Jogokért küzdő, szépségversenyes, változást sürgető.

1970, Anglia több téren is érdekes korszakot él. Változás van a levegőben, de ennek nem mindenki örül. A nők elkezdenek kiállni a jogaikért, és egyre több az egyenjogúsági mozgalom. Sally a történelem tanszékre akar bejutni, de találkozik radikálisabb módszerekkel küzdő lányokkal, és lassan ő is arra az útra lép, hogy többet akarjon, fel mer szólalni is. A Miss World választás, ami itt lesz Londonban, olyan lehetőségnek tűnik, amikor a nők elmondhatják, hogy elég a szexizmusból. Közben érkeznek a lányok is, a világ minden feléről, hogy megmérettessék magukat a szépségversenyen. Van, akit a pénznyeremény motivál, mások viszont ezzel akarnak példát mutatni és változást elérni. Hogy lehet az, ha azt mondják, itt nem csak a külső számít, miért nem nyert még soha fekete lány? Jennifer hiszi, hogy ez változhat, és ezzel valóban el lehet érni többet.

Lehetne ezt a filmet szórakoztató alkotásként is nézni, de úgy nem sok örömem telne benne. Vannak benne poénok, és korrekten meg is csinálták, de ebben sokkal több van, mint egy szimpla komikus elemekkel is bíró angol filmben.

Ezt a filmet azért tudtam szeretni, mert intelligensen beszél olyan témákról, mint a szexizmus, a nemek közti ellentétek és a rasszok közti ellentétek. Haragszom a femináci filmekre, szerintem többet ártanak, mint használnak. De szerencsére vannak olyanok is, mint a Rendbontók, amelyek mögé fel is lehet sorakozni. Külön jó benne, hogy még azt is meg tudták oldani, hogy egy igaz történet alapján nézőpontokat állítsanak szembe, és több problémát felvessenek.

Sally küzd azért, hogy nőként ne tekintsék alsóbbrendűnek. Olyan iskolába verekszi be magát, ahol nem jellemző a női diák. A házassága nem volt jó, elvált – de nem férfigyűlölő, van egy stabil kapcsolata és szerelem az életében. Ő lesz az, aki intelligensen terelni kezdi a lányokat, hogy ne drasztikusan, de hathatósan felhívják az ügyükre a figyelmet. Feminista, de jó értelemben. Miközben a film azt a kérdést is fel meri tenni: hogy fér ez össze a hagyományos szerepekkel, melyek nőiek? Hiszen Sally anya is, akinek a kislányáról gondoskodnia kell.

Jennifer történetén keresztül egy másik kérdés jön be: a rasszizmusé. Ő azzal akar ez ellen küzdeni, hogy a szépségversenyen áll helyt. Hogy lássák, fekete lányként is lehet nyerni, és valakinek lenni.

Az egyik kedvenc jelenetem volt, amikor ez a két nő egyszer beszélget, és mindkettő el tudja mondani, mit akarnak elérni. Mindkettő fontos, és mindkettő meg van támasztva a filmben, miért kell. Hogy lehet az egyiknek a szépségverseny mindaz, ami ellen küzdeni kell, míg a másiknak ez az esély, hogy változtasson.

Nem egy mozgalmas, izgalmas film, de annyira okosan kezeli ezt a két témát, olyan jól megfogja a két hősnője karakterével, hogy nekem eladta.

Hozzá jön, hogy remek színészek kapták a mellékszerepeket és teszik szórakoztatóvá a történetet a komolyabb mondanivaló mellett. Keira Knightley és Gugu Mbatha-Raw mellett láthatjuk Greg Kinneart, Rhys Ifansot vagy éppen Lesley Manville-t. Nekem ő volt az egyik kedvencem – ahogy egy-egy mosollyal, egy-egy arckifejezéssel kifejezett egy egész életutat, a férjével való összetett kapcsolatát.

Jól néz ki a film, jól megragadja a 70-es évek elejének hangulatát, mint a The Crown.

