Minden napra egy film

Minden napra egy film

Two Sentence Horror Stories

3. évad

2022. március 06. - BBerni86

Halálos, menekülő, bosszút álló, rejtélyes.

Két öregasszony él együtt egy házban, ami már inkább lomtárra emlékeztet, mint otthonra. Mindketten bolondosak: az egyik kapaszkodik régi sztársága emlékeibe, a másik egereket tart kedvencként és folyton elhidegült fia hívását várja. Amikor kitör köztük a háború, egy beavatkozó harmadik fél leckét kap arról, mi az ármánykodás ára. (Crush) Amikor a kisvárosi srác bejut egy Borostyánligás egyetemre, a barátok még egy utolsó kempingre elviszik magukkal, ahol szokás szerint az ő kínzása a játékuk. Tragédia történik, és mire a srácok észbe kapnak, az életükért menekülnek. Itt a holtak nem maradnak holtak és értük jönnek. (Toxic) Egy nemrég megözvegyült férfi a kislányával új otthonba költözik. Az udvarukon áll egy régi fa, és sokat utalnak nekik a hely örökségére. Amikor a kislány eltűnik, az apának pontosan rá kell jönnie, ez milyen örökség és hogyan menekülhetnek meg. (Heirloom)two_sentence.jpg

Bár szeretem, ha egy sorozat fejlődik és meg tud újulni, ez pont egy olyan koncepciót képvisel, aminél ezt nem lehet elképzelni. Maximum a történetek lehetnek másfélék, de alapvetően minden a megszokott módon halad benne.

Antológia sorozat, de ebben nem csak az évadok, de az egyes részek között sincsen kapcsolat. Minden rész egy horror, de mivel semmilyen szabály nincs, a készítők el tudnak játszani azzal, melyik történet milyen legyen. Ha ezt az évadot nézem, akkor van itt olyan klasszikust idéző, mint a Baby Jane, de van űrlényes is, vagy a Tűnj el óta egyre divatosabb rasszista témákat feldolgozó fekete horror is.

Ezt a változatosságát nagyon szeretem, mert meglepetések forrása. Nem lehet tudni, melyik történetben mi fog várni ránk. Bőven volt most is olyan történet, ami másképpen alakult vagy egészen más zsánerbe illet, mint amit az első perc után tippeltem volna.

Ehhez kapcsolódik, hogy a végét sem lehet kiszámítani. Nem egyben egyértelműen el lehet dönteni, hogy ki a jó vagy a rossz. De hogy melyik oldal fog nyerni? Itt bármi lehetséges. Simán lehet, hogy a jó lány átmegy gyilkos szörnyetegbe, aztán nem nyer el ezzel semmit, csak önmagára is kárhozatot hoz. De lehet, hogy az apa megmenti a gyermekét. Lehet, hogy a szép reményű ifjú odaveszik az erdőben, lehet, hogy az anya meg tudja menteni a családját, bár ennek áraként a saját létezése törlődik ki.

Továbbra is szeretem, ahogy valóban két mondat köré építenek fel mindent. Van egy nyitó mondat, aminek hamar meglátjuk az értelmét. Csak egy példa: A barátaim viccelődése ártalmatlan. És mi a kiinduló helyzet? Hogy egy srácot a haverok folyton ugratnak, elég durván – szóval, annyira nem ártalmatlanok a poénok. Majd követhetjük, ahogy egyikük meghal, de zombiféleként visszajön és sorra a többiek is élőholtak lesznek érzések és ész nélkül. A végén pedig ott a záró mondat: Egy halottnak már semmi sem fáj.

Poén, fekete humor? Kicsit mindenki. A legjobb részekben nagyon tudnak működni ezek a mondatok és valóban, felidézve őket az ember előtt van az egész epizód.

Amennyire kell, annyira jól néz ki a sorozat. Nem CGI effektek adják el, de egy-egy lány vagy ijesztő hatás megvan.

Azzal is folytatják a korábbiakat, hogy nem sztárszínészek játszanak benne, még csak nem is sorozatsztárok. Sok új arc, ismeretlenek. Azért érdekelne, ha hirtelen nagy lenne a siker, vajon jönnének-e a nagy nevek is feltűnni, hogy más hasonló sorozatban.

Egyelőre azonban kérdés, lesz-e negyedik évad. Nem bánnám, én szeretem a kétmondatos horror történeteiket.

 

Two Sentence Horror Stories – 5/4 szeretem a koncepciót, vannak jó ötleteik, meg tud lepni és korrekten is nézett ki.

Vikings: Valhalla

1. évad

Háborús, hatalmi harcos, vallásban megosztott.

