Bár a filmet már azon Disney élőszereplősök közé sorolom, amelyek nélkül is jól meglennék, Danny Elfman zenéjét akkor is értékelem.
(Inkább, mint Depp Bolond Kalaposát...)
Alice témája - Alice in Wonderland
Bár a filmet már azon Disney élőszereplősök közé sorolom, amelyek nélkül is jól meglennék, Danny Elfman zenéjét akkor is értékelem.
(Inkább, mint Depp Bolond Kalaposát...)
Alice témája - Alice in Wonderland
Sorozatgyilkosos, ügyet bíróságra összeállító, taktikázó.
A rendőrség egy szokványos bejelentésre száll ki. Az egyik lakó az ereszben talált valami furcsa maradványt, ami gyanús volt neki. Mire a rendőrség kiér, egy része már nincs is meg, de maradt elég, hogy lássák: ezek emberi maradványok. A kérdéses lakás, ahonnan a maradványok származnak, egy nyugodt tisztviselői, aki az ismerősei szerint a légynek sem tudna ártani. Dennis Nielsen, becenevén Des, nem csak beengedi a lakásba a nyomozókat, de szívesen elmond mindent. Elmondja, hol vannak további tetemek, kivel és mit csinált. Még a védőügyvédje is kiakad, így esélye sincs a védelemre. A rendőrség igyekszik mindent szabályszerűen végezni, ám éri őket egy meglepetés: a tárgyaláson Des minden vádpontban ártatlannak vallja magát. Még van egy trükk a tarsolyában, mellyel el akarja kerülni a börtönt, aminek része volt az is, hogy mindent tálcán nyújtott át a nyomozóknak.
Megtörtént eset az alapja, amiből egy három részes mini sorozatot készítettek. Annyira kerek és zárt történet, hogy folytatást ne várjon senki. Ez limitált széria, inkább egy film sorozatban való elmesélése, nem pedig egy klasszikus tévésorozat.
A cselekmény nagyon gyorsan a krimi közepébe helyezi a nézőket. A maradványokon látni, hogy emberiek és Des a kezdetektől az álom gyanúsított. Sorol minden tényt és adatot, nem tagad semmit. Még azt is bevallja, hogy megkönnyebbülés a számára, hogy végre lebukott. A történetei és a felkészültsége pedig dermesztő. Nagy számban tüntette el az embereket, és eddig senki nem sejtett semmit, a rendőrség még csak azt sem tudta, hogy egy sorozatgyilkos él a környéken.
Nézőként fel is merül a kérdés, az ügyön dolgozó nyomozó is feszegeti a kérdést, hogy mit mondd a rendszerükről az, hogy a véletlen lebukás – amiről aztán kiderül, hogy nem is annyira véletlen, Des műve volt az is – nélkül mindent megúszott volna. Az, hogy még csak fel sem tűnt senkinek, hogy emberek tűnnek el, gyilkolják őket.
Mivel vagyok annyira thriller fanatikus, simán rá tudom vágni, hogy sok múlik azon, hogy a pszichopata különben normális életet él, és megtéveszti a környezetét. Nincs gyanús jel, hogy valami baj van a fejével. Az sem egy utolsó szempont, hogy Des mennyire a társadalom pereméről válogatta az áldozatait. Drogosokat, melegeket, hajléktalanokat és lecsúszott embereket ölt meg, akik, ha hiányoztak is valakinek, a társadalomnak nem, így nem törte senki magát, hogy az esetleges eltűnéses ügyet lezárják. Ha középosztálybeli, vagy módosabb fehéreket kezdett volna el sorozatgyilkolni, feltűnt volna. De nem így tett.
A sorozat zamatát adja, hogy milyennek mutatja be a sorozatgyilkost. A végletekig hideg, semmi nem hat rá érzelmileg. Annyira átlagos, jó odorú, hogy ha az ember nem tudja a körítést, simán szimpatikusnak találom, azzal együtt is, hogy az érzelmi skálája mennyire beszűkült. Des karaktere, ahogy Tennant életre kelti, viszi el a sorozatot.
Mert az, hogy ártatlannak vallja magát, és a kiemelt nyomozó mennyire be akarja azonosítani az áldozatokat, nem nyújt elég feszültséget. Ha nincs mellette egy karizmatikus színész, ha teljesen nem is fulladna nélküle unalomba, de közel lenne hozzá.