Úgyhogy, nekem elsősorban nem szórakoztató volt, de valamennyire az is. A lényeg: tetszett.

Rendbontók – 5/4 talán nem izgalmas, de fontos témákat feszeget, és tetszett, ahogy több nézőpontot mutat.

MISBEHAVIOUR Trailer [HD] - Keira Knightley, Gugu Mbatha-Raw, Keeley Hawes & Lesley Manville - YouTube

Mozi még mindig nincs.

DVD-n kijön egy Hotel Transylvania pakk, ettől se vagyok lelkes.

Bűnökért megfizető, szigeten ragadó, gyilkost kereső.

A Karib-tenger egy szigetére 8 vendég kap meghívást, akik izgatottan repülnek együtt az úti céljukhoz. Van, aki üzletet szeretne kötni, másnak állást ígértek, de nyaraló is akadna, aki a párját várja a közös pihenésre. A szigeten azonban nagyon más fogadja őket, mint amit vártak. Minden elhagyatott, alig vannak készletek, és a két fős személyzet sem tud többet mondani nekik. Viszont, feltűnik 10 ijesztő figura egy központi helyen, és üzenetet is kapnak, hogy mindegyikük bűnös, amiért meg kell fizetni. Természetesen mindenki tagad: semmi rosszat nem tettek, miért is akarná bárki bántani őket? Ám, ahogy valaki elkezdi levadászni őket, a múlt titkai is felszínre kerülnek. Ha túl akarják élni, szembe kell nézniük egymással és a múltjuk démonaival is.

A Tíz kicsi indián/néger/katona, de más címe is van, Agatha Christie egyik legnagyobb klasszikusa. Nem véletlen az sem, hogy rengeteg feldolgozása van. Film, sorozat, és az eredetitől jobban eltávolodó széria is készült belőle. A Tízen voltak is ilyen, egy francia Agatha Christie feldolgozás, ami alapjaiban hagyta csak meg az eredeti történetet.

A legnagyobb változás, hogy modern korba lett helyezve, és a bűnök is a mai korhoz közelebb kerültek. Filmes szabály, hogy a gyilkosságok véresebbek legyenek és nagyobbat szóljanak, de maga az alaptörténet is sok esetben változott.

Mivel nem akarom a felfedezést elvenni attól, aki még nem látta, azt nem fejem ki jobban, ki és miben más bűnt kapott, mint a regényben. Azért annyi hasonlóság van, hogy fel lehet ismerni az eredeti bűnöket, de csak egy-egy vonásában hasonlítanak az eredetire. Név nélkül, pl: aki az eredetiben cserbenhagyásos gázolással ölt, itt is ez történik, annyival extrémebben, hogy nem a saját kocsijával tette, és a srác, akié a kocsi volt, börtönbe került ártatlanul, ahol öngyilkos lett. A kérdéses alak így több halálért is felelős.

Ami közös a részek felépítésében, hogy miközben a még élő szigeten rekedtek keresik maguk közt a gyilkost, felderítik a szigetet, 1-2 karakter múltját flashback elemekből megismerjük. Kik voltak, mit tettek és miért. Esetleg azt is, hogy megbánták-e a tettüket, vagy élnek boldogan tovább, egészen a mostani számonkérésig.

Közben a rendőrség próbál a nyomukra akadni, de ez elég meddő szál, nem is volt sok értelme. Mindössze azért kellettek a rendőrök, hogy a végén valaki majd rájuk találjon. Ehhez képest sokat voltak színen, és értéket nem adták hozzá a látottakhoz.

Ahogy haladnak az események, érdekes lesz az is, kiből mit hoz ki a helyzet. Lesz, aki teljesen begőzöl, más a legjobb arcát mutatja. De ahogy Agatha Christie világában, itt is meg kell fizetni a bűnökért. Amit talán sajnálok, hogy sokkal gyengébb az elterelés a gyilkos kapcsán, mint az eredetiben. Az a gyilkosság van a legbénábban megoldva, ráadásul annak a karakternek nem látjuk az előtörténetét sem. Pedig a gyilkos mindig hátrahagyja, kinek és miért kellett megfizetnie, nézőként pedig láthattuk a múltját. Ő a kivétel, ezzel maga a sorozat buktatja le – ez az, amiben a leggyengébbnek éreztem a sorozatot.