A vikingek sikeresen megvetették a lábukat Angliában. A király úgy véli, ennek ideje véget vetni. Kiküldi a sereget, és mindenkit lemészárolnak. A halottak között van Harald herceg testvére is, a vikingek bosszút esküdnek. Knut király egyesíti a seregeket, és hadjáratra indul, sokkal nagyobb céllal, mint amit a többiek sejtenek: Anglia királya akar lenni és létrehozni egy nagy, északi királyságot. A grönlandi Leif Erikson a húgával érkezik meg Kattegatba,vikings_2.jpg ahol a lányon erőszakot tevő keresztényt keresik. Amikor Freydis végez a férfival, a bátyjának kell az Anglia ellen induló sereghez csatlakozni, hogy megbocsátást vegyen a húgának. Miközben kibontakoznak a harcok Angliában az özvegy Emma királynő ellen, Freydis azzal kénytelen szembenézni, hogy a keresztények már nem csak békés eszközökkel térítenek. Neki kell az útjukba állni, mielőtt minden régi értéket és hívőt megégetnek.

Tudni lehetett előre, hogy bár a Vikings véget ért, a franchise újabb folytatást fog kapni. A Valhalla kb. 100 évvel később veszi fel a fonalat, amikor már legendaként emlegetik az anyasorozatban történteket. Ez lenne a kapocs, és egy-egy szereplő büszkélkedhet olyan őssel, akit onnan ismerünk. Pl. Emma királynő Rollo egyik leszármazottja.

De saját történetet kapott a sorozat, és nem építkezik az előzményekre. Ez olyan szempontból jó, hogy nyugodtan el lehet kezdeni ezzel az évaddal, nem kell a korábbiakat ismerni. Némileg benne van az is, hogy az eredeti sorozat farvizén eveznek, de nem a cselekményben.

Minimálisan lehet történelmi sorozatként nézni. Olyan szereplőket használ, akik valóban éltek, de a történet kedvéért módosítottak akár fontos szálakon is. (Mondjuk, nem annyira feltűnően, mint az anyasorozat végén, de nem is ez a lényeg.) Egész jól elszórakoztam azzal, hogy nézegettem, kik a valós szereplők, mi lett velük később. Emma és Knut eddig egészen passzolnak, Edmund herceg (később király) meg pl. fiatalítva lett, és nem egy kétgyerekes családapa volt, akit a gyerekeivel együtt öltek meg.

A viszályok és hatalmi harcok különben is lekötöttek, érdeklődve néztem, hogyan alakulnak az angliai események. Talán azok kötöttek le legjobban az évad folyamán. Szimpatikus lett az okos Emma, de az is izgalmas, hogy miként helyezkedik és szerzi vissza a családi hatalmat Godwin. Itt vannak a jobb csaták és a látványosabb részek: a Stamford híd ostroma egészen okos lett, és nem csak annyiról szólt, hogy pár ember vív és veri egymást egy mezőn. (Kattegat ostroma arra emlékeztetett csak.)

A másik szál, Kattegat és a kereszténység erőszakos terjesztése már negyed ennyire sem tudott lekötni. Lehet tudni, mi lesz a vége, hiszen nem véletlenül váltott már több király is kereszténységre az előző sorozatban sem. Freydis meg harcol, menekül és visszacsap, de eleve nem szimpatikus a nő. Valamilyen szinten Lagertha utódja, aki jó harcos és kiáll a számára fontos emberekért, csak a színésznő sokkal halványabb.

Szerettem a sorozatban, hogy antihősökkel van tele. Nagyon kevés az olyan alak, talán csak Leif, aki egyértelműen pozitív és erkölcsös. Ármánykodnak, gyilkolnak, meg tudnak lepni azzal, hogy meddig mennek el egy-egy célért. Azért mozgatórugókat fel lehet fedezni, pl. Godwin bárkihez átáll, aki segít neki hatalomra és vagyonra jutni, de ettől nem lesz kiszámítható a sorozat.

Nem a legerősebb Netflix sorozat, de szórakoztató és korrekten össze lett rakva. Ha lesz második évad, a cselekmény eléggé nyitott hozzá, majd nézem tovább is.

 

Vikings: Valhalla – 5/4 valószínűleg jobban tetszett, mint amilyen, de most élveztem az ármánykodást és a személyes drámákat.

Széttört élet

Átverős, foglyul ejtő, kifosztós.

Chris elvonultan, csendesen éldegél és próbálja kitalálni, hogyan tovább. A cégét eladta, egy vagyont kapott érte és egy igazi álomotthont épített fel magának. A családját azonban elvesztette a folyamat közben: a felesége beadta a válást, és szerinte már túl késő, hogy megpróbálják helyrehozni kettejük között a dolgokat. Azt javasolja, lépjen Chris is tovább. Így az éjszakai bevásárlás során megismert fiatal, csinos lányt újabb találkára hívja és szettort_elet.jpghamarosan forró viszonyba bonyolódnak. Sky gondokkal küzd a lakótársával, így igent mond, amikor a lesérülő Chris marasztalja a házában. Eleinte csodásan megvannak együtt, de aztán Chris a hírekben meglátja, hogy Sky lakótársát meggyilkolták. Amikor elmondja a lánynak, döbbenetes választ kap: Sky végzett vele. Most pedig Chris jön, akitől mindent akar.