Egy pszichés, csendes sorozat ez, amiben inkább annak a ráeszmélése az ijesztő, hogy a normális szomszéd is simán lehet titokban érzéketlen sorozatgyilkos, mint a mutatott tényleges cselekmény. Ha látjuk is, hogy a férfi mit tett a testekkel, más lenne a helyzet, de ebben legfeljebb az elmesélt történetein szörnyülködhetünk. (Jó, nekem fekete a humorom, én abban a poént is megláttam, hogy költöznie kellett, mert nem fért el a hulláktól.)
Egyszer mindenképpen érdekes volt megnézni, ha másért nem is, Tennant egy újabb karakteréért. De nem lesz egy rendszeresen visszanézendő mini sorozat.
Des – 5/4 Tennant szokás szerint kiválóan játssza a karakterét, és ez megadja a történetbe a pluszt.
https://www.youtube.com/watch?v=EzXgIV-EJQE
(Hogy indul egy puccs? Ivar már elülteti a herceg fejében a gondolatot.)
Mindig minden a pénzről szól, Peter. (Des)
Azt mondom önöknek: ha meg kell halni haljanak meg hősként, ne adják meg magukat. (A podolszki kadétok)
(Az idő rossz, a NASA készül törölni a tervezett űrrepülést.)
(Testvérek egymás közt. Avagy már az öccse sem bízik abban, hogy Ratched nem mérgezi meg.)
Két hét múlva meghalok. Van még két hét, igaz? Nem tettél patkánymérget bele, ugye? (Ratched)
(Gyászoló családtagok, avagy a szeretett nő sírjánál após és a lánya férje.)
(Amikor a feleség a házassága feldobásán ügyködik, a férje hiába akarja a riporti énjét előcsalni, nem fog menni. Hiába tudnak annyira keveset az új cselédről.)
Vicces. Philippe mindig azt mondta, hogy a házasság a sors akarata, és amikor rátalálok a jövendőbelimre, rád, akkor el kell fogadnom a sorsomat, de ez nem így működik. Minden pillanatban, életem végéig, téged választalak. (A Discovery of Witches)
FBI nyomozást mutató, besározó, igazságért harcoló.
Atlanta, 1996, az olimpia éve. Itt biztonsági őr Richard Jewell, akinek az álommunka a rendőrség kötelékében szolgálni. Néha gyerekes viselkedése, a túlzott lelkesedés azonban gyakran szélsőséges helyzetekbe sodorja. Úgy tűnt, most is ez lesz a helyzet. Egy elhagyott hátizsák láttán riadót fúj, ürítik a területet és a rendőrséget is hívja. Kiderül, bomba volt. A robbantás így is szed áldozatot, de ez szinte semmi ahhoz képest, ami akkor történik, ha nincs ott Richard. 3 napig hőskén kezelik, de akkor az FBI rászáll. A múltja miatt kiváló gyanúsítottnak tűnik, és mindent bevetnek egy vallomásért. Richard egy korábbi állásában ismert meg egy ügyvédet, aki rendes volt vele. Miután Bryant meggyőződik róla, hogy nem Jewell a robbantó, teljesen mellé áll és eltökéli, megvédi a könnyen félreérthető, de jószándékú és jóindulatú férfit az FBI és a média cápáitól is.
Clint Eastwood is azon filmesek közé tartozik, akiknek esemény egy-egy újabb megjelenő munkája. Az utóbbi időszakban a megtörtént esetek vonzzák, és azokat meséli újra, de szerencsére csak egyszer kísérletezett azzal, hogy az eredeti embereket szerepeltette, különben színészekkel dolgozik. A Richard Jewell is igaz történet megfilmesítése, van dokumentumregény alapja is, és eddig még nem láttam, de most pótoltam.
A történet lineárisan és kényelmesen építkezik. Hagy időt, hogy megismerjük és megkedveljük a szereplőket. Bemutatja, miért dönthet Bryant úgy, hogy elvállalja az esetet, amikor még semmi sem biztos. Mert vele együtt láttuk, hogy Jewell különc, és úgy néz ki, mintha szélsőséges lenne, akár még robbantó is, de a látszat csalóka. Nagy benne a kötelességtudat és a segíteni akarás, ez sodorja gyakran kényelmetlen helyzetekbe.