Nem véres, inkább thriller jellegű a műsor. Látványelemet nem tettek bele sokat, de nem is kellett. Itt inkább az idegek harca a fontos, és az emberi reakciók.

Igaz, a karakterek kapcsán én leginkább azt találgattam és vártam, hogy az eredeti regényben ki melyik karakter lenne. Volt, akit el is találtam, még a története előtt.

Egyszer simán meg lehet nézni, szórakoztató, de van jobb feldolgozás is ebből a történetből.

Tízen voltak – 5/3 az Agatha Christie áthallásokat szerettem, azt is amiben más. De néhol kidolgozatlan lett.

Tízen voltak ajánló - YouTube

Rostov egyedi eszközzel dolgozó nyomozó, aki a kétes helyekre is gond nélkül kimegy álcában. Most új ügyet kap: brutálisan meggyilkolt nő, kimetszett szívvel. A testében egy zsákot helyeztek el, benne egy mintával megfestett tojás.

A jelet kezdik el lenyomozni. Ezt használja egy halottidéző, az angol Olivia, aki most Péterváron ad műsort. A két nyomozó is elmegy, és Olivia ki is szemeli magának a nyomozót, és kérdezgeti már most, ő kit vesztett el. A show lemegy, és Rostov meggyőződése, hogy a nő csaló. Újabb holttest kerül elő, neki más jel lett a bőrébe égetve.

Olivia képességei kezdenek visszajönni, és a látomásait követve rátalál egy újabb áldozatra. Rostov börtönbe zárja - pedig a nő segíteni akar neki. Volt egy varázskönyve, amit elloptak tőle. Valaki abból csinálja a rituálékat, hogy feltámassza a holtakat. Minden elemnek kell áldozni, és az utolsó, a kilencedik áldozat maga Olivia kell legyen, akit a tűznek adna a gyilkos.

Ahogy együtt kezdenek dolgozni, meg is nyílnak egymásnak. Olivia adottsága miatt figyelt fel rá a későbbi férje, aki keményen bánt vele, és mindent megtett, hogy tökéletes műsort adjanak. Olivia kitartott mellette a lányuk miatt, akit mindketten rajongva szerettek. De ő meghalt és a férje megszállott lett. Fel akarta támasztani, és vele szerezte meg a varázskönyvet. Olivia azonban felismerte, a holtakat nem szabad feltámasztani, mert az a világ vége lenne. Elmenekült a könyvvel, a férjét hagyta abban az ősi városban meghalni. Rostov pedig a várandós feleségét vesztette el: nem tudott megszülni, próbálták kivenni a babát. Egyik sem élte túl, és a férfinak máig bűntudata van.

Hiába vannak szorosan a gyilkos nyomában, az élve eltemetett lányt még időben meg is találják, a férfi elkapja Oliviát. A férje az, aki a lányukat akarja feltámasztani. Az utolsó áldozat, hogy egy vérrokont kell elégetni. Rostov még időben érkezik, hogy kimentse onnan a nőt, de a férj halálra ég.

Rostov keltegeti Oliviát, kéri, hogy ne hagyja el. A nő megígéri, amíg a férfi szereti, nem megy sehova. Megcsókolja. Majd látjuk, ahogy a férje lakásában egy víz alatt heverői női holttest egyszer csak felül és levegőt vesz.

Gyilkos nyomába eredő, széteső rendőrös, kisvárosi.

