Ez tipikusan az a történet, amit szerintem regényként jobban élveztem volna. Így filmen sok mindent előre lehetett látni, éppen csak a vége okozott meglepetést. Akár az öngyilkosság, akár Claudia és Max kettőse.

De előre szaladtam. A történet az átverések filmje. Adott egy nyomorult, tönkrement életű férfi, akit felbérelnek, hogy segítsen egy gazdag feleségnek megrendezni az elrablását. A cél egy kisebb vagyon megszerzése váltságdíjként. Csak éppen semmi nem az, aminek látszik és ez a személyekre is igaz. Mire Max észbe kap, már gyilkossági vád alól kell tisztáznia magát és nagyon átverve érezheti magát.

A film azzal tartja fenn a figyelmet, hogy folyamatosan leplezi le az átveréseket. Mintha azzal játszani, hogy elhitet valamit, majd csavar egyet a történeten, hogy megint másnak látszódjon minden. Nem adtam össze, de háromszor - négyszer biztosan megkavarnak mindent. Egy ideig még poén is, az utolsó azonban már nagyon nem kellett volna.

Talán az vele a bajom, hogy nem éreztem úgy a végére, hogy megbűnhődtek a film sötét alakjai. Egyáltalán, kik benne a sötét szereplők? Nyersen nézve mindenki bűnös valamiben, legfeljebb nem egy súlycsoportba esnek a bűneik. Az egyik prostituált, aki extrémebb igényeket is kielégít. Belesodródik egy helyzetbe, ami aztán egyre jobban eldurvul. Vele a nő is. Na, ő biztosan nem azt kapta, amit érdemelt volna. A férj, aki nem gyilkos, csak éppen egy olyan nőt vett el, aki visszataszítónak tartja, ami a férfit izgatja. A szürke 50 és társai után annyira extrémnek nem is mondanám a vágyait, egy kevésbé karizmatikus Grey, aki a bot másik végén szeret lenni. A szerencsétlen balek meg rossz helyre született. Szegény is, bűnözött is, a család látni se akarja.

Senki nem érdemelne happy endet, talán csak Iris, aki eleve az áldozat. Ezzel együtt is kiakasztónak találom, hogy van, aki mondhatni nyertesként sétál el. Azzal meg kezdeni se akarok semmit, hogy egyesek között mi és miért történik. Annak semmi értelme, hogy Max és claudia összekeveredjenek. Akkor meg minek? Hogy erotikus thrillernek is el lehessen adni? Alapból a szex, ami a bajt okozza. Nem mindenkinek veszi be a gyomra, ha arra jön haza, hogy a férjét veri egy domina...

 Nem látványfilm, a történetnek és az átveréseknek kell eladnia. Nagyobb részt ez meg is történik. Kicsit ismétlem magam, a végére már sok a csavarból. Eggyel többet kanyarítottak rajta, mint amit még tolerálhatónak tartottam volna. Értem, így miért poén a vége a dupla sírral, de nem nevetek.

A szereposztás viszont meglepően erős. Sok francia színészt nem ismerek név szerint, de ebben ketten is voltak, akiket több mindenben láttam. Charlotte le Bon még kifejezetten szimpatikus is, ha újabban ezt a prosti szerepkört is kapja. Ilyesmit játszott a hoteles sorozatban is. Duris meg A három testőr filmekből ismerős legújabban, de láttam már másban is.

Egyszer meg lehetett nézni, lekötött. A végét azonban még emésztenem kell. Moziba nem vinném be, de nem is a nagyon késő esti, szemétre való műsorsávba passzol.

Kevin Hart nevéről nem éppen komoly filmek ugranak be. Az első gondolatom általában az, hogy eredetiben ő Hógolyó hangja. Igen, a mesében a nyúl. Messze az egyik legjobb alakítás a színésztől.

De most nem fehér nyúlként fogjuk látni. Az Apaság a színész komolyabb filmjeinek egyike. Egy olyan férfit állít a középpontba, akiben kicsit benne van az örök gyerek. Van egy állása, egy imádott felesége, akivel családot alapítanak. A semmiből jön, hogy szülés utáni komplikációk miatt elveszíti Lizzie-t. Egyedül marad a kislányával, akiért már kezdetektől harcolnia kell. Az anyósa legszívesebben vinné a gyereket, Matthew meg gyászoljon magában. Aztán mindent ki kell találni: a gyereknevelést, a munkát, majd később a randizást, az élet újrakezdését, vagy inkább folytatását.

Nem is olyan egyszerű, hogy mi is volt itt a konfliktus. Azt hinné az ember, hogy miután a nehezén túljutottak, vagyis már egy értelmes kisgyereke van és nem egy magatehetetlen babája, onnantól jön a jobb rész. De Matthew ott veszti majd el a hitét magában és jön a dilemma mi lenne a legjobb Maddy-nek.

Csak éppen valahogy éle nincs az egésznek. Végig azt vártam, mikor üt meg a film. Egy nagy törés, egy igazén nagy dilemma. Valami, ami felráz. De a filmben nincs ilyen. Szépen elfolydogál a végére nagyobb döccenők nélkül. Volt is hiányérzetem, hogy akkor most mi is van?