Nagyon tévés thriller hangulata volt az egész filmnek: az a típus, ami a késő esti műsorsávban egyszer elmegy, fáradtan megnézi az ember és aztán el is felejti gyorsan.

A film komolyan vette magát, bele kellett volna élni magunkat Chris egyre reménytelenebb helyzetébe, akit aztán nem kímélt a barátnője. Nem akarod megadni a számlaszámod és az átutaláshoz szükséges kódokat? A barkácsboltban vett fúró és néhány lyuk befúrása a lábba biztosan megoldja a nyelvet is… Közben meg lehet el lehet adni a lakásból mindent, műkincseket és drága borokat, órákat, mindent.

Túl könnyen és gördülékenyen megy minden. Azt még el tudom képzelni, hogy Sky kellően szociopata ahhoz, hogy azért kezdjen viszonyba a film elején megmutatott nővel, mert annak lakásából kitűnően meg tudja figyelni Christ. Még az első megrendezett találkozás is rendben, de utána olyan módszeresen és mindent tudóan számol fel mindent a férfi életében, hogy az nem is kicsit tűnik túlzásnak. Mindenre megvan a vevője, és a titkos tartalékról és annak hozzáférhetőségéről is mindent tud előre. Azt mégis hogyan?

Jön egy fordulat is, amikor a lány családjára nagyobb rálátásunk lesz, de az még inkább hihetetlenné teszi nekem a történetet. Egy ilyen pszichopata is túlzás, de kettő? Azzal se nagyon tudtam mit kezdeni, ahogy Sky még teszi a megjegyzéseket is a fogoly Chrisnek. Mintha törődne vele, de igazából mégsem, mert simán megkínozza és kész megölni is. Mit számít akkor, hogy mosolyogva húzza meg a ravaszt vagy sem?

Némi gondom a szereposztással is akadt. Cameron Monaghan annyira kölyökképű, hogy elég nehéz elképzelni a filmben látott nő férjeként, a gyerekük apjaként. Egy kis szakállal igyekeztek öregbíteni, nem sok sikerrel. Nem játszik rosszul, csak nem úgy néz ki, mint egy olyan férfi, akit a történet bemutat. Igaz, én azon is fent tudtam akadni, hogy a filmbeli lánya olyan, mintha félvér lenne. Szőke, fehérbőrű a neje, Monaghan is világít éjjel – komolyan merengtem azon, hogy örökbe fogadott lenne a gyerek? De nem olyan a sztori. Frank Grillo feltűnése is… szó se róla, jól hozza a karaktert, csak túlzásnak tűnik a színész egy ilyen karakterre, amikor a női főszereplők abszolút ismeretlenek. Igaz, ezt John Malkovich játszotta leskelődő főbérlőről is elmondhatom.

Műnek éreztem a filmet, nem túlzottan kötött le. Volt egy-egy jobb jelenete is, de inkább tényleg az esti műsorsávok thrillere csak.

 

Széttört élet – 5/2,5 lehetetlenül passzol minden, és a vége is minimum furcsa. Monaghan túl kölyökképű a szerephez.

Aninka és az elvarázsolt herceg

Átkot megtörő, herceget kereső, boszorkákkal szembeszálló.

Aninka három nővér közül a legfiatalabb és a legboldogabb, annak ellenére, hogy a nővérei cselédkén bánnak vele. Miközben ruhákra, ékszerekre és mulatozásokra költik az örökségük, Aninka vezeti a háztartást, süt és főz, gondját viseli a testvéreinek. Így is menne minden tovább, ha egy alkalommal a lány nem találna egy madártollat. Kisimítja, megcsókolja, és ezzel megidézi az elvarázsolt Vitek herceget. A jóképű fiatalember elmeséli, hogyaninka.jpg megtagadta, hogy elvegyen egy szépséges idegem hercegnőt, akinek valami gonosz fényt látott a szemében. Bosszúból a lány madárrá átkozta, és csak az tudja kis időre emberré tenni, aki megszerzi egy tollát. A fiatalok egymásba szeretnek és az átok megtörésén gondolkoznak. A lány féltékeny nővérei azonban eltörik a tollat, Vitek eltűnik, és Aninka világgá megy, hogy megtalálja és megmentse. Kísérőjének egy vízi manó szegődik.

Már nem is tudom hányadszor írtam, hogy jelenleg két nemzet meséi vannak mesefilmként döntő többségben vetítve nálunk: németek és csehek. A németeket tartom a színvonalasabbnak, nekik mégiscsak a Grimm testvérek adták az alapot, de azért a csehek között is lehet egy-egy olyan darabot találni, amit a szülő is kibír a gyerek mellett.

