Több regény foglalkozott azzal a témával, hogy Európából vonattal mentették a kisgyerekeket a nácik elől Angliába. Ezek alapján nekem nem tűnt úgy, hogy ez olyasmi téma lenne, ami ismeretlen, távol van a köztudattól.
Így nem is értettem, hogy miért alapkoncepció ebben a filmben, hogy a csehektől vonattal mentett gyerekek is léteztek. A történetben, amikor Nicholas a naplójával elviszi az adatokat egy történészhez, az teljesen ledöbben, milyen mértékű szervezkedés volt ez. Így azért átértékeltem az előzetes gondolatom: ez nem pont az a gyerekvonat; ez kifejezetten Prágából indult és csak onnan hoztak gyerekeket, helyezték el őket angol családoknál. Nem volt hivatalos szerv mögötte, csak pár lelkes fiatal a családjaikkal, akik szerveztek mindent.
Bőven volt mit: a film Nicholas Winton nyomába ered, aki a bejutáshoz szükséges dolgokat kezdi intézni Londonban. A hibátlan úti papírok csak egy dolog, de eleve rendelkezni kellett családdal, aki fogadja a gyereket. Pénzt kellett letenni előlegbe – nem is keveset, amelyet majd a háború után a gyerekek hazaútjára szántak. A filmet elnézve minimális lehetett az a gyerek, aki visszakerült a hazájába a történet után. A kiderülő történetekben inkább az hangzik el, hogy az otthon maradt családtagjaik hogyan haltak meg a gettóban betegen, vagy melyik táborban gázosították el a németek, vagy lőtték agyon egy menetelésben.
A múlt jelenetei ezt a munkát és azt a veszélyt mutatják be, amit a fiatalok vállaltak a családokért. A jelen azonban egy egészen más szempontból közelít a témához: a jelenben az idős Nicholas még mindig szenved a történtek miatt. Nem is szereti, ha szóba kerül a háborús munkája – ha valaki mégis ismeri a történetét, a saját szerepét szinte semmire se tartja. Bűntudata van, tömören megfogalmazva. Ő nem azt látja, mennyi gyereket mentettek meg, hány élet folytatódhatott Angliában. Őt azok kísértik, akiket hátra kellett hagyni. Hopkins ezt domborítja ki, és ez a film jelenének mozgatója is: ahogy szerényen, az élete vége felé rendezné a papírjait, és keresi, ki venné még valami hasznát, nem csak porosodna egy múzeum szekrényében. Csak aztán a történet robban, amint megfelelő emberek tudomást szereznek róluk és a gyerekekről. Kiszámítható, de akkor is hatásos jelenet, amikor a tévéstúdióban a műsorvezető a közönség felé fordul, ahol első sorba be lett ültetve Winton, és megkéri őket, álljon fel, aki neki köszönheti az életét. Lehet tippelni, mi történik.
Nem nagy film, amit reklámoznának a moziban. Nincs benne olyan látványelem vagy sokkoló képsor, ami miatt emlegetnénk a háborús filmek között. Minimális helyszín, irodák és magánházak, a vonat. Az, hogy mégis valami több van benne, nekem a szereposztás miatt egyértelmű. Tele van pakolva kisebb-nagyobb sztárokkal, és még kis mellékszerepre is beugrott egy olyan név, mint Jonathan Pryce. Hopkinstól már láttam hasonló belső dilemmát filmen, de attól még jól hozza itt is. A nagy kedvencem különben a múltban az anyját játszó Helena Bonham Carter volt. Annak a nőnek olyan energiái vannak, hogy teljesen mindegy, hogy gonosz banyát, mellőzött hercegnőt vagy a főszereplő anyját játssza, ellopja a rivaldafényt. Johnny Flynn a fiatal Nicholas, amit még mindig nem emésztettem meg. Nagyon más karakter, mint a színésztől megszokott, nehezemre is esett ráismerni. Ami a film szempontjából nem baj – inkább láttam Nicholast, mint Johnnyt a jeleneteiben.
Mivel friss élményem az Érdekvédelmi terület is, nem tudom nem egymás mellé tenni, hogy ugyanaz az élethelyzet, mennyire mást hoz ki emberekből. Az egyik képes piknikezni a krematórium mellett, míg a másik évtizedekig rosszul érzi magát attól, hogy nem mentett meg elég embert. Ez a brutális.
gépek visszaküldenek egy terminátort, hogy végezzen Malcolm Lee vezető tudós gépevel, aki a Skynettel felérő MI-t fejlesztett ki. A cél érdekében a doki gyerekei is céltáblába kerülnek, akiket véd egy saját identitását sem ismerő dada, és akik összetalálkoznak és szövetkeznek a terminátort megállítani jött nővel is a jövőből.