A filmből a legtöbb, amit ki lehet hozni, hogy az apák is minden követ megmozgatnak a gyerekükért. Hogy a szülő és a gyerek között olyan kapocs van, ami akkor is törhetetlen és fontos, ha nem éppen könnyű a helyzetük. A szeretet az a varázsszer, ami miatt túl lehet élni mindent. Magányt, bizonytalanságot, gyászt. Nem véletlenül lesz olyan elveszett Matthew arra a kis időre, amíg meggyőzi magát, hogy a lányának jobb helye lenne a nagyszüleinél. Mindketten nyomorultak a másik nélkül, mert bármennyire is szereti a nagyi, azért ő nem lehet az apja.

Harton nagyon látni különben, hogy igyekszik. Ezt nem akarta elviccelni, érzelmeket igyekszik beletenni. Így elég hamar elhagytam, hogy keressem a rá írt poénokat. Ez arra példa, amikor több igyekszik lenni a nevettetőnél. nem állítom, hogy ideje stílust váltania, de inkább ez, mint egy teljes kreténség.

Messze ő a húzónév, ha azért ismerős arcok fel is bukkannak még mellette. Akit kiemelnék, az a nagyi. Alfre Woodard olyan jelenléttel van a történetben, hogy egy horrorban is elmenne. Új tartammal tölti meg a félelmetes anyós fogalmát - mert tényleg csak jót akar, de ahogy tálalja és ahogy Woodard néz hozzá...

Bár családról szól, azért nem egy családi film. Némi komédiás vonal mellett ez inkább dráma. Dramedy. Egyszer meg lehetett nézni, Hart készített ilyen filmet is, de nem ez lesz tőle a visszanézős filmem.

Van neki fantáziacíme is, ha jól emlékszem, ez a New Blood évad volt. De mivel időrendben követi az alapsorozatot, én inkább gondolok rá folytatásképpen. Már csak azért is, mivel az eredeti vége borzalmas volt, ez javít azon. Plusz, ez még nem is a vége. Már olvastam, hogy innen lesz még tovább. De erről majd később.

A kezdet különben borzalmas volt. Kaptunk egy kisvárosi Dextert, aki álnéven és nagyon csendesen él. Viszont, nem lenne sorozat, ha ez így maradna. Két esemény zavarja meg a békét: Dexter rendszeresen megfigyel a környéken egy fehér szarvast. Amikor egy gazdag idióta agyonlövi a férfi előtt, ráadásul Dexter azt is tudja róla, hogy felelőtlenül olyan balesetet okozott, amelyben többen meghaltak, már kést is ragad. De a gazdag fiúnak van egy apja is, aki nem nyeli le könnyen a fia elvesztését.

A másik, hogy megérkezik Harrison is. Elmeséli, hogy Hannah halála után megtalálta az apja levelét, amiből megtudta, hogy Dexter még életben van. Azóta keresi. A férfi elsőre ösztönből tagadna, hogy a fiának normális élete lehessen nélküle. De nem tudja elengedni. Játszhatja Dexter a nyugodt, visszavonult sorozatgyilkost, most, hogy megint megérezte a vért, nem bír leállni. Harrisont sem tudja elengedni és nagyon vizslatja, hogy mennyi van a fiúban az ő természetéből.

Mindenféle drámát behoznak nekünk. Iskolai merénylő, környéken aktív sorozatgyilkos, felbukkanó podcast sztár, aki Dexter előéletéről, pontosabban a Miami gyilkosságokról is készített műsort. Hogy még egy fokkal nehezebb legyen az élet, Dexter barátnője a helyi seriff, akinek jó megérzései vannak. Amikor nyomon van, arra is rájön, amire az egész Miami rendőrségnek nem sikerült. Bár érdekelne, mit tett volna akkor, ha Dexter a végén nem kezd szökésbe. Mert bizony megszemlélhette, milyen gyilkos volt szabadon, aki 25 évig garázdálkodott, senki nem sejtett semmit és Dexter megállította.

Most kicsit variáltak azon is, mi a Sötét Utazó. Dexter minden eddiginél jobban eltér a szabályaitól és Harrison lesz az, aki meg is fogalmazza, mi a baj. Már nem egy utazója van, hanem a sofőr lett a sötét késztetés és Dexteren egész egyszerűen elhatalmasodott a gyilkos vágy. Elvettek abból, hogy minden elmebaja ellenére Dexter igazságtevő, aki olyan embereket radíroz ki, akik nélkül jobb a világ. Harrison lett az, akinek a kapcsán inkább merengeni lehetett azon, hogy szörnyeteg lesz, vagy van még esélye.

Ha valakit ki akarnék emelni, az Clancy Brown sorozatgyilkosa lenne. Van egy olyan jelenete, amikor a kiszemelt áldozat nem a szokott módon viselkedik. Nem menekül, támad. Így kénytelen arcon lőni, tönkretéve a maga fétisét. Arcmaszkokat gyártott ugyanis az áldozatainak és egyfajta baba lerakatot épített balzsamozott holttestekkel dobozokban. Az a kiborulás, amit akkor bemutatott, simán vert mindent, amit Michael C. Hall most prezentált.

