Családi titkos, anyasággal szembenéző, múlttal szembesülő.

Isabel keményen dolgozik, hogy az indiai árváknak minél jobb körülményeket teremtsen, és segítse az árvaházat, ahol gondozzák őket. A működésükhöz minél előbb pénzre van szükségük, és fel is tűnik egy lehetséges támogató. Ám a pénz átadása előtt az adakozó beszélni akar a nővel, aki ezért New Yorkba utazik. Theresa élettel teli, vezető egyéniség, akinek a nagylánya most házasodik. Meghívja Isabelt is, és nem fogad el nemet válaszként. Az esküvőn Isabel felfigyel Theresa férjére, ikerfiai apjára, a sikeres művész Oscarra. A meghívóból hamar a lány, Grace adataira is ránéz. Belesápad a látványba. Itt még nem rendez jelenetet, de számon kéri Oscart. Megegyeztek, hogy a lányukat örökbe adják. Ehhez képest Oscar visszavette a kislányt, maga nevelte fel – Grace az ő lánya is. Rá kell jönnie, mi ezzel Theresa célja, mert érzi, hogy az asszony akar valamit tőle.

A film előtt csak a stáblistára pillantottam rá, így nem egyszer kellemesen meglepett a film. Nem nagyon fognak meg a komoly családi drámák, de ebben sikerült úgy adagolni a fordulatokat, hogy nem is annyira drámának éreztem, noha elég komoly témákat kezdenek el feszegetni benne.

A történet okosan építkezik. Mindig a szükséges adatokat tudjuk csak, így amikor a kirakós egy újabb darabját kapjuk meg, azt fel tudjuk dolgozni, meg lehet lepődni, vagy éppen elégedetten bólogatni, ha erre vártunk. Az elején nekem a meglepetés dominált, a végére azonban ráéreztem, melyik filmre emlékeztet ez, és akkor már a helyére került, hogy ebben is ugyanaz lesz a történések eredője, mint abban a másikban. A címét nem árulom el, de annyit súgok, hogy abban Susan Sarandon és Julia Roberts játszotta a két hősnőt.

Az emberek közti kapcsolatok állnak a középpontban. A szülői felelősség. Tulajdonképpen minden erre vezethető vissza. Oscar miért nevelte maga fel a kislányt, ha megegyeztek, hogy örökbe adják? Isabel miért az árváknak szentelte az életét? Theresa miért hozta be őt az életükbe, és miért dolgozik azon, hogy Grace és a vér szerinti anyja megtalálják a közös hangot?

Közben a felnőttek között is megfeszülnek a szálak. Isabel jelenléte kérdéseket vet fel, és mindenki a maga módján keresi a válaszokat. Isabel az, akinek mindenkivel rendeznie kell a kapcsolatát, még magával is szembe kell néznie. A film nem azt kezdi el mélyen elemezni, hogy miért tette, amit és ez hogyan hatott az életére, de más szereplőkkel, leggyakrabban Theresa alakjával kimondatják az érzelmi fájó pontokat is, és érthetővé teszik, kinek milyen mozgatórugói vannak.

A karakterek szerethetőek, és érdekes módon egyedül a lány, Grace nem sikerült eléggé. Egyszerre kislánynak és felnőtt nőnek kellene lennie, de nincs meg az arány. Az még érthető, hogy az megint visszaviszi kicsit a gyermeki irányba, hogy megismerheti a biológiai anyját. De az, ahogy a kapcsolatát kezeli, megosztó. Ahogy férjhez megy, rendezi az életét, felnőttes. Aztán, ahogy képtelen egy kisebb konfliktust is kezelni, ahogy a két anyafigurától várja a megoldást és a tanácsot, már megint nagyon gyerekes.

A casting érdekes. Julianne Moore csodás színésznő, a karakterét életre kelti, de nem hiteles nekem 60 évesen 7 éves ikerfiúk anyjaként. Williams és Crudup sokkal hihetőbbek a maguk korával a szerepekben.

De a film tetszett, érdemes volt megnézni. Intelligens családi dráma.

Esküvő után – 5/4 jól építkező dráma, ami egy ponton kezdett nagyon ismerős lenni, de a színészei eladták.

