Megvolt a gyerekrész a mesével, akkor lessük meg, egy felnőtt mivel horrorizálhatja akár ma este is magát. Nem nehéz választani, mert meglepően kevés Halloween epizódot vagy filmet kaptunk idén.

Legnagyobb névnek első blikkre az American Horror Stories tűnt, így ezt választottam magamnak esti tévézésre. Mit ne mondjak, most már kattog is az agyam, milyen Disney-mesével vagy cuki állatos műsorral rángassam magam vissza depresszív földről. Mert megvannak azok az elemek, amelyekért nem vagyok oda, de egy Ryan Murphy műsor esetében számítok rá.

Vagyis, a kapott 5 részben bőven volt LMBTQ tartalom. Kaptunk idős milliárdost és csini, fiatal tanár párját egy robottal kiegészítve - nem is tudom, milyen szerelmi sokszögnek kellene azt a felállást minősítenem, van bonyolító tényező bőven benne. De ez már lepereg, még szinte örülök is, hogy 5 részt kb. ennyivel letudott.

Viszont, az milyen játék, hogy minden most leadott rész a lehető legsötétebb véget kapta? Legalább egy lett volna, aminek nem a legsötétebb és érfelvágó vég jutott volna. Olyan szinten ebbe az irányba mentek el, hogy amikor már vártam is, hogy minden epizód rossz véget ér és a főszereplők megszívják, akkor is voltak olyan befejezések, hogy a fejem fogtam, ki tudott ilyen szadista végjátékot elképzelni. Illúzió, ábránd, kedv és minden romboló ez az 5 rész, pláne, ha egymás után nézi őket az ember.

A történetek viszont változatosak és vannak képi ötletek is benne. Az orvosi kísérletes epizód pl. fekete-fehérben forgott, és egy-egy ponton nekem eszembe juttatta a Frankensteint. Nagy ötlet a személyre szabott pokla a fiát elvesztő írónak az epizódjában - abban még fekete humort is találtam, mit és miért választ a férfi a végére. De volt CGI szörnyeteg is a koboldos epizódban, vagy a mumus részben is. (Ha nem is mumus az a szörny, hiába indul tipikusan annak az epizód.) Ha legalább az esélye megmarad, hogy jó véget érnek az események, jobban élveztem volna, így viszont abszolút lehangolt, hogy bármivel is próbálkoznak, nyernek a gyilkosok és szörnyek. Legjobban a koboldos epizód csapott meg - ott annyira vártam volna, hogy az a bizonyos szereplő legalább megússza, de nem. Nincs itt kegyelem, senkinek.

Az epizódok bevezető képsorai különben most is sötétek és ijesztően absztraktak. Van olyan rész, amikor a nyitány inkább horror, mint maga az epizód.

Ami kissé fura volt, hogy most nincs sztárdömping, de AHS színészek se jöttek egy-egy epizódra. Victor Garber az egyetlen, aki felismerhetően ismerős volt számomra, de tény, hogy eléggé Alias-fan voltam annak idején, hogy Sidney apjaként nekem ő ismerős legyen. Nagyon megöregedett különben, pedig már akkor sem volt éppen fiatal, amikor az Alias kettős ügynökét játszotta. Jack, még a neve is beugrott.

Az American Sports Story-nál különben még így is bőven jobban tetszett. Ezen az estén meg valahogy belefér az is, hogy szenved és hal minden jó - vagy legalábbis szimpatikusabb - szereplő a részekben.

Nagyon nem írok róla mit, mert ez csak egy kisfilm. Vagyis, egy 10 perces epizód, amiben megvillan a Sing-mesék szereplőgárdája és egyetlen dal köré szerveztek mindent.

Vagyis, hőseink színházában a Thriller alapján megy egy műsor. Buster Moon sajnos az egyik adás után beveri a fejét, és a képzeletében is megelevenedik egy zombis kaland. Nincs is igazán történet, éppen csak egy kis keretet adnak a dalnak.

Mert ez arról szól: eléneklik a Michael Jackson számot és nagyon sok elemet átvesznek az eredeti klipből. Pedig azt már csak Youtube-on láttam és egy szívemnek nem túl kedves kiskölyköt riogattam vele egyetemistaként - mégis ráismertem. Aki látta, egyértelmű lesz neki. A többieknek meg önmagában is értelmes a történet, ami igazából egy dal és amit köré tettek.

A grafika szép, teljesen a mesét hozza vissza a Halloween szellemében.

