Barátkozó, kalandos, találmányt és tudóst mentő.

Spirou tolvaj, aki mindig megtalálja a lehetőséget, hogy pár embert kizsebeljen. A legutóbbi esete során egy inas piros egyenruháját lopja el, és áll be dolgozni. Csak miközben a csomagokat viszi, felszolgál és segít a vendégeknek, begyűjti az ékszereiket és a készpénzüket is. Balszerencséjére az egyik kirabolt, az újságíró Fantasio botrányt rendez, és a fiatalember nyomába erednek. Egy szobába menekül be, ahol egy tudós őrzi legújabb találmányát. Spirou felméri, hogy ebben van a nagy pénz – ám mielőtt ellophatná a gombát, megelőzik. Champignac gróf egykori tanítványa, most vetélytársa a bérenceivel elrabolja a professzort. Spirou a gombát akarja, Fantasio a nagy sztorit, amin szerinte a titokban neki tetsző Seccotine is dolgozik. Így kényszerű szövetséget kötnek, és már csak rajtuk múlik, hogy Zorglub mindenkit az agyatlan rabszolgájává tud-e tenni.

Az valahol dicséret, hogy ennek a filmnek a gyökereit akkor is be tudtam azonosítani, ha eddig nem is hallottam a Spirou és Fantasio kötetekről. Most persze már kiműveltem magam, és tisztában vagyok vele, hogy egy sikeres francia/belga képregény, amiről nem csak nekem ugrott be a Tintin kalandjai.

Az egésznek a látványvilága annyira mesebéli és olyan rajzoltnak, túl színesnek tűnik, hogy egy percre nem éreztem hitelesnek. Nehéz szavakkal elmondani, de a vizuális eszközeiben, a kosztümökben és nagyon a színhasználatában látni, hogy ez bizony képregényfilm.

Tele van olyan kis vizuális sütikkel, amik húzták alá ezt az érzetemet. A legjellegzetesebb talán a szereplők öltöztetésében nyomon követhető. Spirou a képregényben megjelent piros egyenruhát viseli, ami bármely ponton jó a világon, csak a sapkát kell lecserélni. Tudom, poén, de olcsó… Azzal nyakon öntve, hogy folyton át akar öltözni, és csak Fantasio tartja jó ötletnek, hogy Spirou ezzel bárhova beolvashat… persze, a rikító piros ruhában. Amiért ennyire hangsúlyozom, hogy piros, mert Fantasio színe meg a kék lett. Úgy vonulnak ezen a filmen végig, hogy ellentétes színekben tündökölnek.

Nem lehet komolyan venni a szereplőket sem. Mindenki olyan, mint aki egy kedélyes képregényből szabadult volna. A főgonosz egyenesen eszembe juttatta a Nyomás utána! főgonoszát, aki olyan volt, mint egy James Bond gonosz paródiája. Itt is volt egy ilyen érzésem. Még rendesen utálni sem lehetett, vagy félni tőle, mert inkább volt komikus figura, mint gonosz. Mi volt a célja? Hogy mindenki imádja és engedelmeskedjen neki. Láthatóan kisebbségi komplexusa volt, amit azzal kompenzált, hogy rajongókat gyűjtött és még többet akart belőlük.

Ki volt a kedvenc szereplőm? Ez könnyű. Spirou menet közben szerez egy új barátot – aki nem Fantasio. A Spip nevet adja neki és egy mókus. Egyetlen olyan jelenet volt a filmben, amin nagyot nevettem és az Spip nevéhez köthető. Amikor Spirou megtalálja és kiengedi a ketrecből, mondd neki egy parancsot. Nem akarom elmesélni, mi az, de amikor Spip megcsinálja, az valami… felettébb mókás volt.

Látszik, hogy dolgoztak a filmen és el tudom hinni, hogy tényleg visszaadja a képregények világát, karaktereit és az átlagos cselekményt is. Csak nem tudok szabadulni attól, hogy ez igazából kisebbeknek készült. 15-16 évesen többre értékeltem volna, mint a mai fejemmel.