Majd jön a nyomozás, a felhajtás és szépen rárímel minden arra a történetre, ami kint a rendőri túlkapások kapcsán van most is. Ugyan Richard nem fekete, de kövér, előnytelen külsejű, könnyen megbélyegezhető. Könnyű gyanúsított, és ezt ki is akarják használni. A film nyíltan ki is mondja, hogy tisztában voltak azzal, hogy nem tehette, de a profilba illett és bűvészkedtek, hogy bizonyítékot gyártsanak ellene.
Valahol komolyan felháborító, hogy miket engedtek meg maguknak. Nekem nem a kihallgatás volt a legdurvább, hanem pl. amikor vallomást akartak íratni vele és videóra is venni, miközben neki azt mondták, oktatóanyagot forgatnak és minden kamu.
Bryant és Jewell más-más karakter, az ügyvéd már cinikus, és ismeri a rendszert. Ő az, akivel könnyebben is azonosultam. Jewell naiv, hívő és ezért sebezhető. Pedig a jó ember jelző is illik rá, de annyira segíteni akar, hogy át tudnak gázolni rajta. Nem életképes, míg Bryant az, miközben őt is egy jó embernek ismerjük meg.
De ugyancsak éles kritikát kap a média viselkedése is, akik a szenzáció nyomában gyakran komoly károkat tudnak okozni. Nem véletlen Jewell nagy jelenete sem, amikor a rendszernek kimondja a bűneit, és szembesít mindezzel a film.
Intelligensen szórakoztató film, amiben van feszültség és dinamika, miközben elég csendes és kényelmesen is halad. Lekötött végig, szívesen néztem.
A szereposztás is erős. Biztos írtam már párszor, hogy Rockwell mennyire kinőtte magát. Az sem véletlen, hogy Kathy Bates Oscarra volt jelölve Jewell anyjának szerepéért. Mellettük meg olyan egykori sorozatsztárok tűnnek fel, mint Olivia Wilde vagy Jon Hamm.
A kritikái különben vegyesek, de nekem bejött. Ez egy intelligens mozi volt.
Richard Jewell balladája – 5/4,5 lekötött a történet, van aktualitása ma is, és jó a szereplőgárda is. Komolyabb, de jó.
5: Látlak – a Harper család küzd, hogy helyrehozzák az egységüket. A munkamániás rendőr férjet megcsalta a neje, de a fiukért próbálnak megbékélni egymással. Ám a szeretőt holtan lelik – azt hiszik, a fiúk tette és próbálják eltussolni a történteket, miközben a házban is egyre több furcsaság esik meg. Nem sejtik, hogy nincsenek egyedül. Nem sejthetik, hogy minden bűn visszaszáll rájuk, mert valaki beköltözött és figyeli, bünteti őket.
4: Romlott oktatás – Frank tanfelügyelő, és az egész környék hőse. Az iskolájukat az állam egyik legjobb intézményévé tette, segítőkész és közvetlen férfi, akit többen is szívesen felszednének, de a férfi még mindig gyászolja elvesztett feleségét. Csakhogy a látszat nagyon is csalóka: a milliós beruházások nagyja zsebre ment, Frank rengeteget lopott a helyettesével, ráadásul a magánélete is zűrös: egy egykori, férfi diákjával tart fenn titkos viszonyt.
3: Élősködők – a film, ami hazavitte a legjobb film és külföldi film díját is. Melyen egy életművész koreai család beférkőzik egy jómódú család mindennapjaiba, és egyre nagyobbat harapnak maguknak. A fiuk kezdi, mint a gazdag család lányának angol tanára. Aztán, álcázva sorra jöhet a többi családtag: apa sofőrnek, anya házvezetőnőnek… Csak éppen van egy másik család is, aki itt élősködne, és nem adják könnyen a helyüket.