Az Aninka története jól ismert elemeket halmoz egymásra. Az állattá átkozott herceg, a belé szerelmes lány, akinek próbákat kell kiállnia, hogy megmentse a szerelmét. Azt meg mondanom se kell, mekkora archetípus a lány, akit befognak szolgálónak a testvérei – itt ráadásul a vér szerinti nővérei, nem is csak a mostohák. Kis Hamupipőke-érzet, ha nem is kellett bálba menni, hogy megérkezzen a herceg. (Ok, nem is lovon jött, hanem szárnyakon…)

Valahogy kényelmes is attól, hogy a jól ismert elemeket dolgozták össze, és mégis kicsit más, mint amit megszokhattunk. Leginkább azért, mert beleszivárogtak a területre jellemző elemek. Az elapasztott forrást sok másban is láttam már, de a vízi manók és az ő ügyködésük kifejezetten a cseh mesékben jellemző.

A szereplők nagyon mesei alakok, éppen annyira, amennyire egy mesében várható is. Nem is mondhatnám, hogy bárkiről különösebben meg tudnánk valamit, mindenki csak egy típus. Gonosz banya, szépséges lány, álompasi herceg…

Ami azért még így is feltűnő volt, hogy Aninka alakját mennyire élő meseszereplővé tudta tenni a színésznő. Nem egyszer volt olyan érzetem, hogyha rajzolt mese lenne, akkor is éppen így énekelne, pörögne és táncolna – mintha nagyon nem élő ember lenne, hanem egy rajzolt mesealak.

Vannak kalandok, van humor. Igaz, a kisebb nézőkre szabva, de mese.

Ami viszont nagyon zavart, és sokkal jobban tetszett volna a történet nélküle: a manó és Aninka is többször dalra fakad. Se a zene, se az énekhangok nem tetszettek. Meg tudtam érteni a molnárt, aki végezni akart a manóval, amikor az szerenádozni kezdett a lányának. Inkább kínzás, mint udvarlás…

Egyszer meg lehetett nézni, a cseh mesék között a jobbak között van, de nagy elvárásokat nem kell támasztani felé.

 

Aninka és az elvarázsolt herceg – 5/3,5 mesefilmnek elment, csak ne énekeltek volna benne! Jól hozza a mesés elemeket, színes, gyerekeknek vicces. De a zenéje…

30 nap maximum

Rendőrös, halál tudatával merészebbé váló, maffiózóra vadászó.

Rayane egy okból lett rendőr: az apja emléke előtt akart tisztelegni, aki szolgálatteljesítés közben vesztette életét. Csak éppen a fia mindentől fél, nagyon halk, senkinek nem mer ellentmondani. Ha valamibe belekezd, abból 30_nap_maximum.jpgbiztosan katasztrófa lesz. Mint amikor egy szomszédját látta egy rajtaütés közelében, figyelmeztette a rendőri jelenlétre és megkérte, hogy távozzon, még az autóját is segített elindítani. Aztán persze kiderült, hogy ez a férfi a Patkány, akit el kellett volna fogni. Így menne továbbra is, ha egy orvosi kivizsgálást követően nem derülne ki, hogy maximum 30 napja maradt az életéből. Első gondolata, hogy meglopja a Patkányt és szórja a pénzt Vegasban, ám mikor kiderül, hogy a Patkány okozta az apja halálát, visszatér és beleveti magát a rendőri munkába. Már semmi nem számít, csak a cél, hiszen 30 nap, ha maradt…

Bevált alkotói gárdával készült ez a francia komédia. A rendező rendszeresen ugyanazokkal a színészekkel dolgozik együtt, hasonló humort képviselnek a filmjeik, csak változik a keret és hogy éppen melyik színész a főszereplő, a haver vagy az ellenlábas.

A 30 nap maximum alapötlete ismerős lehet: ha kezedben a halálos ítéleted, mivel töltöd a maradék idődet és hogyan változik meg a viselkedésed? Mivel ez egy komédia, nem kérünk komoly választ. Félénk kis senkiből a párizsi rendőrség legvagányabb rendőre válik.

Minden eleme szépen követi a sablonokat: a szerencsétlen rendőr, aki a menő társnőjébe szerelmes. A film gonosza, akiről még az is kiderül, hogy ő a felelős a főszereplő családi tragédiájáért. A rendőrség menő embere, itt Tony, aki akkora idióta, hogy elviselni se lehet, de talpnyalója akad bőven. Mivel mozgalmas és sűrű a film, nem zavart, hogy mindent láttam már másban. Itt annyira halmozva is vannak, hogy nem is érdemes azt listázni, van-e eredeti ötlet, vagy mi miből ismerős.

Kicsit a paródia felé is közelít, de azért megmarad komédiának. Nem kell komolyan venni, a szereplők is láthatóan nagy bulinak vették az egészet és örömmel csináltak magukból bohócot. Lacheau, aki inkább a főhős szokott lenni, most a magát szuperrendőrnek képzelő Tony, ő ebben különösen kiemelkedik. Néha meg is fordult a fejemben, akkor sem lenne jobban készen a karaktere, ha Lacheau nagyon részegen játszaná.

