Nyugdíjra készülő, családdal bajlódó, családi.

Marilou és Philippe készen állnak az életük új fejezetébe vágni. Philippe elmehet nyugdíjba idő előtt, és Marilou is kész eladni a fogorvosi praxisát – egyre több betege keres külföldön olcsóbb fogászt. A házukat meghirdetik, és az álomotthont Portugáliában kezdik el építeni. Csak éppen a családnak nem sikerül bejelenteni: a férfi anyjának egy orvosi vizsgálat szerint már csak hetei vannak hátra, a maradék időt még itthon töltenék. Közben nem győznek trükközni, hogy a gyerekeik ne őket használják bébicsősznek és mindenesnek. Hiszen a lányuk éppen válni készül, két kisgyereke van, és a gyerekes vejük hozzájuk akar beköltözni. A fiuk pedig elfoglalt tévés, akinek a divatbaba felesége éppen terhes és már most azzal viccelnek, vigyázhatnak majd a kicsire, amikor ők dolgoznak. Elkezdik mindenki életét igazgatni, hogy nyugodtan elutazhassanak. De lehet, hogy nem is ezt akarják igazán?

Nálunk még nincsenek olyan anyagi körülmények, hogy ez legyen az átlag. Ha valaki elmegy nyugdíjba, az ismerőseim nagyja inkább keres egy részmunkaidős állást vagy olyan otthoni tevékenységet, amiből kiegészíti a nyugdíját. De az tény, hogy nyugaton más a helyzet. Ott belefér, hogy tényleg kiélvezik a nyugdíjas éveket, költöznek és utaznak.  Nekünk meg marad komédiákban ilyet nézni.

Igaz, itt éppen az lenne a poén, hogy valami mindig közbejön, amit gyorsan igyekeznek megoldani, hogy szabad legyen az út. A gond azonban kettős.

1: ez egy komédia, de nem lett vicces. Nem bírtam rájönni, mit gondoltak, min fogunk nevetni a filmet nézve? Hogy nem tudják a kutyát kiterelni a hálóból, és az köztük alszik? Hogy az ingatlanos mindig felbukkan a házukban, hajnalban, miután ők felébredtek? Hogy a gyerek lazán az idős nőnek megmondja, hogy rondának tartja, a házával együtt? Legtöbbször inkább kínosnak ítéltem meg a helyzetet, nem viccesnek. Nem tudom, találnék-e benne három olyan jelenetet, amit tényleg eltaláltak.

2: a film sem dönti el, hogy a főszereplő páros tettét milyennek értékelje. Egyrészt benne van, hogy már átdolgoztak egy életet, joguk van könnyebben és nem a gyerekeik által leterhelten élni, ami még visszavan. Hiszen látni, amint nyugdíjasok lettek, jön folyamatosan a telefon, hogy mit segítsenek. Ugyanakkor azt is nyomják, hogy önző dolog is tőlük, hogy ennyire magukért akarnak élni. Ha szeretik a családjuk, miért menekülnek előlük? Egyik jelenetben az egyik, a másikban a másik hangnem a vezető, és ez nem tett jót a filmnek. Lenne kritika vagy kiállás, de nem ilyen ingadozó a hangvétel.

Az is tudott idegesíteni, ahogy a gyerekek magánéletét mutatják és kezelik. A lányuk életét legalább kereken összerakták – a házassági gondjait, miből fakadnak, a viszonyát, majd ahogy visszatalál a férjéhez. Itt tényleg kettőn állt a vásár, mindenkinek változnia kellett, hogy rendbe tegyék az életüket.

A fiú viszont – őt alig látjuk a történetben, és behoznak hozzá egy olyan témát, aminek semmi értelme. Felesége van, gyereke lesz, erre kiderül, hogy férfiakkal is kavar? Legalább kezdtek volna vele valamit, de itt szőnyeg alá van söpörve az egész, mintha az lenne a normális, hogy a terhes felesége előtt mindenki úgy tesz, mintha a sráccal minden rendben lenne.

