5: Kegyetlen játékok – gazdagok, szépek és középiskolások. Jó dolgokban nincs jobb dolguk, mint mocskos fogadásokat kötni szüzességre és csábításra. Ám a szívtipró Sebastian beleszeret a legutolsó feladatba, és hozni kényszerül pár nehéz döntést. Klasszikus alapokból, erős szereposztással, kultikussá vált zenével.

4: Heathers – új fiú jön az iskolába, aki megtetszik a félénknek tűnő Veronicának. A szimpátia kölcsönös, és a lány máris JD őrületébe csöppen, akinek nem okoz gondot elintézi a suli uralkodó lánycsapatát. A Heather lányok trendet diktáltak és gonoszan uralkodtak, de most változik az életük. De Veronica sem az a szende szőkeség, akinek tűnik…

3: Sex Education – adott egy középiskola, amibe jár egy srác, akinek az anyja szexterapeuta. Mire hősünk észbe kap, már ő is tippeket oszt a diákoknak, és próbál közelebb kerülni az üzlettársához, az okos, de hátrányos helyzetű Maeve-hez. Roppant megosztó lett, egyesek szeretik, másoknak sok benne a deviancia.

2: American Vandal – adott két középiskolás, akik podcastot készítenek az iskolájukban történés rongálásról. Elméleteket gyártanak, nyomoznak és beszélnek a történet szereplőivel. Nem azt a választ kapják, amit az elején vártak. A dolog sikeres lesz, így felkérik őket, hogy egy másik iskolában járjanak utána a durva vicceknek. (Pl. a menzán hashajtóval felturbózott italoknak.)

1: 13 okom volt – szigorúan az első évad! Hannah megölte magát. De hagyott hátra magnókazettákat a vallomásaival, melyben elmeséli, hogy jutott ide. A kazettákat végig kell hallgatnia a felelősöknek. Most Clay a soros, aki szerelmes volt a lányba. Miközben elmerül Hannah világában, borzalmas képet kap arról, mire képesek egymással a kamaszok. Clay pedig nem az a típus, aki csak hallgat és nem tesz semmit.

Eltűnt személyeket kereső, társadalmi lenézéssel küzdő, családi.

Mari Gilbert keményen küzd, hogy felszínen tartsa magát és lányait. A két kisebbet még ő neveli, ráadásul az egyik lánya pszichés beteg, és külön felügyeletet igényel, hogy szedje a gyógyszereit. Családi vacsorára készülnek, ahova a már külön élő nagylánya is eljönne – pénzt is ígért az anyjának, besegítene a számlák befizetésébe. Shannan azonban nem jelenik meg. Amikor másnap sem jelentkezik, és a barátja is náluk kezdi el keresni, Mari a rendőrséghez fordul. Eleinte nem veszik komolyan, mert a lány prostitúcióból tartotta fenn magát. Ám amikor egy rendőrkutya holttestekre bukkan, már más megvilágításba kerülnek a dolgok. Valaki utcalányokat kap el és gyilkol meg. Shannan teste azonban nem kerül elő, a rendőrség az ő esetét eltűnésként akarja kezelni. Mari küzd, hogy az ő lánya is megkapja azt a figyelmet, amit a többi áldozat.

Megtörtént eset az alapja. Ilyenkor egy plusz szívszorító adalékot kap a film, mert ez valóban megtörténhetett. Nem is maga a gyilkosság ténye, ami kicsapja a biztosítékot. Sajnos, abban nincs semmi meglepő. Erőszakos világban élünk, és a hírek tele vannak brutális esetekkel. Ám az, hogy még az áldozatok hibáztatása és a társadalmi réteg szerinti szelekció ennyire élő, fájdalmas.

Nem is a krimi volt az, ami érdekes a filmben. Hanem az ilyen kis morzsák, amikor pellengérre állítják a rendszert. A prostituált Shannan az életéért futott, veszélyben volt, hívta a 911-et segítségért. Több, mint egy óra tellett el, mire valaki a helyszínre érkezett. Mennyi esélye maradhatott így a lánynak? Később az anyja elvégez egy tesztet. Egy helyi, úgymond tisztes polgárnak kiadva magát hívja ki ugyanonnan a rendőrséget. 15 percen belül ott az autó és a rendőrtiszt. Pedig mindkettő ugyanolyan emberi lény – a különbség csak a társadalmi státuszukban van.