A gondom, hogy messzebb mennek a poénokkal, mint ami még a komfort zónámban lenne. Az még ok, hogy a volt barátnő hogyan telepszik rá a főszereplőre, aki oroszlánként dobja ki, amint halálos betegnek hiszi magát és pankrátor jelmezben félholtra verik, amikor egy partira igyekszik beépülni. De kinek hiányoztak olyan jelenetek, hogy az éppen a két ház között, egy slagon egyensúlyozó rendőr arcára rászáll egy galamb, amely dugni akar? Vagy, az ajtóval lecsapott másik rendőrt betolják a műtőbe, összekeverve egy női beteggel, és melleket plasztikáznak neki? Vagy az anya, aki büszke a fiára, amikor azt felszopónak titulálják? Bár a party nagyi is megér egy misét.

Nem is folytatom, mert minél jobban belegondolok, annál alantasabb a film humora és az rémlik csak fel, amit nagyon nem szerettem benne.

A szokott szintet teljesen hozza a film, jó a dinamikája, amennyire egy ilyen rendőrös komédiának kell, a látvány is megvolt. Akinek ez a fajta humor bejön, jó film lesz.

 

30 nap maximum – 5/3 a maga módján vicces, kellően mozgalmas is. Csak éppen nagyon nem az a humor, amit díjazni tudok.

A Gucci-ház

Családos, vállalatot vezető, ármányos.a_gucci-haz.jpg

A Gucci név egyet jelentett a vagyonnal és a divattal. A fiatal, dögös Patrizia szeme fel is csillan, amikor egy buliban szóba elegyedik egy csendes fiúval, akinek ez a vezetékneve. Úgy intézi, hogy újra összefussanak és egy randit is megbeszél az ügyvédnek tanuló Maurizióval. Mire a család feleszmél, a fiatalok már házasodni akarnak. Rodolfo Gucci azonban az aranyásót látja a lányban, és óva inti a fiát a frigytől. Még azzal is fenyegeti, hogy kitagadja, ha képes lesz az engedélye nélkül megnősülni. Maurizio szerelmes, ellent mond és Patrizia Gucci feleség lesz. A családi vállalatot irányító Aldo, aki rendszeresen csalódik a saját fiában, igyekszik közeledni a párhoz és felkarolja az unokaöccsét. Annyira, hogy Patrizia már arról szövöget álmokat, hogyan veszik ők át a birodalmat. A pénzzel és luxussal együtt azonban új gondok jönnek, ami mindent elsöpörhet és egy más Gucci-ház felemelkedéséhez és egy gyilkossághoz vezet el.

A divat történetében vannak nagy formátumú családok és tervezők, nagy botrányok és több gyilkosság is akad. Maurizio Gucci agyonlövése is egy ezek közül, amely egy sikerkönyv alapját is adta.

Ezt a kötetet dolgozta fel Ridley Scott és újra bizonyította, hogy van érzéke az adoptáláshoz. Az eredeti történet ugyanis nem regény, hanem egy ismeretközlő regényféleség, amely a Gucci család történetét meséli el, és csak keretnek használja Maurizio történetét. Abban végig lehet követni a generációkat, hogyan lett a márka sikeres és miért volt sokáig annyira karizmatikus vezér Aldo.

Scott filmjében azonban valóban főszerepet kapott Maurizio és Patrizia kapcsolata. Megvannak a fontos életrajzi pontok, ha azért bőven csúsztatnak is. Pl. nem egy gyermekük volt, két kislányuk született. Maurizio sem azonnal kötött ki annál a szőkénél, ő már a sokadik barátnő volt, miután elhagyta a feleségét.

De nem is ezek a lényeg, hanem ennek a két embernek a kapcsolata és hogy milyen viharokat okoztak a családban. Érdekesebb, személyesebb, és messze nem olyan száraz, mint a könyv volt. Tényleg van egy történet, személyes drámák és családi ármányok. Itt sem maga a gyilkosság a lényeg, de hogy is lenne az? Béna és a lehető legegyszerűbb kiszállni egy kocsiból és párat belelőni az áldozatba. Nem véletlenül mondja a filmben Patrizia, hogy maga is elintézné, ha értene a pisztolyokhoz. De az, ahogy oda eljutnak, hogy nem lát más megoldást, mint a gyilkosságot, az érdekes és a film azt mutatja meg.

Azzal viszont gondban vagyok, hogy ki a film hőse? Ha regény lenne, simán azt mondanám, hogy ez egy antihős történet. Nincs egyetlen olyan karakter sem, akire fel lehetne nézni vagy szimpatikus lenne. Még csak abban sem vagyok biztos, hogy ez bármikor szerelmi történet lett volna. Túl jól sikerült az a jelenet, ahogy Patrizia a Gucci névre felkapja a fejét és ahogy a vagyon nyomában jár a kezdetektől. De kiemelhetek bárkit, elkényeztetett és ármánykodó, valahogy olyan elrontott minden alak. A végén volt is egy olyan gondolatom, hogy azzal együtt, hogy De Sole miképpen játszotta ki Mauriziót, még ő és Tom Ford a legszerethetőbbek. Ők azok, akik jók a szakmájukban, és nem gazdag dívák.