After the Wedding Trailer #1 (2019) | Movieclips Trailers - YouTube

Nyomozós, társadalmi elvárásokkal szembenéző, baráti körös.

A sikeres nyomozást követően mindenki igyekszik folytatni az életét, és a sebeit gyógyítani. Kreizler a munkájának szenteli magát, a gyerekeken igyekszik segíteni, és nem nyomozni. John eljegyzi magát egy neves lapkiadó keresztlányával és családra vágyik. Sara megnyitja a nyomozói irodáját, és nőkkel együtt igyekszik működtetni a vállalkozást. Mindannyiuk foglalkozik a fiatal anya esetével, akit a kislánya meggyilkolásával vádolnak. A test sem került elő, és a nő állította, ellopták a kicsit. De a közvélemény vért akar, és az asszonyt kivégzik. Nem sokkal később Sara új ügyet kap: egy kisbabát raboltak el, majd találnak egy gyermek holttestet az egyik áruházban. Már bizonyos, egy ártatlant végeztek ki, és valakitől nincsenek biztonságban a kisdedek. A csapat újra összeáll.

Nem mostanában olvastam a sorozat alapjául szolgáló regényeket, de így is emlékszem annyira, hogy ki tudjam jelenteni: már nem a regényből dolgoznak, hanem saját történetbe kezdtek. A legkönnyebben a narrátoron keresztül mutatom meg: a regényben Kreizler egyik kis gyámoltja, a kocsis fiú volt az elbeszélő. Itt őt talán kétszer látjuk, és az évad központi karaktere Sara lett.

Sara, aki nőként igyekszik egy férfiszerepet betölteni. Miközben próbál része is maradni a társaságnak, nyomozó is akar lenni, a saját útját járva. Ezért nem tud mit kezdeni azzal, amit John jelent neki. Sara nem akarja a hagyomány női szerepet betölteni, de így együtt lehet-e a férfival, akinek feleség és gyerekek, család kellene?

Miközben haladnak az üggyel, egyre közelebb jutnak az elkövetőhöz, folyamatosan megy a személyes játszma Sara és John között. meglepően éretten kezeli a szálat a sorozat, és nem akar meséket adni nekünk. Ez nem az a történet, ahol mindent meg lehet kapni és jön a nagy happy end. A célokért, álmokért áldozatot kell hozni, és választani kell.

Talán azért is őket éreztem most a főszereplőknek, mert nekik volt erős a magánéleti száluk, és igyekeztek úgy mutatni a nyomozást, hogy a szálak Sara kezében érjenek össze. Most neki segítettek be a többiek, és még Kreizler is mellékszereplőnek tűnt mellette.

Jót tett a sorozatnak, hogy velük párhuzamosan a gyerekrabló és -gyilkos történetét is kibontották. Nem véletlen, hogy az egyik nyomozó pszichológus. Fontos, hogy ki ez az ember, és miért csinálja, amit. Elkapni is úgy tudják, hogy felhasználják, amiket megtudnak róla, az indítékairól és az életéről.

Mivel kosztümös sorozat, az is érdekessé teheti, hogy az egyes technikákat hogyan vezetik be, fogadtatják el. Amit némelyek sarlatánságnak mondanak, rajtuk keresztül válik elfogadott módszerré. Legyen az helyszínelési kérdés, vagy a profilalkotás, amit Kreizler végez.

Jól néz ki a sorozat. Látszik, hogy az első évad után volt keret a külsőségekre is, mert hoznak egy XX. század eleji, mocskos városképet, aminek van szebb arca is. Az úri szalonok, a luxus ugyanúgy hihető benne, mint amikor a nyomornegyedekbe és a bűnbarlangokba lesünk be a szereplőkkel.

A külcsínhez hozzátartoznak a ruhatárak is, és igyekeztek mindenkinek a karakteréhez illő kosztümöket találni. Leginkább a nők esetében állt rá a szemem a kis különbségekre: John jegyese, Violet a tipikus úri hölgy, dekoratív és divatos. Ellenben ott van Sara, aki egyszerre igyekszik nőies is maradni, de praktikus is a szakmájához illően.

Volt, akinek nagyon sajnáltam a végzetét a történetben, de korrekt, jó szereposztású sorozat.