Hall - hát, az a fagyos tekintet még megvan. Amikor hirtelen átvált pszichopatába és már ahogy néz, attól rosszul van az ember. Mintha hirtelen kiürülne belőle minden emberség. De különben nem egy hálás évad ez Dexternek. Már csak azért sem, mert nem említettem a sorozat legnagyobb gondját: Jennifer Carpenter. Lehetne kérdezne, hogy kerül ide Deb, ha egyszer már halott. Nos, Dexter hallucinálja és beszélget vele. Az a mélypont, a legrosszabb részek a sorozatban. Még akkor is, ha Dex nem létező lelkiismeretének képzelem. Mint a tücsök a Pinokkióban.

Még látvány is akadt. Hajsza, gyilkolás, a kisvárosi miliő. Nem a drága akciófilmeké, de amit egy kisvárosi sorozatgyilkosos sorozatból ki lehet hozni, azt megtették.

De vannak benne jó ötletek és néha az a bizonyos hangulat is összejött. Sokkal jobb, mint amit a 8. évadban alkotni tudtak. Azt nem állítom, hogy igazán szerettem a sorozatot, de ezt már végig tudtam úgy nézni, hogy nem azon pörgött az agyam, hogy jobb vagy rosszabb, mint a Lost gyalázatos vége.

Pláne, hogy ez nem a vége. Akkor, ahogy kezdtük. Lesz ennek a történetnek még folytatása. Dexter majd meg akarja találni a fiát, miközben Angel meg Dex nyomában lesz. Ami meg már lement, és amiért ezt most pótlólag megnéztem, hogy van előzménysorozat is. Hogy kezdődött Dexter Morgan rendőrségi és sorozatgyilkosi karrierje? Már nézhető.

Ha azt mondanák erre a filmre, hogy egy videójáték az alapja, simán elhinném. Lelki szemeim előtt látom is a küldetéseket, ahogy meg kell akadályozni a lények feljutását, majd a történet előrehaladtával ki is kell merészkedni az őrtoronyból. De, ha minden igaz, A szurdok nem játékon alapul.

Marad az, hogy mi mindenre emlékeztet minket a történet. Először a Resident Evil ugrott be. Van mutáció és szörnyeteggé alakulás. Talán az 'én' elveszik, cserébe agyatlan gyilkos rémként kb. halhatatlanul lehet létezni. Van gonosz nagyvállalat is, amely nyerészkedni akar és nem érdekli, kik halnak meg a folyamat során. Meg vannak bátor harcosok is, itt konkrétan ketten, akik majd szembeszállnak.

De az akció és szörnyes lövöldözés csak a film egyik oldala. A tesztoszteron mellett érzelmeket is igyekeztek adagolni. A szakadéknak két oldala, mindkettőt egy-egy katona őrzi. Tilos a kapcsolatfelvétel. Levi és Drasa azonban megszegi ezt a kikötést és mondhatni elkezdenek úgy randizni, hogy még beszélgetni se tudnak, csak üzengetnek és mutogatnak egymásnak két oldalról. Ez akár gyalázatosan rosszul is elsülhetett volna, de nálam sikerült elérni, hogy a film ezen szakaszát jobban élveztem, mint amikor lemennek és azt mutatják be, miért ők kerültek ide. Mert mindketten profi katonák, mesterlövészek és akkor sem riadnak meg, ha közelharcban kell leszámolni a szörnyekkel. De ez szerelmes film is. Meglepett, de még bírtam is a párosukat a kis őrült dolgaikkal.

Ehhez valószínűleg kellett az is, hogy inkább romantikus komédia extrém helyszínen, mint nyálregény, amit  kapunk. Az olyasmiken meg különösen jól szórakoztam, amikor kikacsintottak akár más filmekre vagy a színészek egyéb sikereire. Naná, hogy Anya Taylor-Joy közelébe sakkot kellett tenni, míg Miles Teller dob nélkül nem létezhet. Ez a film azokkal nem is ér fel, de nem az az a cél. Szórakoztatnak, jópofák együtt és még a kémiával se volt gondom. Ami Miles Teller esetében nagy szó, mert egy szerencsétlen lúzernek előbb nézném, mint a film jó pasijának.

Meglepetés! Itt még az akcióhőst is elhittem neki. Nem is rémlik, hogy ez a stílusú karakter sikerült volna már úgy neki, mint ebben a filmben. Igaz, nem is éppen ez a célszerepe. De megoldotta. Taylor-Joy több oldalú színésznő és valószínűsítem, hogy a Mad Max után ez már meg se kottyan neki.

Nem vitték túlzásba a karakterek felépítését, de a típust szépen bemutatták. Összeköti őket, hogy mindketten nagyon jók a munkájukban, de valami hiányzik az életükből. Küszködni kezdtek, már a munkájukban sem olyan erős a hitük. Nem véletlenül kötnek itt ki. Ezzel együtt is nehezen képzelem el őket egy üdülőhelyen pincérkedni, bár ki tudja, éppen elég nehéz helyzeten vannak túl együtt is, külön is.