Snow Hollow békés kisváros, ahol télen van nagyobb élet a turisták miatt, akik jönnek élvezni a hegyeket és a síelést. Bűneset sem szokott erre történni, legfeljebb egy-egy részeg rendbontót kell megfékezni. Most azonban valami történik: egy nyaraló párt támadnak meg. Amíg a férfi bent zuhanyozott, a barátnőjét valaki elkapta és kivégezte, szétszaggatta. Hatalmas farkasnyom maradt a gyilkos után, ahogy a testen is fognyomok vannak. A rendőrök egy része nem is akar semmit tenni, kényelmesebb azt hinni, hogy állat tette, vagy ha valóban gyilkos jár közöttük, majd az FBI intézkedik. Amikor azonban újabb szétszaggatott áldozat kerül elő telihold után, terjedni kezd egy vérfarkas története. A seriff fia, aki maga is rendőr – szétesett házassággal és alkohol gondokkal – igyekszik kezelni a helyzetet, nem sok sikerrel.

Amikor elgondolkodom rajta, hogy mit nem veszek észre. Történetesen ennek a filmnek egészen jó kritikái vannak. Fesztiválokon mutatták be, és ha nem is lett kultfilm, összességében sokkal több jót, mint rosszat találtam róla. Olyan filmekhez hasonlítják, mint a Fargo vagy a Három óriásplakát Ebbing határában – amely kettőt különben szeretem, a Három óriásplakátnak az Oscart is megszavaztam volna.

De ez a film… számomra siralmas volt, és nem egyszer beszélgettem a laptop monitorjával, hogy kell-e nekünk ez az élmény. Azért végigszenvedtem, de nyomokban sem találom benne, amit a kritikusok jó része meglelt.

A Fargóból talán a fekete humor, részben. Ahogy ott kezelik a halálokat, a szerencsétlen főszereplő és a béna rendőri munka, a havas vidék – csak amíg ezt a Fargo szórakoztatóan hozza, itt inkább idegesített és olcsónak hatott. Gagyi ez a film. A Három óriásplakátból meg semmit nem tudok ide venni. Nem is akarok, mert méltatlannak érzem azt a minőségi drámát ehhez a… nem is tudom, mihez mérni.

Mert nekem még az sem jött át, hogy ez egy paródia, vagy csak ennyire béna lett a horror. A kivitelezés, a történet, a karakterek… egyik siralmasabb, mint a másik. Hogy magam ismételjem, ez gagyi. De írhatnám nagy betűkkel is.

Röhejes, ahogy a rendőrség nyomoz vagy úgy csinál, mintha nyomozna. Nincs itt rendőri munka, csak emberek, akiknek fogalmuk sincs, mit csinálnak. John is sűrűbben néz az üveg fenekére, mint az aktákba. Ahogy dührohamokat is kap…

Ő különben is borzalmas egy karakter. Az elején a semmin húzza fel magát, amikor még nem kellene stresszelnie. Ahogy inni is kezd, minden csak rosszabb lesz körötte. Nem logikusan cselekszik, és rendőr létére olyan akciói vannak, mint az arca elé fogott ruhával betörni a lánya barátjához, akit meg akar verni. Az apjával való kapcsolata is – most mégis mit akar? Amikor az apja dolgozna, ki van akadva, miért nem megy nyugdíjba és hagyja rájuk a munkát. Amikor pihenne, akkor meg túl nagy a rendőrségen a nyomás és miért nem kezeli a helyzetet? Egyszer ezt mondja, másszor azt, és ez egyre feltűnőbb, ahogy megy előre a film.

Az csak egy dolog, hogy a szörnyeteg hogyan néz ki. Van már a hátam mögött annyi gagyi horror, hogy ezt még a legrosszabbak közé sem sorolom, bár tény, hogy se nem ijesztő, se nem hiteles, csak gagyi. Bár, kicsit javít a képen, amikor a végén kiderül, hogy miért néz ki annyira bénán a farkas, ahogy. (Logika mondjuk nincs, pl. a fognyomok miatt.)

Marad a rejtély, miért szerették többen ezt a filmet. Én bánom, hogy láttam.

