Nyomozós, halálos játszmás, halálos.

Gi-hun élete minden területén kudarcot vallott. Mióta az autógyár bezárt, ahol 10 évig dolgozott és elvesztette a legjobb barátját a sztrájk alatt, egyre lejjebb csúszott. Elhagyta a felesége, új családot alapított, és Amerikába készül vinni Gi-hun lányát. Alkalmi állása van, az anyja tartja el, akitől rendszeresen lop is, hogy fogadhasson. Hatalmas adósságokat halmozott fel. Már a fél veséjét adná el, amikor egy különös játékra invitálják meg. Gyerekjáték, amivel vagyonokat lehet nyerni. Csak éppen minden játék úgy van kifordítva, hogy a vesztesek ne éljék túl a játékot. Miközben viszályok és barátságok szövődnek, egy a testvérét kereső fiatal rendőr is a nyomukba ered. A szervezők közé épül be, és igyekszik bizonyítékot gyűjteni, mindent feltárni, miközben a 400-nál több játékos egyre fogy – 6 játékot kell nyerni a pénzért: de lehet, hogy csak egy maradhat?

Azt sem gondoltam volna, hogy a Netflix következő nagy sikere egy koreai sorozat lesz. Pedig tény, nem egy réióban a jelenleg legtöbbet nézett sorozat a Squid Game. Már akár arról is lehetne elmélkedni, hogy milyen pletykák, perek indultak miatta. (Legutóbb azt hallottam, hogy a Netflix teljesen más szöveget tett rá, mint ami az eredetiben elhangzik. Az angol hangnak semmi köze az eredeti koreaihoz. Mondjuk, nem tudom, ugyanarra a jelenetre hogyan lehetne valami egészen más szöveget írni…) Ami tény, ez a sorozat most nagyon megy.

Mi a titok nyitja? A Végtelen útvesztő 2. részének bevezetőjét megidézve, az embereket mindig is vonzották az élet-halál harcok. Már a gladiátorok kora óta. Játék, de a legnagyobb téttel, ezt kínálja a Squid Game. Itt meg az a pláne, hogy kisgyerekek játékai kapnak halálos kimenetelt. Bírtam az ötletet, már a nyitányt azzal a mozgásérzékelővel ellátott fegyverrel. Roppant hatásos, ahogy kb. 200 embert halomra lőnek a játékszabályok értelmében…

Azzal volt csak gondom, hogy nem ismerem a játékokat. Kb. úgy éreztem magam, mint az észak-koreai Sae-byeok, akinek teljesen idegenek voltak e játékok. Ha belegondolok, csak egyet ismertem, a kötélhúzást. Azért a többség szabályaira könnyen rá lehetett jönni, el is mondták őket, de pl. a homárt még most sem értem igazán.

Három oldalról volt izgalmas ez a történet: az egyik maga a játék. Ahogy kifordítják és halálossá teszik a játékok. Voltak kifejezetten ötletesek, de hasonló elemek is: a mélybe zuhanás visszatérő elem. A hídon átjutás vagy a kötélhúzás is halálos zuhanással ért véget a vesztesek számára. A kis csavarok is folyton dobtak rajta, mint az üveggyári munkás, akire reagálva még csalni is kezdtek a szervezők.

A másik a játékosok pszichológiája. Van itt csoportdinamika és erkölcsi kérdések sora is. Ki kivel áll össze, ki mennyit hajlandó megtenni a győzelemért, jó és rossz dinamikája. A gonoszabb szereplőket találtam az izgalmasabbnak, ha egyesek esetében nem is derült ki, hogy lettek szívtelen gyilkosok. Deok-su vagy Sang-woo volt a rosszabb? Mindkettő mellett lehetne érvelni, és ezt bírtam benne.

Végül, Jun-ho nyomozása, aki a testvérét kereste. Ahogy egyre mélyebbre lát, ahogy teljesen kívülállóként életben tud maradni. Sajnáltam is, hogy arra kellett rájönnie, amit sejtettem, hogy találni fog…

Látványra is elég korrekt. Az ötletei feldobják az egyszerűbb megoldásokat is.