The Alienist – 5/4 hangulatos, korrekten összerakott krimi, a szereplői sorsát is elvarrja. Igaz, már új sztori.

The Alienist: Angel of Darkness - Season 2 | Official Trailer | TNT - YouTube

Chloe az anyja táskájában észrevesz egy gyógyszert, jellegzetes zöld-fehér kapszula. Nem érti, miért kell az anyjának gyógyszer. Este le is döbben, amikor a saját gyógyszerei között van a tabletta. Még beveszi, de másnap kutakodni kezd. A szekrényben ott a tabletta, már tényleg a saját neve van rajta. De ahogy lekaparja a borítót, ott  van ez eredeti, rajta az anyja neve, de a gyógyszer neve lekaparva.

Éjjel neten próbál rákeresni, de nincs net. Amikor az anyja kertészkedik, telefonon próbál infót szerezni és kinyomozza a gyógyszer nevét. Úgy tesz, mintha mozizni akarna. Diane elviszi, amit a lány arra használ, hogy kilógjon a mozi melletti patikába. Kiderül, hogy az a szer kutyáknak adandó. Ha ember kapja, a lába mozgásképtelen lesz tőle. Mielőtt segítséget kérhetne, érkezik Diane, begyógyszerezi és hazaviszi.

Bezárja a lányt, aki a tetőn át megy át a másik szobába, és a lépcsőn is leküzdi magát. Az esés után veszi észre, hogy mivel nem szedte be a gyógyszert, mozognak a lábujjai. Igazából nem béna. Az útra menekül ki, és a közeledő postástól kér segítséget. Az ékező Diane azonban tőrbe csalja a férfit, és hazaviszi őket. A lányt megint bezárja.

Chloe itt egy dobozt talál, az anyja holmijával. Megtudja belőle, hogy Chloe baba meghalt a szülés után. Lát egy fiatal párt, akiknek elrabolták a kislányát a kórházból. Majd saját gyerekkori képek, amikor még járt. Vagyis, Diane gyereke meghalt, őt elrabolta, és beteggé gyógyszerezte. Itt vannak az egyetemi felvételi eredményei is, amiket eldugott előle. Diane jön, és gyógyszerrel akarja elvenni az emlékeit. Chloe mérget iszik, tudja, akkor mentőt hív hozzá.

A kórházban tér magához, Diane innen is el akar szökni vele. De a biztonsági őrök a nyomukba érnek, az asszony lezuhan a lépcsőn.

Évekkel később Chloe az anyjához megy látogatóba a börtön kórházi részlegébe. Mesél neki a kislányáról, a családjáról, a munkájáról. Majd lenyomja a torkán a becsempészett gyógyszert, amivel őt is tömte, és ami miatt nem tudott járni.

Vidéki életben boldoguló, vadászos, rejtélyes idegenes.

A Mersault család nehéz életét él: a családi birtokon, távol a civilizációtól vadászatból és prémek kikészítéséből élnek. Anne néha eljátszik a gondolattal, hogy közelebb kellene költözniük az emberekhez, és Renee járhatna rendes iskolába – de a férje, Joseph és a lányuk is szereti ezt az életét, nem akarnak mást. Most azonban szembe kell nézniük egy farkassal, amely lassan nem csak a csapdáikból eszi ki az állatokat, de őket is veszélyezteti. Joseph elindul, hogy levadássza, míg a lányok otthon várnak. Joseph azonban valami olyasmire bukkan, ami gonoszabb, mint egy farkas. Közben Anne egy sebesült férfira bukkan az erdőben, akit hazavisz magával. Joseph nem jelentkezik, egyre jobban aggódik. Nem merül fel benne, hogy lehet, veszélyesebb vadat engedett a házába, mint kint a farkas.

Érdekes egy film volt. Azzal reklámozták, hogy a legsokkolóbb film 2020-ban. Hát… mivel a COVID miatt nem sok mindent adtak ki, még akár is igaz is lehet. Csak éppen nem az egész film sokkol, csak az a bizonyos befejezés. Annak van súlya, de addig?