A ház mögött ott van Auschwitz, aminek a családfő, Rudolf Höss a vezetője. Néha látjuk, miket tárgyal munkaügyben. Tényszerűen hatékonyságot növel, rendelkezik – mintha tényleg egy szimpla gyárat vezetne csak, és nem érinti meg semmiképpen, hogy ő a halálmester. Konkrétan nem megy le a táborba – egy olyan jelenetet kapunk, amikor fel van hozzá rendelve egy fiatal nő, de hogy mi történik, azt csak abból sejthetjük, hogy a nő lazítani kezdi a ruháját és kiengedi a haját, majd a következő jelenetben Höss intim mosakodást végez, mielőtt hazamenne. Az otthon, ahol partit adnak, kertészkednek, ölelgetik és szeretik egymást. Hedwig és a gyerekek, a személyzet olyanok ott, mintha egy üveggömbben lennének.
Pillanatok alatt túlléptünk azon, hogy Diego szerelme másnak a felesége lett. Mi több, még szimpatizál is az ifjú férjjel. Ármánykodnak a szülők, és kiderült az is, hogy miért érkezik a bérgyilkos az anyjának álcázott nemesasszonnyal. Nekem nagyon olyan érzetem volt, hogy minimum még egy évadot összecsaptak 2-3 részben. Hogy aztán Zorrót átvigyék más helyszínre, ami nem illik hozzá. Zorro New Yorkban? Maradjunk annyiban, hogy meg tudom érteni, miért nem készült 2. évad. Volt benne ötlet, más ez a Zorro, de nem feltétlenül jobb. Ahogy a végére a színészek is kiábrándítottak, annyira egyformának tűntek különféle helyzetekben is.
Kezdett az Only Murders in the Building (s04e01) és szokás szerint ezen tudtam mosolyogni. Nagyon abszurd, ahogy a két öreg szerencsétlenkedik össze-vissza és most a róluk készülő show miatt játszótársakat is kaptak ehhez. A készülő sorozatban mindenkit név játszana, és el is szórakoztak azon, hogy utánozzák egymást, miről beszélgetnek. Azért menet közben arra is rájöttünk, ki az évad hullája, ha még minden más tisztázatlan is. Minden esetre az egykori dolgozó kutya nagy ötlet volt, pláne, amikor kiderült, milyen szakmában ténykedett. A főszereplő trió jött vissza, és azért a nagyobb nevek is visszaköszönnek. Volt Streep jelenet, szinte álomszerűen belibegett egy partira. Más új szereplőt még nem lepleztek le, mert azt azért nem hiszem, hogy a színészek, mint Longoria, rendszeresen színészek lesznek az évadban. Az alaphangulat megvan, a jópofa szerencsétlenkedés, aztán majd meglátjuk, mit építenek belőle.
Végül, Hálaadás az All American Homecoming (s03e07) ezen részében. Konfliktuselvarrás. Az eddig húzott szembenállásokat, a párok közti titkokat vették elő, hogy összecsapjanak, mindenki elmondhassa a félelmét és ezzel visszataláljanak magukhoz. Vagyis, igazán nem mentek előre a cselekménnyel, lelkiztek és erősítették a meglevő párokat. Tudom is díjazni, hogy már nem azzal akarnak bonyolítani, hogy ki kivel kavar. Mivel úgy tudom, ennek a sorozatnak ez a vége, arra már nem is igen van idő. Marad egymás támogatása, kis egyetemi gondok megoldása és a menőség. Mert ez a sorozat nem véletlenül van heti szinten kibeszélve, ki milyen ruhában szerepel a héten. Nehéz is a szegény feketék témát nyomni, már nem is nagyon teszik, amikor mindenki mehetne a divathétre fellépőnek... De ezzel együtt is, ez egy pozitív, megerősíti rész és a barátság istenítése 40 percben.
miért kell neki életében még utoljára arról a bizonyos helyről egy szelet pizza.
jön egy újabb világvége is. Amit meg kell akadályozni, de most az évad rövidsége miatt ezt extrém gyorsan intézik.
számolni. Azt meg már fejtegettem, hogy 10 – 15 évvel idősebbek igazából. És a férfin nagyon látni is.
amiből érdekel, mi sül majd ki.
és már nem kérdés, miért nem mennek át olyan helyekre, mint a Mayo vagy a John Hopkins, ha kifejezetten őket szeretnék oda megnyerni.
eseményeket. Néha megbolondítják azzal, hogy az orvosból lesz beteg vagy egy-egy traumán kell túljutniuk. Szintén visszatérő elem, ebben az évadban több dokival is megesett, hogy fizikailag vagy lelkileg sérült, és össze kellett kapnia magát, mielőtt visszament dolgozni.
összehoznak pár dolgot. De annyira nem találok benne semmi olyat, ami miatt megjegyezném ezt a filmet…