Szimpla komédia, így látványelem nincs benne, nem is hiányzott. Szórakoztató, színes, középpolgári környezet, ahogy kell. Semmi extra.

Egyszer meg lehetett nézni, de komédiának gyengébb fajta és szíven se talált.

Családból is megárt a sok – 5/3 maga az alapötlet elment, de mintha a film sem tudná eldönteni, ki mellé áll. A vége is…

Családból is megárt a sok (12E) szinkronos előzetes - YouTube

Bűnügyes, házasságos, megcsalós, családi.

Grace Fraser irigylésre méltó életet él. A csinos asszony sikeres pszichológus, jóképű és szerető férje orvos és van egy jól sikerült fiuk is. Az életét a fia iskolájának egy új tanulója és annak anyja kavarja fel. A fiatal, egzotikus Elena különösen viselkedik Grace-szel: mintha kísérteni akarná a szexualitásával, egy alkalommal meg is csókolja. Még nem találta ki, mit kezdjen a helyzettel, amikor Elenát brutálisan meggyilkolják. A műtermében felismerhetetlenségig verték agyon. A sokkot növeli, amikor a fő gyanúsított Grace férje lesz. Jonathan kezelte a nő fiát, és közben viszonyuk lett. A nő kisebb gyerekének, a kislányának Jonathan az apja, aki el is menekül. Visszatér, a viszonyt elismeri, de a gyilkosságot nem. Grace hinni akar neki, és bár nem tudja, a házassága megmenthető-e még, de a tárgyaláson a férfi mellé áll. Közben azonban egyre több mindenre jön rá, és másként kezdi látni a férjét.

Bár odaírtam, hogy első évad, azért itt megjegyezném, hogy van esély, elég nagy, hogy ez inkább limitált széria. Vagyis, sorozat, de nem olyasmi, amiből folytatást várhatunk. Egy regényt dolgoz fel, nem filmen, sorozatként, de zárja a szálakat és végig érünk a cselekményen is. Ám mindig hagyok menekülőutat, hiszen a Hatalmas kis hazugságok megmutatta, hogy zárt, regényből készült fix sztorit is lehet folytatni, ha van rá igény.

De akkor térjünk rá a sorozatra!

Korrekt adaptáció, benne van a regény világa, miközben szórakoztatóan sorozatra van adaptálva. Igaz, azért minimális hiányérzeteim voltak a cselekménnyel kapcsolatban. Nem egyszer találtam olyan szálakat, amiket bedobnak, de aztán nem kezdenek vele semmit, és ezek zavarni szoktak.

Az egyik ilyen Elena viselkedése. Mi abban a logika, ahogy Grace felé közeledik? Azt még meg tudnám érteni, hogy felméri a szeretője feleségét, a vetélytársát. De ő flörtöl, meztelenkedik előtte és még csók is csattan. Semmi magyarázat nem érkezett erre. A másik Jonathan kapcsán: az ügyvédnek bevallja, korábban már volt egy viszonya. Nem tudjuk meg kivel, pedig erre is lehetett volna csavart húzni. Ezt is csak bedobják, aztán felejtik is el.

Grace története szépen ívet kap, ahogy az asszony egyre inkább elkezdi látni a férje igazi jellemét. Ahogy inog, hinni akar, de egy ponton már nem álltathatja magát. A sorozat jól eljátszik azzal, hogy más is gyanús, egy ponton Grace is, és eljutunk a felismerésig a végére. Ugyan ott hirtelennek éreztem a váltást, mintha Grace egyszer csak megvilágosodna – valahogy durva, hogy egy bizonyos dolog bekattan neki, és minden korábbi véleményét, meggyőződését felülírja. Az a pont, ahol betelt a pohár?

Sajnos, a végét nem éreztem akkora csavarnak és poénnak, amennyire szerintem annak szánták, de nézhető és korrekt volt így is.

Kivitelre igényes, korrekten összerakták. A helyszínek, a divat is egy felsőbb osztályt mutat. Elnéztem a házakat, a külcsínt, a ruhákat.