Akkor, volt szó akcióról, románcról és a humoros helyzeteket is említettem, amikbe keverednek. Mert megvannak a film poénjai, főleg a randi szakaszban. Ami kimaradt, a rejtély és a gonosz cég oldal. Egy kis megfejtenivalót visz a filmbe, bár nekem nagyon hamar az Umbrella meg az Alien-filmek nagyvállalata jutott eszembe. (Így az egy plusz poén, hogy ebben milyen szerepet kapott Ripley, vagyis, Weaver.) Nem is ragoznám túl, éppen elég mocsok kiderül majd, ezzel is adva a filmnek egy más színt.

A grafika, a szörnyek és a szurdok mélye már közepesebb. Nem okos, közepesen látványos akciófilmnek különben ezzel együtt is tökéletes. Igencsak későn álltam neki, de ezzel nem volt olyan gondom, hogy elalszom rajta. Nem szép és látványos akciófilm, de korrekt és a szórakoztató faktor, az egyéb jóságai nekem eladták.

Lehetne kötözködni és azt nézegetni, miért nem egy nagy film. Ehhez most semmi kedvem, mert amit vártam, még többet is kaptam. Ezen én kifejezetten jól szórakoztam.

Az én egyik kedvenc festőm is Dali. Igaz, én közel sem vagyok olyan megszállott, mint a film egyik főszereplője. Ő aztán olyan szinten Dali imádója, hogy mondhatni az egész életét arra tette fel, hogy olyan éttermet tudjon működtetni, amibe a mester elmegy enni. Azt hinné az ember, ez nem is olyan nehéz. Itt most kiderült, hogy nem is volt könnyű.

De előreszaladtam. Dali és a körötte levő őrület csak később jön. Testvérek történetét ismerjük meg: az egyik változást akar, tüntet és veszélyes helyzetekbe is keveredik. Komoly, séf bátyja, aki rendszeresen kihúzza a bajból. Az alaphelyzet is: menekülni kell és a csoport egyik tagja a barátnője apjának éttermében szerez nekik állást. Messze nem a színvonalukon, de nem válogathatnak. Hamar kiderül különben, hogy Fernando mennyire jó a konyhában és már ő viszi a konyhát. Ez az a hely, ahol a tulaj, Jules Dali megszállottja. Aki szintén itt él, és kitüntetés, ha valakihez ellátogat.

A film innentől kezdve két pályán halad: a fő vonal Jules törekvése, hogy elérje az étterembe Dalit. Bútoroznak, rengeteg anekdotát mond róla. Egy ponton szerintem a Michelin csillag osztóit osztja ki, amikor azok be mernek szólni a festőre. Nincs így kimondva, de eléggé annak tűntek. Extrém környezetet teremt, és vannak akcióik is, hogy felhívják magukra a festő figyelmét. Az élettársán keresztül is próbálkoznak, az a nő meg nagyon nem könnyű eset. Ez alapvetően komédia, de van benne egy kis él is. Nem tudom pontosan megfogni, de éreztem benne valami zavart is. Amitől visszás lett a Dali-mánia, de Jules viselkedése is. Tagikomikus? Mert szatírához nem elég erős, de nem is tisztán komédia.

A másik vonal egy kis romantika. Fernando egyre jobban beleszeret Jules lányába. Igen, ő a forradalmi csoport vezérének a barátnője, és nem is tesz semmit a nő, amivel bíztatná a férfit. Egyszerűen csak barátkoznak és egyre jobban egymásra hangolódnak. Majd ez el is viszi a történetet egy újabb fura jelenetbe. Az esküvő, ami nem is igazán az, mert a férfi ilyesmiben nem hisz. Lola ott döbben rá, hogy mit jelent neki a szakács és az esküvői torta egy nagyon nem hagyományos felhasználási módjára kerül sor. Lesz botrány, Dali, helyzet is. Fura.

Vagy lehet, hogy a szürreális lenne a jó jelző? Ha már Dali... 

Megvan a film saját hangulata, humora és a különc figurái. Nem is biztos, hogy a szórakoztató és a jó jelzőket használnám rá, de jó értelemben volt érdekes. Érdekelt, mi lesz a szereplőkkel. Amikor már kezdett sok lenni a Dali-várás és trükközés, nézhettem, hogy milyen ételek készülnek a konyhán. A spanyol, tengeri étkek is jól néztek ki, de ebben láttam az egyik legeredetibb esküvői menüt is. Lola állandóan nyalókát szopogatott és Fernando egyfajta nyalóka ételt készített neki, nem is tudom, minek kellene neveznem. De jó ötlet volt.

A színészek közül Jose Garcia, akit név szerint is kiemelnék. Eleve Jules egy nagyon extrém figura és jó alapanyag egy színésznek. Ő nagyon él a filmen és simán lopta a jeleneteket a szakácsok és Lola elől. De Dalinak is szépen emléket állítottak.

Nem bánom, hogy láttam, ha nem is éppen olyasmi volt, amire előzetesen számított. Ez különösebb, de attól még nem rosszabb.

Láttam már ilyet, de nem gondoltam volna, hogy a szüleim babakorában is divat volt a plakátokkal megtéveszteni a nézőket. Megvan az, amikor a közepes vagy gyenge filmbe meghívnak egy nevet vendégszerepelni, van vagy két mondata az egész filmben, de a plakát alapján azt hinnénk, ő a főszereplő?