A film abszolút az áldozatok és családtagjaik oldaláról fogja meg a történteket. Minimálisan van arra utalás, hogy a rendőrfőnök utasítva lett arra, hogy ne kiáltson sorozatgyilkost, és nyugtassa le a sajtót. Ki lehet következtetni, hogy ezért akarták annyira, hogy Shannan eltűnt személyként legyen nyilván tartva. A politika számított, nem az emberi élet. Egy-egy ponton, árnyalásként ez is érdekes vonal lehetett volna – a Három óriásplakát pár éve ezzel is többet tudott. Ott láttuk mindkét oldalt, a karakterek drámáit innen is, onnan is.

A családtagok kapcsán igyekeztek a drámát a filmbe csempészni. Mari családjában amúgy is volt bőven feszültség: menet közben derül ki, hogy Mari állami gondozásba adta a lányát, mert Shannan skizofrén rohamaival nem bírt el. A másik lánya már előre azzal vádolja, hogy a húgától is megszabadulna, ha súlyosbodik annak állapota. Azzal is nekiesnek az anyának, hogy pontosan tudta, miből él a lánya, mégsem tett ellene semmit és a pénzét is elfogadta.

Egy ponton átcsúszik annak a bemutatására a film, hogy az áldozatot kezdték el hibáztatni. Miért így élt? A család miért nem vigyázott rá jobban?

Nem a krimi a lényeg itt, egyáltalán nem. Ezek a folyamatok: ahogy a családok küzdöttek a nyomozásért, a lányok halálának kivizsgálásáért. Mert a társadalom köröttük be akarta csukni a szemét, és szemétként kezelni őket.

Lehetett volna ebből minőségi dráma, az alkotóelemek benne vannak, de nem áll össze. Egyoldalú az ábrázolás, a film túlírt és gyakran unalmassá válik. A családi egyéb drámák gyakran elveszik a figyelmet, és lassítják az eseményeket.

A szereposztás sem olyan, hogy felfigyeljen rá az ember. Akad benne ismerős név, mint Lola Kirk, de sem emlékezetes alakítás, sem emlékezetes karakter nem volt benne.

Leginkább szürke ez a film: egyszer nézhető, de nem emlékezetes semmilyen formában sem.

Lost Girls - 5/2,5 a dráma átjött, a krimi kevésbé. Nem fogott meg, bár érzem, minek kellett volna hatnia.

https://www.youtube.com/watch?v=UJzGE00wncU

Már várom, mikor kezdik el tolni a bemutatókat. De addig is:

MOZI:

• Új mutánsok - amerikai akció, sci-fi
• Monsieur Je-sais-tout - francia dramedy
• Tiszt és kém - francia-olasz történelmi
• Hogyan legyél jó feleség? - francia dráma

DVD:

• Álom doktor
• Jumaji: A következő szint

(Itt már megindult a csúszás.)

Gyászolós, szerelmes, haláleset körüli rejtélyes.

Carys élete a gyász körül forog. A legjobb barátja egy halottasházban dolgozik, ahova a lány rendszeresen bejár. Innen gyűjt tippeket, melyik temetésekre érdemes eljárnia és figyeli a gyászolókat. Anna még csak 27 volt, amikor egy tragikus autóbalesetben odaveszett. A családja, a vőlegénye is gyászolja. Carys is megy részvétet nyilvánítani, és ahogy a halott gyűrűjét nézi, sikerül azt lehúznia és mivel éppen mellé lép a vőlegény, eldugja. Hazugságba menekül: Anna barátnője volt, még korábban az iskolából, azért nem találkoztak eddig. Tyler, aki különben kedves és jóképű, állatorvos, nehezen boldogul Anna szüleivel, akik máris a fiút nyaggatják a lány pénzéért. Megkéri Caryst, legyen a támasza. Szívesen hallgatja Tyler történeteit a halott lányról, közben ő maga is tud beszélni a halott húga miatti érzelmeiről. Ahogy egyre jobban lesznek, egymásba is szeretnek. Carys már tervezi is, hogy mondja el magáról az igazat. A boldogságát megmérgezi, hogy Anna halálról kiderül, gyilkosság volt. Carys már kételkedik a férfiban: lehet, hogy ő végzett Annával?