Ennél lényegesebb, hogy az eredeti hangok is visszajöttek énekelni. Szinkronban különben nem tudom, angolul néztem, de elképzelhetőnek tartom, hogy ott is vállalta az eredeti stáb. Illetve, talán csak Reese Witherspoon nem, mert a disznómama nem rémlik a szereplők között. Mindegy is, egyetlen dalra így is éppen elegen voltak.

Nosztalgiázni, mára egy rövid mesének meg éppen jó volt ez így.

Ismerős a cím? Nekem is az volt. Nem is olyan régen néztem a Nic Cage-filmet, ugyanezzel a szinkronban kapott címmel. Ezért is adtam a bejegyzésnek alcímet: nem voltam olyan elvetemült, hogy megint azt a majdnem horrort nézzem. Ez sokkal inkább hangolódás a halloween-re egy francia családi filmmel.

Az eredeti cím már árulkodik is: farkasemberek vannak a történetben. Pontosabban egy családot ismerhetünk meg, akik próbálnak valahogy meglenni együtt és közös programot találni. Az apa, Jerome veszi elő a gyerekkora egyik játékát, el is kezdi kiosztani a kártyákat, de mivel a szabályokat nem tudják, hamar félbe is szakad. Vannak karakterek, különleges képességekkel és az ellenfelek vérfarkasok, gyilkosok, akiket le kell leplezni, mielőtt ők végeznének velük középkori környezetben. A lényeg, a játék benyeli őket és a családi múltban találják magukat, ahol vérfarkasok szedik áldozataik. Ha haza akarnak menni, le kell őket vadászni. Közben természetesen erősödnek a családi kapcsolatok, megtanulják a kapott képességeiket használni is.

Ahogy írtam is, családi mozi. Humorra van kihegyezve, családi esetekre és a modern - régi világ találkozására. Ez mondjuk inkább egy pofon a feminizmusnak: az anya, a magabiztos ügyvéd Marie igyekezne a korszak férfijait megnevelni, akik szerint az asszony verve jó. Csak éppen ez más kor: nagyszájú nő, aki szembeszáll a férfiakkal? Már azelőtt boszorkányt kiáltanak, hogy le tudnám gépelni. Nem is kell igazán nyomozni nekik, úgy adja magát a helyzet és a vadászatok is. Túlélni próbálnak a környéken, és a megoldások jönnek maguktól. Csak kiszenvedem valahogy, a koncepció ellenére ez nem igazán krimi. A legtöbb, amit tesznek, hogy külső jegyek alapján a helyiek között próbálják beazonosítani a vérfarkasokat.

Látványra - nem fájt. Pedig a farkasemberek láthatóan jelmezesek, itt aztán nincs CGI. Másnál akad, pl. amikor Marie végre elkezdi használni a játékban kapott boszorkány képességet, de ezen túl nem is nagyon akad. Van, aki látgatatlanná tud válni, így őt gyakran csak egy köpeny jelöl. Van gondolatolvasó - ahhoz trükk sem kell. Az erőssé váló férfi meg nagy dolgokat pakol ide-oda, ha demonstrálni akarnak. De a farkasok maszkja és jelmeze nem vállalhatatlan, a fejük még talán CGI-jal is meg van segítve. Nem szép, de nem is bábok szintje.

A tartam nem egy ponton klisés. Annyira ki lehet számolni, hogy a helyzet melyik kapcsolatot miképpen tudja erősíteni. Pl. Jerome apja, Gilbert saját korukban már nagyon küzd a demenciával. Egyre kevesebbre emlékszik, olykor a fiát sem ismeri már meg. A középkorban az állapota visszafordul és most lesz idejük megbeszélni a dolgaikat és ami majd otthon elkerülhetetlen lesz. Már szinte Disney-t idézi, ahogy a családi összetartás majd mindent legyőz. De családi film, mi más lenne benne?

Pár poén, amik egy része kisebbekre van szabva. Pl. Jerome előző kapcsolatából született lánya félvér. Ő válik láthatatlanná. Amikor a szomszéd feltatláló készít neki gumibőrt, Jerome nem győzi a színezőt szórni az anyagba, hogy az sötétebb és ne fehér bőrt idézzen. Azt meg hagyjuk is, bár az felnőtteknek van szánva, hogy milyen következményei lesznek annak, hogy a szomszéd segítőről kiderül, hogy csak elrejtőzött és nem Piero, hanem Leonardo az igazi keresztneve. Megjegyzem - ez történelmileg nem kicsit pontatlan. Da Vinci ezeket az éveit Olaszországban töltötte, már hires mesterként és idősként került Franciaországba, Ferenc szolgálatába. És fiatalon nagyon híres lett, 'Piero' életkorában már bálványozták. De értem, így lehettek olyan dolgaik, amelyeket egy zseni odaadhatott nekik, maguktól a középkorban esélyük sem lett volna rá.