2: Pénzmosó – hogyan lehet a gazdaságon és mindenkin nagyban élősködni? Hogy lehet, hogy a biztosító szigorúan beszedi a díjakat, de ha fizetni kellene, harc, hogy bármit is kapjon a szerencsétlenül járt ember? Egy, a férjét egy hajószerencsétlenségben elvesztő asszony a válaszok után indul, és betekintést nyer a világba, ahol nagyban élősködnek az egyszerű embereken, és még csak nem is szégyellik.
1: You – Joe ránézésre az álompasi, és Beck örülhet is, hogy összefutottak és egyre közelebb kerülnek egymáshoz. A srác támogatja az írói karrierjét, mindig ott van neki és boldoggá akarja tenni. Csak éppen Joe-nak van egy másik arca is, egy megszállott. Aki kiszemelte a lányt, követte és kiismerte, elüldözött mellőle mindenkit, aki közéjük állt volna. Joe, aki álomszerűnek látja a lányt, és rátapad. Aki lassan kezd rájönni, hogy Beck is ember, hibákkal és a lány is egyre többet érez abból, miért nem lehetnek együtt. Ám Joe számára a szakítás nem opció: ha nem lehetsz az enyém, senkié sem!
Bosszút álló, férfi – nő megítélést bíráló, kisiklást bemutató.
Cassie élete látszólag teljesen megállt: nappal egy kávézóban pultoslány, hazaköltözött a szüleihez és se kapcsolata, se barátai. Esténként azonban eljár, és egy veszélyes játékot űz: abszolút részegnek tetteti magát, és hazamegy azzal a sráccal, aki segíteni próbál neki. Amikor a férfiak kihasználnák a helyzetet, Cassie azonnal magához tér és ráijeszt a srácokra. Ez élteti, listát is vezet a megleckéztetett férfiakról. Ám a kávézóba egy nap besétál Ryan, akivel még együtt jártak az orvosi egyetemre. Ryan már gyerekorvos, és nem nagyon érti, Cassie hogyan kötött itt ki, amikor az évfolyam egyik legjobbja volt. Addig jár a nyakára, míg randizni nem viheti, és Cassie lassan kész változni, feladni a férfiak iránti bosszúját. Ám Ryan kapcsolatban maradt az egyetemi társakkal, és a róluk szóló hírek felkavarják a lányt. Cassie már azoknak akar megfizetni, akik tönkretették a barátnőjét, Ninát. Egy, az eddigieknél is veszélyesebb játszmába fog.
Thriller is, bosszúfilm is, valahol feminista film is, és karakterdráma is. Hála égnek nem teljesen femináci, bár helyenként nagyon közel kerül hozzá. Kicsit zavarba is ejtő a történet egésze, de a #metoo mozgalom idején ez egy aktuális film, ami akár mozikban is jobban mehetett volna, ha nem lenne vírushelyzet.
A történetét két dolog tartja mozgásban: Cassie jelene, aki űzi a játszmáit, miközben a családja aggódnak érte és feltűnik a színen Ryan. Mintha az élet adna egy esélyt, hogy a lány boldog legyen, és el tudja engedni a bosszúját. Csak aztán nem így alakulnak az események, és még inkább bosszúfilmet kapunk. Kik és mit tettek, mit kapnak most érte viszonzásul.
A másik maga az a rejtély, hogy mi is történt évekkel korábban. Mi történt Ninával, miért kellett Cassie-nek kimaradni az egyetemről? Abból, hogy kikre vadászik a nő és milyen a hozzáállása, sok mindenre rá lehet érezni, de a teljes történetet csak részekből rakhatjuk össze. Igazán teljesen végig elmesélve sosincs, de ahogy az egyes karakterek megbűnhődnek, összeáll, ki hogyan érintett és mi volt a teljes történet.
Az még frappáns is volt, ahogy sokaknak át kellett élni, amiket okoztak, amilyen hibájuk volt. Folyamatosan ment egyre messzebb Cassie, és ahogy kezdett elvadulni, úgy kezdett elveszteni a film. Főleg azért, mert beleszőttek egy erőszakosabbak, lehangolóbb hangot is. Az egyetlen férfi szereplőről, aki jónak tűnt, is kiderül, hogy megvan a maga bűne, és tulajdonképpen minden férfi negatív színt kap. Túl szélsőséges a hozzáállása a filmnek – ha nem is lesz teljesen férfigyűlölő, de nagyon közel kerül hozzá. Itt még a csajok is ártanak egymásnak, de a férfiakat egyszínűen, erőszakosnak és tahónak mutatják be. Értem, miért fontos az üzenet és az áldozathibáztatás pellengérre állítása, de ez kezdett elmenni az ellentétes irányba. Nem bírom, ami ennyire szélsőséges, mindegy melyik irányba.