Különben, a neveket puskázom. Senki nevét nem sikerült megjegyeznem…

Squid Game – 5/4 kár, hogy ezeket a játékokat nem ismertem, de az ötletet bírtam és a rendőr is feldobta.

https://www.youtube.com/watch?v=oqxAJKy0ii4

Melyik film plakátján olvashatjuk?

1: A Marvel legenda felemelkedik (A Marvel legend will rise)

2: Mondd ki (Say it)

3: Ez már nem játék

Megoldás: Tovább!

Rabszolgasorba ejtő, menekülős, rejtélyes.

A konföderációs katonák egy birtokot igazgatnak, csupa fekete rabszolgákkal, akiket különösen rossz körülmények között tartanak. Még beszélniük sem szabad, ha csak egy fehér erre külön engedélyt nem ad nekik. A gyilkosságok, elevenen elégetések, verések és erőszak mindennapos. A rabszolgák az Eden nevű nőtől várják, hogy vezesse őket és találja ki, hogyan szökjenek meg innen. Ő várakozásra inti őket, a megfelelő pillanat nélkül ők is csak meghalnak szökés közben. Napjainkban Veronica sikeres író és előadó, aki a rasszizmussal, a társadalommal foglalkozik. A doktornő mellette szép családot is alapított: rajongva szereti a férjét, akivel egy karakán, helyes kislányt nevelnek. Amikor egy csajos estén külön indul haza a lányoktól, azonban feje tetejére áll az élete.

Emlékszem, egyszer régen láttam a film trailerét, már akkor egészen másnak képzeltem el az alapot, mint amit itt láttam. Ez a tévképzet most is megvolt, és nem kicsit lepődtem meg, amikor összeállt, hogy mi is ennek a filmnek a története igazán.

Nem akarom a poénokat lelőni, nem is fogom. Maradjunk annyiban, hogy nem kis ideig hittem azt, hogy valami sci-fi vagy misztikus megoldása van a két idősíknak. Időutazás vagy lélekvándorlás volt a tippem, aztán csak néztem, hogy mi is az igazság. Azt még nem döntöttem el, hogy így a jobb, vagy lett volna az én elképzelésem a jobb.

Ha a film üzenetét nézem, az így az erősebb. Egy sorozat kapcsán írták sokan, hogy az nem több egy fekete szenvedés pornónál. Hogy, amit azon csoport ellen el lehet követni, abba bele is tették. Itt még inkább ezt éreztem, pláne a teljes történet ismeretében. Nagyon alá van húzva, hogy hiába a több felvilágosult és elfogadó ember, még mindig nagyon erős a rasszizmus az emberek sokaságában. Annyira, hogy drasztikus eszközöktől sem riadnak vissza. Itt egyszerre abszurd és borzalmas, amit megvalósítanak.

Akkor is, ha csak Észak – Dél háborújába képzelem el, amikor történelmi hagyománya és megszokás volt, hogy a déliek hogyan tartottak rabszolgákat és bántak velük. Vajon azt sugallják mindezzel, hogy csak látszólag van haladás a világban? Hogy modern korban élünk, de ugyanaz a sötétség megvan az emberekben és nagyon messze van még az egyenlőség és elfogadás kora. Az sem véletlen, hogy elhangzik az is, hogy nagyon sokan vannak. A birtok csak a jéghegy csúcsa, mindenütt ott vannak. Belegondolni is rossz.

Korrektül néz ki a film, bármelyik síkot is nézzem benne. A jelenben imádtam a ruhákat, a színeket és a modern nagyvárosi hangulatot. A konföderációs birtokon túlzónak találtam a kegyetlenséget, de a külcsín ott is rendben volt. Az uniformisok, a birtok és a viskók kinézete, a rabszolgákra ráadott ruhák.

A szereplők közül Janelle Monae, akit ki kell emelni. Ő a film középpontja, mindkét szálon. Karakteres, hozza a kötelezőt, de a modern Veronica sokkal jobban állt neki. Az okos, magabiztos és sugárzó nő, aki nagyon szereti a családját és a szakmáját. Valahogy azt nagyon a sajátjának éreztem. Már sorozatban láttam, itt jobban tetszett az alakítása, főleg, ahogy már írtam is, Veronica bőrében.