A szereposztás nem rossz, de nem is kiemelkedő. Egyszer elment.

Ahogy a film is. Egyszer nem fáj megnézni, de nincs kedvem újrázni sem.

Spirou és Fantasio kalandjai – 5/2,5 annyira képregényesnek tűnik, hogy az eredeti ismerete nélkül is szinte rajzolva láttam.

https://www.youtube.com/watch?v=xGoZmP2rdn4

A Netflixen nagyot megy a Squid Game, amelyben felnőtteknek kell gyerekjátékok halálos verzióját játszani a hatalmas pénznyereményért. Ennek kapcsán nézzük meg, milyen halálos játékokkal találkoztunk már!

Az éhezők viadala elindított egy zsánert és máig annak a legsikeresebb darabja. YA disztópia. A történet szerint egy posztapokaliptikus világban Körzetekből jött létre egy ország, Panem. A körzetek fellázadtak a vezető ellen, és a lázadás leverését követően, büntetésből, minden évben minden körzetnek adnia kell egy fiút és egy lányt, akik egy halálos viadalon mérik össze a képességeiket. Csak egy maradhat… A játékmesterek meg tesznek róla, hogy ne csak egymás vadászatával legyenek elfoglalva: gyilkos hibridek, viharok, mérges ködök…Míg el nem jön az idő, hogy megint kitörjön a lázadás és ennek arca az egyik versenyző lesz, aki nem akarja e szerepet, de nincs választása.

A Netflix sem először ad olyan sorozatot, amelyben gyilkos játékokat vívtak. Az Alice in Borderland világában az emberek egy kiürült városban találják magukat, ahol egy óra méri, mennyi idejük van még élni. Hogy perceket kapjanak, játékokban kell részt venni. Ez lehet ügyességi, lehet harcos, lehet logikai – ami biztos, hogy az elbukók halnak, a nyertesek időt és egy kártyalapot kapnak. Pár barát itt találja magát, és miközben az életükért küzdenek, felmérik, mi szerveződik a játékosok között és szövetségek köttetnek.

Sikerregényből sikerfilm lett a Ready Player One, amely egy kincskereső játék körül bonyolódik. A bolygó tönkrement, az emberiség egy virtuális valóságba, az OASIS-ba menekült. A feltaláló zseni minden vagyonát arra hagyja, aki először ér végig a játékon és megszerzi a húsvéti tojást. Autóverseny, számítógépes játék, sok más… Csak éppen egy vállalat ölni is képes, hogy az övék legyen a győzelem.

A virtuális valóság lesz nagyon is élő a Stay Alive – Ezt éld túl történetében. Egy játékfüggő baráti társaság a megjelenés előtt hozzájut egy új videójátékhoz. Báthory Erzsébet után nyomoznak benne. Csak éppen szellem van a gépben, és ha valaki meghal a játékban, Erzsébet élőben is leszámol vele. A srácoknak végig kell játszaniuk, vagy a játék végez velük. Kilépni nem lehet…

Ellentétes az iránya a Jumanji című klasszikusnak. Ebben egy társassal játszó társaság tagjai találják magukat egy társasjáték világában. Élőben kell végigcsinálni a küldetést, és így hazajutni, vagy megbarátkozni a gondolattal, hogy a játékban maradnak örökre. Abba bele sem gondolva, mi lesz, ha minden életük elfogyott… Nem egy folytatása is lett a történetnek – megcsinálták az űrben, és született frissített verzió Rock főszereplésével.

Hogy is mondta Katniss? Vannak ennél rosszabb játékok?

Bevándorlós, misztikus, eltűnt személyes, halálos.