A szereposztás francia filmeket is nézőknek ismerős lesz. Dubosc rengeteg komédiában van benne, az apját játszó Jean Reno meg talán az egyik legismertebb francia színész. Lazák is a filmben, de ez nem is olyan történet, amit komolyan kellene venni vagy játszani.

Ha már poénok, akkor két filmet ide szúrok, amelyeket fel lehet benne fedezni. Illetve, csak a Jumanji film. De a játék benyel tematika egyértelműen onnan ismerős. A gonosz gyilkos keresése meg a középkori városban, szinte várban Az áruló világát idézi meg. Nagyon megy az a tv-show és ebben is van valami hasonló szín.

Hangolni holnapra pont jó, de ennél több nincs a filmben. De most ennyi elég is.

Papíron tudom, hogy ez eredetileg egy játék. De hogy milyen jellegű, mi a cselekménye, vagy bármi hasonló, arról már nincs fogalmam. A film alapján tippem lenne: lövöldözős, amiben mindenki a rejtett kincset akarja megszerezni.

A film is valami ilyesmi. Összecsődít sokféle szereplőt, akiknek valamiképpen érdeke, hogy megkeressék a boltívet – volt valami neve is a filmben, rejtek, gödör vagy valami ilyesmi, nem jegyeztem meg. A kinyitásához azonban kulcsok kellenek és egy különleges személy is. A film így annak a keveréke, hogy begyűjtsék a kulcsokat, miközben Atlas emberei a nyomukban vannak és vissza akarják szerezni Tinát.

A kiemelt szereplő leginkább Lilith. Ő egy menő fejvadász, akit Atlas bérel fel arra, hogy hazavigye az elrabolt lányát. Csak aztán kiderül, hogy Tina nem éppen egy elrabolt gyerek. Klón, akiről meg vannak győződve, hogy a kulcsokkal ő képes lesz kinyitva az ívet. Ki is akarja nyitni, és sokan segítenek is neki, mert abból semmi jó nem lenne, ha Atlas rátenné a kezét a világot uraló, de mára eltűnt civilizáció hagyatékára. Lilith is gyorsan átáll, és egy átállt katonával egy ív szakértővel, egy harcossal – hivatásos őrültek, akik tombolnak (- ők aztán furák voltak -) és egy robottal összedolgoznak.

Értelem ebben a filmben? Az nem sok akad benne. Igyekeztem bele sem gondolni a történtekbe, mert tele van olyasmikkel, aminek semmi értelme. Csak egy példa: Roland hátramarad, hogy a többiek el tudjanak menekülni, amíg ő feltartja az őrült sereget. Mit ne mondjak, szó szerint letiporják. Lilith és a csapat elviszik az eszközt, amivel fel lehet jutni a felszínre. Akkor hogy kerül egyszer csak közéjük Roland épen és sértetlenül? Míg nem néztünk oda, megtanult teleportálni?

Azt meg hagyjuk is, hogy Lilith mi lesz a történet végére. Nem sok híja van, hogy a Borderlands házi Marvel kapitánya legyen. (Pedig a színésznőnek megvan a maga Marvel-karaktere és az nem az egykori vadászpilóta.)

A látvány. Nem lehetett olcsó, de annyira műanyag! Menekülnek, harcolnak, robbantanak, szuperhős képességeket kapnak. A kosztümökről, harsány színekről és a hajzatokról nem is beszélve. Greenblatt nyuszifülei, de értelme semmi, hogy olyan sapkát hordjon a teljes filmben. Blanchettnek a vörös jól állt, de nem egy jelenetben rikítóbb a színe, mint amire jól esett ránézni. A CGI viszont közepesen muzsikál. Már tévésorozatban is láttam ennél jobban megcsinált világot és küzdelmet.

A szereplőgárda viszont egy komoly filmben is elmenne. Két Oscar-díjas színésznő (Blanchett mellett Jamie Lee Curtis is fontos szerepet kapott a filmben) mellett két komoly sikereket elért komikus (Black és Hart) is ott van, de a mellékszereplők is ismerősek lesznek. Nehéz is elképzelni, egyesek fejében mi járt, amikor aláírt erre a filmre. De mindegy is, megtették és leforgatták.

Elég nagy bukta ahhoz, hogy ne féljek attól, hogy folytatni is fogják. Különben is kerek vége van, érezhették, hogy nem indul új sikersorozat.