Ha ennyire nem is tragikus a helyzet, de nagyon erre hajaz az Irány Deauville is. A történet egyszerű, már szinte annyira, hogy azt írhatnám, majdnem nincs is. Adott egy baráti kör: két házaspár, meg az egyikük unokahúga, akik nyaralni érkeznek a francia üdülővárosba. Itt aztán üdülnek, mert azt túlzás lenne írni, hogy történnek velük dolgok. Olyan cselekményszálakat láthatunk, mint a sátorozó főnök befogadása az esőben családosítul, vagy a bérelt villa kitakarításához mindenféle holmit venni elmenni a boltba.

Mi a plusz poén? Hogy de Funes nincs ebben a négyesben. Ő is egy nyaraló, aki a film elején a közlekedés kapcsán kicsit összezördül az egyik főszereplővel, aztán néha felbukkan morogni vagy nézelődni.

Nem mintha lenne olyan cselekmény, amibe értelmesen be lehetett volna építeni. Egyszerűen nincs olyan cselekménye a filmnek, amit össze lehetne foglalni. Nyaralnak. Ennyi. Mennek strandra, buliba, és sokan rácsodálkoznak arra, hogy fordítva sokkal jobban összeillenének a párok, mint ahogy házasodtak. Más értelmes, a filmen végigmenő szálat nem is tudnék megnevezni benne. Annyira sikerült untatnia a filmnek, hogy háromszor kellett nekiállnom, mert kétszer el is aludtam rajta. Ok, az egyik betudható annak, hogy holtfáradt voltam és magam mellé tettem a laptopot az ágyban. De utána éber állapotban megint nekifeszültem, és újra bealtatott a film. Szóval, ez nem olyan alkotás, ami miatt ébren maradnék éjjel is.

A szereplők, akár a színészek, akár a megformált alakok, nem különösebben ragadtak meg. Pár típust észre lehet venni, mint a főnöknek mindig nyaló kisembert, de különösebben még itt sem tudnám azt mondani, ki milyen. Fiatalos, boldog, elégedett emberek, akik élvezik a nyarat és még abban is meg tudják látni a jót, hogy a bérelt ingatlan éppen csak rájuk nem szakad. Túl pozitívak nekem és hiányzott a konfliktus, negatív szereplő, vagy valami értelmes eseménysor.

Nem is látványfilm. Még csak Deauville sem lép úgy elénk, hogy az kárpótolna az egyebekért. Az nem zavarna, hogy régi film révén fekete-fehér, az Ének az esőben is úgy volt meg gyerekként videón és rongyosra néztem úgy is. De ez...

Maradjunk annyiban, hogy miért jobb nyaralni, mint egy átlagos nyaralásról megnézni egy filmet. Még, ha a helyszín különben olyan is, ahova szívesen elmennék magam is.

Valóban egy elköszönő, lecsengő részt hozott a végére The Pitt (s01e15). Mindenki indul haza, ellátják az utolsó betegeket és minden történet végére pont kerül. Akár személyes, akár kórházi eset volt, most el lehet engedni a szereplők kezét. Az is volt ezzel a résszel a baj, hogy a nagy lövöldözés után ebben már nem volt adrenalin. Az egyik rezidens ezerrel pörgött, keresett még valami jó esetet, de nem talált. Ilyen érzésem volt ezzel a résszel kapcsolatban is. Igaz, valahogy zárni kellett és nyugodtan elengedni a szereplőket, ezt meg is tették. Nem is ragozom tovább: mindenki ment haza és egyszer még kicsiben, nyugisan megmutatta, hogy ezek jó emberek, akik mindent beleadnak, hogy jól menjen a munka, segítsenek másokon.

Egyre inkább olyan érzésem van, hogy 90 perces filmeket nyomnak bele a Tracker (s02e14) egy-egy részébe.  Megint érkezett egy olyan rész, ami simán egy hosszabb filmben is működne. Az eltűnéses ügy fokozatosan alakult át bullying kezdettel szektás emberáldozatig. De ez csak úgy lehetséges, hogy olyan nagy ugrások vannak, hogy nem lehet összekötni, miből jöttek rá mire. Illetve, hatalmas ugrásokat adnak a külső segítők: olyan információkat is megszereznek pillanatok alatt, aminek semmi realitása. Ettől még nézhető, megvan a szórakoztató volta, csak valahogy nem passzolnak össze a szélek. Azt se nagyon díjazom, ahogy a kötelező mellékszereplőket minden részbe igyekeznek beleerőszakolni. 

Egy csendesebb, mellékszálas rész volt Miss Scarlet (s05e04) heti esete. Patrick kijöhetett a börtönből, cserébe meg kellett találnia egy rossz emberekkel kötekedő gazdag fiút. Akit Eliza is keresett, mert szélhámoskodott, és a házinénijét is átverte. Közben meg Ivy kellett, hogy eldöntse, házasodik vagy sem. Nem volt felügyelő, nem volt gyilkosság vagy nagyobb eset. Teret kapott Nash, aki még egyszer megmutathatta, miért volt szimpatikus figura és miért szerettem, amikor együtt dolgozott Elizával. A könyvelővel kiegészülve jó kis trió lettek és sajnálom is, hogy még egy szereplőt elveszítünk így. Duke, Patrick - de neki legalább jobb búcsú jutott, mint a felügyelőnek. Különben tipikus rész volt a sorozatból, mellékszálakkal és segítőkkel.kis humorral. Talán most ez pótolta ki, hogy az eset nem volt annyira csavaros.