Külsőségeiben is minden a helyén. A gazdagok világa, a korszakok és a rengeteg Gucci. A Pazar díszletek közé meg neves színészek álltak be – még azt is tudtam szeretni benne, hogy nem mentek rá arra, hogy eltüntessék maszkok mögött a színészeket. Talán csak Jared Leto esete más, pláne, ha mellé teszem a lassan megjelenő antihős képregénymoziját… Ha kedvencet kell választani, akkor nálam Jeremy Irons nyert. Az ő karakterében volt stílus.

Azt meg nem győzöm hangsúlyozni, milyen jól történetté formálták a könyvet, ami egyáltalán nem volt ilyen történet elvű.

 

A Gucci-ház – 5/4 az állásfoglalással némileg bajban vagyok: most akkor ki a jó, ki a rossz? Különben korrekt látvány, történet, színészek – döbbenet, mit ki nem hoztak a könyvből.

Az én fiam

Gyerekrablós, nyomozó, önerőből gyereket mentő.

Edmond Murray nem sokat van az országban. Olajfúrókon dolgozik, járja a világot. A gyakori távollétekre ráment a házassága is, de megmaradt a baráti viszony közte és Joan között. Összeköti őket a kisfiuk, Ethan, akit nagyon my_son.jpgszeretnek, de tisztában vannak vele, hogy vannak szociális nehézségei. Mivel Eddie leginkább nincs jelen, Joan neveli a gyereket. A jelenlegi kapcsolata egyre komolyabbra fordul, és összeköltöznek a kisvállalkozó Frankkel. Ethan nehezen viselte a helyzetet, az apját akarta. Amikor pedig a gyereknek nyoma veszik, több elmélet is felmerül. Eddie képtelen nyugton várni, maga is nyomozni kezd. Megvádolja Franket is, a rendőrségnek kell közbelépni, amikor tettlegességig fajul a helyzet. A nyomozást hirtelen és felső parancsra szüntetik be, így már a család csak magára számíthat: maguknak kell megtalálni és hazahozni a gyermeket.
Moziba nem került be a My Son, eleve digitális sugárzásra gyártották. Meg tudom érteni, nincs meg benne az a plusz, ami eladná szélesvásznon. Ha nem olyan lenne a szereposztása, amilyen, simán ráfognám, hogy egy olcsóbb krimi a késő esti műsorsávba.
Bár nem vagyok benne biztos, hogy ezt a filmet krimiként kellene kezelni. Igen, Ethan eltűnik, keresik és Eddie majd a saját szakállára kezd el nyomozni utána. Csak éppen nem is igen van nyomozás. Az első gyanúja egy megjegyzés és egy tervrajz miatt lesz, nem is ellenőriz semmit, csak nekiesik a férfinak, akit megvádolt. A második is annyi, hogy a családi videók nézése közben kiszúr egy autót, lenyomozza és követi. Ennyiben ki is merült a nyomozói tevékenység. Kriminek sovány.
Pedig vannak kezdemények benne, mert az ügyet vezető nyomozó meg is mondja a családnak, hogy felsőbb utasításra kell visszavonulniuk. Ezzel nem kezdtek semmit, és nem is magyarázták meg. A végére kiderül, hogy ki vitte el a gyereket és miért, de nem olyasmi, amit az államnak bármilyen szinten is védeni kellene. Nincs titkos kormányprogram, semmi, hanem egy nagyon ocsmány és megvetendő bűnszervezet. Amit Eddie akciója után el is kezdenek felszámolni, és rengeteg áldozatot találnak. Egyszerűen nem értem, miért nem nyomozhattak. Ha meg egy fejes ezt a szervezetet akarta így védeni, akkor nagyon komoly bűnöket követnek el feljebb is.
Hasonló bajom volt a végével is. Olyan igazságtalannak tűnik, hogy a rendőrség nem tett semmit, ha Eddie nem önállósítja magát, akkor a gyerekét elnyeli az emberkereskedelem. Mégis, Eddie lesz az, akit megvádolnak és bíróság elé kell állnia. Mondjuk, nem mondják el, miért, de lenne rá tippem. Megkínozta a férfit, aki elvitte a gyerekét. Kár, hogy nem derül ki, mit dönt a bíróság az ügyben, az érdekelt volna.
Jobban, mint a vérszegény szabadító akció vagy a már fentebb említett nagyon semmilyen és véletlenen múló nyomozás.
Akkor mi maradt és miért játszik ebben a filmben James McAvoy és Claire Foy? Mert ez a film inkább dráma. A szülők bűntudatát, szétesését nézzük. Ahogy másként próbálják túlélni a történteket, és cselekednek, amikor már csak az marad. Lehetett, mit eljátszani, csak éppen közben altat a film és semmi kiugrás az adrenalinszintünkben.
elég borongósnak kellene lennie az időnek és a hangulatomnak is, hogy ezt a filmet jobban tudjam értékelni. Most nagyon egy lassú, unalmas krimit látok benne.