A filmet egyértelműen a csavar kellene, hogy eladja. Az biztos, hogy meglepő. Az is igaz. hogy nem először lövik el ezt a poént. Nem akarom megnevezni a rendezőt vagy a filmet, ami azonnal beugrott, mert itt is lelőné a poént. De nem vártam előre, így működött nálam.

Egyszer érdekesnek találtam, ha pont a csavar miatt érzem egyszernézősnek is.

Antebellum: A kiválasztott – 5/3 a film felénél esett le, ez miről is szól igazán. Van ereje, de túltoltnak is érzem. Kín-pornó.

Antebellum: A kiválasztott | Végső előzetes - YouTube

Cím: Triumph (Diadal)

Készítők: maximum a sorozatfüggőket vonzhatja be egy név, különben nem sztárszereposztással készült. Colton Haynes sokáig Arrow állandó szereplő volt, ahogy a Teen Wolf kezdeteinél is ott volt. RJ Mitte pedig Breaking Bad szereplő volt. Az egyedüli nagyobb név Terrence Howard, aki az egyik kiemelt mellékszereplő.

Én vagyok akkora sorozatnéző, hogy nekem még ez a casting is érdekes.

Műfaj: ifjúsági, sport

Cselekmény: Mike sokat szenved a középiskolában a testi adottságai miatt. Görnyedt és furán lép, a menő srácok céltáblája. Egy alkalommal újfent piszkálják, és az iskola birkózó csapatának edzője látja, hogyan védi meg magát a fiú. Meglátja benne a lehetőséget, és ahogy Mike sportolóvá érik, rendbe teszi az életét: az apjával a kapcsolatát, feltűnik egy lány is…

Ok, tipikus. Sportfilmben nálam elmegy.

Várható megjelenés: az Államokban tavaszi bemutatója volt, nálunk semmi híre

Szerelmes, élethibát kijavító, barátnős.

Tom és Janet annyira boldog házaspár, hogy azzal minden barátjuk agyára mennek. 14 éve vannak együtt, de még mindig heves a szexuális életük, imádják egymást, és ha veszekednek is, pillanatok alatt megbocsátanak egymásnak. Mintha még mindig a kapcsolatuk kezdeti, elvakult szakaszában járnának, és nem közel 15 éve lennének együtt. Most jutottak el arra a pontra a többiek, hogy nem bírják már ezt nézni. A közös nyaralást lemondják, és a képükbe is vágják, hogy nem normális, hogy ennyire imádják egymást. Tom és Janet nem érti, miért mondják ezt nekik. Majd egy vadidegen tör rájuk, akinél van két injekció. Szerinte mindketten genetikailag hibásak, és ki kell javítani őket. Janet lecsapja egy dísztárggyal, belehal és a következő családi program a hulla eltűntetése lesz. El akarnak tűnni, és mivel mégiscsak mehetnek a barátaikkal nyaralni, el is mennek. Az elmesélt történet azonban újabb poklot szabadít el a nyaralók körében.

Kicsit még kérdőjeles számomra ez a részben romantikusnak álcázott fekete komédia. Van, amiben éreztem ötletet, de közben zavaros is, furcsa is, nem egy komfortos valami.

A történet egyszerű alapokat kapott: az egymást imádó párra minden barát féltékeny vagy éppen utálja őket. Ez aztán különféle magatartásformákat hoz ki belőlük: akad, aki mindenáron házasságtörésre akarja rávenni a férjet, míg mások csak minden kapcsolatot megszakítanának velük. Egy kicsit talán hosszan is kapjuk a jeleneteket, hogy mennyire egymásra van kattanva ez a páros még mindig. Mert mi van kihangsúlyozva? Hogy minden alkalmat megragadnak, hogy összefeküdjenek. Ha legalább vicces lenne, de két érzelmet tud: a páros hevületét meg a barátok utálatát.

Egy kis sci-fi csavar jön, amikor az ismeretlen felvezeti, hogy hibásak és az injekció meggyógyítja a rajongó szerelmüket. De ez éppen csak egy pillanat, mert máris a barátok körében vannak és folytatódnak a drámák és az emberek közti konfliktusok, játszmák. Olyan érzés volt nézni, mint a színházi darabokból készült filmeket. Alig pár helyszínen, leginkább egy-egy szobában beszélnek egymással a szereplők.

