Küldetésre készülő, női, család és karrier között egyensúlyozó.

Sarah még kislány volt, amikor már arról álmodott, hogy egy napon űrhajós lesz belőle. Az életét így is alakította: sikeresen túljutott a kiképzésen, miközben anya is lett. Thomas is az űrkutatásban dolgozik, de már nincsenek együtt. Sarah a lányáért rajongó anya, egyben az űrbe vágyó asztronauta is. Most megkapja a nagy esélyt, a Mars felé tartó expedíció tagjának választják. Még egy kiképzést végig kell csinálnia, a lányától távol a Csillagvárosban, majd karanténba kell vonulnia az indulás előtt. A lányát addig Thomasra bízhatja, kap üzeneteket és telefonon, levélben is érintkezhetnek, de a nőt így is megviseli a lánya hiánya. Az anyaság és a karrierje is fontos, de működhet-e a kettő együtt? Sarah megpróbálkozik egyensúlyt teremteni, de amit az egyikbe beletesz, a másiktól kell elvennie.

Ez egy olyan női film, ami úgy feminista, hogy nem is az teljesen. Ha regény lenne, rányomnám, hogy chick-lit. Női hőse van, egy női sorsot követünk végig, annak minden dilemmájával, csak talán extrémebb szakmával az átlagnál, hogy plusz feszültség legyen a történetben – jobban eladható így, mintha, mondjuk, üzletasszony lenne Sarah.

Szembe állítja a családanyát a karriert építő nővel. Akkor igazán látványos a dolog, amikor egy ponton a küldetés vezetője is bele próbál szólni az ügyeibe, aki két kisfiút hagy itthon. Sarah megmondja neki, hogy ő könnyebben van – a felesége intéz mindent otthon. Más az, amikor az anyának kell hátrahagynia a kisgyerekét, ha nem is hosszú időre.

Itt viszont van egy pont, amit kifejezetten rühelltem a filmben. A végén – már a karanténban a kilövés előtt. Fontos az a karantén, semmit nem kaphatnak el, mert az űrben nincs orvos, aki segíteni tudna neki egy influenzával vagy bármi mással. A szakmai énje tudja is ezt a nőnek, de ő egyben anya is. A lánya és Thomas elkésnek, már karanténban kell lennie, mire ideérnek. Nem tudja megölelni a gyerekét, sem elvinni a rakétához, amit megígért neki. Egy férfi nem csinálna ebből akkora drámát, de Sarah igen.

Az anyai szíve erősebb lesz, mint az asztronauta agya. Csinál valami őrültséget, és utáltam a filmen, hogy milyen könnyen megúszta. Azzal pont azt vette el, ami szerintem a filmnek a központi üzenete lehetett volna. Hogy mennyire nehéz az olyan anyáknak, akiknek egyszerre kell helyt állni a család szíveként és a munkahelyén is. Mindkettő komoly és súlyos szerep, nem egyszerű rangsorolni, és nekik muszáj. Sarah azzal, hogy megszegte a szabályt, tulajdonképpen a küldetést sodorta nagy veszélybe. Az meg külön bosszant, hogy elvileg milyen nagy volt a biztonság köröttük, mégis milyen könnyen megtette, amit. Következmények nélkül – rossz üzenet.

Az nem meglepő, hogy Eva Green uralja a szerepét. Nőies, ugyanakkor erős. Az anyát és az űrhajósnőt is hozza, a karaktere gyengédebb és keményebb oldalát. Ez az ő filmje, hiába van mellette pl. Matt Dillon, mint a küldetés kapitánya.

A filmnek sikerül azt elérnie, hogy akció és igazából kaland nélkül is lekötött. Az űrhajós filmeket az szokta eladni, amikor valami baj van. Az Armageddonban minden elromlott, ami elromolhatott, a Mentőexpedícióban Mark egyedül maradt a Marson, a Gravitációban Sandra Bullock küzdött a hazajutásért. Az Apolló 13-at még nem is említettem, pedig az egyik kedvenc a zsánerben. Houston, van egy kis baj. Itt az emberi dráma fogott meg. Nem kellett a külső vészhelyzet, elég volt az is, ahogy az anya megéli, hogy el kell köszönnie.

Azt külön is érdemes kiemelni, milyen meghatóra sikerült a film fotós montázsa. Mert ez a történet fikció ugyan, de valóságon alapul. Anyákon, akik űrhajósok lettek.

A kedvenceim nem veri, de sokkal jobban tetszett, mint amikor Natalie Portman karaktere igyekezett az űrút után visszarázódni a hétköznapokba.