Komoly baj van egy thrillerrel, ha a felétől kezdve azon jár az agyam, hogy ezen nevetnem kellene vagy sírnom? Itt volt olyan jelenet és olyan párbeszédek, ahol konkrétan nem tudom eldönteni, melyik reakció lenne a helyes. Értem, thriller akart lenni, ahol a hősnő veszélyérzete miatt aggódni kellene, de annyira röhejes az egész, hogy egészen más hatást váltott ki belőlem.

De ne szaladjunk ennyire előre! Nézzük elsőnek a film cselekményét. Aminek már az alapötlete borzalmas. Egy lány, akinek az a hobbija, hogy temetésekre jár? Mindig feketében jár, és nincs élete sem. Nekem az sem derült ki a filmből, egyáltalán mivel foglalkozik, miből él. Mert költekezni azt tudott, de honnan volt fizetése? Az annyira vígjátéki, és egyszerre abszurd, hogy szinte a temetőben összejön a menyasszonyát gyászoló fiatalemberrel. Pedig ez nagyon nem fekete komédia, amiben lenyelnék ilyesmit…

Jó darabig azt nézhetjük, ahogy Carys egyre jobban elássa magát a hazugságokkal. Se azt nem meri elmondani, hogy nála a gyűrű, se azt, hogy nem ismerte Annát. Az a csoda, hogy nem bukik le már az elején. Túl gyors a szerelmi szál is. Tulajdonképpen Anna halála után napokkal már összejön Tylerrel, a hatodik héten pedig még vadabb fordulatot vesznek az események. Akkor se ilyen gyors egy kapcsolat, ha nem gyászolna éppen a srác. De így… Szinte az a szint, mint a Disney mesék meglátni és megszeretni világa.

Arról hosszan tudnék írni, miért nem éreztem igazinak különben sem ezt a szerelmet. Mert, hogy Carys beleesik a szomorú, jóképű állatorvosba, azt el tudom hinni. De mit lát a férfi ebben a nőben? Carys nekem az agyamra ment. Megjátssza magát. Sokat hazudozik. Alig tudni meg róla valamit az egész film alatt. Igaz, nekem a színésznő alapból nagyon ellenszenves volt. Gáz, de az anyját játszó Jane Seymour millió meg egyszer jobban is nézett ki, meg tehetségesebb is, mint Bijou Phillips. Sokat mond már ez a keresztnév is. Bijou – tényleg az. Távolról elmegy, de amint a közelébe kerülsz, rájössz, hogy csak valami értékesnek a semmit érő másolata. Színésznőként is nulla közeli értéke van, és még csak nem is egy szép nő, hogy ráfogjam ezt az eye candy faktorra.

Így visszaértem oda, hogy szenvedtem ezen a filmen. Nagyrészt Bijou miatt, aki irritált. Részben, mert a thriller elemeket romantikus vígjáték elemekkel keverték. Abszolút nem vicces, de nem is ijesztő, amikor pl. Carys már leütni készül az életét féltve az elé térdelő barátját, aki a kezét próbálja csak megkérni.

Buta a vége is, egyszerűen nincs ebben a filmben olyan, amit szerethettem volna. Vámpírnaplókban Daemon csapat drukker voltam, de itt Somerhalder is édeskevés. Ez rossz.

Eszmélés - 5/2 annyira nem rossz, hogy jó legyen, de majdnem. A hősnőt nagyon-nagyon rühelltem.

https://www.youtube.com/watch?v=4ymTUYWhFt4

Elveszett szerelmet kereső, múlt hibáit megfizető, jövőbeli.