A sztori egy család mindennapjait mutatja be, akik nem mindennapi körülmények között élnek és küszködnek. A külső nehézségek ellenére minden rendben van velük egyébként, szorosan összetartanak, és ami anyagiakban hiányzik, egymás között megvan. Szimpatikusak, és erősek mindannyian. Talán az fura, hogy a 13 éves lány is milyen profi vadász és prém kikészítő, de ebbe nevelték bele. Ha az életmódjukat nem is, de a személyüket gyorsan megkedvelteti a film.

Majd jön egy kis kalandfilmes kitérő, ahogy Joseph a farkas nyomába ered. Ok, nekem ez annyira nem tetszett, én sajnálom az állatokat. Ebben pedig elég sokat elejtenek: őzet, nyuszit és kikészítik, meg is eszik őket. Ilyesmit nem szívesen nézek, de itt hozzátartozik a szereplők életéhez, nekik ez a természetes.

Az újabb váltás másként kezdi el növelni a feszültséget. Joseph rátalál a megkínzott emberi áldozatra, és rádöbben, hogy emberi szörnyeteg jár az erdőben. Közben Lou sérülten bekerül a család házába. Mi nézőként hamar össze tudjuk rakni, hogy Lou nem az, akinek látszik, és megjelent az igazi szörnyeteg a filmen. Ugyan ez sokáig csak sejtetve van, de nézőként össze tudjuk rakni a részleteket. Nem jó nézni, nem látványos, itt már fel is pörögnek az események és a rendőrös részek unalmasak benne – de hangulata van.

Majd a vég. Nem akarom elmesélni, milyen sokkolást találtak ki, de működik. A hangban is prímán összerakták, nézni meg kifejezetten megterhelő.

Vannak lyukak a történetben, sok a feleslegesnek tűnő rész – a rendőrök kifejezetten feleslegesnek érződtek nekem az egész történetben. Egyes esetekben zavar is, hogy balladai homállyal élnek. Nem mutatnak meg sok fontos eseményt, csak kitalálni tudjuk mások arckifejezéséből vagy a következményekből.

Elkalandoztam. Túl kemény nekem ez a film, és nem szerettem a váltásait sem. De a szereposztást sok tekintetben eltalálták. Devon Sawa már beleöregedett ebbe a szerepkörbe, jól is áll neki. Nick Stahl meg simán hozza, amit Yellow Bastard és a Sin City világában láttunk tőle. Itt a sárga maszk nélkül is simán démoni arcát mutatja – az is megérne egy misét, hogy melyik karaktere kapott nagyobb büntetést. Lou, vagy az ifjabb Roarke?

A film fogadtatása is vegyes. Azért inkább pozitív véleményeket találtam róla, mint elmarasztalókat. Nekem nem igazán tetszett, de lehet, hogy túl komor volt nekem.

Hunter, hunter – 5/2 a vége hatásos, sokkoló, van korábban feszültség, de olyan furcsa és zavaró is a mesélés.

HUNTER HUNTER Official Trailer (2020) - YouTube

Kísértetes, kosztümös, házasságos.

A fiatal londoni pszichiáter a fejlődés híve. Miután elvesztette feleségét és kisfiát, egy hasonlóan gondolkozó fiatal fényképész mellett találta meg újra a boldogságát. Amikor a férfi megárvul, megörökli a családi birtokot. Nathan és Charlotte kiköltöznek vidékre, kettős céllal: új életet lehelnek a lepusztult birtokba, és családot alapítanak. Ám sorra nehézségekkel szembesülnek: a tönkrement aratás, megrongált mezőgazdasági eszközök mellett az emberek is különösen viselkednek. Mintha életre kelnének a holtak itt, és kísértenék az élőket. Nathan az ész embere, a pszichiátria módszereivel igyekszik kezelni az embereit, de aztán maga is egyre többet érzékel a másvilágból. Képes lesz mindennek véget vetni, megmenteni az emberei életét, a házasságát, ha a szellemek között ott van a birtokon megfulladt kisfia lelke is? Charlotte pedig kitart mellette, bármi is jön.

Érdekes egy darab volt ez a kosztümös sorozat. Nem tudom rá azt mondani, hogy nem szerettem, de nem is kedveltem meg. Ahhoz túl különös volt, és a végére betett húzás sem tetszett. Vagyis, nálam az egyszer nézhető kategória.