Minimális tematikával érkezett A mi kis falunk (s9e18). Ez pedig az esküvő. Nelli ruhát próbált, Laci és Saci meg a lány ujjára szorult gyűrűt igyekezett levenni. A kivételt Bakiék ügye jelentette, akik egy talált telefon jutalmából akartak lerészegedni, csak... És nincs mit hozzátenni. Teljesen a szokott recept. Mindenféle indokkal feltűntek szereplők, hogy nagyon sokan szerepeljenek. Olcsóbb humor. Kedélyes, örök nyár. Kiemelkedő rész nincs.

Hát, én valami nagyobbat vártam The White Lotus (s03e08) végére. Annyi minden el volt kezdve, minden szálon lehetett volna valami nagyon nagy dráma és vérengzés. Ehhez képest mi volt? Nyilván nem mesélem el, de maradjunk annyiban, hogy tömegmészárlást vártam. Ehhez képest meg mindössze két koporsó kerül a végén a repülőgépre. Ok, ha minden igaz, a helyiek között is volt 3-4 áldozat, de őket nem is néztük végig az évadban. A törzsszereplők közül 2 veszik oda, a többiek meg elhajóznak. Nem feltétlenül a boldogságba, bár olyan is akad majd. Minden szálon eljutnak a nagy pillanatig, amikor el  lehet dönteni, hogyan tovább. Amikor lehetne a nagy dráma, a halál vagy valami nagyon hasonló. Egy lesz, aki megretten és mindent visszacsinál. Egy másik csapatban a nagy összetalálkozás és összhang születik meg - minden pletyka, minden viselkedés ellenére ők úgy tudnak dönteni, hogy ott vannak egymásnak és minden más nem számít. Ők rendben lesznek. Egy van csak, aki a rész végére nem tudja elengedni a maga kínját és ezzel meg is lesz a baj. Úgy pláne tragikusan, hogy a végére kiderül, mi a története valójában. Félrevezetés, nagy betűkkel. Ezt ragozgatom, mert nem bírom megemészteni, hogy ez a vége. Film hosszan elbeszélve. 80 percig húzták az agyam, elmentek a kritikus pontokra, de a robbanás elmaradt. Azt már éppen eleget írtam, mennyire szép a sorozat, igényesen van forgatva és még sztárszínészekkel is tele van. Ez áll most is. Minőségi. De ez a vég...

Számomra megmagyarázhatatlan, mitől ilyen sikeres ez a sorozat. Már a 3. mozirész és még ez is nyereséges. Miközben mást sem csinál, csak utánozza magát és roppant gyerekes az egész.

Mondjuk, nehéz is lenne komolyan venni egy olyan alkotást, amiben szupergyors űrlény állatok szerepelnek, amelyek nem is nagyon hasonlítanak az állatra, aminek nevezik őket. Annyira, ha nem lenne a nevük, meg nem mondanám, melyiknek mi volt a mintája. Még Sonic, a sündisznó se lenne meg, pedig még ő a leginkább felismerhető.

A történet szokás szerint gagyi. Megint érkezik egy ellenfél, aki Sonic kicsit másképp. Nagyon hasonlít rá Shadow, éppen csak neki szomorú az előtörténete. Ő elvesztette azt, aki itt a Földön a családja lett. Az emberek meg féltek tőle, kísérleteztek és kihasználták. Csoda, hogy cseppet antiszociális lett, akinek nem okozott volna gondot, ha keresztbe tesz az emberiségnek? Megint jön Tojásfej, mi tőbb, most ő is duplázódik. Pontosabban, megismerjük a nagyapját, aki még olyanabb, mint az unokája. Annyira bosszút állni, hogy mindent és mindenkit fel is áldozna érte. Nem is nagyon értem, hogyan lett unokája, miért nem érdekli különben a családja, meg hasonlók. De nem is kell értenem, ez nem egy okos, még csak nem is normális történet. Ez kicsiknek szánt gagyi.

A látvány is ebbe az irányba terel. Harsány színek, sok robbanás és rohanás. Iszonyat pénzeket költhettek rá, látszik is, csak éppen így is gagyi az egész. Gyerekes, olcsó, felesleges élőszereplős filmként elkészíteni. Van, ami így egyszerűen nem is tud jól kinézni. Az űrlény állatok megmozdulásai általában ilyenek: akár Sonic és Shadow futása, akár a csatáik. Arra meg nem is mondok semmit, hogy szupergyors lények, akik simán a leggyorsabbak az univerzumban, motorra pattannak. Mégis, minek?

Látványosan nem tudnak mit kezdeni az emberi szereplőkkel. Még azért bele van erőltetve Sonic emberi családja, akik továbbra is olyanok, mint egy Disney mese boldog családi háttere. Marsden anno nem volt rossz név, őt még kicsit erőltetik is, de lényeges szerepet ezzel együtt sem kapott. Talán nem is bánja, bár akkor meg minek szerepel már ebben harmadszorra?