The Wolf of Snow Hollow – 5/1 még csak azt sem tudtam eldönteni, hogy ez béna thriller/horror, vagy horror paródia.

THE WOLF OF SNOW HOLLOW Official Trailer (2020) - YouTube

Bankrablós, csapatos, lebukó.

Chayo egykor bűnöző volt, és egy bankrablásnál majdnem otthagyta a fogát. A társát és egyben jó barátját hátra is kellett hagynia. Mára helyes útra tért: ékszerboltot vezet, megnősült és van egy kamasz lánya, akiért rajong. Ám a bolt rosszul megy és nem képes megmondani a családjának, hogy mindenről le kellene mondaniuk, amit eddig megkaptak. Így visszatérne a gyökereihez: megkeresi az egykori társait, újakat és megtervezik, hogyan rabolják ki a Nemzeti Bankot. A siker önmagában azonban nem elég. El kell kerülniük, hogy a hatóság szemet vessen rájuk, miközben az állam nagyon kézre akarja keríteni őket. Nekik is vannak trükkjeik, és a belső viszályok is a lebukáshoz sodorják őket.

Eddig sem volt Kolumbia azon a listán, amelyen az olyan országok szerepelnek, ahova egyszer szívesen eljutnék, de az ilyen sorozatok után még annyira sem érdekel, mint különben. Ha belegondolok, mit is tudok Kolumbiáról? Netflixem van, nagy sorozatnéző vagyok, így láttam a Narcos eddigi évadait. Amiből nem éppen egy olyan Kolumbiát ismertem meg, amit látni akarnék. A The Great Heist is csak olyasmit mond el az országról, amitől nem érzem turistacsalogatónak.

Egyrészt, látjuk a határtalan korrupciót. Itt simán belefér az, hogy lefizetik a katonai vezetőket, akik simán asszisztálnak a bank kirablásához, amit nekik kellene megvédeniük. Itt előfordulhat az is, hogy sokkal egyszerűbb drogot szállítani, mint terményeket. A nagy szegénység. a bűnözés. Nem tetszenek a városaik, a helyi kultúra, az egésznek a miliője.

E sorozatnak az adna valami pluszt, hogy igaz történet az alapja, és Kolumbia legnagyobb bankrablását meséli el, ami sokáig világszinten is első volt. (Azt hiszem, itt zsákmányolták a legtöbb készpénzt, de meg nem esküdnék rá.) Ugyan fontos kihangsúlyozni, hogy csak igaz történet alapján, nem dokumentumfilm pontosságot kell várni, de így is életszagú lett.

Hiszen ez nem egy olyan izgalmas, adrenalin- és ötletmenet, mint a szintén rablós Money Heist. Itt bizony az egyszerűség a kulcs, és nincs ebben a rablásban semmi nagyszabású. Fúrnak, pakolnak, elmennek – inkább az a fontos, hogy a megfelelő emberek legyenek lefizetve és megvásárolva. Ahogy már említettem, itt mindenki eladó…

Realisztikussá teszi, mennyire lehangoló az egész sorozat látványvilága. Még amikor luxusban élőket, vagy gazdagokat látunk, akkor is van az egészben valami mocskos és szegényes. Nem volt jó nézni.

Ehhez hozzájön, hogy a sorozat nem ad nekünk szerethető karaktereket. Kivel kellene itt azonosulni? Mindenki annyira korrupt és a saját pecsenyéjét sütögeti, legyen az a törvény bármelyik oldalán, hogy különösebben nem érdekelt, ki nyeri a játszmákat. Bár, két ember volt benne, akik jobban kiakasztottak a többieknél: Chayo felesége és a lánya. Elkényeztetett, önző libák, akiket kitartottak. Az elvárt luxus, a lány részéről a követelőzés – meg sem próbálták felfogni, hogy a férfi ezért mit tett értük, és simán leléptek a végén. Tulajdonképpen ők voltak a férfi tetteinek a motivációja, lubickoltak a javakban, és semmilyen felelősséget nem vállaltak. Ok, nem ők raboltak, nem is kérték ezt a férfitól, de mi lett volna, ha nem teszi meg? A felesége egy fokkal racionálisabb volt, mint az elkényeztetett lányuk, de még róla sem feltételezném, hogy kitartott volna egy tönkrement férj mellett. Sajnálom is, hogy nem derült ki, mi lett velük – ők érdemelték volna meg leginkább, hogy nyomorogjanak, és a lány a sok nyafogás után dolgozzon is meg valamiért, na csak sírjon ezért vagy azért. Hát igen, látszik is, hogy őt viseltem a legnehezebben. Az elkényeztetett, buta kis gazdag libát.