A felépítése alapvetően egyszerre átívelő és részenként más történetet elmesélő is. A keret ugyanis adott: Nathan és Charlotte birtokra költöznek, ott élnek és egyre jobban belemerülnek az itteni életben. Nathan egyre inkább bűntudattól szenved, a halott fia miatt, akit az anyja halála után ide küldött, és aki megfulladt, amikor a tónál játszott, és az apja Londonban volt, Nathan lelki leépülése folyamatosan, és valósággal beleőrül abba, amit itt tapasztal vidéken. A teherbe esett Charlotte igyekszik megmenteni, de egyre reménytelenebb a küzdelme. Így az ő vonalukon ott van a folyamatos lelki zuhanás, az egyre nehezebb hangulat.

Más részről minden részben életre kel egy környékbeli történet, egy szellem és valakit veszélyeztet. Nem kifejezetten Nathan és a családja a célpont, hanem akinek a története hasonlít az övékre. Az egyikben egy pogány lelke szállja meg a pap lányát, egy másikban a bányában szerencsétlenül meghalt árvák csábítgatják a helyi kisfiút, aki nem is tudja magáról, hogy ő maga is árva – az anyjaként őt nevelő asszony valójában a nagynénje, az anyja testvére. Nathan és Charlotte minden részben felveszik a kesztyűt, de legtöbbször nem érnek jó véget az események. A tragédiák erősebbek, és elragadják az embereket, így újabb tragédiák következnek és megállíthatatlan a lavina.

Talán ebből is látszik, hogy nem egy könnyed kikapcsolódás ez a sorozat. Minden résszel egyre jobban süllyedünk bele a reménytelenségbe és a tragédiákba. Nem is esett jól nézni, ahogy a kezdeti segítőkészség és pozitív hozzáállás a szereplők részéről elhal.

Látványban is ezt hozza a sorozat. Egy vidéki, múlt századi birtokot látunk, annak minden tartozékával. A gépektől kezdve az öltözködésen át odafigyeltek a hangulatteremtésre. Ahogy pedig haladunk előre az eseményekben, úgy lesz színekben is egyre vigasztalanabb, szürkébb a sorozat. Vagyis, itt is teremtik a depresszív hangulatot.

Nem pakolták tele ismert színészekkel sem – Colin Morgan is csak a Merlin nézőinek ismerős. Ám odafigyeltek arra, hogy alakítsák a karakterek jellemét. Charlotte nagyon haladó, pozitív hősnő, aki nagyon szereti a férjét. Okos, igyekvő nő, aki a környékbeli emberek tiszteletét is elnyeri. Nathan nagyon jót akar, és sokáig nem is látni, milyen súlyos sebei vannak a szívében. A mellékszereplőket is árnyalják, és többek lesznek feltűnő arcoknál.

Összeségében hangulatos, de nem egy boldog sorozat, amit egyszer meg lehetett nézni.

Élők és holtak – 5/3,5 ígéretes kezdet volt viktoriánus szellemtörténetekkel, de aztán mélyrepülésbe kezdett.

Élők és holtak - premier: 2020. december 13. vasárnap 21 óra - YouTube

Chris a keresztnevük.

De melyik filmben melyikük tűnt fel? (Direkt nem a szuperhősös nagy kasszasikerek vannak itt. :)

1: Snowpiercer (nem a sorozat 2020-ból, volt egy film is a regényből korábban)

2: Into the Woods (magyarul talán Vadregény volt - és igen, ő ezzel musicalben is játszott)

3: Hajsza a győzelemért

4: A hét mesterlövész (remake)

Megoldás: Tovább!

Gyereket mentő, emberrablókkal kergetőző, hegyekből lejutó.