Ambar sokat áldozott fel azért, hogy az anyja mellett legyen, amikor az megbetegedett. Felvették főiskolára, de nem ment el és éveket maradt az anyja mellett ápolóként. Az asszony halála után igyekszik újra felépíteni az életét, és el is költözik. Egy távoli rokon, Beto ajánlja be egy jobb munkára, már csak papírok kellenének. Mert Ambar azt hazudta, hogy az Államokban, és nem Mexikóban született. Egy pocsék szállóban vesz ki egy szobát, varrónőként dolgozik és gyorsan megvenné a hamis papírokat. Ám a közvetítő, egyben munkatársa átveri: elveszi a lány pénzét, semmit nem ad, csak eltűnik. Ambar elköltözne, kérné vissza a letétét, de a házat vezető testvérek nem engedik el. Az idősebb, szótlan és mogorva Becker ragaszkodik hozzá. Egyre több a gyanús eset, az itt élő lányok rettegnek, szellemek kísértik őket. Egyre biztosabbak benne, hogy van valami a pincében, amihez a fivéreknek köze van, ami lassan az életüket követeli.

Sokat elmond a filmről, hogy két este is ezen aludtam el, és csak harmadszorra sikerült a zárójelenetig eljutnom. Ok, fáradt is voltam, de akkor is. Milyen horror az, amin el lehet aludni?

Ez nem látványhorror. A háznak van egy nyomasztó hangulata, amit a szegénysége és a sötétsége is generál. Egyszerűen rossz látni, hogy néz ki, milyen elhanyagolt és mindez áraszt magából valamiféle rossz hangulatot.

Természetfeletti lények is helyet kapnak benne: a lányokat nem véletlenül kísértik a szeretteik szellemei. A ház is tele van szellemekkel, és nem is igen lehet érteni, hogy mit akarnak a még élőktől. Elijeszteni, marasztalni? Egyáltalán törekednek kapcsolat kialakítására? A sötét hangulat hozza, hogy baljósnak érezzük őket, Van egy-egy ijesztőbb is közöttük, és a végére meg is lehet érteni, hogy miért néznek így ki, mitől ilyen traumatizáltak.

Az már más kérdés, hogy a film főgonosza és legijesztőbb alakja kicsoda. Játszik az aztékok kockájában élő lény, de a fivérek is. Valahogy az emberi rosszat éreztem a rosszabbnak: a lénynek ez a természete, ő maga nem vadászik, csak elfogadja az áldozatokat. Eszik, hogy éljen és viszonozza a kapott falatokat. Az embereket viszont önző okok vezetik, és ők vadásszák le, ítélik halálra a lányokat.

Kicsit zárójelben jegyzem meg, hogy ijesztőbb is lett az idősebb fivér, mint a kocka lakója. Ahogy a magából kivetkőzött, gyilkos és kegyetlen férfi kinéz, valahogy bestiálisabb, mint a lény.

Lényezem – ezzel eljutok az egyik ponthoz, ami nagyon zavart a film egésze alatt. Az kiderül, honnan került ide a kocka. Azt is megtudjuk, hogy vélhetően Becker miképpen fedezte fel, mi rejlik benne. De mégis: mi ez a valami? A mód is, ahogy öl. Nem ijesztőnek találtam, sokkal inkább röhejesnek. De ez a lény kinézetére is igaz. Túl messze van a kinézete a normálistól, vagy akár a szörnyszerűtől is. A CGI is ronda, de ezen túlmenően túl… szürreális ez a valami.

A másik bajom maga Ambar. Nem tudtam a lány túléléséért drukkolni, nem véletlenül aludtam el annyiszor. Már eleve az, hogy nem tudtam eldönteni, illegális bevándorló-e. Sejtem, hogy az, mi másért kellene neki annyira hamis papír? Mert különben kétlem, hogy annyira lényeges lenne, hol született. Csak akkor, ha mexikóinak született, és amerikainak akarja eladni magát hivatalos belépés nélkül.

A hangulatát tudtam díjazni, de különben nem az én filmem.