Ami azért böki kicsit a csőröm. Nicole Kidman jó színésznő, el is játssza a karaktere több oldalát is. Grant is jól hozza a szépfiút, aki előtt dőlnek a nők. Csak éppen nem tudok attól szabadulni, hogy nem öregek már ezekhez a karakterekhez? Mintha Jonathan és Grace 15-20 évvel fiatalabb lehetne, mint az őket játszó színészek.

De különben is erős a casting, még mellékszerepre is Lily Rabe, Donald Sutherland jutott.

Elnéztem, lekötött, még talán bírtam is, de azért maradtak kis tüskék bennem.

The Undoing - 5/4 korrekt regényfeldolgozás, a történet eladta. Kidman és Grant is ok, de nem öregek ehhez?

THE UNDOING Official Trailer (2020) Hugh Grant, Nicole Kidman, HBO Series - YouTube

Világmentő, másokért küzdő, kívánó.

Diana a világ része maradt, és gondosan ügyel arra, hogy úgy segíthessen az embereken, hogy ne maradjon nyoma a tevékenységének. Azonban magányos, Steve óta senkit nem engedett közel magához és még mindig gyászolja a férfit. Egy rablás során egy érdekes lelet kerül elő, és Diana munkahelyén vizsgálják meg a kérdéses ásványt. Diana össze is barátkozik Barbarával, a tudóssal, aki a leletet vizsgálja. Hamisítvány vagy eredeti? És mit jelent, hogy kívánságkő? Mindkét nő elmereng, mit szeretne. Diana a szeretett férfit visszakapni, Barbara olyan szeretne lenni, mint Diana. A kő ereje teljesíti a vágyukat, ám nem ők az egyetlenek, akik a kő erejét használnák. Maxwell Lord pontosan tudja, mit akar és addig settenkedik Barbara körül, míg meg nem szerzi. Diana is ráébred a kő erejére, hogy mit szabadíthat a világra, ha nem cselekszik. A világ megmentésének azonban nagy ára van: a kívánsága.

Ha akarnám, tudnám, mivel mentegessem. Mégis csak moziba szánták, és nem arra a sorsra jutott. Még nem COVID forgatás, de körötte mindent már az alakított. Mégis, az első rész ismeretében nem tudom nem leírni, hogy nagyon nem voltam elégedett Wonder Woman második filmjével.

Valahol azt tudom díjazni, hogy valami más próbáltak csinálni, mint az első részben. Nem lehet azt mondani, hogy másolták volna, amit korábban már megmutattak. Más kor, némileg más hősnő, más veszélyben a világ. Csak éppen az eredmény…

Kezdjük a történettel. Most komolyan ez a fő ellenség? Ez szuperhős film, de olyan az alap felállása, mintha nyálfilm lenne. Meghatónak szánhatták, annak a bemutatására, hogy Diana miért nagybetűs hősnő, mit képes feladni kötelességből. Még szinte karácsonyi filmnek is elmenne azzal az üzenettel, hogy a világban mennyi csodálatra méltó, mindennapi csoda van és mindenki képes a szívébe nézni és helyes döntést hozni, az önzést leküzdve. Csak ez annyira… nem komoly filmbe illő. Egy mesébe simán el tudom képzelni, de egy szuperhős moziba? Pláne, hogy mindenkit fel is mentenek a végére. Mindenki bocsánatot nyer, mert az önzés egyetemes emberi tulajdonság és ők is legyőzik magukban a végére.

Humoros lehetett volna Steve és a megváltozott világ, de nem is mentek el abba az irányba. Ahogy a nővel sem kap nagy romantikus szálat. Abszolút úgy folytatják, mintha nem tellett volna el 40 év. A búcsú is… a falnak mondva, nem is egymásnak. Vagyis, se humor, se románc. Még valami, ami korábban sokkal jobban ment.