Egy baráti társaság a skót hegyekben megy közösen hegyet mászni. Két kiemelkedően jó mászó is van közöttük: a csapat vezetője, Rob és Alison. Az egyik szakaszon éppen pihenőt tartanak, amikor zajt hallanak. Mintha emberi sikoly lenne. A hangot követve egy csövet találnak, kiássák. Egy lyukba egy kislányra találnak, aki más nyelven beszél és halálra van rémülve. Kettéválnak: Rob és Alison a nehéz szakaszon a közeli faluba indulnak segítségért, míg a biztonságos úton a másik három mászó elindul lefelé a kislánnyal. Az emberrablók azonban nem adnak nekik esélyt sem, elvágják a köteleiket. Alison túléli a zuhanást, és rohan a többieket figyelmeztetni. Miközben a gyilkosok a nyomukban, igyekeznek biztonságba juttatni a kis Annát, akit már az apja is igyekszik visszaszerezni az emberrablóktól.

Olcsó thrillerbe oltott akció – legegyszerűbben így jellemezném ezt a filmet. Kicsit szenvedek is vele, hogy a jó dolgok is eszembe jussanak belőle, nem csak azok, ami miatt bosszankodtam. Tény, olyan több volt benne.

Egyrészt, nem tudtam elhinni a cselekményt egy pillanatra sem. Nincsenek átgondolva benne az események, csak random mennek az események, arra kihegyezve, hogy az egyik adrenalin löketet kövesse a másikat. Már ott indul a történet, ahogy az emberrablók ügyködni kezdenek a csapat legyilkolására. Hogy vették észre, hogy eltűnt a gyerek? Hogy találták meg olyan könnyen a kettévált hegymászókat? Mert nem volt GPS a kislány ruhájában, simán csak tudták, ki merre van, és vadásztak rájuk. Alison is simán megtalálja a többieket, pedig nincsenek kapcsolatban. Nagyon hamar ugyanott is vannak – így aztán semmi értelme nem volt kettéválni, ha a filmen ennyire közel van egymáshoz a két útirány. De szinte az egész cselekményen végig lehet így menni. Csak egy nagy hajsza, ami a logikát és a valószerűséget nagyrészt nélkülözi.

Nem mintha az akciójelenetekkel jobban jártunk volna. Vannak profi emberrablóink, akik olyan vadászpuskát szereznek be, ami lyukat üt egy emberbe. Mégis, hegymászóink le tudják futni a golyókat. Arról nem is beszélve, milyen nehezen halnak meg. Van, aki már három golyót is beszedett, tulajdonképpen kirobbant egy darab a mellkasából, de még él. Az a srác, talán Ed volt a neve, is jól bírja, aki zuhan egy nagyot, talán eltört a lába, de azért szalad, és csak akkor sántikál, amikor nem kell futni. Mindegy is, ebbe jobban bele se akarok gondolni, mert a maradék kedvem is elmegy a filmtől.

Tehát: a cselekmény akciófilmes blődség, az akciójelenetek se tetszettek. A hegymászás különben érdekel, szerettem a hegyeket is nézni a filmen, de ez a menekülés – lövöldözés vonal nem jött be. Mi marad? Humor nincs benne. Ok, a témába nagyon nem is illett volna, de így ez is kiesik. Se egy jó beszólás, se valami mosolygós. Dráma? Azzal próbálkoznak, de nem siker jól ez sem. Az önfeláldozó halálok kellene, hogy sírósak legyenek, de a végére már inkább azt éreztem, hogy mindenki halála jobb lenne. Érezni lehet, hogy egyetlen szereplőt hagynak majd csak életben, és melyikük lesz az.

A szereplők sem nőttek a szívemhez. Az emberrablókat a durva történeteikkel – patkányok megették az elrabolt gyereket, meg hasonlók – nem lehet bírni, de a hegymászó csapatról se tudunk meg semmit. Annyi a maximum, hogy az egyik páros házaspár és van egy gyerekük. Simán attól lesznek ők a jók, hogy mentik a gyereket.

A színészek se alkotnak emlékezeteset, de ebből mit is lehetne kihozni? A legnagyobb név Melissa George, még az egykori Eragon, Ed Speleers lehet ismerős.

A hegyeket szeretem, vannak szép vágóképek és az alapötlet se rossz, kár, hogy ennyire nem sikerült értelmesen átadni.

Hajszálon az életed – 5/2,5 a hajszának vannak jó pillanatai, de mélypontjai is bőven akadnak. Csak adrenalinlöket.

https://www.youtube.com/watch?v=_FDzBACiNfM