A film vége is… Elsőre el sem akartam hinni. Nem is akarok belemenni, de ugyanolyan szélsőséges véget kapott, mint ami az utolsó fél órában taszítani kezdett.
Viszont, van hangulata a filmnek, ami bekebelezett. A feszültsége, az a fájdalmas közeg, amiben Cassie megrekedt. Ha nem is körömrágós thriller, a hőse szenvedését és érzéseit nagyon vissza tudta adni. Igaz, korrekt stábot is összehoztak hozzá, még mellékszerepekben is ismert nevek és arcok tűntek fel. Mulligan is odatette magát.
Amit még ki fogok emelni, az a zene. Újraértelmezte a popot. A Britney Spears feldolgozás vonósokkal, mint halálos induló… A score igencsak betalált nálam. A film talán kevésbé.
Promising Young Woman – 5/3,5 a feszültséget tartja, erős a végjáték és karakterdráma is, de a sztori alapja… már klisé.
PROMISING YOUNG WOMAN - Official Trailer [HD] - This Christmas - YouTube
MOZI:
Még zárva. Kezdjek inkább sorozatos kezdéseket idevenni?
Attól tartok, a februári premierek is csúsznak tavaszra és nyárra.
DVD:
Ha mozi sincs, dvd se.
Falkás, hatalomért küzdő, helyes útra lépő.
A Vonyítóknak megvannak a maguk hagyományai. Farkasemberek, de nem bántanak senkit, holdas éjeken a vadonban futnak, különben rendes emberi életet élnek. A Vonyítók feje már özvegy, egy kisfia van, Freddy. A gyerek már alig várja, hogy elég idős legyen, és ő is átváltozhasson, futhasson a falkával. Egy este emberként tart az apjával, de baj lesz belőle: egy fagylaltárus meglátja, és azt hiszi, a farkas a gyerekre támadt és bántja. Ahogy nyugtatni próbálták, Freddy apja és az árus lezuhantak a szikláról. A fiú nagybátyja vette át a falkát, aki a kutyák ellen hirdetett hadjáratot. Az árus pedig őrzi a holdkövet, ami azon az éjjel került a birtokába. Freddy elég idős lesz, és a falka várja, hogy átvegye a vezetést. Ám a fiúból nem farkas, pudli lesz az átváltozás után. Ha nem akarja, hogy kitaszítsák, vissza kell szereznie a holdkövet és bizonyítania, a nagybátyja miben mesterkedik. Pár új baráttal talán van is esélye a sikerre…
Milyen egy jó mese? A Pixar megalkotta a receptet, és a DreamWorks néha meglepően jól utánozza. Fontos egy olyan történet, ami egyszerre tud kicsikhez és nagyobbakhoz is szólni. A humort is úgy kell adagolni, hogy mindenki megtalálja benne a szórakozását. Kell egy pozitív üzenet, szimpatikus karakter és bizony az is kell, hogy jól nézzen ki a mese.
A Farkasbőrben ebből semmit nem teljesít, ha szigorú vagyok vele.
Jó történet? Ahhoz ennél több kellene. Arról nem is beszélve, hogy egyes elemei annyira nem logikusak, hogy fájdalom volt nézni. Egy vérfarkas kölyök ugyan miért és hogyan változna kutyává? Ugyan közel van egymáshoz a két faj – kutya és farkas – de azért nem annyira, hogy a vérfarkas vérpudli legyen.
Az is, ahogy a nagybácsi gonosz és hatalmat akar – Zordon és Mufasa, de mondhatnék ókori klasszikusokat is – nem újdonság. Legfeljebb az, hogy mit akar a kutyákkal kezdeni. Ez annyira mese, hogy még egy mészárlás vagy valami drasztikus sem lehet benne, csak röhejes elem. Paróka – kutyából paróka! Ennyire még Szörnyella de Frász sem volt elmebeteg.