Mivel DC blockbuster, fontos a látvány is. És sajnos a legjobb jelenet az amazonok versenye akcióból a film elején, ami ráadásul a történet szempontjából irreleváns. Jól néz ki, de nincs funkciója, ha nem mutatják, se vesztettünk volna semmit. Valahogy nem néz ki jól, ahogy Diana a lasszót használja. A kocsis jelenet olyan semmilyen és a végső összecsapás a Gepárddal… Diana páncélját is rühelltem, de a Gepárd külleme arra is rávert két kört. A bunyó meg számítógéppel összerakva, alig látszik és unalmas.

Ha már 1984, azt hittem, jobban rámennek a diszkó korszakra, a plakátok olyanok lettek. A film nem. Steve ruhapróbás részét leszámítva abszolút mindegy, mikor járunk.

Pedig pénz volt benne, és a casting is jónak tűnt. Visszatért Pine és Gadot is, a rendező ugyanúgy Jenkins. Pedro Pascal és Kristen Wiig sem rossz nevek. Csak éppen gyengébb a történet, a látvány, a humor, a románc – vagyis minden.

Annyi maradt meg csak, hogy csajos film, és szerencsére messze nem femináci. De ennyi.

Wonder Woman 1984 – 5/3,5 az első rész után ez minden téren kevés. A történet, az akciók is gyengébbek, bár más.

https://www.youtube.com/watch?v=8qvWfeM7LTs

Rejtélyes, eltűnések után nyomozó, mágikus cirkuszos.

Rachel élénk képzeletű, helyes kamaszlány, de nem sikerül beilleszkednie. Amikor új városba költöznek, az anyja bíztatja is, hátha itt sikerül barátokat szereznie. A lány meghívót is kap pár osztálytársa titkos társaságába miután az egyikük látta Rachel rajzait. Ők éjszakánként gyűlnek össze az erdőben, tűbortűznél és horror meséket mondanak egymásnak. A felvételi eljárás is ezen alapul: a lánynak mondania kell egy rémmesét, és ha elég ijesztő, felveszik. Rachel egy különös cirkuszról mesél, ahol igazi a varázslat, a vezetője egy titokzatos kalapos, és mindig, amikor elmennek, gyerekek tűnnek el, és mindenki elfelejti magát a cirkuszt is. A csapatba kerül, akik között ott van a helyes szomszédja is, Gavin is. A városba másnap pedig valóban megérkezik a cirkusz, és ők odamerészkednek. Egy osztálytársuk, majd Gavin is eltűnik, és Rachel meg akarja állítani az átkozott cirkuszt, visszaszerezni az elraboltakat.

Kinek melyik volt az első antológia sorozata? Nekem az AHS volt az első ilyen élményem, de azóta nagyon megszerettem ezt a műfajt, és szívesen nézek ilyesmiket. Valamiért nem lep meg, hogy elsősorban horror sorozatokban találok ilyesmit. Into the Dark. Haunting of. De ki mondja, hogy ne lehetne kisebbeknek is valami ilyesmi?

A Félsz a sötétben is egy antológia sorozat, amit a Nickelodeon igyekezett feltámasztani 2019-ban. 7 korábbi évada létezik két stábbal. Azokat nem láttam, amikor az első ment, szerintem nem is engedték volna a szüleim, hogy nézzem, mert kicsinek találtak volna hozzá. De a lényeg, hogy kapott még egy esélyt, és a horrort szerető srácok megint mesélni kezdtek az erdőben a tábortűznél, az ijesztő mesék pedig elkezdenek megelevenedni. (Van is egy olyan tippem, a többiek meséje is jött volna, ha kapott volna több részt a sorozat.)

A hangulat jó is az elején – ahogy Rachel elmondja a történetét, és az mintha kezdene valóban megvalósulni. Ha gyerekekre is szabva, de horror zsánert használ, van benne rejtély és mágia, és ijeszteni is próbálnak, de csak gyerekbarát módon. Az első rész tehát tetszett is.

Még az ifjúsági zsáner kedvelői is könnyen kapcsolódhattak: Rachel helyes, de kívülálló. A szomszédban meg ott van a helyes, rendes srác, aki lehet több is, mint barát. Igaz, aztán más irányt vesz a sorozat, de ezt is végig lebegteti.

