Rendőrös, halál tudatával merészebbé váló, maffiózóra vadászó.

Rayane egy okból lett rendőr: az apja emléke előtt akart tisztelegni, aki szolgálatteljesítés közben vesztette életét. Csak éppen a fia mindentől fél, nagyon halk, senkinek nem mer ellentmondani. Ha valamibe belekezd, abból biztosan katasztrófa lesz. Mint amikor egy szomszédját látta egy rajtaütés közelében, figyelmeztette a rendőri jelenlétre és megkérte, hogy távozzon, még az autóját is segített elindítani. Aztán persze kiderült, hogy ez a férfi a Patkány, akit el kellett volna fogni. Így menne továbbra is, ha egy orvosi kivizsgálást követően nem derülne ki, hogy maximum 30 napja maradt az életéből. Első gondolata, hogy meglopja a Patkányt és szórja a pénzt Vegasban, ám mikor kiderül, hogy a Patkány okozta az apja halálát, visszatér és beleveti magát a rendőri munkába. Már semmi nem számít, csak a cél, hiszen 30 nap, ha maradt…

Bevált alkotói gárdával készült ez a francia komédia. A rendező rendszeresen ugyanazokkal a színészekkel dolgozik együtt, hasonló humort képviselnek a filmjeik, csak változik a keret és hogy éppen melyik színész a főszereplő, a haver vagy az ellenlábas.

A 30 nap maximum alapötlete ismerős lehet: ha kezedben a halálos ítéleted, mivel töltöd a maradék idődet és hogyan változik meg a viselkedésed? Mivel ez egy komédia, nem kérünk komoly választ. Félénk kis senkiből a párizsi rendőrség legvagányabb rendőre válik.

Minden eleme szépen követi a sablonokat: a szerencsétlen rendőr, aki a menő társnőjébe szerelmes. A film gonosza, akiről még az is kiderül, hogy ő a felelős a főszereplő családi tragédiájáért. A rendőrség menő embere, itt Tony, aki akkora idióta, hogy elviselni se lehet, de talpnyalója akad bőven. Mivel mozgalmas és sűrű a film, nem zavart, hogy mindent láttam már másban. Itt annyira halmozva is vannak, hogy nem is érdemes azt listázni, van-e eredeti ötlet, vagy mi miből ismerős.

Kicsit a paródia felé is közelít, de azért megmarad komédiának. Nem kell komolyan venni, a szereplők is láthatóan nagy bulinak vették az egészet és örömmel csináltak magukból bohócot. Lacheau, aki inkább a főhős szokott lenni, most a magát szuperrendőrnek képzelő Tony, ő ebben különösen kiemelkedik. Néha meg is fordult a fejemben, akkor sem lenne jobban készen a karaktere, ha Lacheau nagyon részegen játszaná.

A gondom, hogy messzebb mennek a poénokkal, mint ami még a komfort zónámban lenne. Az még ok, hogy a volt barátnő hogyan telepszik rá a főszereplőre, aki oroszlánként dobja ki, amint halálos betegnek hiszi magát és pankrátor jelmezben félholtra verik, amikor egy partira igyekszik beépülni. De kinek hiányoztak olyan jelenetek, hogy az éppen a két ház között, egy slagon egyensúlyozó rendőr arcára rászáll egy galamb, amely dugni akar? Vagy, az ajtóval lecsapott másik rendőrt betolják a műtőbe, összekeverve egy női beteggel, és melleket plasztikáznak neki? Vagy az anya, aki büszke a fiára, amikor azt felszopónak titulálják? Bár a party nagyi is megér egy misét.

Nem is folytatom, mert minél jobban belegondolok, annál alantasabb a film humora és az rémlik csak fel, amit nagyon nem szerettem benne.

A szokott szintet teljesen hozza a film, jó a dinamikája, amennyire egy ilyen rendőrös komédiának kell, a látvány is megvolt. Akinek ez a fajta humor bejön, jó film lesz.

30 nap maximum – 5/3 a maga módján vicces, kellően mozgalmas is. Csak éppen nagyon nem az a humor, amit díjazni tudok.