Csak kicsikhez szól a sztori, mert nekik még elmegy ez a gyűrűt visszaszerző, falka előtt bizonyító mese, amiben a srác pudliként a kutyákban lel barátokra. Felnőttként egy meglepetés volt a sztoriban: amikor kiderült, hogy a kutyamenhely alatt milyen szörnyet őriznek. Azon azért meglepődtem.
Humor – szintén, csak a kicsiknek. Legalábbis nagyon remélem, hogy azon, hogy a kutya pisilni kezd, és nem bírja abbahagyni, mindenkit beterít, nem felnőtteknek lett szánva. Mondjuk, egy értelmes gyerek se ezen vigyorog. Vagy, hogy a gyerekké visszaváltozott srác hogyan surran át a városon… jaj.
A pozitív üzenet van meg leginkább. Nem az számít, milyen fajba tartozol, hanem a szíved ereje. A barátság, a család a pozitív értékek ebben a mesében.
A karakterek… vagy nagyon sablonosak, vagy nagyon ismerősek máshonnan. A vagány kóbor eb, akiből jó barát lesz? A kicsi kutya, aki a legnagyobb harcos az összes között, hogy kompenzálja a méretét? A hataloméhes nagybácsi, a jószívű főszereplő? Ismerős mind.
Az csak rátesz egy lapáttal, hogy nem szép a mese grafikája. Kutyák vagy farkasok, mindkettő egyformán rosszul nézett ki. Azt meg már minősíteni sem akarom, amikor a nagyi és a kutyamenhelyes nő vívott nindzsa harcot…
Pedig én bírom a kutyás meséket. Ezt azonban nem sikerült.
Farkasbőrben – 5/2 a grafika nem lett szép, a történet 12 egy tucat, csak a végén akadt egy meglepőbb csavar.
Templomi kórust átvevő, gyászoló, barátokat találó.
Arthur Cochran professzor élete a zene és a felesége volt – most mindkettőtől el kell köszönnie. Az asszonyt legyőzte a betegsége, a férje már csak gyászolhatja az elvesztett nőt. Az egyetem, ahol Arthur tanszékvezető volt, pedig nem kér többet a szakmájában zseniális, de nehéz természetű zenészből. Arthur éppen a neje sírjánál próbál öngyilkosságot elkövetni, amikor meghallja a templomból érkező zenét. A kórus rémes, hamis és így még öngyilkos se bír lenni. Bemegy rendet tenni, és mire észbe kap, már tőle várják, hogy felkészítse a kórusok versenyére a templomi kórust. Mivel a rivális kórus vezetője az a férfi, aki miatt nem temethette oda a feleségét, ahova az asszony kérte, a bosszú elég motiváció, hogy a kórus élére álljon és borsot törjön a férfi orra alá. Csak azzal nem számol, ha befogadja ez a közösség, többet nem lesz nyugta, és mindenbe elkezdik bevonni.
Tipikusan az a sorozat, amit egyszer megnéz az ember, aztán gyorsan el is felejti. Emlékezetes poén, dráma nincs benne, de egy fél órára kikapcsolódás. Mondjuk, ezzel nem is lehet nézettségi rekordokat dönteni, így az sem meglepő, hogy 1 évad után el lett kaszálva a sorozat. Vagyis, ez a pár rész készült és annyi.
A történet központi alakja Arthur, aki újra felfedezi az életszeretetet a lökött templomi kórus mellett. Így van benne zene, kisváros, vidéki tahók és kultúremberek közti különbségre épülő humor. Próbál szívhez szóló is lenne, de azok a részei tudtak a legkevésbé érdekelni.
Valahogy azt igyekeznek sugallni, hogy ezek az emberek ugyan tanulatlanok és faragatlanok, van egy csomó hibájuk, de közösségként összetartanak és nagyon ki tudnak tartani egymás mellett, és segítik, akit befogadnak. Ez olyan, mintha egyszerre adnának nekik egy pofont és simogatnák meg a fejüket. Mert az annyira előítéletes, hogy mindenki vidéki buta – itt szinte mindenki az is –, miközben meg emberileg értékesnek igyekeznek mutatni őket.