A második résztől azonban már veszni kezd el minden. Annak már nincs olyan hangulata, hogy tényleg elmennek a cirkuszba, és megjelenik a kalapos. Ő a járkáló önmagaként nem olyan erőteljes karakter, mint a mesében volt. Pláne, amikor az ő történetét is megismerjük. Már szinte is sajnáltam nyomorultat, aki nem sejthette, milyen ördögi alkut köt. (Szerintem még örült is, amikor Rachel a végén megtöri az átkot.) Nem lett elég ijesztő a cirkusz maga sem, és az is olyan semmilyen, ahogy a cirkusz továbbáll és Rachel alakját leszámítva mindenki felejteni kezd.

Majd a nagy összecsapás a végén. Gyerekszemmel már nem nézhetem, de a sajátommal inkább röhejesnek találtam, mint kalandosnak, izgalmasnak, vagy akár félelmetesnek. (Zavart is, hogy a csatorna nem győzi elmondani, hogy ez a legijesztőbb műsoruk. Nem is tudom, mit szólnának az AHS cirkuszos évadához… igaz, azt nem is sugározzák.)

Látványra keveset nyújt, és a végére a maradék misztikum is lekopik róla, ahogy a kalapost is inkább emberként látjuk. A szörnyek jelmeze gyerekes, és az egész… gyerekes. Ez jó szó.

A színészek se ismertek, de inkább eye candy szerepük van, mint színészi.

Egyszer meg lehetett nézni, a lendület 3 részen végigvitt, de az első, ami ér is valamit.

Félsz a sötétben? – 5/3,5 hangulatosan indul, de aztán sorra elveszik a hangulat és gyengül a történet is. Kár érte.

Félsz a sötétben?: új sorozat (2020. október) | Nickelodeon - YouTube

Cím: Raya and the last dragon

Készítők: az új Disney mese. Don Hall az ismerős név a rendezők között.

Műfaj: családi, mese, fantasy

Cselekmény: emberek és sárkányok békében éltek együtt, míg egy szörny nem érkezett a vidékre. A sárkányok feláldozták magukat az emberek védelmében. 500 évvel később a lény visszatér, és egy lány – Raya – kel útra, hogy az utolsó sárkánnyal egyesítve erejét megmentse a világot.

Várható megjelenés: tavaszra van tervbe, jelenleg márciusi a premier dátuma.

Miért várós?

• Don Hall hozott már olyan Disney mesét, amit szerettem (Big Hero 6). A trailer alapján ez is a fogamra való lesz.
• Szép grafika, a Disney azt nagyon tudja.
• Kezd komoly mesehiányom is lenne, kínomban már 1985-ös Disney meséket kezdek begyűjteni, annyira nincs új mese. (A fekete üstről majd mesélek, nem klasszikus Disney cím, nem igaz?)
• Amit eddig tudok, az alapján tetszik a sztori. Bár előre látom, ha tragikusabb lesz a vége, az fájni fog.

Szerelmes, ünnepeket együtt töltő, párkereső.

Sloane nem szerencsés a szerelemben – a legutóbbi barátja szakított vele, és a család azóta minden ünnepen egyet akar: összehozni valakivel. Jackson számára sem jön össze a karácsony: az aktuális barátnője ilyenkor mindig komolyabbá akarja tenni a kapcsolatuk, és olyasmiket is beképzel, amiről eddig szó sem volt. A páros egy plázában találkozik össze, és megindul a sztori, kinek voltak rosszabbak az ünnepek. Sloane éppen akkor hall az alkalmi párokról, és Jackson nyerőnek tartja az ötletet. Legyenek az ünnepeken egymás plusz egy fői, így mindig van velük valaki, a család megnyugodhat és nincsenek kínos pillanatok. A szilvesztert már így töltik, majd az év folyamán a többi ünnepet is baráti alapon együtt bulizzák át. Csak azzal nem számolnak, hogy elkezdik megismerni egymást és már felmerül a kérdés, hogy valóban csak alkalmi páros akarnak lenni szex nélkül?