Senki nem szabadul élve – 5/3 helyenként hangulatos, de a kivitelezés pocsék. A lény… borzalmas. A hősnő is fárasztó.

https://www.youtube.com/watch?v=sY2TLiK27g4

• The Addams Family 2. - brit/amerikai/kanadai mese
• Szenvedélyes szomszédok - spanyol komédia
• Eltörölni Frankot - magyar történelmi dráma
• Cukorsólyom - amerikai dramedy

Még az Addams család újabb kalandjai érdekelnek leginkább, de majd csak tévében, nem moziban. Még mindig úgy tűnik, James Bondra kell rászánnom magam.

Terápiás, élet gondjaival szembenéző, drogos.

Masha exkluzív intézetet vezet. Terápia, de szokatlan eszközökkel. Nem reklámozza magát, ajánlással lehet bekerülni és sok körötte a titok. Most 9-en érkeznek meg, hogy az elkövetkező 10 napban Masha kezei között újjá születhessenek. Hamarosan azonban rá kell jönniük, hogy két dolog köti össze őket: mindenki súlyos traumát cipel magával. Van itt híres írónő, akitől egy netes szélhámos kicsalta minden pénzét, elhitetve vele, hogy család lesznek a gyerekével, akinek a nő lehet az új anyja. Van itt egykori sportoló, aki a sérülése óta a fájdalomcsillapítók függője. De hirtelen meggazdagodott fiatal pár is, akik a pénz miatt magukat és egymást is kezdik elveszteni. A másik, Masha terápiája nem egyszerűen foglalkozás és beszélgetéseket. Mire észbe kapnak, már nagy adagban kapják az illegális szereket is, és el kell dönteniük, végigcsinálják-e így is a kezelést, amivel az asszonynak valami más célja is van, mint segíteni nekik.

A Hatalmas kis hazugságok volt akkora siker, hogy megjelenjen a klónja is. Igaz, a Hulu nem aprózta el. A feldolgozandó könyv, a szerződtetett rendező és színészek – papíron minden adott volt, hogy akkorát szóljon, mint az a bizonyos mini sorozat.

Bizonyos szempontból remek sorozatot raktak össze, mások miatt azonban mégsem tudott olyan lenni, mint az HBO sikere.

A számomra leginkább megosztó, ahogy az eredeti történethez hozzányúltak. Kicsi más a hangsúly, és ettől az egész sorozat másnak tűnik. A regényben el van ítélve, amit Masha tesz az emberekkel. Kiírjam? Bedrogozza őket. Ahogy a drog hatására felszabadulnak és megnyílnak, sokkal gyorsabban lehet velük haladni, mintha beszélgetésekkel és a hagyományos technikával nyitná meg a személyiségüket. Csak éppen ők maguk sem tudják, mit csinálnak. Szinte a betegeken kísérletezik ki, mekkora adagot lehet nekik beadni és nem is egyformán reagálnak a szerre. Elég csak arra a jelenetre gondolni, amikor Frances beleájul a reggelibe, miközben fejben egy trippen vesz részt.

A sorozat ellenben arra tette a hangsúlyt, hogy a 10 nap végére az emberek mindegyike jobban lett. Sokkal előbb kiderül a drog, és ők maguk választják, hogy beveszik és átesnek a teljes terápián. Itt nincs ellenérzés a végére, mondhatni, helyesli a hangvétel alapján mindenki, hogy drogozták őket és kísérleteztek. Ez már nem tetszett.

Ehhez jön hozzá, hogy Masha fenyegetettsége, és amiért az egészet csinálja, nem tetszett. Eleve nem tudok azzal mit kezdeni, hogy az a cél, hogy bedrogozott állapotban a halottjaikkal tudjanak beszélni. Ennél az is jobb lenne, ha szeánszokra járnának. A másik, amit Carmel szálából kihoznak. Értem, ezzel vittek bele egy kis thriller hangulatot, de nagyon nem akart működni. Túl beteg és tört volt az a nő, hogy azt mind megcsinálja, amit a sorozat szerint tett. Nem szerettem ezt a kibővítést benne.