Fel sem fogom, hogy egyes színészeket hogyan nyertek meg ebbe szinkronizálni. (Fizetési csekk? Elég magasak az előállítási költségek, akár nekik is csurranhatott-cseppenhetett belőle.) Keanu Reeves jött Shadow hangjának, de pl. Idris Elba is ott van a hangok között. Magyarul messze nem ilyen parádés, de hát nem is vártam, hogy az lesz. Így is döbbenet az eredeti.

Azt már említettem, hogy a gonosz tudósék duplázódnak. Vagyis, Jim Carrey megint tolt egy duplaszerepet. Nem tudom, miért hiszi, hogy ez jó ötlet. Alapvetően az olyan filmjei nem szoktak tetszeni, amelyekben kettős szerepben van. Itt sem állt jól neki. Robotnik eleve egy paródia, a nagyapja meg az ő paródiája. Egyik rosszabb, mint a másik. Ha értem is, a kicsiknek esetleg miért vicces, számomra inkább kínzás volt.

Bár akár le is lehetne itt zárni, pl. van fontos, eddig mindig megjelenő szereplő, aki meghal - nem lesz így. A negyedik film már berendelve, a végén feltűntek a robotok és egy rózsaszín sünilány is. Szóval, nem szabadulunk. Ilyen nyereség mellett nem is lep meg, hogy lesz majd Sonic, a sündisznó 4. is. Sajnos.

Mondanám, hogy nincs új a nap alatt. Meg kellene lepődni azon, ami ebben a filmben több szereplőről is kiderül? Létezik egy sci-fi klasszikus, ami ugyanezzel a gondolattal játszik el, csak ott még inkább a társadalom és a szatíra volt a lényeg. A társ inkább véres szórakoztatás akar lenni.

De, akkor konkrétabban. Kinek mond az valamit, hogy A stepfordi feleségek? Abban már láttuk, hogy a férfiak robotokra cserélik le a feleségüket, akik mindenben tökéletesek. Engedelmesek, minden téren kiszolgálják a férfit és nem kell olyasmiktől tartani, mint az elhízás vagy a visszabeszélés. Szülni mondjuk nem tudnak, de a filmet elnézve már a többség ezen túl volt. Ezt viszi tovább a Társ. Ebben azok az emberek, akik nem találják meg az igazit, vehetnek vagy akár bérelhetnek is magukat egy robottársat. Teljesen embernek néz ki, lehet velük szexelni is többek között. Embernek is hiszik magukat és a létezésük lényege, hogy imádják a tulajdonosukat.

A film egy baráti kör nyaralásába kapcsolódik vele, ahol fokozatosan adagolják a meglepetéseket. Ki az ember és ki a robot? Miért módosítanak azon a programon, hogy a robot ne legyen képes emberi lénynek ártani? Nem csak a tulaj, minden emberi lény tabunak számít. Itt gyilkos fegyver lenne a robot, így azért más a leányzó fekvése...

Nem is nagyon akarom a cselekményt mesélgetni, mert arra épül, hogy ki kicsoda igazából, mit akar elérni. Mindenre meg fog érkezni a válasz a végére. Még arra is, hogy a robot tud-e több lenni, mint a programja. Képes lehet a mesterséges intelligencia valóban szeretni? És milyen társat akarnak a tulajok?

Na, az már több szót érdemelne. A robot minden tulajdonsága állítható. Akár a haj- és szemszíne, de még az intelligenciája is. Meg lehet nézni, milyennek akarták a férfiak az ideális társukat. Mondanom se kell, hogy senki nem bajlódott egy nála okosabb teremtéssel, inkább az ellentétét preferálták. Szép és butuska szereplő? Már feltételezheted is, hogy ő ebben a filmben robot lesz.

A film trükkje, hogy itt simán megjátsszák, hogy a robottal kellene együttérezni. Olyan szinten ki van használva és valóban tárgyként kezeli a többség, hogy nézni is rossz. Annyira emberi, de a vele való bánásmód nem, és ő mégis imádattal csügg a kínzóján is. De ugye, itt lesz egy programmódosítás és az sok következménnyel fog járni. Felül lesz vizsgálva minden korábbi bizonyosság és bánásmód.

A film így kettős: a hajsza és a thriller van benne. Mi is ez a történet valójában, ki akar megölni kit és kinek sikerül életben maradni? Nincs is jobb, mint egy isten háta mögötti nyaraló, ha gyilkos indulatokat kell levezetni.

A látvány a témának megfelelő. Nem vitték túlzásba, de amit beletettek, azt szépen kivitelezték. Mint amikor beleleshetünk, mi is van a nagyon emberi külső alatt. Nem egy drága film, és ebbe az árkategóriába ennyi elég is volt. Ahogy már többedszer írom, nem robotmészárlás, hanem egy játszma: ki mit akar, mit tesz meg ezért és hogyan igyekszik életben maradni. A színészek fontosabbak, mint a vizuális effektek, amik nem is nagyon vannak.

