Tárgyalós, békéért dolgozó, politikai.
A norvég házaspár, Mona és Terje elkötelezettek, hogy segítsenek békét teremteni a Közel-Keleten. Egy kiküldetésen maguk is látták, hogy olyan fiatalok kényszerülnek ölni egymást, akik békében is élhetnének, és ezt is akarnák. Az Államokban ugyan zajlanak béketárgyalások az izraeliek és a palesztinok között, de közben az utcákon folyik a vér. A páros több kulcsembert is felkeres, és ajánlanak egy alternatívát: Oslóban, titokban
lehetőséget nyújtanának a személyes találkozásra, semleges fél mellett tárgyalásra. Az első ülésen megteremtődik a párbeszéd, de mindkét fél akkor hajlandó folytatni, ha ez nem csupán tárgyalás a béke lehetőségéről, de olyan emberek mennek oda, akik valóban rendelkeznek a döntési hatalommal. A nehézségeket sorban küzdik le, és kezd formát ölteni egy mindkét fél számára elfogadható egyezmény.
Mielőtt rátérünk magára a filmre, egy kis adalék. Eredetileg nem film volt, ez egy feldolgozás. Színházban is játszott darab tévéfilmes adaptációja, amelyet az HBO forgalmaz és sugároz. Magán is viseli a színpadi múlt örökségét az alkotás.
Az egyik feltűnő, hogy szinte egy térben zajlik az egész. A tárgyalóteremben, ahol a felek leülnek, érvelnek, vitáznak, döntenek. Ezt néha megtörik egy olyan beszélgetéssel, ami séta közben, esetleg az épület más részében zajlik vagy az ebédlőben. Talán egy flashback jelenet volt, amikor kiszakadtunk innen, amikor láttuk is, mi ösztönözi a norvég házaspárt, hogy kemény munkával leültessék ezeket az embereket és rávegyék őket a kommunikációra.
A másik, hogy nincs aktív cselekvés vagy látvány. Beszélgetnek és vitatkoznak, néha egymásra hangolódnak és nevetgélnek. Ennyivel le lehet írni az egész cselekményt.
Miért nem lett mégsem unalmas? A magam részéről érdekesnek találtam, ahogy régi sérelmeket mérnek össze, ahogy megy a húzd meg, ereszd meg. Mindenkinek megvan a maga célja, és senki nem akar engedni. Mégis, meg kell találniuk a közös utat, és folyamatos feszültség, ki mihez ragaszkodik, mit vág a másik fejéhez. Mindenki szenvedélyes, szívből tárgyal és nagyon küzdenek. Az olyan kis szösszenetek, mint amikor a tárgyalótérből kilépve, a másik fél által nem látva, de a nézőknek megmutatva megváltozik az egész arca, viselkedése: bent dühös fenevad, de ott látszik, hogy mennyire boldog az elért eredményektől, az ilyen jelenetek elszórakoztattak végig. Emberi tőle.
Az emberek és karakterek különben is jobban lekötöttek, mint a politika. Nem mennek bele a helyzet ismertetésébe, evidensnek veszik, hogy a néző ezzel tisztában van. Inkább azt látjuk, kik ezek az emberek, milyen mély a hitük és a céljaik. Azt szépen elkapja, hogy most ellenségek, de mint személyek, könnyen lennének barátok is. A politika, az őrizgetett sérelmek állnak közéjük és vezetnek háborúhoz, gyilkosságokhoz.
Bár Mona és Terje a kiemelt szereplők, és őket játsszák a legismertebb színészek is – Ruth Wilson, Andrew Scott –, mégis ők lettek a sótlan szereplők. Ha abba gondolok bele, hogy itt mediátornak kell lenniük, pártatlannak és egyszerű segítőnek, ez indokolja. Ritka, amikor ebből kiléphetnek és valamit játszhatnak a csendben reménykedő alakon túl. Csak így annak ellenére, hogy papíron ők a főszereplők, ők a leginkább semmilyenek is.
Abba nem akarok belemenni, hogy a helyzetről és a nem megoldásról mit mond a film. A békére való törekvés nagyszerűsége abszolút benne van, és háborúellenes is a film. De az, hogy a dolgok miért úgy érnek véget, ahogy, nem ad választ. Ahogy megoldás sincs, csak az elkeserítő valóság, hogy minden szándék és terv ellenére mi lesz.
Nem az a film, ami elé leülsz és jól szórakozol, da ha bármilyen szinten érdekel egy tárgyalási folyamat, akkor érdemes megnézni.
Oslo – 5/3,5 maga a tárgyalás érdekes volt, volt benne feszültség is, de filmnek ez így valahogy fura.
https://www.youtube.com/watch?v=QsRlXQcHd8c
fel, amikor már az ügyvédje nem akart tovább foglalkozni az ügyével, elvégezte maga a jogot és dolgozni kezdett a felmentésén. Miközben képviselte a rabtársait, olyan eseteket keresett, melyekkel a saját igazát is könnyebben bizonyíthatta. Az első lépés a perújrafelvétel elérésre, de a reform szellemiségű igazgatót leszámítva mindenki gáncsolni próbálja: államügyész akar lenni a férfi, aki a börtönbe juttatásáért felel. Wallace válaszokat akar: miért ő? Közben a családi ügyeit is intéznie kell, és Masry igazgatónak is küzdenie kell a korrupcióval és egy drogbirodalmat építő fegyenccel.
közismerten felelőtlen férfinak. A megoldás egy saját bár nyitása lenne, de a befektető nem lát bennük fantáziát. Renzo így visszanyúl a régi balhés múltba, és futárnak áll egy bűnbandába. A kocsit a benne levő droggal nyúlják le, és a kettősnek 1 éjszakája van törleszteni. Ez pont az az este, amikor Milo a lehetséges nagy Ő-vel randizna. Lesz is olyan éjszakájuk kocsilopással, lövöldözéssel és szerepjátékkal, amit nem felejtenek el sosem.
5: Szegény gazdagok 2. – a Tucci família hazatér, de a nagy vagyon nagy őrülettel jár együtt. Sok mindenből elegük lesz, és azt találják ki, kiválnak Olaszországból. Létrejön a saját államuk, de most is bebizonyosodik, hogy pénzen nem lehet boldogságot venni, és a családfő jobban teszi, ha nem Donald Trumpra hasonlít.
de azért a fiúk sűrűn megtalálják a helyi ügyekkel…
annyiban hagyni a dolgokat, és miközben dolgozik is a cégnél, csatlakozik egy Trump megbuktatásán dolgozó titkos csoporthoz. Választási csalás, lejárató hadművelt – a nőben azonban egy ponton felmerül, meddig lehet elmenni a jó célért.
csellengés és egy kóbor kutya megszelídítése lesz. A kutya nyomában jut be a titkos kertbe, majd a házban kutatva rájön, hogy van egy unokaöccse, akit elzárva tartanak, mindentől féltve. Segíteni akar a fiúnak, aki egyedül járni sem tud. A kislány meggyőződése lesz, hogy Grace néni titkos kertje meggyógyíthatja Colint és egy cseléd öccsének segítségével bele is kezdenek a titkos hadműveltbe, miközben a lord továbbra sem képes átlátni a gyászán.