Viszont az egyes emberek drámáit gyönyörűen kibontják, és az megkapó, ahogy pl. a Marconi család minden egyes tagjánál megmutatják, hogyan vádolják magukat Zach öngyilkossága miatt.

Vizuálisan a drog, a látomások megmutatása, ami többé teszi a sorozatot.

Nagyon erős a casting is, szinte minden kiemelt szereplőt sztár játszott vagy erős karakterszínészek. McCarthy, Shannon, Kidman, Evans… mozit is eladnának.

Próbálkozásnak szép – sajnálom, hogy másként facsarták a regényt, nekem az nem tetszett.

Nine Perfect Strangers – 5/3,5 remek színészek, több rétegű dráma, de a vége: most akkor jó, rossz, vagy micsoda?

Nine Perfect Strangers | Official Trailer - YouTube

Amikor másodszor is betörnek a házba, Henry szembeszáll velük. Kiszabadítja a megkötözött Meerát, majd az egyik cserépből fegyvert húz elő, és agyonlövi a betörőket. Azt is, aki megadta volna magát.

Környékbeli suttyók voltak, ahogy a rendőrség elmondja. Ráadásul rokonok, akikkel gond volt. A családban egy rendes ember volt, a bandavezér lánya. Az első lett volna, aki főiskolát végzett a családban, de nyoma veszett. A rendőrség azt gyanította, a család tüntette el.

Meerának nehéz megemésztenie a férje pisztolyát, amiről nem tudott. Majd az lesz gyanús neki, hogy elment aznap este, amikor az egyetlen túlélő a betörők közül meghalt a kórházban. Meera szimatolni kezd utána, de nem talál semmit. Éppen felhagyna az egésszel, amikor egy baráti összejövetelen Henry furán viselkedik és Meera megint gyanakodni kezd rá.

Megcsináltatja az eltört kamerát, és a felvételen látja, ahogy a betörő vallomást tesz. A lánya eltűnt, és gyanús volt neki Henry. Nála dolgozott az építkezésen, és nagyon nem tetszett neki, ahogy a férfi a lányát méregette, amikor meglátogatta. Az első betöréskor kutyát hozott, és Henry irodájában jelzett a kutya. Másodszorra a fiúkkal azért jött vissza, hogy megkeresse a lányát.

Meera is kutatni kezd, ő meg is találja a titkos szobát. Henry erre jön haza, és dulakodni kezdenek. Meera kerekedik felül, és a férje meghal. Meera a kiszabadított lánnyal elhagyja a házat.

A megoldással adós maradtam a mai napról korábban.

Tehát:

1. Gladiátor

2. Walk the Line

3. The Master

4. Joker - ezt az egyet sikerült Phoenixnek díjra is váltani.

Szerelembe eső, átokkal küzdő, nyomozós.

Gaspard már túl sokat csalódott és már nem is akar tovább küzdeni. Beéri annyival, hogy nyitva tartja az örökölt vízi éttermet és így a nagyanyja, anyja szellemiségét. Ugyan az apja és a minden lében kanál szomszédja szeretné, ha megint randizna, élni kezdene, erre nem hajlandó. Így nem kicsit kavarja fel, amikor az apja eladná az éttermet és valami másba akar fogni. Gaspard ekkor hall meg valamit, és talál a Szajna partján egy sérült, ájult sellőt. Kórházba rohan vele, majd hazaviszi magával és igyekszik ápolni. A sellő nem érti, a férfi hogyan maradt életben a közelében. Énekelt neki, és minden férfi, aki hallotta a hangját, olyan nagy szerelembe esett felé, hogy abba beleszakadt szó szerint a szíve. Mivel Gaspard él, beszélgetni kezd vele – közben egy dühös özvegy a nyomukban van, és ahogy a páros egyre közelebb kerül egymáshoz, úgy lesz ereje a lány hangjának Gaspard ellen is.