A szereposztásban viszont sok az ismerős arc. Jack Quaid vajon lépne ki a The Boys kisfiús karakteréből? Josh egészen más figura. Amivel semmi baj nincs, még érdekesnek is találtam ennyire másként játszani, más jellemmel a színészt. Talán ő jelenleg a legismertebb a színészek között, de azért nem az egyetlen. Szinte mindenkitől tudok mondani egy filmet vagy egy sorozatot. Alapvetően szépen össze is rakták a karaktereket, bár túl sok mindent nem kellett beletenni. Ez nem dráma.

Egyszer érdekes volt, de ha már minden poént ismerünk, nem hiszem, hogy lenne kedvem visszanézni. Még akkor sem, ha eleve a Levin deja vu miatt bőven volt, amin nem lepődtem meg.

Az egyik legnagyobb spanyol sikertörténet a Money Heist volt. Nem véletlenül kapott folytatást is, lett divatos a maszk és a zene, ami ott jelent meg. Nem meglepetés, hogy a spin-off sorozat is elindult. Azt sem nevezném meglepetésnek, hogy ki lett a főszereplő.

Ha az első évad után rá kellene bökni a legjellegzetesebb szereplőre, sokan választották volna Berlint. Kissé öngólnak is tűnt, hogy Pedro Alonso el is köszönt az évaddal. Mondjuk, megtalálták a módját, hogy a 2-ban is benne lehessen. Az előzménysorozat középpontjába is ő került. Kellően ellentmondásos alak, most is. Egyszerre egy rideg, kegyetlen ember, aki a frászt hozza a többiekre. Közben meg romantikus és hűséges, jó társ a bűnben. Az előzmény is erre a kettősségre épít.

Egy ékszerrablást kiviteleznek Párizsban. Más csapattal, Berlin a Money Heist karakterek közül az egyetlen rabló a történetben. A Professzort ugyan emlegeti, de nincs megnevezve. Aki látta az eredetit, azért ráismer. De elkanyarodtam. Berlin kettőssége. Vannak durva beszólásai és nem bánik jól az emberekkel, még a barátaival vagy a mentoráltjával sem. Ugyanakkor képes mindent feladni a szerelemért, és ebben az évadban pl. a rablásból származó bevételét simán odaadja a két nőnek, akiket simán el is zavarhatott volna. Talán ez is a siker kulcsa - nem lehet egyértelműen szeretni, mert képes borzalmakra. Ugyanakkor meg imád élni, szeretni és tud élni. Megtestesíti azt a narcisztikus életörömet és nagybetűs megélést, amit szerintem lehet tőle irigyelni.

A történet ennek szellemében halad kettős úton. Van a rablás, amihez kis lépésekkel közelednek, majd a szökést kell megoldani, minden karakternek improvizálva a menekülőutat. Sajnos, a sorozat ezt a részt veszi kevésbé komolyan, noha lennének benne jó ötletek is. Akár az útvonalak, vagy maga a rablás. A bűnbak. Mégiscsak egy akciódús átverés, ami az alapsorozatot annyira eladta. Itt kevesebb van ezekből és messze nem olyan okos vagy agyafúrt a bűntény. Akár úgy is fogalmazhatok, hogy a korábban látottakhoz képest egyszerű.

Viszont, a romantikát nagyon feltekerték. Berlin a célszemély feleségét szeretné el. A csapat fiataljai korosztály szerint rendeződve szintén szerelmesek és kívánósak lesznek egymásra. A másik öreg, a tervező pedig a házassága felbomlását gyászolja, majd a végére igyekszik felfedezni, hogyan lesz tovább. Vagyis, elég sok szerelmi szállal dolgoznak. Még azt is meg lehetne mutatni, hogy miképpen rímelnek rá a korábbi párokra. Az informatikus zseni és a bevállalós, kissé butának tűnő srác Stockholm és Denver. A heves, szexi fiatalok, akik nagyon élnek és merészek Tokio és Rio. Új szereplők, új történet, de simán meg lehet feleltetni a szereplőknek. Tudjuk, működő recepttől nagyon nem szabad eltérni...

Ami azért meglepett a végére, hogy rendőri együttműködés szellemében megjött az évad végére segíteni a franciáknak Raquel és Alicia. Én kifejezetten élveztem felfedezni, itt milyen dinamika volt köztük, és kaptunk egy kis rálátást, hogy Alicia mennyire jó a szakmában. Sokkal jobban eladta magát, mint Raquel.

Ahogy a történet nem annyira extra, a látvány sem. Ez kb. olyan, mintha az eredeti sorozat kistestvére lenne. Azért így is vannak benne ötletek és néznivaló, mégiscsak egy sikersorozatra van rákötve, egy bizonyos szintet tartani kellett. De ebben nincsenek olyan ikonikus jelenetek vagy külön is népszerűvé váló elemek. Pedig próbálkoznak - Berlin most is dalra fog fakadni, csak most egy francia klasszikussal. Most is van őrült vezetéses jelenet - avagy egy extrém autóversenyre is ellátogatunk. Csak valahogy mégsem.

Mindezzel együtt, szórakoztató a maga módján. Az eltolt arányokkal, az eredeti megidézésével mellett is elnézi az ember. Hosszabban talán zavaró lett volna, de a rövidebb évaddal működött.

Annyira, hogy már biztosan lesz folytatása is. Én azért drukkolok, hogy a 'két öreget' leszámítva új csapattal. De majd kiderül...