Majd visszatér az ismeretlen alak és újfent érthetetlenné válik a történet. Ki ő és mit akar a szereplőktől? Nem értettem, mi az ő célja. Most komolyan, az volt minden vágya, hogy a baráti kör tagjai felfedjék a mocskos titkaikat? De miért?

Nincs előzménye annak, hogy milyen titkokat vallanak be a végén. Egy kivétel akad, a házasságtörés. Azt pontosan láttuk, hogyan jutottak el a megtörténtéig, és utalnak a teljes korábbi történetre is. De az egyéb kikerülő dolgok… a legtöbb akkor kerül elő először.

Az sem tetszett, amit mindebből kihoztak. Valamiképpen minden szereplő szembenéz a helyzetével és a karma utoléri őket. Nagyjából igaz, hogy mindenki megkapja, amit érdemel.

Fura a film hangulata is. Túl sok szín keveredik benne és egyik sem az igazi. Ahogy a baráti kör tagjai beszélgetnek és rejtegetnek dolgokat, mint egy kamaradráma. Ahogy a házaspár egymásra van kattanva és a bűnben is kitartanak egymás mellett, az a fekete komédia felé hajlik, de igazán nem lett vicces. Az injekciók és a titokzatos ügynök sci-fi felé terelnek, de mivel az ő motivációjából vagy történetéből semmit nem tudunk, ennek a résznek nem is lett semmilyen értelme.

Sorozatokból egyik másik színész ismerős lehet, de 1-1 tulajdonságot írtak a szerepükbe.

Most nagyon úgy érzem, ez egy furcsa film volt, ami nem is igen értem, miről szólt.

Happily – 5/3 egyszer elmegy, de a barátnők legtöbbje irritált és nem tudtam a boldog végért drukkolni.

https://www.youtube.com/watch?v=nagyNvw5Dmk

Menekülős, korrupt rendőrös, rémálommá váló nyaralásos.

Beckett Görögországban nyaral a barátnőjével. Amikor nagy tüntetés várható Athénban, lemennek vidékre és Zeusz jóshelyét nézik meg. Majd autóval mennek visszafelé – Beckett vezet végig, de elalszik a kormánynál. Leszaladnak az útról, balesetet szenvednek, amit csak a férfi él túl. Az utolsó emléke, hogy a házban, melybe belerohantak, megtalálja a kedvese tetemét, míg egy asszony és egy kamaszfiú a falnak dől ijedten. A rendőrségen is elmond mindent, majd döbbenetére megtámadják. Egy nő lő rá és a férfi is vele van, akinek elmondta a vallomását. Menekülnie kell, de hátrányban van: a balesetben megsérült, nincs fegyvere, nyelv- és helyismerete sem. Azt sem érti, miért akarnak végezni vele. Miközben fut az életéért, különféle emberektől és a látottakból lassan ráébred arra is, milyen játszmába tenyerelt bele véletlenül.

Nem egy sztár gyereke választja azt az utat, amit a híres szülője. Némelyiknek jobban bejön, másnak kevésbé. John David Washington látványosan került be a köztudatba, Denzel Washington fia egy Christopher Nolan film főszereplőjeként igyekezett elérni, hogy ne az apja miatt emlékezzünk rá.

A Beckett már koránt sem olyan impozáns, mint a Tenet volt. Ok, nem fair ahhoz a filmhez mérni ezt, de egyetlen szempontot sem találok, amiben a Beckett jobb tudna lenni. Ha nem olyan lenne a stáblista, amilyen, simán olyan film lenne, amit benyomnak a nagyon késő esti műsorsávba, hogy esetleg az megnézze, akit gyötör az álmatlanság.

A történet katasztrófa. Ártatlanul menekülni és kideríteni, mi folyik itt igazán? Népszerű téma és jó filmek is születtek már belőle. Itt viszont azt tudnám folyamatosan sorolni, miért nem áll össze ebben a filmben. Eleve nincs jó magyarázat arra, hogy Beckett miért válik célponttá. Nem tud semmit, nem keltett semmilyen feltűnést sem. Ha nem piszkálják, simán öngyilkos lesz és minden el van rendezve. A végén a magyarázat, amit kap… nesze semmi, fogd meg jól. Csak az jött le belőle, hogy mennyire semmi alapja a történetnek.

