Uralkodós, családi problémás, kosztümös.
II. Erzsébet egyre inkább szembesül azzal, hogy az örököse nem azon az úton halad, amit kijelöltek a számára. Hiába érték el, hogy Camilla másnak a felesége legyen, nyílt titok, hogy Charles még mindig viszonyt tart fenn vele, és nem akar nősülni. A nyomás azonban nagy, és amikor megismerkedik a fiatal Diana Spencerrel, aki a családjának tetszik, nem marad választása. Sokan tudják, hogy ebből nagy tragédia lesz, de a fiatalok házasodnak, gyereket vállalnak, és egyre inkább szenvednek egymás mellett – a királynő azonban ezt nem akarja meglátni, foglalkozni vele. A választásokat közben megnyeri a munkáspárt, és elnök lesz Margaret Thatcherből, aki nagyon hamar kiérdemli a Vaslady becenevet. A királynővel hullámzik a kapcsolata: két erős személyiség, akik sok mindenben nem értenek egyet. De együtt kell átvészelniük háborút, magánéleti botrányokat és merényleteket is.
Elért arra a pontra a The Crown, amikor már olyan eseményekről mesél, amelyek sokak emlékeiben is élnek. (Nekem még nem, számomra még mindig történelmi a sorozat, ebben az időszakban még nem éltem.) Vagy, ha nem is emlékezhetünk rá személyesen, olyan történetek, amelyeket ismerünk, hiszen közszájon maradtak. A Vaslady és Lady D azoknak is ismerős, és tudunk róluk több mindent, ha a mi életünk előtt történtek is ezek.
A sorozat nagyon ügyes abban, hogy megmutassa a saját nézőpontját, miközben érzékelteti, hogy ez egy olvasata a történteknek. Hiszen ez egy szórakoztató sorozat a Netflixen, nem a brit királyi család történetének hiteles krónikája. Igazából nem lehet tudni, mi zajlott zárt ajtók mögött a palotákban.
Emberileg viszont nagyon hihető és érzékletes, amit megmutatnak. Charles és Diana, akik annyira mások, akik szabadulnának, de a rang és a történelmi hagyomány nem engedi meg. Ahogy még akaratlanul is bántják egymást. Különösen tetszett, ahogy az enyhülést követően a nő népszerűsége pofon a férfinak, aki erre megint ellöki a feleségét.
Itt ki is mondják, hogy egy ember van, akinek számít az akarata és a jóléte. Minden a királynő körül forog, és mindenki alárendeli magát annak, amit ő akar, ami neki jó. A testvére feladott minden egyéni ambíciót, az uralkodásban való részvételt. A férje, a gyerekei, mind neki engedelmeskednek, akár kimondatlan parancsokra is. Diana is ezt a leckét kell, hogy megtanulja. Mindig az van, ami II. Erzsébet szerint helyénvaló.
Margaret Thatcher alakjához is emberként nyúlnak: az asszony, aki mélyről felküzdötte magét, és férfiaknak parancsolt. A szerető feleség, a fiát bálványozó anya. A győzelmei, a vereségei – az alap a történelem, de mellette a sorozat az embert kutatja és mutatja meg – így jön képbe a már emlegetett szubjektív olvasat.
A kedvenc részeim mind kis emberi momentumok voltak: ahogy Charles besértődött a feleségére. Amikor II. Erzsébet szembesült azzal, hogy mennyire hűvös a gyerekeivel, és próbálta kitalálni, melyik a kedvence a négyből. (Az bizony érdekes döntés, hogy időnként kifejezetten szociopata karakter lett a királynőből.)
De mellette ez egy lenyűgözően kinéző sorozat. Meg lehet nézni, mennyire igyekeztek életre kelteni a történelmet. Diana ruhái, a hajviseletek, a beállítások. Érezni, mennyi munka és pénz van ebben a sorozatban – látni, és értékelhető is.
A casting továbbra is parádés. Gillian Anderson nagyon nagyot játszik és Corrin is jó.
Ez az évad is végig lekötött, és továbbra is maradok a sorozat híve.
The Crown – 5/4,5 – látványos és profin kivitelezett sorozat, erős alakításokkal és hihetően történelmet írva.
az eredeti szerző?
hálózattal olyan embereket is öregek otthonába zár, akik még nagyon is önellátóak, és közben leszívja a megtakarításaikat, a vagyontárgyaikat. Jennifer jokernek tűnik: idős, nincs senkije, viszont vagyona bőven akad. Gyámság alá helyezteti, intézetbe zárja – ám azzal nem számol, hogy a nő nem az, akinek látszik. Egy nagyon gonosz, hatalmas ember akarja szabadon látni, és megfizetni amiért Marla oda juttatta, ahova. Marla azonban nem visszakozik, és felveszi a harcot a titokzatos orosszal és a bérenceivel. Mindkét fél képes elmenni a végsőkig.
a lányát, akit időnként elvisz egy szertartásra is más asszonyokhoz. Audrey most már látja, hogyan bánnak az anyjával, és bosszút fogad. Van egy terve. Ahogy egyre többen látják meg a lányt és kapnak szárnyra a pletykák, úgy gyűlnek ellenül is az indulatok. De vajon kitől kell félteni kit?
aki a férfi nélkül öngyilkos lett. Az apja arra nevelte az unokáját, hogy ezért fizetnie kell az apjának, aki nem is tud fia létezéséről. Jack jó úton halad a Kék Rózsa Rendben, de egy másik szervezet is felfigyel rá. Szent Kristóf Lovagjai a gonosz mágia ellen küzdenek, vérfarkasok. Jack akaratán kívül keveredik közéjük, és mire észbe kap, már mágikus harcok, vérbosszú és egy szerelem útvesztői között kell megtalálnia a helyét, miközben Edward szövi a maga sötét hálóját, egyre többeket veszélybe sodorva.
ered a nyomok után, de valami egészen mást talál, mint amit előre gondoltak. Amanda a barátaival egy hídon egy bátorságpróbát, városi mítoszt próbált ki, az üres ember megidézését. A társai már mind halottak: az egyik halálra szúrta magát, a többiek felakasztották magukat. Az üzenetük csak annyi: az üres ember miatt tették. Amanda azonban nincs meg, és egy titokzatos szekta is épült erre a történetre – akik nem örülnek, hogy James szaglászik.
5: Ewing – Dallas: ránézek erre a képre, és már annyi. Hogy engem mennyire taszít ez a sztori. De a lényeg, akkor is az egyik legismertebb tévés család. Két generáció simán felnőtt rajta. Egy dallasi olajmilliárdos família, akik a hatalomért egymást és a riválisokat is gyilkolják, leginkább átvitt, de néha szó szerinti értelemben is.
3: Carrington – Dynasty: sok tekintetben emlékeztet a Ewing családra. Ennek is egy régi sorozat az alapja, csak éppen ezt sikerült feltámasztani, míg az új Dallas sorozat hamar kimúlt. Itt is háborúznak és szeretik egymást egyszerre a milliárdos családtagok: viszonyok, botrányok, vállalati harcok guilty pleasure sorozata.
mély szegénység, botrányok és ügyeskedés az életben maradásért. Már 11 évadnál jár, és az egykori srácok már szülők lettek, vagy karrierbe (?) kezdtek. Az összefogás nagy, de ez nem jelenti azt, hogy néha nem tör ki a családi háború is.