Nem egy boldog sorozat, nem is különösebben szórakoztató és humorosnak sem mondanám. A megtörtént eset miatt volta miatt némileg érdekes, de csak egyszer nézős.

The Great Heist – 5/3 a valóság mindig szürkébb, mint a kitaláció. Érdekes, ami igaz benne, de az kevés is.

The Great Heist | Official Trailer | El robo del siglo - YouTube

Nem csak a filmeket, a sorozatokat is rebootolják.

Itt van három, akkor és most egy-egy szereplő. De mi a sorozat?

(Az egyiket már csak azért is ide tettem, mert ott nem kicsit variáltak. A nőből férfi lett, így hozva a sorozatba egy homoszexuális karaktert és szerelmi szálat.)

Megoldás: Tovább!

Új életbe kezdő, gyerekekkel foglalkozó, önfelfedező.

Britt-Marie imádja a rendet és a rutint. Minden napja pontosan ugyanolyan, és ő ezzel elégedett is. A ház tisztán tartása, a férje tökéletes kiszolgálása köti le vagy 40 éve. Ám a férfi egy üzleti út során szívrohamot kap, és az asszony rohan hozzá a kórházba. Ott éri a sokk: a férfi nem dolgozott, egy szeretőjével szórakozott, aki a kórházba is vele ment. Az asszony eddig nem akarta meglátni az igazat, de már nem hazudhat magának. Felpakol, és elhagyja a csalfa férjét. 60-on felül nem egyszerű állást kapni, így elvállalja az első munkát, ami adódik. Egy vidéki városkában lesz a közösségi ház gondnoka és a gyerekek focicsapatának az edzője. A takarítás és az épület rendben tartása profilba is vág neki, de a gyerekekkel nincs tapasztalata, és a focit egyenesen rühelli. A közösség azonban befogadja, és Britt-Marie lassan átértékeli magát, az életmódját – ám pont ekkor rátalál a férje, akinek van egy terve.

A skandinávokhoz filmek és regények terén főleg az ember a krimiket sorolja oda. Hiszen külön zsánerré is vált a skandináv krimi, és itthon is szép piacuk van. Jönnek a regények, filmek és sorozatok is folyamatosan.

Mellette, kevésbé sikeresen és kisebb tempóval érkeznek a skandináv humor képviselői is. Fredrick Backman közülük is kiemelkedik, mert olyan történeteket ír, amelyekre igaz, hogy van humoruk is, de mellette mélyek, emberiek, és nevelgetnek. Arról mesél, hogyan kellene élni, milyen emberinek kellene lenni.

Amiért ezt felemlegetem, mert Backman történetei filmen is elkészülnek. Az Ove a legismertebb, szerintem regényben és filmen is, de bőven van más története is. Britt-Marie regénye például, aki 60 felett kezd új életet és keresi a maga boldogságát.