Aztán, a menekülése. Beckett szerencséje, hogy angol az anyanyelve. Mert görögül egy szót sem tud, és ha mondjuk svédként kell így átmenekülnie az országon, svédül meglepne, ha segítséget tudna kérni az utca emberétől, ahogy itt angolul többször is összejön neki. Tele van hihetetlen esetekkel, és egyszerűen nem tudom elhinni, hogy profi maffiózók és ügynökök képtelenek voltak elcsípni egy a nyelvet sem ismerő fekete férfit. Nem látványos, nem izgalmas – nem nézhetetlen, csak éppen unalmas.

Mit néztem el a filmen? A helyszíneket. Nem nyomoztam utána, hol forgattak, de el tudom hinni, hogy valóban Görögországban. Ismerős volt a híd, amin keresztülhajtottak. A szentély, bár szerintem az inkább Apollón jóshelye volt, nem Zeuszé, mint ahogy a filmben elhangzik. Athéni utcakép is volt olyan, amire rá lehetett ismerni. Mondjuk, ez csak annak szórakozás, aki járt már az országban és hozzám hasonlóan szeret olyan helyszíneket találni filmen, amelyeket látott már élőben is.

A másik, a film minőségéhez és történetéhez képest egész jó a stáblista. Washington feltörekvőben van – bár itt nem meggyőző; Alicia Vikander meg saját jogon is elvinne egy filmet a hátán – itt mondjuk nem sok szerepe volt, de akkor is, ott a neve a stáblistán. Holbrook a Narcos miatt lehet ismerős sokaknak, és Vicky Krieps sem ismeretlen színésznő.

Rosszabb is lehetett volna, de jó film sem lett. Egyszer meg lehetett nézni.

Beckett – 5/2,5 unalmas a történet, nem áll össze az összeesküvés sem, nem látványos. Fura az egész.

Beckett | Official Trailer | Netflix - YouTube

(Amikor a producer számba veszi, mi mindenről maradt le egy rendező miatt.)

• Szép emlékek, mi, Teddy? Jó érzés őket a faladon látni.
• Jó lenne ha lennének posztereim azokról a darabokról is, amikről lebeszéltél engem. A nyomorultak?
• Igen, tudom.
• "Olyan nyomasztó ez Teddy, és mindez egy kenyérért?"
• Hát, tényleg az volt.
• Mamma Mia. "Nem szerettem az ABBA-t, amíg együtt voltak."
• Igen.
• Hamilton.
• Kiválasztották az egyetlen ismeretlen Alapítóatyát. Hiba volt... (Only Murders in the Building)

• Úgy nézel ki, mint egy zombi. Menj haza aludni!
• Milyen zombi megy haza aludni? (A párizsi sellő)

(Nandor az Agymenők után, kialvatlanul vámpírnak szokatlan gondolatokkal küzd.)

Az ember alaposan elgondolkodik rajta, hogy mi értelme az egésznek. Mit jelent vámpírnak lenni? Nincs is igazi családunk. Néhányunknak még barátnője sincs. Még Sheldonnak is volt barátnője. De én teljesen egyedül vagyok. Csak lebegek ebben a rideg, sötét univerzumban, mint egy szőrös homokszem. (What we do in the Shadows)

(A rajongó és az író őszinte beszélgetése.)

• Azt írta: „Nathaniel látta őt. Egészen addig fogalma se volt róla, hogy még sohasem látták őt azelőtt. Mintha hazaérkezett volna.”
• Kicsit elcsépelt.
• Nem is! Ez a legjobb érzés a világon. Mikor látnak.
• Elfogad egy tanácsot? Nem muszáj.
• De, jöhet!
• Nem a regényekre, a zenére, vagy a filmekre hagyatkoznék, hogy megtudjam, mi a szerelem. Ezek hazudnak. És mi mind hazudunk.
• Aha. Mármint ja.
• Szívpecérek vagyunk.
• Ezt most találta ki?
• Azt hiszem.
• Maga zseniális. (Nine Perfect Strangers)

(Stoki ledöbben, milyen ajándékot ad Bazsó az apjának.)