Takeshi már szabad ember, de aki ismeri, tudja, mi az a kulcsszó, amivel rá lehet venni bármilyen feladatra. A Harlan egyik alapítója keresi meg azzal, hogy veszélyben az élete, és ha Takeshi megvédi, cserébe elárulja neki, hol van Quellcrist Falconer, akiért a férfi még most is bármire kész. Ám mire Takeshi tudata letöltődik a bolygón egy speciálisan neki készített burokba, már valaki végzett a csoporttal. Takeshi marad, mert tudnia kell a válaszokat. Így belecsöppen egy bolygóközi játszmába, melyben a bolygó kormányzója a katonai erőkkel packázik. A katonaságot képviselő Carrerra ezredes régi ismerős, ám az új burka és neve miatt időbe kerül, mire Takeshi felméri, hogy mennyire személyes ez az ügy. Ráadásul Poe tudata kezd széttöredezni, ahogy Quell sem a régi, és a fejvadász Trepp társasága sem éppen biztosnak nevezhető.

Regényről soha, senkit nem beszélnék le. De a Valós halál kötetek mellett érdemes a Netflix sorozatra is benevezni. Sokkal fogyaszthatóbbnak találtam, mint a regényeket.

Ez az évad pedig ötvözete a karakterek múltjának és a jelenének. Azok a figurák rendezik a konfliktusaikat, akik a széria kiemelt karakterei. Takeshi most kapja meg a válaszokat a múltra, és oldódik fel az a belső fájdalma, ami Quell elvesztése óta vele van. A szerelme, a rögeszméje megkapja a befejezést, amit egészen eddig hajszolt.

Simán lehet nézni úgy a sorozatot, hogy a szereplők milyen belső dilemmákat cipelnek és milyen konfliktusaik vannak egymással. Quell, aki még a régi énjét is keresi, és szembe kell néznie azzal, egy hozzá hasonló vezető mennyire engedhet meg magának egy olyan szerelmet, ami Takeshi mellé köti. Tak, akinek a múlt miatt bűntudata van, és képtelen magára hagyni olyan személyeket, akiknek segítségre van szüksége. Nála már régen nem a politikai és vallási játszmák az érdekesek, hanem az egyéni sorsok. Carrerra, aki nem képes megérteni, az utódjának nevelt katona miért árulta el, ráadásul a sereg a hősöket nem díjazza, így elvették tőle a nevét és megint kezdhette a nulláról. Amihez hozzájönnek olyan kérdések, mint a Harlan alapítóinak háborús és eltitkolt bűnei, Trepp öccse iránti lojalitása, Poe kapaszkodása az emlékeibe és a személyébe, MI létére.

Igen, lehet azért nézni ezt a sorozatot, mert olyan szereplői vannak, akiknek emberi, örök dilemmái vannak.

De nézhetjük azért is, mert jó sci-fi, hatalmas játszmákkal, érdekes világokkal és látványos akciójelenetekkel. Mivel egy bolygóra szűkül a helyszín, kicsit átláthatóbb most ez az évad. Akinek megvannak az olyan alapfogalmak, mint a valós halál, burkolás, könnyeden bekapcsolódik és nézheti a kibomló hatalmi harcokat. Danica Harlan is megéri a pénzét, és vannak nagy ötletei, kegyetlen lépései. Carrerra jó játszótárs, szintén tudja keverni úgy a lapokat, hogy borítsa a játszma addigi menetét. Mindennek része a vallási lázadás, a nagyobb cél, ami a bolygó sorsát meghatározza. A személyes konfliktusok jobban lekötöttek, de ez a nagyobb volumenű csatározás is ki van dolgozva.

Látványosra is sikerült a sorozat, amin már nincs miért meglepődni. A Netflix erre odafigyel, ráadásul ez az egyik olyan sorozatuk, amelyekkel tervek vannak. Nem véletlenül olyan az évad vége, amilyen. Lehessen folytatni…

A szereposztásban meghagyták a korábbi szereplőket, de Takeshi új burka egy még ismertebb színész lett. A Marvel univerzumból érkezett Anthony Mackie. (De Trepp is Marvel színészből lett, csak éppen Simone Missick a Defenders sorozat rendőrnője volt.)

Ráadásul ebben az évadban is találtam egy olyan dalt, amitől dallamtapadásom lett.

Van még potenciál ebben a sorozatban, érdeklődve várom is a fejleményeket.