Mit mond el ezzel Backman? Mesél arról, hogy az embernek mekkora tehetsége van ahhoz, hogy áltassa magát. Az asszony pontosan tudta, milyen a házassága, csak saját magát is becsapta. Csak várt, hogy egyszer majd észreveszik és értékelik. Az különösen tetszett a filmen, ahogy kiderül, hogy a nőre mi tett ilyen hatást, és miért követi ezt a mintát kislánykora óta. Az érzelmei között volt zűrzavar és problémák, gyász és fájdalom, ami elől a takarításba, a fizikai rend megteremtésébe menekült. A szüleitől, majd a férjétől várta, hogy felfigyelnek minderre, és megkapja a törődést, amire neki is szüksége lenne. A film pedig nagyon bölcsen mutatja, hogy hol a gondolkozásában a hiba. Ha mindig ugyanazt csinálod, butaság változást várni. Ahhoz változtatni kell – amiből most jó pár akad a nő életében.

Miközben a film hangulatát végig meghatározza, hogy egy idős asszony történetét látjuk, akinek többféle fájdalmat és traumát kell feldolgoznia, sorra hozzák be a komédia elemeket is. Ahogy fociedző próbál lenni, miközben fogalma sincs az egészségről, és még utálja is ezt a sportot. Ahogy a helyi rendőr udvarolni próbál neki.

Sikeresen vegyítették a tragikus elemeket, a humort és a felemelő pillanatokat is. Mert Britt-Marie egy közösség tagja lesz, megszereti a gyerekeket is, és egy érdekesebb, értékesebb életet kezd el élni, mint a férje rabszolgájaként.

Nem a külsőségek adják el a filmet, az nincs benne. Átlag kisváros, focipálya és átlag emberek. De az üzenete, a sok emberi vonása, ezek átjönnek és közel hozzánk az emberhez a történetet és a szereplőit.

Még az a helyzet is fennáll, hogy amikor a regényt olvastam, nekem nem tetszett a sztori. A film viszont kihangsúlyozta az értékeit, az emberségét úgy, hogy még ahhoz is kedvet kaptam, hogy a regényt újfent kézbe vegyem. Talán rossz passzban olvastam…

Backman történeteit meg szívesen nézném is tovább: A mi vagyunk a medvék HBO feldolgozása még visszavan, és nagyon drukkolok egy Hétköznapi szorongások filmért.

Itt járt Britt-Marie – 5/4 Backman tud valamit. E film is egy keserédes, de ugyanakkor felemelő emberi dramedy.

https://www.youtube.com/watch?v=So8sWzkf45s

Cím: Wrong Turn

Készítők: nem igazán ismertek. Akad közöttük, aki ilyen-olyan sorozatban már feltűnt, de itt inkább az ismeretlen fiatalok receptet követték.

Műfaj: horror, thriller

Cselekmény: 6 barát a hegyekbe kirándul, de baj történik. Egy helyi közösség, akik hírhedtek az elzárkózásról, levadásszák őket. Mindenféle indokkal bűnösnek találják őket. Jennifert közben az apja hiányolni kezdi, érzi, hogy valami baj van: elindul megmenteni a lányát.

Várható megjelenés: kint januártól elérhető, nálunk meg egy nagy kérdőjel.

Miért várós?

• A plakátból ítélve lesz még egy film, amit felvehetek az idióta maszkban gyilkol az eszelős listára.
• Az eredeti Halálos kitérő filmekért nem voltam oda, talán csak az első kettőt láttam, de a reboot kap egy esélyt.
• Már ott tartok, hogy egy darabolós horrort is tudok várni, annyira nem találok a zsánerből mostanában filmet. A Netflix profilja azért messze van a horrortól. (Mozihiányitiszem van, tény.)
• Talán érdekes lesz a közösség élete kicsit jobban, belülről is megmutatva.

Regényt népszerűsítő, titkos vonzalmakat rejtő.

Jack ausztrál kamionos, aki a járműben él, és egyetlen társa a kutyája. Titokban azonban van egy másik élete is: írt egy szerelmes regényt, ki is adták, és a könyv egyre sikeresebb. Az eladhatóság miatt Jack azonban nem vállalta fel a nevét, és a gyerekkori jó barátja, Ruby nevében adta el a könyvet. Most interjút akarnak neki, a kiadó hírverést csapna körötte. Jack kénytelen beavatni a lányt a titkába, és megkérni, menjen vele Sydneybe, és tegyen úgy, mintha ő lenne a szerző. Kárpótlásul felajánlja a könyvért kapott előleget, amelyből Ruby álomesküvőjét is lehetne finanszírozni. A lány belemegy, és ahogy együtt utaznak, elolvassa Jack könyvét, más érzelmeket is kezdenek felismerni magukban. Lehet, hogy Ruby számára nem is Hamish az igazi, hanem Jack?