• Faternak meg szülinapja van, vágod?
• És ez az ajándék?
• Vág az eszed.
• Koporsót veszel neki ajándékba, ahelyett, hogy vennél egy üveg piát? (A mi kis falunk)

Istent sosem értettem, sem a mennyet vagy a poklot, de a piacokat igen. Büntetés vagy jutalom az érdemeid, nem más szeszélye szerint. Én ennek a stabilitásnak szentelem az életemet. (Billions)

(Amikor a sorozatgyilkos férjed haldokolva is befolyásolni akar…)

• Ki fog vigyázni rád?
• Majd én. (Behatolás)

Barátkozó, kalandos, találmányt és tudóst mentő.

Spirou tolvaj, aki mindig megtalálja a lehetőséget, hogy pár embert kizsebeljen. A legutóbbi esete során egy inas piros egyenruháját lopja el, és áll be dolgozni. Csak miközben a csomagokat viszi, felszolgál és segít a vendégeknek, begyűjti az ékszereiket és a készpénzüket is. Balszerencséjére az egyik kirabolt, az újságíró Fantasio botrányt rendez, és a fiatalember nyomába erednek. Egy szobába menekül be, ahol egy tudós őrzi legújabb találmányát. Spirou felméri, hogy ebben van a nagy pénz – ám mielőtt ellophatná a gombát, megelőzik. Champignac gróf egykori tanítványa, most vetélytársa a bérenceivel elrabolja a professzort. Spirou a gombát akarja, Fantasio a nagy sztorit, amin szerinte a titokban neki tetsző Seccotine is dolgozik. Így kényszerű szövetséget kötnek, és már csak rajtuk múlik, hogy Zorglub mindenkit az agyatlan rabszolgájává tud-e tenni.

Az valahol dicséret, hogy ennek a filmnek a gyökereit akkor is be tudtam azonosítani, ha eddig nem is hallottam a Spirou és Fantasio kötetekről. Most persze már kiműveltem magam, és tisztában vagyok vele, hogy egy sikeres francia/belga képregény, amiről nem csak nekem ugrott be a Tintin kalandjai.

Az egésznek a látványvilága annyira mesebéli és olyan rajzoltnak, túl színesnek tűnik, hogy egy percre nem éreztem hitelesnek. Nehéz szavakkal elmondani, de a vizuális eszközeiben, a kosztümökben és nagyon a színhasználatában látni, hogy ez bizony képregényfilm.

Tele van olyan kis vizuális sütikkel, amik húzták alá ezt az érzetemet. A legjellegzetesebb talán a szereplők öltöztetésében nyomon követhető. Spirou a képregényben megjelent piros egyenruhát viseli, ami bármely ponton jó a világon, csak a sapkát kell lecserélni. Tudom, poén, de olcsó… Azzal nyakon öntve, hogy folyton át akar öltözni, és csak Fantasio tartja jó ötletnek, hogy Spirou ezzel bárhova beolvashat… persze, a rikító piros ruhában. Amiért ennyire hangsúlyozom, hogy piros, mert Fantasio színe meg a kék lett. Úgy vonulnak ezen a filmen végig, hogy ellentétes színekben tündökölnek.

Nem lehet komolyan venni a szereplőket sem. Mindenki olyan, mint aki egy kedélyes képregényből szabadult volna. A főgonosz egyenesen eszembe juttatta a Nyomás utána! főgonoszát, aki olyan volt, mint egy James Bond gonosz paródiája. Itt is volt egy ilyen érzésem. Még rendesen utálni sem lehetett, vagy félni tőle, mert inkább volt komikus figura, mint gonosz. Mi volt a célja? Hogy mindenki imádja és engedelmeskedjen neki. Láthatóan kisebbségi komplexusa volt, amit azzal kompenzált, hogy rajongókat gyűjtött és még többet akart belőlük.