Altered Carbon - 5/4 akciódús, akad benne csavar. Szórakoztató, és érthető is – a populárissá tétel jól áll neki.

https://www.youtube.com/watch?v=_MzbLQBeR9Y

- Apró mesék

Judit és Balázs szeretők lesznek, a férfi a kis családdal marad az erdőben. Ám egyik nap Virgil, a nő fia nincs sehol. Mindenhol keresik, végül a család házában találnak rá. Az apja van vele, aki hazatért a háborúból. Megerősíti Balázs meséit, mintha valóban vele együtt szolgált volna és Balázs nem hazudozott volna nekik.

Amikor Balázs maguk között számonkéri, azt mondja, odakint belátta, hogy milyen rosszul bánt korábban a családjával. Meg akar változni, jobb ember lenne. Így amikor Judit arra kéri a férfit, menjen el a férfival vadászni és végezzen vele, képtelen megtenni.

A város vezetősége és a szovjet tisztek behívják őket. Egy idős férfi háborús bűnökkel vádolja a férfit: fogolytáborban volt az egyik legkegyetlenebb őr. Ő végzett a férfi fiával is. Balázs az ellentanú, akinek meg kell erősítenie az eddig mondott meséket, melyekkel alibit ad a férfinak. Balázs megteszi - de utána, maguk közt a férfi közli vele, lehet takarodni. Ha még egyszer a családja közelébe megy, megöli.

Otthon már kimutatja a foga fehérét. A feleségére támad, és a fiát sem kíméli, amikor az védené az anyját. Judit és Virgil nagy nehezen az erdőbe menekülnek. A visszatérő Balázs segít nekik, végül Judit férje végzi be. Balázs szalad a haldokló Virgillel a karján segítségért - az eddig mesélt hamis meséről kiderül, ő próbálta a kislányt megmenteni. Megint az a helyzet, siet a beteg gyerekkel.

Valamivel később: Judit vallomást tesz. Megerősíti, az eset óta Balázst nem látta. Odakint már várja Virgil, valamivel távolabb pedig Balázs is csatlakozik hozzájuk. Indulnak haza.

- Kísértetek

Kiderül, egykor ez Florence családjának kúriája volt. A kislány végignézte, ahogy az apja megölte az anyját, akinek elege lett abból, hogy a férfi semmibe nézi a közös lányuk, és maguk között neveli a fattyát. Florence elbújt, a féltestvére mellett az egyik fali beugróban. A férfi ismerte a rejtekhelyet, belőtt, de a szeretett fiát sikerült megölnie. A szobájába ment, ahova a rejtekből Florence belátott. Az apja öngyilkos lett. A kislány nevelőszülőkhöz került, a házból fiúiskola lett. Most minden beugrik.

Tom nem az iskola diákja, az öccse szelleme, akinek a nevelőnő az anyja. Aki mérget tesz a saját és Florence italába is, hogy a fiú ne legyen egyedül soha többé. Robert rohan az ellenszerért, de Tom az, aki idehozza és segít meginnia a hánytatót a nőnek. Nem derül ki, időben voltak-e.

Robert és Florence együtt mennek el innen. De nem derül ki, Florence élő vagy szellem. Egy gyerektől köszön el, aki Tom szellemét is látta. Mások keresztülnéznek a nőn, csak Robert beszél vele és beszélik meg, hol várja őket a taxi.

Testvéres, rejtélyt kinyomozó, rendet visszaállító, varázslatos.

A királyság dolgai rendben mennek, mindenki boldog. Kristoff eljegyzésre készül, Anna végre nem magányos, Elza a népének szenteli magát. Ám a királynő egy különös, hívogató hangot hall, amely északra csábítaná. Senkinek nem beszél róla, míg az elvarázsolt erdő szellemei el nem űzik a városból az embereket. A trollok is megerősítik: amíg nem mennek északra, nem derítik ki, mi romlott el a múltban, a birodalmuknak nincs jövője. A kis csapat útra kel, és szinte szó szerint belesétálnak a múltba. Ahol súlyos árulás történt, amit nekik kell jóvá tenni. Közben a szüleik múltját is megismerik a lányok: hogyan találkoztak, miért indultak 6 éve útnak és hogyan végezték be. A múlt emlékei, a jövő védelme közben magukkal is szembe kell nézniük: kik ők, és mire rendeltettek.