Az én fiam – 5/3 a színészeit kedvelem, de a filmet untam. A thriller elemek helyett sok szenvedés és lelkiismeret-furdalás.

Peacemaker

1. évad

Csapatos, titkos küldetést végrehajtó, jót akaró rossz eszközökkel is.

Chris Smith meglepően gyorsan felépült a sérüléseiből, de ennél is érdekesebb, hogy nem került vissza a börtönbe. Szabadon távozhat annak ellenére, hogy ő lett Flag gyilkosa is. Mielőtt azon kellene gondolkodnia, hogyan tovább, a szabadság árát már kérik is tőle. Egy újabb akcióban kell részt vennie és megmentenie apeacemaker.jpg világot. Kezdetben nagyon keveset mondanak neki, és el nem tudja képzelni, mi az a Pillangó Projekt, amit meg kellene állítani. Egy egykori gonosztevő a főnöke, két büntetésben levő ügynök, meg egy kezdő igyekszik vele a cél felé, és mindenkinek megvannak a maga titkai is. Hamarosan Peacemaker önbíráskodó barátja, Vigilante is beszáll, és egyre elborultabb, mikkel kell szembenézniük. Úrlények, robbantások, testlopás, vagy éppen Chris rasszista apja, akit csak Fehér Sárkányként ismernek. A győzelemhez minden kéz és szárny is kellene fog, hiszen Chris háziállata is beszáll a végső összecsapásba.

Ha a Suicide Squad után felmerül, hogy melyik szereplő lenne életképes saját sorozatban is, eszembe nem jutott volna pont Peacemaker alakja. Már csak azért sem, mert nagyon úgy nézett ki, hogy miközben végzett Flaggel, ő maga is bevégezte. De nem, James Gunn rá húzta fel az HBO-nak készült DC sorozatát.

Sokkal többet és jobbat sikerült belőle kihozni, mint ami a két Öngyilkos Osztag filmben sikerült. El sem hiszem, de ebben volt meg az őrületnek, szórakoztatásnak és némi közhelynek olyan kombinációja, hogy szívesen leültem nézni az antihősök szerencsétlenkedéseit és meg is szerettem őket menet közben.

Homelander – bocs, az egy másik sorozat, bár most megláttam a két karakterben a közös vonásokat -, vagyis Peacemaker kellően ferde világnézettel rendelkezik, ebből már kaptunk ízelítőt a filmen is. A sorozat nekiáll megmutatni, hogy ez honnan jött és mitől olyan felemás a figura. Egyrészt, jófiúnak tartja magát, hősnek és végső soron az a célja, hogy jobb hely legyen a Föld, legyen vége az erőszaknak. Csak éppen ezt rosszfiúként próbálja megvalósítani és igencsak sötét dolgokra is képes. Itt meg van támogatva mindez családi háttérrel – Robert Patrick nagyon eltalált figura lett Fehér Sárkányként. De a csapattal új környezetbe kerül, és tényleg csapattá, mondhatni családdá kovácsolódnak. A hősies vonások erősödnek fel és meg lehet szeretni annak ellenére, hogy miket tett korábban.

De ez sokakra igaz a történetben. Ott van pl. Vigilante, aki az egyik kedvenc figurám lett. Egy pszichopata a lelkem, aki szórakozásból rombol és lövöldöz, de jó barát is tud lenni mellette, és jó beszólásokat írtak neki.

Az egész sorozatra jellemző, hogy egy káosz és rettenet, amit végigcsinálnak, de stílussal és humorral. Ki is lehetne rajta akadni, de annyira vicces, hogy nem frászt kaptam, hanem jókat vigyorogtam. Ok, azért néhány undorító poén sok volt a gyomromnak. Az még ok, hogy néz ki a pillangók tehene. De ahogy elintézik… Azért az nálam inkább gusztustalan, mint vicces.

Volt pénz benne, és az látszik is. Jók az akciók, színes és mutatós a film. A CGI is egészen korrekt – a Pillangók, vagy éppen Eagly egészen igazinak néznek ki. Ha már Eagly, szintén telitalálat és bőven volt humor benne. Egy megjegyzés csak: angolul néztem, így teljesen rendben volt a neve. Azért kíváncsi voltam, megnéztem feliraton, mit tudtak ezzel a szójátékkal kezdeni. Saska, komolyan? Kétlem, hogy így becéznénk a sast. Akkor már inkább sasocska, kevésbé bántaná a fülem.

A szereposztáson is látszik, hogy nem kellett az aprót számolni. John Cena visszatért a szerepre, és mellékszereplőként is lőttek el nagyobb neveket, az Igazság Ligájából és eredeti színészekkel jött kettő, vagy éppen Waller. A Cena köré tett színészek jó része meg már sorozatban bizonyított és ismerős lesz: mint Freddie Stroma vagy Danielle Brooks.