A leggyakrabban szidni szoktam a magyar címeket, és bizony sokszor eszembe jut, hogy sokkal jobb lett volna az eredetit meghagyni. Ez viszont olyan eset, amikor meglepően jól elkapták magyarul is, mi is ez a film, milyen cím illik hozzá.

Ponyvarománc, duplán is. Egyrészt, a romantikus nyálregény miatt, amit Jack írt. Amennyit a cselekményről és a következő könyvéről megtudunk, olyasmi, mint Wilbur Smith, csak sokkal több szenvedéllyel és érzelemmel. Ponyva, amiben a romantika és a szex az uralkodó téma. Másrészt, az is egy ponyvarománc, ami Jack és Ruby között zajlik.

Dupla klisé: legjobb barátok, és egyik sem meri bevallani, hogy igazság szerint több van közöttük. Az elejétől nyilvánvaló, hogy sokkal nagyobb a kémia Jack és Ruby között, mint Ruby és Hamish között. Már a nyitó jelenetnél is az járt az eszembe, hogy nem véletlenül akar Ruby olyan világraszóló lakodalmat, amire nagyon nem telik nekik. Mert így hiába jegyesek, nincs küszöbön az esküvő. Kényelmes, elköteleződött, de még nem egészen. (Az esküvő és a hozzá kapcsolódó háromszög a másik klisé. Hány filmben láttuk már, hogy az esküvő előtt az egyik fél rádöbben, hogy nem a szerelméhez készül hozzámenni?)

A cselekményből hiányzik is valami plusz, mert első ránézésre látni lehet, mi lesz majd a végjáték. Meg persze súg a szereposztás is. Elég csak egymás mellé állítani a Ruby életében szereplő két férfit: Hamish és Jack nagyon nem egy súlycsoport. Hamish öregebb is, rondább is – ugyan a jellemével próbálták ellensúlyozni, nagylelkű és kedves, rendes ember, csak mellette kissé sótlan is. A romantikus filmekben meg a jóképű férfi hős szokta vinni a nőt, nem a rendes haverja, aki gyorsan félre is áll, amikor felméri, hogy mi a helyzet.

Komédia is, de nem sikerült viccesre. Ugyan lehet érezni, mit szántak poénnak, de még csak el se mosolyodtam. A kínos szintet szerencsére nem érik el, de nevettetni sem tudott. Így ez csak egy romantikus limonádé, amiben sem emlékezetes cselekmény, sem valami jó poén nem jött össze.

Az amerikai filmek között vannak suttyó filmek, amely a társadalom alsóbb rétegét mutatják, akik nem csak szegények, de szellemiekben is lényegesen kevesebbek. Sok egyszerű, vagy éppenséggel buta ember, és van, aki pusztán ezért ebben komédiát lát. Itt valami hasonlót próbálnak, csak ausztrál változatban. Ruby, a környezete, és valamennyire Jack is – neki azért jobb a szókincse – vidéki suttyók, és ezt ki is hangsúlyozzák a filmben. Erkölcseikben rendben vannak, de mellette közönségesek, egyszerűbbek. De miért kellett ennyire butítani őket? Az nem vicces, nekem ez inkább fájdalmas.

Mondhatni, a fiatal Hugh Jackman a fő vonzereje. Bár lenne más is…

Ponyvarománc – 5/2 Hugh Jackman sármja átjön belőle, de a történet tipikus, és nem sikerült viccesnek lennie.

PAPERBACK HERO | Official Australian Trailer - YouTube