Próbálok nem spoiler vonalon haladni, bár nehezemre esik. Pont azon lenne kedvem merengeni, ami a mesében drámai tetőponton van, és kicsit átértékeli a korábban történteket. De ez jó jel – megmozgatott annyira a mese, hogy a tragédiái megsebeztek.

Nem tudom, ez mennyire általános nézői vélemény a Jégvarázs 2. kapcsán. De a múltbeli tragédiák jobban izgatták az agyam, és jobban átérzem őket, mint a nővérek jelen kalandjait. Ahogy a két nép között kirobbant a viszály, de főleg Elza és Anna szüleinek a története. Nem néztem meg melyik volt előbb, de nagyon hasonlít arra, ami a Vajákban Ciri szüleivel történik. Ott is sajnáltam az értelmetlen tragédiát, itt is. Most talán még jobban is, mert most energiát fektettek abba, hogy többet lássuk őket és szimpatikusak legyenek. Kiskamasznak is cukik voltak, jó szülők és uralkodói pár lett belőlük. Az pedig, hogy milyen fiatalon és hogyan haltak meg… Hát igen, erre voltam fogékony ebből a részből.

Pedig nem rossz a lányok története sem. Felfedeznek egy új vidéket, megtörnek egy átkot és békét hoznak. Közben óriásokkal viaskodnak, megszelídítik a természet erőit, és még Kristoff is igyekszik egy lánykérést összehozni. Kalandos, sok mindent csinálnak, és még humor is van benne. Abszolút nézhető és szerethető, sokkal jobb, mint amit előzetesen vártam tőle. Nem hittem volna, hogy így lesz, de jó folytatást sikerült írni az első résznek. Tartalmas, szórakoztató, és pont olyan mértékben van benne tragédia, hogy a lányok jelen boldogsága még hangsúlyosabb legyen. (Bár a hóembert most is utáltam.)

Igaz, logikailag még van, ami böki a csőröm. Túlzásnak érzem, hogy ők királyi család. Mégis, mi felett uralkodnak? Egyetlen városuk van. Nem olyan városállam, mint Firenze volt a reneszánsz idején, szimplán egy város. A hercegi cím még oké, de királyi család? Ahhoz nem kellene egy ország is? Az is durva, hogy a királyi testvérpár elmegy kalandozni, a népük meg otthagyják a trollokkal. Mégis, hol laknak és mit esznek? Sátoroznak a mezőn? De oké, mese.

A karakterek ugyanolyan szimpatikusak és jellemek, mint korábban. Senki nem változott, csak most Elza is a sorsára akad. A hagyományt folytatva az nem a szerelem lesz – mert a modern Disney hősök már nem attól boldogok, hogy kimondják a boldogító igent.

A grafika gyönyörű. Az emberi alakok is szépek, de amit a hátterekkel és a mozgással csináltak, az egészen elképesztő. A tenger, az égbolt, Elza varázslatai a jéggel és a vízzel. Gyakran csak ültem és néztem a karakterek mögött a tájakat, a részleteket, látványos és szép. Jellemző, hogy Elza megint messze jobb ruhákat kapott, mint a húga…

De az külön téma lehetne, hogy Anna a példamutató hősnő, akit szerethetnénk, mégis Elza a mindenki kedvence. Nekem is. Anna túl harsány az ízlésemhez. Elza meg varázsol…

Nem fogom kihagyni: zene. Angolul hallgattam és végre Groff is normális dalokat kapott! Magyarul is teljesen vállalható, azért meghallgattam úgy is, de Groff most nyert nálam.

Kellemes meglepetés volt. Még tetszett is, pedig ezt előzetesen nem hittem volna.

Jégvarázs 2. - 5/4,5 nagyon előítéletesen álltam neki, de szerettem. Szép a grafika, a zene és a történet is ok.

https://www.youtube.com/watch?v=2mrzGnBPgns

Sportos, szabályokat változtató, kosztümös.