Összességében a hónap meglepetése nekem a sorozat, a 2. évadra is jövök majd vissza.

 

Peacemaker – 5/4,5 nagyon agyament, kellően látványos és szórakoztató sorozat, rávert az alapfilmre is.

The Legend of Vox Machina

1. évad

Kalandos, csapatos, mágikus, küldetést teljesítő.the_legend_of_vox_machina.jpg

Tal’Dorei királyságban komoly gond van. Valami szörny elkezdte gyilkolni az embereket és lerombolni a falvakat. Próbálnak zsoldosokat és nagy harcosokat küldeni ellene, de eddig mindenkit legyőzött. A Tanács így úgy dönt, meghirdetik az állást, jelentkezhet szörnyvadásznak, aki szeretne. A Vox Machina egy zsoldoscsapat, de nem éppen a sikeres fajta. Bárdjuk, egy törp legfőbb elfoglaltsága, hogy minél több nőt ágyba vigyen. A druidájuk bizonytalan az erejében. Féltündér harcosaik, akik mellesleg ikrek, folyton vetélkednek és a maguk dolgával törődnek. Mesterlövészük tele titkokkal, a barbár harcos nem bírja alkohol nélkül és a szent emberüknek is akadnak gondjai. Most sürgősen pénz kell, és jelentkeznek. Mivel a királynak szimpatikus a csapat medvéje, megkapják az állást. Ahogy szembenéznek a veszedelemmel, menekülőre is fognák, de az áldozatokat látva felszívják magukat. A Vox Machina igazán összeáll, egyedi módon harcossá és igazi csapattá érnek, akik a Percy (lövész) életét korábban tönkretevő és a királyságot veszélyeztető lények ellen is megindulnak.

Egy újabb mese, ami nem gyerekeknek lett kitalálva. Elvileg könnyen beazonosítható az a csoport is, akiknek szánták. Dungeons & Dragons történet az alapja, és ugyanabban a világban is játszódik, mint az a játék.

De hogy mennyit ad az előismeret? Nem tudnám megmondani. Dungeons & Dragons filmet már láttam, de különben nem tudok róla semmit. Nem volt most hiányérzetem sem, mert olyan univerzális lényeket mozgat, amelyeket bármely más fantasy történetből lehet ismerni. Elfek és félig elfek, törpék, sárkányok, vámpírok… Ha meg a világ a játék alapú, akkor nem vitték túlzásba. Vannak királyságok, városállamok és komolyabban nincs még velük foglalkozva. Szóval, nem érzem úgy, hogy kellett volna korábbról tudnom bármit is.

A történet felépítése elsőre furcsa volt. A 12 részből az első kettő egy külön kaland, el is könyveltem, hogy pár részenként majd leszámolnak egy-egy szörnnyel. Ehhez képest a harmadik résztől jön az átívelés, és végig Percy múltját ragozzák és annak szörnyei ellen küzdenek majd.

Nem volt rossz történet, elnéztem. De nincs olyan hangulata, mint amit hasonló alapokkal a Castlevania tudott hozni. Ez vidámabb, könnyedebb, annak ellenére, hogy ebben is sokat gyilkolnak és a vér is bőven patakzik. Talán azért is, mert ez a csapat nem veszi olyan komolyan magát es elég… rikító egyénekből áll. Sem ők, sem a sztori nem engedi, hogy a fájdalmakba merüljünk, mindig csak megyünk tovább. Megnézünk egy tömegmészárlást, jön egy vidám dalocska és a műsornak mennie kell tovább.

Különben a figurák nem rosszak, még lehetőség is van bennük bőven. Percy történetét most megismertük, de az ikrek, Keyleth múltja is olyannak tűnik, amire egy évadot lehetne alapozni. Mindenkinek adtak egy fegyvernemet, egy egyedi stílust és őrült bandává állnak össze, ami eladja a sztorit.

Ha már emlegettem a zenét. Az is kétarcú. A hangszeres alap helyenként még a LotR egy-egy dallamát is eszembe juttatta, amire rápakolták Scanlan pajzán nótácskáit gyakran rockos alapokkal. Ránts rá a gyöngysoromra, meg hasonlók…

Különben arra a gyöngysorra írtak egyéb poént is, amikor az ártatlanabb Keyleth-nek is leesik, hogy nem nyakra való gyöngysorról van szó. Ez jellemző a film humora: szexista, pajzán, de nem annyira, hogy korhatáros legyen.

A második évad be van rendelve, a végén nyomot is hagytak, merre indulunk tovább. Úgyhogy, némi sárkányvadászattal majd folyt.köv.

 

The Legend of Vox Machina – 5/4 nem túl okos, de kalandos, pörgős és humoros, egyszer jól elszórakoztam rajta.

süti beállítások módosítása
Mobil