Nem először jártam úgy, hogy egy fesztiválnyertes film számomra túlzottan furcsa, hogy értékelni tudjam. Pedig ebben volt ötlet is, igaz történet alapján készült és valahogy mégsem fogott meg.

A történet több szálon halad és talán ebből fakadt az egyik problémám. Azzal vannak megkülönböztetve, hogy jelenetváltáskor kiírják az évszámot. Több idősíkon haladunk előre, és most nem vette be az agyam a sorrendet. Vagyis, kicsit sem tudtam megjegyezni, melyik esemény melyiket követi. Talán csak egy volt, amit a végére be tudtam lőni: a kamaszlányt, aki majd le is buktatja Rodney-t. Az, hogy az egyéb gyilkosságok milyen sorrendben történtek, azokhoz képest mikor volt a randi-műsor, nem tudnám megmondani. Még csak a kezdőpontra se tudnék rábökni. Pedig gyanús nekem, hogy amikor a rendőrség kiszállt hozzá, akkor valami mozgásnak történnie kellett utána, mert egészen megijedt, hogy most majdnem lebukott. A lényeg levehető így is, de azért nekem hiányzott, hogy összerakjam a történet sorrendjét.

Ha már a randi-műsor. Anna Kendrick jól álló szerepet osztott magára. Volt benne egy kis feminizmus, meg bemondás a férfiaknak. Még talán a szakmának is érzek egy szúrást: a férfiak nem bírják, ha egy nő okos. Sheryl-től annyit várnak, hogy legyen dekoltázsa és mosolyogjon. Amikor a saját szövegét hozza, megnevetteti a közönséget és kinevetteti a randira hajtó udvarlókat, a műsorvezető elég durván be is szól majd neki kamerán kívül. Az is tetszett, ahogy a középső széken ülő fiatalember, akit pedig eléggé beégetett a lány, mert rámutatott a szexizmusára, mégis figyelmeztette a lányt, hogy vigyázzon Rodney-val. Rendes volt, meg is lepett vele.

De még ezzel együtt is, valahogy fura az a betét a filmen belül. Mert kb. az a film, ahogy nézzük, hogy Rodney fotózásra csábít elég sokféle nőt, aztán meggyilkolja őket. Ebbe meg beletették, ahogy Sheryl küszködik a színésznővé válással és elmegy abba a randi-műsorba a menedzsere bíztatására, amit megalázónak tart. Ok, a végére Rodney ráijeszt, de nem sok értelme van az egész Sheryl szálnak a nagy egészet tekintve.

Még a másik ottani nő, Laura szála is értelmesebb. Ő a közönségben ült, és felismerte barátnője gyilkosát a 3. udvarlóban. Próbál segítséget kérni, és durva, hogy mennyire figyelmen kívül hagyja mindenki. Lerázza a filmes stáb, de a rendőrségen sem kap érdemben segítséget. A rendőrök különben is nagyon leszerepelnek – amikor egy múltidéző jelenetben meghallgatják Rodney-t, kb. úgy válnak el tőle, mintha a legjobb barátok lennének. Ok, jó beszélőkéje volt és megtévesztette az embereket, de a rendőröknek nem tényeket kellene keresnie? Alibit igazoltatni, meg hasonlók? Olyan szomorú, hogy ott volt a kezeik között a gyilkos, aztán még rendesen le sem ellenőrizték.

Érdekes az is, ahogy sűrűn csak sugall dolgokat a film. A végéig még csak abban sem voltam biztos, hogy Rodney mit is művel pontosan. A fújtás egyértelmű, de többször is láttuk, hogy újraélesztette az áldozatát. Gondoltam, elég beteg egy fajta, ha újra és újra meg akarja gyilkolni. Aztán Amy történetében már arra láttam utalást, hogy a rituálé eleme a nemi erőszak is. De igazából nem tudom, csak sejtem abból, hogy egy távoli képből úgy tűnt, mintha a lány némileg le lett volna vetkőztetve. Van egy halvány utalás arra is, hogy még a nem sem számított neki, mert a fotóin ott voltak a félmeztelen férfiak is. De igazából nem tudtam meg semmi ilyesmit, csak sejtetés van.

Kendrick első rendezése különben, és ahogy már említettem is, az egyik főszerepet magára is osztotta. Ha gonosz akarnék lenni, kellett egy húzónév a plakátra, mert a többiekért senki nem kattintana vagy ülne be moziba. (Szélesvásznon különben én nem nézném meg ezt a filmet.) De nem leszek gonosz, mert helyes és működik is a filmben, ha az ő szála azért ki is lóg a film egyéb részei mellől. Autumn Best Amy-je tetszett még, abban jól el volt kapva a lány sebezhetősége és ereje is. Daniel Zovatto esetében – ő volt Rodney – sajnos a külseje volt az, ami leginkább feltűnt. Az a hajkorona… el nem tudtam képzelni, hogy szed fel olyan könnyen nőket és ér el vonzalmat. Igen, a szövege jó volt, de az a hajzat. Winnetou az egyetlen, aki férfi létére büntetlenül így hordhatja a haját. Ok, nem ez a lényeg, de ez is csak bosszantott.