Amikor a Netflixen megláttam ezt a filmet, az volt az első gondolatom, karácsony valamelyik napján megnézem – romantikus komédia karácsonyra. Így nem kicsit ért meglepetésként, amikor a karácsony jött és ment a filmben. Nem karácsonyi komédia, bár ünnepi romantikus komédia. Csak éppen egy egész amerikai termése itt van a szilveszterrel, a Valentin-nappal, hálaadással, Halloween beöltözéssel az egyebekről nem is beszélve. Így az évet zárjuk vele, visszaemlékezve kicsit arra, hogy mennyi ünnep és bolondság van egy évben.

Sajnos, ez nem jelenti azt, hogy a film különösebben tetszett volna. Egyszer nézhető komédia, ami még arra is vetemedik, hogy megjátssza azt, amit az elején kigúnyolnak. A hősnő, Sloane ugyanis szenveleg azon, hogy minden szerelmes történetben ott a sablon – amit én is unalomig ismételtem már itt is. Szerelem – veszekedés – nagy gesztussal békülés. Mondhatni, akasztják a hóhért. Viccelnek ezen, aztán pontosan ezt kapjuk ebben a filmben is.

Nem mernek elszakadni a kliséktől. Hány olyan filmet láttunk már, amiben a páros megegyezik, hogy csak barátok lesznek – esetleg barátok extrákkal – aztán az érzelmek elkezdenek bekavarni? Annyira szerettem volna, ha fel tudnak mutatni valami pluszt, de ennek a filmnek az egyetlen ötlete az volt, hogy egyik ünnepről ugrunk a másikra, és nézőként elmerenghettem azon, hogy mennyire kiüresedtek az ünnepek már és az egész miről is szól? Pénzszórásról, bulizásról, tartam meg nem akad bennük. Az üzlet az egésznek a lényege – mindig vegyél valamit: szív alakú csokit, képeslapot, jelmezeket, pulykát, ajándékot… a filmben különben ez nincs mondanivaló szinten benne, de nekem jó belsős poén lett, már majdnem ivós játékot ihletett. Amikor vesznek valamit az ünnepre, igyál! Estére nem is rossz ötlet, van még egy üveg Bailey’s a szülinapomról… Csak ne kellene hozzá még egyszer megnézni a filmet, azt hiszem, ezen bukik el majd az ötlet.

A poénok bevállalósabbak, mint az átlag romantikus komédiákban. Sajnos, akadnak nagyon alpáriak is. Én nem fogok tudni azon nevetni, hogy a csaj savlekötő helyett hashajtót kap és nem ér időben ki a WC-re. Ez a fajta humor nekem soha nem feküdt.

A szereposztás érdekes. Emma Roberts lassan az olcsó romkomok királynője – AHS korszakát egyértelműen jobban szeretem. Bracey szakálla nagyon nem tetszett. Mivel eye candy a szerep, ez fontosabb, mint a karaktere ábrázolása. Nyomorult Manish Dayal, akit sajnáltam. Most komolyan Chenoweth a szerelmi szála? Van köztük kb. 20 év a nő javára. Ez megint olyasmi, amire poént írtak, nekem meg nagyon nem jött be.

Az bizonyos, hogy nem ez a kedvenc Netflix filmem, de még csak komédiám se.

Alkalmi randevú – 5/3 nálam mindkét irányban félutas: nem elég romantikus, de nem is elég komikus. Kár.

https://www.youtube.com/watch?v=kD8RDe4Uggw

Testcserés, sorozatgyilkosos, kamaszos.