Mi a mai nap tapasztalata? Ne engedjem, hogy egy szép borító elcsábítson. A párizsi sellőre rákerestem, láttam a kifejezetten szép plakátjait. Ehhez hozzájött, hogy szeretem a sellős filmeket. A kis hableány volt az egyik kedvenc Disney mesém, sokat láttam a Csobbanást is… Miért is ne néztem volna meg?

Nem is indult rosszul a film. Hangulatosan alapozza, melyik félnek milyen az élete. Lula, a sellő énekel és ezzel öl, hogy életben maradhasson. Gaspard meg tulajdonképpen csak van két helyszínen: a hajón és a lakásában. A találkozás mindkettejük életében más, és indulnak az események.

Csak éppen innentől kezdve nem tudtam mit kezdeni a filmmel. Az túl egyértelmű, hogy ezek ketten egymásba fognak szeretni. Lula számára Gaspard az egyetlen, akit nem öl meg a dala és nem is akar ártani neki. Kedves vele és gondoskodó, ő meg olyan nagyon egyedül volt az anyja halála után. Talán ez a közös bennük. mindketten nagyon egyedül voltak.

Vannak helyes randik, vannak kis, humoros betétek: a szomszéd asszony kis akció, vagy Lula egyéb dolgai. Közben meg Milena bosszút akar állni, és némileg komikus hatásokkal nyomoz a lány után.

A gond talán az, hogy én el tudtam ítélni Lula tetteit. Nem volt szelektálás, nem volt semmi mérlegelés. Ha valaki a közelébe ment, már énekelte is a halálba. Olyan szempontból meg is tudom érteni, Milena miért akart annyira bosszút. A férje, Victor, orvosként rohant oda a sérült nőhöz, hogy segítsen. Meg kellett érte halnia. Ami akkor is kiakasztó, ha különben azon járt az agyam, mennyire nem találták el Milena és Victor párosát. Jóképű, fiatal férfi és egy nő, akit simán az anyjának néznék? Elsőre nem is tudtam eldönteni, hogy ez vicc, vagy komolyan kellene venni, hogy egy egymásért rajongó, szerelmes párról van szó? De a lényeg. Lula gyilkos, egy ponton még dicskeszik is azzal, mennyi emberrel végzett már. Miért kellene drukkolni, hogy happy end jusson neki? Mert szép és fiatal? Ahogy már fejtegettem, Milena idősebb, lényegesen rondább – de erkölcsileg az ő oldalára kerültem.

Meg olyan különös, ahogy ebben a filmvilágban kezelik a sellőt. Teljesen természetesnek veszik, még randira is megy vele a főszereplő. Senkinek a szeme se rebben a halfarkától, ami itt nem válik lábakká.

Szürreális – ez a látványban is megvan. Néha eszembe is juttatta Amelie csodálatos életét, de ebben nincs meg az a báj, ami abban megvolt.

Az érdekesnél kedvesebb jelző nem ugrik be róla, nem nagyon tetszett ez a film.

A párizsi sellő – 5/2,5 ez a mágikus realizmus, amit nehezen emésztek meg. Ráadásul a végét se szerettem.

A Mermaid in Paris / Une sirène à Paris (2020) - Trailer (English Subs) - YouTube

Női szívet meghódítani vágyó, karaktert váltó, romantikus.