Nekem azért sok volt az olyasmi, amivel degradálják őket. Nem viccesnek éltem meg az ilyesmit benne, hanem zavartak. Pedig a poénok egy jelentőr része arra épül, hogy Arthur mennyire nehezen tudja elfogadni az itteni szokásokat, és mégis, hogyan próbálják őt is belevonni mindenbe.
A kórus tagjai megkapják a maguk kis történeteit és drámáit, de mindegyik csak a felszínt kapargatja és mélyen nem mennek bele semmibe. Ha komolyabb vizek felé fordulnak, azonnal jön valami, ami az olcsó szórakoztatás felé tereli őket. Vegyük csak Dwayne családját! Akikkel azért van konfliktusa, mert Dwayne vegán és nem akar húst enni?
Ebben is van egy minimális keresztény propaganda, de szerencsére inkább a közösség összetartó erejét emelik ki, nem azt, hogy az egyház milyen. Arthur is kritikusan áll a témához, az egyik kedvenc részem volt, amikor a pappal azon vitatkoztak, hogy jó vagy rossz-e az egyház.
A zene – abból többet vártam, de az inkább csak a háttere annak, hogy mi tartja össze ezeket az embereket: egy kórus tagjai. Szinte azonnal jók lesznek, már az első részben annyit fejlődtek, hogy simán különdíjat nyernek.
Két ismerős színész akad benne, mindketten tartottak ennél előbbre is. Bradley Whitford és Anna Camp számára is csúszásnak érződik ez a sorozat, pláne, hogy el is lettek kaszálva. Az is olyan rossz érzés, hogy a Pitch Perfect után templomkórusba dugták a színésznőt.
A középmezőny közepe – rosszabb, de jobb is bőven akad ennél a sorozatnál.
Kisvárosra hangolva – 5/3 olcsó humorú, de alapvetően szerethető sorozat, ami aranyosan teszi egymásra a kliséket.
PERFECT HARMONY Official Trailer (HD) Bradley Whitford NBC - YouTube
- Halálos harcmező
Leo lecsapni készül a terroristákra, de tudja, hogy van a testében egy jeladó, ami miatt nem tud odajutni észrevétlenül. Harp kiszedi neki, és vele tart.
Nagy küzdelem, a végén a drónokat is be kell vetni, és szétrobbantani mindent. Harp túléli, de tesz egy felfedezést: Leót halottnak hiszik, elpusztult a robbanásban a sereg szerint. Szerinte nem. Rájön, nem jeladót szedett ki belőle, hanem a vészkapcsolót. Most már olyan műveleteket is végezhet, melyeket korábban tiltottak neki. Az atomarzenál kulcsa nála van, és használni is akarja.
Harp a nyomába ered, és Leo nem is tagadja. Megelőző csapárt kell mérni. Most 1-2 milliót megöl, de azzal véget vet a háborúnak és leszámolnak a mesterséges lényekkel, drónokkal és emberibb lesz a világ. Harp nem hagyhatja, hogy annyi embert megöljön, megállítja.
- Hazafutás
Egy újságcikkben fedik fel, hogy Tyler igazából Cory fia. A gyerek is látja a lapot és számon kéri a szüleit. Emma nagyon ki is akad.
Cory amúgy is rosszul áll: nem elég, hogy nem került be az All Star válogatottba, a csapatából is kidobják. Annyira a mélyponton van, hogy kínjában csak a paphoz tud fordulni, aki az AA gyűléseket tartotta. Jobban akar lenni, és az apja emlékével is megbékélni. Visszaszerezni a családját.
Egy környékbeli profi csapat szerződteti le, eljár a templomba és a gyűlésekre, kezd jobban lenni. A sógornőjét kéri meg, hogy próbálkozzon Emmánál, a fiával menjenek el a meccsre, meghívta az egész kölyökcsapatot. Nem mennek. Már hazafelé tart, amikor Emma és Tyler odaérnek. Megmutatja a fiának a stadiont. Amikor elköszönnek, megmondja Emmának, hogy velük akar lenni, a család része lenni. Amennyire a nő engedi neki.
Emma elmenne a gyerekkel, de a fiú megjegyzi neki, hogy hallgasson a szívére. Emma Cory után szalad, és kibékülnek. A végén a templomban vannak, Cory mellett már ott van Emma.