A kritika nagyon szerette különben a filmet, azt már írtam is, hogy fesztiválgyőzelme is van. Egyszer érdekes volt, de nekem annyi elég is volt belőle. Inkább érdekes csak, mint jó.

Amit már nézni sem érdemes, de még a vacsorám megeszem mellette: Chicago Fire & Med (s13/10e05). Tulajdonképpen már bosszankodom csak mindkettőn. A Fire képes volt a fiatal és új szereplőt kiírni, hogy bekerüljön a helyére az a lányka, aki eddig se sok vizet zavart, meg örültem is neki, amikor korábban kiírták. A magánéleti szálakban mindkettőben ugyanazokon a paneleken rugóznak. Vagyis Violet és Hannah - Mitch románca. Bár, ha belegondolok, egyre inkább építgetik azt is, hogy valaki ijesztegeti Sharont. 

Heti emlékezetes rész: a Med minimálisan próbálkozott a Halloween szellemét megidézni. Vagyis, a nyitó pár percben kb. mindenki jelmezben várta a gyereksoztály betegeit. Super Marión át Barbie-ig volt minden.

Szorul a hurok: avagy a The Penguin (s01e05) kényszerhelyzetekkel és szövetségekkel operál tovább. Simán rámondanám, hogy nem csak a címszereplő Pingvin, de Sofia Falcone sorozata is a műsor. Mindketten húztak merészeket, és nagyon megyünk a bűnvilágba. Nem is tudnám megmondani, melyikük a nagyobb szörnyeteg. Most kifejezetten sakkozásnak érzem, ahogy mindketten elindítják a terveiket és megindulnak egymás ellen. Ha szavaznom kellene, nálam Sofia áll nyerésre, de Oz, aki részemről a kiszámíthatatlanabb. Sofia normális volt, míg a családja el nem árulta és nem volt annyi vesztesége. Oz viszont totál pszichopata, aki azzal álltatja magát, hogy lehet a környék szeretett és megbecsült bűnöző bácsikája, aki jobbá teszi az életet, akire felnéznek. Közben meg roppant elvakult, kegyetlen alak.

Heti emlékezetes rész: kettő is volt, amin csak lestem. Az egyik, Oz trükkje az ellenségei lángra lobbantásával. A másik Sofia, aki az utolsó megmaradt rokonon demonstrálta, hogy mire nem képes.

Erről sok mindent nem tudok írni - a Bécsi vér (s04e02) évada tulajdonképpen egy film volt, két részre vágva. Az egyetlen újdonság és érdekesség benne, hogy mivel Max kómában hevert és nem lehetett tudni, túléli-e a tüdőlövést, nyomozó barátja a képzeletében beszélgetett vele. Ugyanazok a helyszínek, ugyanaz a stílusú nyomozás. Ok, annak azért volt némi ereje, hogy igazából ki áll a dolgok mögött és miért, onnan folytatható is a sorozat, de az a pszichoanalízissel egybekötött történelmi hangulat, ami legalább a regényben megvolt kezdetben, a tévésorozatból egyre jobban kiveszik.

Az American Sports Story (s01e07) pedig ugyanaz pepitában, amit eddig néztünk. Vagyis, Aaron az eltitkolt szexuális irányultsága miatt egyre mélyebbre süllyed. Már kaptunk egy alternatív verziót arra is, drogkereskedő bűnöző barátját miképpen és miért akarta megölni, majd mit reagált a zsarolási kísérletre. Közben van karrierkérdés, hiszen egy sérülés miatt át kell gondolnia pár dolgot. De alapvetően ez a sorozat megmaradt annak, hogy mindent rávezessen arra, hogy mennyire gáz, hogy nem vállalhatja a szexuális irányultságát és ebből fakadóan hogyan süllyed egyre mélyebbre. Nagyon karakterdráma akar lenni, de nekem egyre inkább PR és az nem is tetszik benne.