Ki volt a kedvenc szereplőm? Ez könnyű. Spirou menet közben szerez egy új barátot – aki nem Fantasio. A Spip nevet adja neki és egy mókus. Egyetlen olyan jelenet volt a filmben, amin nagyot nevettem és az Spip nevéhez köthető. Amikor Spirou megtalálja és kiengedi a ketrecből, mondd neki egy parancsot. Nem akarom elmesélni, mi az, de amikor Spip megcsinálja, az valami… felettébb mókás volt.

Látszik, hogy dolgoztak a filmen és el tudom hinni, hogy tényleg visszaadja a képregények világát, karaktereit és az átlagos cselekményt is. Csak nem tudok szabadulni attól, hogy ez igazából kisebbeknek készült. 15-16 évesen többre értékeltem volna, mint a mai fejemmel.

A szereposztás nem rossz, de nem is kiemelkedő. Egyszer elment.

Ahogy a film is. Egyszer nem fáj megnézni, de nincs kedvem újrázni sem.

Spirou és Fantasio kalandjai – 5/2,5 annyira képregényesnek tűnik, hogy az eredeti ismerete nélkül is szinte rajzolva láttam.

https://www.youtube.com/watch?v=xGoZmP2rdn4

A Netflixen nagyot megy a Squid Game, amelyben felnőtteknek kell gyerekjátékok halálos verzióját játszani a hatalmas pénznyereményért. Ennek kapcsán nézzük meg, milyen halálos játékokkal találkoztunk már!

Az éhezők viadala elindított egy zsánert és máig annak a legsikeresebb darabja. YA disztópia. A történet szerint egy posztapokaliptikus világban Körzetekből jött létre egy ország, Panem. A körzetek fellázadtak a vezető ellen, és a lázadás leverését követően, büntetésből, minden évben minden körzetnek adnia kell egy fiút és egy lányt, akik egy halálos viadalon mérik össze a képességeiket. Csak egy maradhat… A játékmesterek meg tesznek róla, hogy ne csak egymás vadászatával legyenek elfoglalva: gyilkos hibridek, viharok, mérges ködök…Míg el nem jön az idő, hogy megint kitörjön a lázadás és ennek arca az egyik versenyző lesz, aki nem akarja e szerepet, de nincs választása.

A Netflix sem először ad olyan sorozatot, amelyben gyilkos játékokat vívtak. Az Alice in Borderland világában az emberek egy kiürült városban találják magukat, ahol egy óra méri, mennyi idejük van még élni. Hogy perceket kapjanak, játékokban kell részt venni. Ez lehet ügyességi, lehet harcos, lehet logikai – ami biztos, hogy az elbukók halnak, a nyertesek időt és egy kártyalapot kapnak. Pár barát itt találja magát, és miközben az életükért küzdenek, felmérik, mi szerveződik a játékosok között és szövetségek köttetnek.

Sikerregényből sikerfilm lett a Ready Player One, amely egy kincskereső játék körül bonyolódik. A bolygó tönkrement, az emberiség egy virtuális valóságba, az OASIS-ba menekült. A feltaláló zseni minden vagyonát arra hagyja, aki először ér végig a játékon és megszerzi a húsvéti tojást. Autóverseny, számítógépes játék, sok más… Csak éppen egy vállalat ölni is képes, hogy az övék legyen a győzelem.

A virtuális valóság lesz nagyon is élő a Stay Alive – Ezt éld túl történetében. Egy játékfüggő baráti társaság a megjelenés előtt hozzájut egy új videójátékhoz. Báthory Erzsébet után nyomoznak benne. Csak éppen szellem van a gépben, és ha valaki meghal a játékban, Erzsébet élőben is leszámol vele. A srácoknak végig kell játszaniuk, vagy a játék végez velük. Kilépni nem lehet…

Ellentétes az iránya a Jumanji című klasszikusnak. Ebben egy társassal játszó társaság tagjai találják magukat egy társasjáték világában. Élőben kell végigcsinálni a küldetést, és így hazajutni, vagy megbarátkozni a gondolattal, hogy a játékban maradnak örökre. Abba bele sem gondolva, mi lesz, ha minden életük elfogyott… Nem egy folytatása is lett a történetnek – megcsinálták az űrben, és született frissített verzió Rock főszereplésével.

Hogy is mondta Katniss? Vannak ennél rosszabb játékok?