A foci egyre népszerűbb sport. Az egyetemi klubok között zajlott eredetileg, majd úriemberek vasárnapi szórakozása lett. A közemberek is szeretnének csatlakozni, és felvenni a versenyt a legjobb csapatokkal. Egy malom gazdája is a sport szerelmese, és áldoz arra, hogy a jó játékosokat szerezzen. Skóciából Fergus Suter érkezik, aki új játékmodort tanít a csapatnak, és maga is kiváló játékos. A csapat egyre sikeresebb, ami bökni kezdi a nemes származású játékosok szemét is. Féltik a sportot az alsóbb körökből származó játékosoktól. Arthur Kinnaird csapata évek óta hazavitte a bajnoki címet, és ezen most sem akarnak változtatni. Egy családi tragédia azonban rádöbbenti a fiatal nemest, hogy talán rossz úton jártak eddig. Ahogy az életén változtat, a sporthoz való hozzáállásában is változás történik – ami nyit egy új utat a football számára.

A Netflix újabb sorozatot hozott össze, amit érdemes megnézni. Ez már olyan szint, hogy BBC sorozatnak is elmenne. Igényes, érdekes és szórakoztató. A football messze nem a kedvenc sportom, de itt még az is tudott szórakoztatni.

A sorozat nem csak sport, talán azért is tetszett annyira. De azt a legkönnyebb megfogni. Elsőre ugyan nevetségesnek találtam, hogy milyen mezeik vannak és a játék is nagyon más itt, mint amit napjainkban megszokhattunk. De a versenyek attól még izgalmasak, még akkor is, ha a sorozatok általános szabályait ismerve lehet sejteni, hogy a végkifejlett végül mi lesz. Van edzés, vannak meccsek és vannak játszmák, hogy a csapatok egymást akadályozzák vagy éppen az összefogásban találnak megoldást.

A játékkal együtt ábrázolják azt is, a társadalom és a gazdaság milyen irányba fejlődik. Még a vezető rétegeké a hatalom, kevés eszköze van a munkásoknak, hogy a saját érdekeiket képviseljék. A hatalom, a pénz a kevés vezető kezében van. De már van kezdeményezés a változásra. A sztrájk, pártfogók megtalálása és az összefogás. A sport is egyfajta jelképe lesz annak, hogy talán mások a lehetőségeik, de ők is ugyanolyan értékes emberek, és még akár felül is kerekedhetnek azokon, akik ezüstkanállal a szájukban születtek.

Ami azonban leginkább tetszett, a két kiemelt szereplő épített személyes történetek, fejlődési ív. Suter vágya, hogy a húgain és az anyján tudjon segíteni. Ezért tesz mindent. A tehetsége egy eszköz, miközben szereti is a focit. Szerelmes lesz, és egyszer magával is meghasonlik. A pénz, amivel megmentheti a családját egyben árulás a csapata ellen. Mit tegyen? A döntése végül a sport szempontjából lesz fontos. Itt még a játékosok nem kaphatnak fizetést, de velük elkezdődik a profi football korszaka.

Arthur Kinnaird szerelemből nősült, az apja után vár rá egy komoly és sok pénzt hozó bank, nemesi címet és birtokokat örököl. Azonban emberként elveszett, a foci a menekülési útja. A film megmutatja, hogyan döbben rá arra, hogy magának is tennie kell a boldogságáért. Elkezdi kimutatni az érzelmeit, amivel a házasságát rendbe teszi. Az apjának is megtanul nemet mondani, el is éri, hogy végre annak lássa a férfi, ami lett belőle. Az ő története érdekelt jobban, talán mert ő volt az, aki a változás kulcsát forgathatta. Suter a származása miatt nem tudott változást hozni, őt önmagában a szövetség el tudta volna tiporni. Azzal, hogy Kinnaird szeme rányílt arra, hogy a szegényeket nem kell kizárni, lehetőséget kell adni nekik, ő tenni tudott az ügyért, miközben emberként is sokat fejlődött.

Mellékszerepekből több színész is ismerős lehet. Kinnaird alakítója, Edward Holcroft talán a legismertebb, de ezt az is mondathatja velem, hogy a Kingsman filmeket nagyon bírom, és Eggsy egyik riválisa az a srác volt, akit Holcroft játszott. De ez a szakáll…

6 rész, gyorsan végig lehet nézni és tartalmas is. Ok a kinézete, sztorija, színészei is. Bírtam.

The English Game - 5/4,5 sporttörténet és karakterfejlődés, verseny és társadalmi problémák. Korrekt szereplők.

https://www.youtube.com/watch?v=hBOlhdSYhv8