Thibault reménytelenül romantikus és jófiú. Ápolóként dolgozik, és minden lány legjobb barátja. Rendszeresen ő az, akihez minden problémával szaladnak, aki kedves és megértő, de aztán mindig máshoz mennek hozzá, ő meg hoppon marad. Megismerkedik a szakítása miatt búsongó Rose-zal, és nagyon hamar egymásra hangolódnak. Thibault szerelmes lesz, de mire ezt bevallaná a lánynak, ő már randira készül mással és Thibault a legjobb barátja. Az elkeseredett fiatalembernek három jó barátnője ad tippeket, hogyan kell kikerülni a barátzónából, ami Titi rendszeresen beragad. Három hónapra orosz kiküldetésre indul, legalábbis Rose így tudja. Valójában a lányok veszik kezelésbe, és sportolnia kell, táncolni tanul, hatékonyan és nem barátként beszélgetni, még szexuális tippeket is megosztanak vele. A felkészült Thibault visszatér Rose életébe, hogy ott szembesüljön azzal, mi történt addig, amíg ő álompasivá igyekezett válni.

Ezzel megint találtam egy filmes klisét, amihez hosszan lehet szedegetni a filmeket. Amikor a barátból lesz valaki szerelmes. Itt talán annyival cifrább a helyzet, hogy Thibault eleve nem Rose barátja akart lenni – sok filmben egy régi barátság alakul szerelemmé.

Ami biztos, hogy ez egy jó komédia alapanyag. Még akkor is, ha folyamatosan sajnáltam nyomorult főszereplőt. Ő az, aki annyira jó, hogy az már életveszélyes. Mindig csak ad és ad, míg neki már nem marad semmi. Nem csak szerelmi téren, de eléggé látjuk, hogy a barátaival is ilyen a kapcsolata. Mindenki szereti, mindenkivel jóban van, csak éppen ennek az egyik alapja, hogy soha nem mond nemet. Annyira életképtelennek érzem az ilyen szereplőket, hogy az ilyen jelenetek belőlem nem nevetést váltottak ki, vagy jobban szerettem érte a srácot. Inkább bosszankodtam, hogy miért ilyen… reménytelen eset. Nem akarom kifizetni a lakbért, engedd már el! Neked úgyis sok volt a bónuszod a hónapban… Ő meg el is engedi. Noha biztosan nem azért dolgozott pluszban, hogy a lakótársa helyett is fizethessen. Egyszerűen zavarnak az ilyenek és itt a film elején fel is forrt az agyvízem.

Aztán szerencsére elkezdődnek a jó pasi órák, és onnantól már jobban éreztem magam a filmmel. Azért hasznos dolgokat is tanítanak neki, és csak kis változások vannak, de az pont elég ahhoz, hogy még önmaga, de már másabb ember legyen. A kis gonosz énem megnézte volna, ahogy a magabiztosabb, kevésbé kedves Titi kiosztja a barátait – egy ilyen kis jelenet azért belefért, de főleg a lakbérrel folyton lógó szerintem ennél többet is kaphatott volna tőle.

Tetszett az is, hogy nem csak a klisé szerint alakítják az eseményeket. Amikor azt gondoltam, innen már sima út a happy end, léptek egy olyat, amit nem sakkoztam ki előre. Igaz, a végére szépen kipipálják a kötelezőket is: a veszekedést, a nagy gesztussal békülést és azt a rózsaszín véget, ami az ilyen filmek sajátja.

Magukat a karaktereket is szerettem. Thibault barátnői, akik teljesen más egyéniségek, de jól kiegészítették egymást. Thibault, aki azért aranyos is, bár a kihasználhatósága zavart végig. Még azt is megértem, miért lett Rose a nagy Ő. Egyedül, a fiú mellett is működött. Az már más téma, hogy a színész, aki Thibault bőrébe bújt, nekem nem volt szimpatikus. Nem fogom tudni megindokolni sem, egyszerűen nem kedveltem.

Szerencsére a film humora végig szalonképes. Ok, van benne szexpoén is, és eléggé kimerítik a hüvelykujjban rejlő lehetőségeket, de nem perverz vagy gusztustalan módon.

Egy alkalommal simán nézhető, a kellemes romantikus film jelző is járt neki.

Barátzóna – 5/4 olyan kis tipikus, kiszámítható limonádé, de van annyira aranyos humoros, hogy elment.

https://www.youtube.com/watch?v=9-voNCYrc10