Azt hiszek, három rész után értem a Matlock (s01e02-03) koncepcióját. A tárgyalótermi krimi továbbra is minimális, sokkal inkább Maddie titkos nyomozása a lényeg. Mindkét részben volt ugyan ügyük is az irodában, de a lényeg az volt, hogy ezt kihasználva hogyan szerez meg a nő több adatot a lánya esetéhez. Olympia telefonjának jelszavát a laptopja és annak tartalma követte. Azt mondjuk naivnak gondolom, hogy annyira komoly bizonyítékot, amit ők szeretnének, tényleg a hétköznapokban használt gépen tartana bárki is. A 3. részben némileg többet voltak a tárgyaláson, azt díjaztam. Az első kettő után már azt hittem, hogy szimpla nyomozgatós lesz, amiben az ügyvédjelöltek csak Olympia eseteihez végeznek nyomozási háttérmunkát. Meg is fordult a fejemben, hogy más sorozatokban erre külön nyomozót alkalmaztak.

Akit érdemes kiemelni: egyelőre csak Kathy Bates. Őt annyira keményebb szerepekben szoktam meg, hogy mér barátkozom a kedves nagymama arcával.

Egy szálat lezártak, és már érteni vélik szereplőink a miérteket az Only Murders in the Building (s01e08-09) jelen évadában. Ha jól érzékelem, akkor már csak a lecsapás van vissza, mert tudjuk, ki a gyilkos és miért. Még egy kicsit be kell dobni magát a szereplőknek és annyi. Ahogy eddig is írtam, ezt az évadot nem a nyomozás adja el. Eddig kb. teljesen rossz nyomon jártak, és az utolsó pillanatban világosodnak meg. Ami eladja, az a sok mellékszereplő és ahogy a szereplő színészek élvezettel poénkodnak. Legyenek azok a magukat alakító Eva Longoriáék, vagy az Épület bérlős részében lakó különcök. Jó hangulata van a sorozatnak, de már kriminek gyengén muzsikál. Nem örülök neki, de már egyféle kifulladást érzek benne. Vajon miért kell benne ennyi sztár vendégszereplő? Mert már rájuk kell építeni, és nem a történetre.

Heti emlékezetes rész: a készítők újfent megölik Paul Rudd karakterét. Hánynál is járunk? 4-5?

Újfent heti résszel jött a Tracker (s02e02) - jó gyorsan semmissé lett téve az átívelős nyomozás. Egy ufóhívő tűnt el az egyik megfigyelése alatt, és a lánya fújt riadót. Colton persze szkeptikus, de a nyomozást elvállalja. Amikor pedig bajba keveredik, mert kormánytitkok közelébe kerül, érkezik Russell megmenteni. Vagyis, a heti részt azt kellene eladja, hogy megint vendégszerepel Jensen Ackles. Ki kell használniuk, amíg ráér, mert ha beindul a saját sorozata, erre kevesebb ideje lesz. Azét különben gáz, hogy mennyire Dean Winchester-t idézi sok megmozdulása és beállása. Az idősebb tesó, aki a menő autót vezeti és megmenti a kisöccsét. Különben még ufós dolgokkal próbáltak poénkodni, de egy labdát sem csaptak le. Még azt sem, kormányprojekt volt ott vagy tényleg ufók. Annyira olcsünak éreztem, hogy mindenki higgyen, amit akar.

Ritka, ha tévéshow, amit ajánlgatni kezdek. Keveset is nézek, már csak azért is, mert nincs saját tévém sem. Ritkán egy-egy beakad, de 1.1 évad után bele is szoktam unni. Aztán mindegy, hogy szigeten akarnak túlélni vagy a konyhában kell alkotniuk témára.

A Géniusz kvízshow. Már a negyedik évad megy, de nekem most sikerült rábukkannom. Az ATV adja, ami eddig kívül is esett a látóteremen. A könyvfesztiválon aztán belefutottam a könyvbe, érdekelni kezdett mi ez, és mivel pont kezdődött az új évad, gyorsan függő lettem. Az is segített, hogy a Youtube szinte az egészet, a korábbi évadokat is elérhetővé tette, így a hétfő-keddi adásnapon túl nézhetem a másik évadokat.

A koncepciót teniszhez szokták hasonlítani, csak itt elmélettel, kérdésekkel több témában. 10 témakör van, abból egy-egy fordulóra 3-at sorsolnak ki. Kérdés, 5 másodperc van válaszolni. Javítani nem lehet. Amíg megvannak a jó válaszok, lehet menetelni előre. 10 jó válasz kell a kör győzelemhez. Ha viszont vétenek, akkor a másik játékos rabolhat. Ha sikerrel járt, a kisorsolt háromból az ellenfele választ neki témát és ő is kezdheti a menetelést. A 3. fordulók pedig a gyors játékok, ahol vegyes kérdések vannak, és aki a nyomógombbal gyorsabb, próbálhat válaszolni. 7 jó válasz kell, de a rossz válaszok után levonnak egy pontot.

