldalán történtek. Én nem egyszer azon kaptam magam, hogy Joe arcát nézem, de látni azt látom, ahogy a rendőrök bemennek a lakásba, meglátják a vérnyomokat és… tessék megnézni a filmet, hogy mit találnak!

De azt is érdekes nézni, hogy mennyi arca van Gyllenhaalnak. Ahogy egyes változásokat hajszálnyi rezdülésekkel kifejez – amikor pl. rájön, hogy mi Emily igazi története, és ehhez képest ő mit gondolt magában. Hajszálnyi a különbség, és mégis látszik, ott az arcán, hogy micsoda trauma és döbbenet zajlik éppen benne. De, említettem, elfogult vagyok. Még Perzsia hercegnének is szerettem őt, noha nem éppen perzsa hercegre vall a külleme.

Neki lehet menni azért a filmnek, mert egy európai siker higított amerikai verziója. Nem véletlen, hogy nem akkora a dráma a végén, mint a skandinávban. De működik így is, és annak ellenére lekötött, hogy az eredetiből tudtam, mi lesz a vége. Nekem tetszett.

A bűnös – 5/4,5 remek színészi játék, izgalmas történet. Amerikai is lett, miközben a feszültség maradt.

The Guilty | Official Trailer | Jake Gyllenhaal | Netflix - YouTube

Cím: Birds of Paradise

Készítők: az Amazon filmje, a csatornára szánva. Ennek megfelelően nevekkel nincs is tele, ahogy a rendezőnő sem sok mindent tud felmutatni. (Room 104 epizódokat.) Mondjuk, ha a tánc rendben lesz, az jobb is, mintha színészt ismerem fel.

Műfaj: táncos, dráma

Cselekmény: Kate új diák egy elit tánciskolában. A táncosok azért küzdenek itt, hogy szerződést kapjanak a párizsi társulathoz. Kate Marine mellé sodródik, aki szintén nyerni akar és szövetséget ajánl, közös táncot. A legjobb fiú táncos, a drogok és a kiélezett verseny azonban a barátságnak nem építő kövei…

Táncos filmeket szívesen nézek, ez sem kivétel. Talán a két lány közti kapcsolat nem fog tetszeni a trailer alapján, de majd kiderül.

Várható megjelenés: angolul mostanában kezdett, nálunk nem tudom, elérhető lesz-e

Kristine Froseth, Diana Silvers, Jacqueline Bisset, Daniel Camargo

Barátnős, szerelmet és karriert építő, csajos.

Maca pár évvel korábban reménykedő és boldog fiatal nő volt. Már nem sok kellett, hogy megkapja a jogi diplomáját. A jóképű Leóval egymásba botlottak, nagy szerelem lett és már a közös jövőt terveztek, az első közös otthont választották ki. Így nem kicsit csalódott a nő, amikor Leo egy szó nélkül az Államokba költözött egy ösztöndíjjal. Ma Maca egy influenszer kihasznált és alulfizetett asszisztense, aki minden kapcsolatából kizárja az érzelmeket. A jelenlegi barátját nem is lehet barátnak nevezni: rendszeresen egy parkban futnak össze, az autóban lezavarnak egy menetet és más dolguk nincs is egymással. Hinni akarja, hogy ez így jó neki és vannak kilátásai. Amikor azonban Leo visszatér, Maca kénytelen mindent átgondolni az életében. A két legjobb barátnője is sorsfordító döntések előtt áll: a házas, de szexuális életében unatkozó Adriana egy édes hármas után döbben rá, kihez vonzódik igazán. Jimena pedig, aki halott szerelmének reinkarnációjával akar csak járni, megismerkedik valakivel, akit igazán lehetne szeretni.

Mi is a bajom ezzel a filmmel? Mert van vele. Könnyed szórakoztatásra vágytam, de nem egyszer azon kaptam magam, hogy morgok. Nem nevettem, inkább ideges lettem a film fordulatait látva.

Nézzük csak sorban a lányokat! Adriana esetében a megcsalás tényét nem szerettem. Azt el tudom fogadni, hogy rádöbben magáról valamire, szerelmes lesz és más irányba indulna el. Csak éppen itt a nő nem lépi ezt meg – a cselekmény nagyjában sunnyog, és ezt utálom nézni. A romantikus történetekben a szerelmi háromszögek és megcsalások, amelyek az agyamra mennek. Ehhez hozzá jön az is, hogy nagyon úgy éreztem, ez a szál hozza a lassan kötelezővé váló LMBTQ szálat. Mintha már nem is lehetne romantikus komédia anélkül, hogy legyen benne egy meleg barát.

Jimena még jobban irritált. Egyrészt, szerintem sokkal jobb pasi jön össze neki, mint amit illetne. A hebrencs, szórakozott lány nem is volt szimpatikus. Meg az is, ahogy ugrál a férfiak között és ezt még el is nézik neki. Az nekem mindig visszás, amikor az egyik jelenetben még az egyik férfival van ágyban, a következőben meg már mással csókolózik. Így nem tudom elhinni, hogy bármelyikhez mélyebb érzelem kötné, hiába akarják eladni, hogy szerelmes. Ő az a fajta bohém lélek, akit nem bírok elviselni, így nem szerettem, hogy az a szimpatikus srác mindent megbocsát neki. Ő szerette a lányt, én rühelltem.