Millie utóbbi hónapjai nem voltak könnyűek. Reménytelenül szerelmes a menő Bookerbe, aki észre sem veszi a lányt. Az apja halála meg a családját zúzta össze: a nővére a munkába temetkezett – rendőr – és folyton veszekszik az anyjukkal, aki nem csak részeges lett, de annyira maga mellett tartja a kisebbik lányát, hogy az már ketrec. Közeledik a szalagavató, ami péntek 13-ra esik és a városi legendák megint a sorozatgyilkosról mesélnek, aki ilyenkor lecsap. 4 brutálisan megölt tini bizonyítja, hogy idén véres lesz az ünnep. A mészáros Millie-t támadja meg, megszúrja, de nem halálosan és mindkettőn ott a sebhely. Char még időben érkezik, megmenti és hazaviszi a húgát, a mészáros elmenekül. Másnap azonban Millie a mészáros testében ébred, míg a sorozatgyilkos Millie alakjában indul iskolába és tervezi a még nagyobb mészárlást.

Blumhouse produkció, le se tudnák tagadni. Pont azt játssza meg, az a stílus, ami a Boldog halálnapot! részeiben megjelent. Horror, de egyben komédia is. Vagyis, ki kell emelni, hogy nem egy paródia. Komikusan veszi azokat az elemeket, amelyek a tini horrorokból ismerősek és ad hozzá egy csavart.

A csavar az, ami leginkább eladja a filmet és a legtöbb poént hozza. A testcsere, ami romantikus komédiák tipikus eleme, de a Blumhouse most megmutatta, hogy horror komédiákban is tökéletesen tud működni. Ahogy az alacsony, szöszke kamaszlány sorozatgyilkosként randalírozik, ahogy a negyvenes, nagydarab pasi kamaszlányosan küszködik az első szerelmével és a saját anyja hívja randira…

Igaz, a humora gyakran már erős. Igaz, hogy sem a film, sem mi nem vehetjük komolyan a látottakat, de nem egyszer így is átléptek azon a határon, ami már komfort zónán kívüli. Ok, hogy Booker is beleszeret hősnőnkbe, és azzal bizonyítja szerelmét, hogy a lány a férfitestbe zárva is csak Millie számára, de nagyon nem találtam viccesnek a csókjelenetük, romantikusnak meg még annyira sem éreztem volna. Minek kellett? De szexpoén is van benne a szokottnál erősebb stílusban, ahogy a mészáros is tesz olyasmiket, amiket kétlem, hogy a fizika megenged. Bár, ki tudja… Még nem vágtam embert félbe körfűrésszel, nem tudom, mekkora lehet az ellenállás…

Az viszont tetszett, hogy mindkét felet korlátozza a teste. Pláne azt, ahogy a sorozatgyilkos megszokta, hogy mindenkinél erősebb, Millie testében meg az öregecske tanár is földhöz tudja vágni, amikor próbálja megfojtani. (El van túlozva ez a szál is, de ez azért ötlet volt.)

Ha már erre a szóra ráakadtam: túlzás, maradjunk is ennél. Nekem ezzel jellemezhető leginkább a Freaky. A gyilkosságok, a humor, a szerelmi szál, még a zene is el van túlozva. A score olyan dallamokkal van tele, hogy egy klasszikus horrorban is elmenne, itt viszont ez sok és valahogy stílusidegen a cselekménytől.

Kicsit már jár az agyam, a szereposztás mennyire tetszett. Vince Vaughn alapvetően komikus, és láthatóan képben is volt, amikor a tini lány alakot játszotta. Hogy lehetett nevetés nélkül kibírni, amikor szerelmes verset szavalt a lány szerelmének vagy a nyálas jelentük? Kathryn Newton számomra nem szimpatikus, már a szüzesség elvesztős szülős komédiájában sem bírtam, és nem most szerettem meg. A Millie alakítása nem is tetszett, azzal jobban ki voltam békülve, amikor a sorozatgyilkos volt a lány testében, és átment szociopatába.

Nem lesz a kedvenc filmem a stúdiótól, de nézhető és egyszer még vicces is.

Freaky - 5/4 horror komédia, ami nem veszi magát komolyan és nekünk sem kell. Eltúlzott, de vicces.

FREAKY - Official Trailer (HD) - YouTube