Nagyon soka profi játékos, döbbenetes, hogy más játékok nyertesei milyen számban vannak itt jelen. Civilek is bekerülhetnek, de nem véletlenül mondják el minden rész elején, hogy a műsorba csak a legjobbak kerülhetnek be, mert itt bizony komolyan tesztelik a jelölteket.

Ami vonz benne: tényleg kvízshow, felesleges kérdések és mellébeszélés nélkül. Érdekes, sok mindent meg lehet belőle tanulni. A játékosok között is akadnak érdekes személyiségek, meg az is, hogy a feszült helyzet mit hoz ki belőlük. Ami azért néha bosszant, ha bekerült egy-egy olyan játékos, aki láthatóan annyival gyengébb a többieknél, hogy nem értem, mellettük hogyan fért be a keretbe.

Gundel Takács Gabor vezeti, szimpatikusan, intelligensen, az 1. évad végére már egészen a humorát is megtalálta.

Szóval, ma is kvízshow napot tartottam, így gondoltam, ajánlom annak is, aki már szívesen nézne egy értelmes vetélkedőt és nem a bugyuta, látványshow-kat követné a tévében.

Jut eszembe - az illusztrációként betett kép az egyik előző évadé. A 4. évad hétfő és kedd esténként megy 21:30-tól. Hogy legyen a reklámnak is helye.

Az előző évadok: A GÉNIUSZ - YouTube

Bár az Alien-filmekkel csak nem kevés retró hangulattal, már felnőttként ismerkedtem meg, azért el tudom ismerni, hogy milyen szerepet tölt be a horror és a sci-fi zsánerben. Az űrben nem hallani a sikolyod - klasszikus.

A franchise pedig köszöni szépen, még mindig él és virágzik. Jönnek ki játékok, regények és még a filmeket is ontják magukból. Hol nagyobb, hol kisebb elvárásokkal, de gyártják a mozifilmeket is. A Romulus önálló történet, itt nem kell azon merengeni, hogy lesz-e előzménye vagy folytatása. Egy külön kaland, amelyben egy falka tini találkozik össze a Weyland-Yutani kapzsiságával és a lénnyel, ami még a fémet is szétmarja a nyálával.

Itt kezdődnek a problémáim. Az Alien-filmekben láttunk már gyerekeket, de azért nem kamaszok néztek szembe az űr veszélyes lényeivel. Simán behoz egy olyan réteget a történetbe, amit én nem tudok üdvözölni. Egyrészt, ott vannak a gyerekes szerelmi szálak. Ha nem is tolják őket előtérbe, attól még idegesít, hogy mennyi ex- és titkos páros van a szereplők között, vagy éppen annak nem éppen ebbe a sorozatba illő találgatása, hogy kitől terhes Kay. De sikeresen belenyomták azt is, hogy a felnövő generáció elszakadna otthonról, elindulnának világgá és a szüleikkel való kapcsolatuk is hangsúlyosabb, mint valaha ezekben a filmekben.

Azt meg hagyjuk is, mennyire hiszem el, hogy a Weyland-Yutani kihasználta és dolgoztatta gyerekek, akiknek a bánya és a nyomor a világuk, simán fegyvert ragadnak és felveszik a harcot. Láttuk már, az Alien hogyan kap szét kipróbált és profi katonákat. Egy csapat civil tininek mégis, milyen esélyei lennének? Szóval, az akció nekem végig ezért volt hiteltelen. Egyszerűen nem hittem el, hogy ezek a srácok többek lehetnek űrlény-kajánál. (A többségből az is lett, jegyzem meg.)

Pedig akciónak, az űrhajó és a különféle űrlények kivitelezése teljesen rendben volt. Horrornak megfelelően sötét, a lény brutális és kellően borzongató, ahogy az ismerős sziluett itt-ott feltűnik. Ahogy megszokhattuk, részvétet most sem érez, és éppen elég nagy vérengzést kapunk a film során. A szememnek nem volt oka panaszra.

Na, jó - talán egy ponton. Minden Alien-film igyekszik új szörnyeteget behozni, valamivel meglepni a nézőket. Ilyen volt az arcmászók megjelenése anno, és most előrukkoltak valami olyasmivel, ami sokkolóan új. (Pedig terhesség már volt...) Ebben a részben megismerhetjük, milyen lenne egy alien - ember hibrid. Nehezen is találok rá szavakat. Undorító, mit ne mondjak. Egész más szinten ijesztő, mint a sima űrlény alak. Az annyira más, annyira nem idéz embert, hogy nem zavar. De az a hibrid... az éppen eléggé ember ahhoz, hogy tudat alatt is motoszkáljon, mennyire természetellenes és morbid ez a lény. A kivitelezése különben nem rossz, de ettől csak még furcsább a hatás.