Maca nem véletlenül maradt a végére. Az utóbbi pár hónapban figyeltem fel arra, hogy már romantikus filmen sem tudok abban hinni, amikor egykori nagy szerelmesek pár év múlva újra találkoznak és még mindig szeretik egymást. Itt is ez van, itt sem tudom elhinni. Annyi minden történt, annyit változtak, mással vannak – akkor mégis hogyan lennének egymásba szerelmesek? Már teljesen más emberek. Másrészt, annyira erős nőnek akarja eladni magát, aztán azt látjuk, hogy hagyja magát kihasználni és akaratgyenge. A végére fejlődik kicsit, de addig csak irritált ő is.

Simán tudok mindben feminista vonalat és tanulságot találni, de nem szerettem, ahogy a girl power és a romantikus komédia között ingadozott a film.

Kinézetre is csak olyan átlagos. Tévéfilmnek elment, vidám és színes. Értem, miért lehetne szeretni és mi korrekt benne, csak a karakterek útja jobban zavart.

Nem az én filmem volt, már el is felejtettem.

Sounds like Love – 5/2,5 komédiának egyszer elment, de mind a három lány viselkedésében találtam irritálót.

Sounds Like Love | Official Trailer | Netflix - YouTube

Botrányos, hírműsoros, kulisszák mögötti, ármányos.

A reggeli műsorok legnépszerűbb és legsikeresebb tagja a TMS, amely 15 éve egy nagyon népszerű páros vezetésével működik. Alex Levy, az örök szomszéd lány típus és a humoros, nem túl jóképű, se azért karakteres és figyelmes Mitch Kessler. Mindketten mással házasok, de legjobb barátok és időnként több is szikrázik közöttük. Ám most minden rohan a szakadék felé: Mitch ellen szexuális visszaélés a vád és meghurcolja érte a média. Kirúgják, és a stábnak fel kell dolgoznia az elvesztését és ahogy szembesítik őket azzal, hogy Mitch mit művelt a gyakornokokkal és a női kollégákkal. A vezetőség meg hárítani minden felelősséget. Mitch helyére Alex dührohamában egy olyan tévést nevez meg, aki nem is szimpatikus neki különösebben, botrányt kavart egyetlen interjúval is. De Bradley bekerül a műsorba és az igazság megszállottjaként ered majd annak a nyomába, mi is történt a színfalak mögött igazán. A hírekért felelős igazgató, Cory Ellison nem minden hátsó szándék nélkül segíti.

Elég nagy dobás ez a sorozat. Szinte nincs is olyan részlete, amibe bele tudnék vagy akarnék kötni. Minőség, amire érdemes rászánni az időt.

Több olyan téma is benne van, amelyek különösen előtérbe kerültek napjainkban. Az egyik a #metoo és a nők elleni visszaélések a munkahelyen. A tévé különben is pellengéren volt a témában, ha talán annyira nem, mint a mozik. A kiváltságos férfiak mit tehetnek meg? Itt elég komolyan boncolják a jelenséget. Hogy lehet, hogy egy egész közösség szemet huny? Hogy lehet, hogy van, aki észre sem veszi mit művel a többiekkel? Ki támogatja, ki hallgat, ki tűr és melyikük miért.

Még azzal is el tudtak játszani, hogy nézőként mi mit gondoljunk. Nem egyértelmű eleinte, hogy ki mennyire bűnös és miben. Még akár az is benne lenne, hogy egyesek így akarnak előre jutni egykori szeretőjük, Mitch tetemén. De a sorozat folyamatosan mélyíti a sztorit, és a végére egy egész eltorzult vállalati kultúrát és működtetőit feltérkézi.

Másodszor, igencsak éles és sebző képet fest a tévé színfalak mögötti világáról. Ahogy áskálódnak, régi barátokat szúrnak hátba, ahogy majdnem mindenki törtet a maga sikere felé. Rengeteg emberi játszma van, és nem lehet ártatlannak maradni. Bradley, aki kívülállóként és igazmondóként kerül ide, szintén kénytelen játszmákba bocsátkozni, vagy elevenen felfalják. Pedig ő igyekszik egyenes lenni, és mi a hála? Puccs, hogy hátba szórják. Nem egy szép világot látunk.

Harmadrészt, azt is mutatja, hogy mennyire torz a szűrű, amin keresztül a híreket tálalják. Ez egy népszerűségi verseny, mindenki a nézettségre és vele a pénzre hajt. Egy ponton ki is mondják, hogy az embereknek nem kell az igazság. A show kell, a szórakoztatás. A napi megszokott arcok, akiket a barátaiknak érezhetnek. Ezért is akkora robbanás, hogy Bradley kerül Alex mellé. Ő a friss szellő, aki egy egészen más szemléletet közvetít és lehet drukkolni, hogy sikerüljön elérnie valamit.

Nem kis összegből készült a sorozat, ez is egyértelmű. Az csak egy dolog, hogy intelligensen van megírva és helyén vannak benne a párbeszédek is. Hozzá ott egy pazar külcsín, bármely helyszínt nézzük is. A stúdió, a lakások, az utcaképek… Pénz szaga van, hiszen egy olyan világot is akar bemutatni, amiben kemény dollárok vannak.

Ott a stáblista is, ami szintén figyelemre méltónál több. Nem csak maguk a nevek, hanem ami munkát bele is tettek a műsorba. Nagyon bírom Billy Crudup karakterét és ahogy játssza Corey-t. Nem egyszer járt az agyam, hogy mekkora játékos. Witherspoon simán sziporkázó.

Mivel éppen megy a második évad, nézhetem is tovább. Fogom is!

The Morning Show – 5/4,5 intelligens sorozat, aktuális témákkal és olyan szereposztással, ami sorozatban ritka.

The Morning Show Season 1 Trailer | Rotten Tomatoes TV - YouTube