Bár elsőre azt hittem, nem veszi komolyan magát a film, ezt átértékeltem menet közben. Talán kamaszokat küldtek a Romulusra, de olyan színészek játsszák őket, akiknek már van sikerfilmjük vagy egy-egy sorozat kiemelt szereplői voltak. Még nem A-lista, de azért fel lehet ismerni a legfontosabb szereplőket. A történet vezetése, a látvány és az összhangulat meg egy az egyben jellemző az Alien-filmekre.

Volt már olyan filmjük, ami jobban megviselte az idegrendszerem, de ettől függetlenül én nem örülnék, ha ebben az irányban haladna tovább a frnachise. De majd meglátjuk.

Ha más haszna nem is lenne a Netflixnek, azt mindenképpen a javára írnám, hogy olyan nemzetek filmjeit is elhozza és megismerteti, akiktől különben esélytelen lenne, hogy bármit is megnézek. Ez a film például indonéz.

A történet viszont egyetemes, és a mi kultúrkörünkben is teljesen jól értelmezhető. Van egy titkos szervezet, bérgyilkosok csapata, akik nem hibáznak, rettegettek és titokzatosak. Kb. mint az Özvegyek Natasha lelépése előtt. Itt is van egy kiugró leányzó: a Tizenhármas kérdéseket tesz fel, lelkiismerete van és a járulékos veszteséggel nem tud mit kezdeni. Amikor ezért kivonják az aktív szolgálatból, megismer egy kisfiút, akinek megölték az anyját. A gyerek a bosszútervek miatt bajba kerül, és a lány elindul kiszabadítani őt. Akkor is, ha a fél városon szó szerint át kell vágnia magát.

Szimpla verekedős – kardozós film, amiben a magányos hős leszámol a rosszakkal az ártatlanok védelmében. Még csak olyan elemeket sem tettek bele, amelyek a környezetre lennének jellegzetesek. Lineáris és egyszerű. Vagyis, nincs helyi bűnszervezet saját szabályokkal, hanem egyszerű és korrupt politikusok az elkényeztetett családdal, akik azt hiszik, megtehetnek bármit. (Különben Tizenhármas hadjáratáig ez igaz is volt. A pénz beszélt, és mindenkit meg lehetett venni.) Ha nagyon keresek valami tőlünk eltérő szervezetet, az inkább az árnyékok munkamorálja, ha így lehet nevezni. Nem emberek, gondolkozó lények és ügynökök kellenek nekik, hanem gyilkos robotok.

Sok kis történet bújik meg benne, de szépen elvesznek Tizenhármas gyerekmentő kalandja közben. Nem derül ki, ki volt a lány korábban. Ahogy azt sem tudtam meg, milyen gyógyszert kapnak és miért olyan fontos kérdés állandó jelleggel, hogy rendszeresen és a szabályok szerint szedi-e a tablettákat. Ki tudja, talán egy folytatásra várnak, hogy jobban bevezessenek a világba? Mert csak a felszínt kapargattuk most. Inkább kérdések merültek fel, mint értette meg, hogy mit is nézünk.

De simán benne van az is, hogy túlmagyarázom. A látvány, a különféle összecsapások viszik előre a filmet. Az egészen elképesztő, amilyen tempóban és ötletességgel gyilkolják egymást. Bőven folyik a vér is, és vannak elmebeteg ötleteik. Meg persze a fizika megcáfolása is, de azt már fel sem veszem. Jól nézzen ki, amit látok és ez megvolt. Inkább ez, mint a színészek vagy a történet a film erőssége.

A színészekkel amúgy is bajban vagyok. Annyira más jellegű vonásaik vannak, hogy puska nélkül még Tizenhármast és a mesterét is összekevertem volna, noha az egyik fiatal lány, a másik meglett nő. A színészkedés... ütöttet-vertek, véreztek és nagy ritkán beszélgettek is közben. Nem éppen az a kategória, amiben nagyon meg lehetne mutatni az ütő- és rúgástechnikán túl, mire képesek.

Látványmozinak teljesen korrekt, verekedős filmnek kerek és szórakoztató. A cselekményre még gyúrhattak volna, de igazán hiányérzetem nincs. Ha piszkálom is, azért ezzel a filmmel igazán bajom nem volt.