Ígérem, hogy visszatérek - 5/4 nem körömrágó izgalom, de egy női film egyéni drámával, Eva Green erős jelenlétével.

https://www.youtube.com/watch?v=G3qfewjR5Fg

Cím: Infinite

Készítők: Fuqua film, és a szereposztás is jónak tűnik. Mark Wahlberg a főszereplő, mellette többek között Dylan O’Brien, Chiwetel Ejiofor, Toby Jones és Tom Hughes szerepel.

Műfaj: sci-fi, akció

Cselekmény: Evan felfedezi, hogy a hallucinációi igazából nem is képzelgések. Képek az előző életeiből.

Várható megjelenés: tavasz

Miért várós?

• Az eredeti szereposztással jobban tetszett volna (Chris Evans lett volna a főszereplő), de így sem rossz.
• Még elég keveset tudok a cselekményről, és mozgatja az agyam, mi is lesz ez pontosan.
• Fuqua sok filmjét szeretem, ez pedig ígéretesnek tűnik.
• Már annyira várom, hogy elkezdjék bemutatni a csúszó filmeket! Ez is egyike azoknak, amiket nyáron kellett volna megnéznem. Mikor fogom?

Háborús, hajókat kísérő, tengeralattjárókkal küzdő.

Ernest Krause megkapja az első kapitányi feladatát: A Greyhound romboló kapitányaként kell egy ellátmányt szállító hajóflottát átkísérnie az Államokból az angolokhoz. Az útvonalon vagy egy szakasz, ami túl messze van ahhoz, hogy repülős támogatást kapjanak. Ha itt támadnak a német tengeralattjárók, csak a kapitány ügyességén múlik, hogy át tudnak-e jutni az óceánon. Krause és a flotta éppen belépnek a veszélyeztetett zónába, már meg is érkezik az első német tengeralattjáró. Szembeszállnak, és elsüllyesztik a németeket, de ezzel nincs vége a történetnek. Újabb tengeralattjárók tűnnek fel, és a falka a nyomukba szegődik. Nekimennek a szállítóhajóknak, és taktikáznak, hogy minél nagyobb pusztítást vigyenek végbe. Krause és a legénység mindent megtesz, hogy védelmet nyújtsanak és megsemmisítsék a németeket.

Mivel én is szeretek a címek miatt morogni, most ez jön: itt belefutottunk egy olyanba, amin lehet. A Tom Hanks GameDay kapcsán kaptam jelzést, hogy a Greyhound csatahajó nem felel meg a valóságnak, ahogy a szinkronban a film a címét kapta. A Greyhound romboló volt. A film elején rombolóként is emlegetik, de bevallom, ha nem hívják fel rá a figyelmem, nekem nem tűnt volna fel, így viszont kicsit utánanéztem. A romboló egy olyan hadihajó, amit direkt arra terveztek, hogy a flottát védjék a tengeralattjáróktól. Ennél jobban nem fogok belemenni, mert magam se értek hozzá, de tény, hogy a Greyhound nem csatahajó, hanem romboló.

A film pedig egy háborús akció, és a drámát direkt nem használom, hiába Tom Hanks a főszereplő. Ez egyszerűen nem arról szól, hogy a parancsnoknak milyen terheket kellett elvinnie a vállán, vagy milyen idegállapotban lehettek a tengerészek, amikor légi támogatás nélkül mentek kb. 2,5 napig, amikor a német tengeralattjárók bármikor támadhattak. Ez egész konkrétan arról szól, hogy a flotta készül átkelni a necces szakaszon, és egy német tengeralattjáró flotta, egy falka, rájuk tapad, és a romboló igyekszik mindenkit épségben átjuttatni a brit felségterületre. Egyik akció és ellencsapás követi a másikat.

A végére már szinte viccesnek is éreztem, hogy akárhányszor a kapitány, Krause, mehetne pihenni, vagy ételt hoznak neki, tuti, hogy megint vészhelyzet van, és se enni, se aludni nem tud. Olyan érzés volt, mintha az út alatt folyamatosan harcban álltak volna és minden tengeri mérföldért a német tengeralattjárókkal futottak volna versenyt.

Aki a csatákat és az ütközeteket mutató háborús filmeket szereti, fog is tetszeni. Nem lett olyan látványos, mint egy moziba szánt szuperprodukció, de azért szégyent sem vall a film. Az kifejezetten tetszett, amikor a torpedók ellen navigáltak, vagy amikor érzékeltették egymáshoz képest hogyan mozognak a hajók, a romboló és a tengeralattjárók.

A film zenéje is megragadt a fülemben. Amikor lecsapni készülnek a németek, amikor támad a falka, az kapott egy saját dallamot. Van benne valami fenyegető, valami disszonancia. Nem hallgatnám csak úgy magában, de a filmben jól bevált a veszély érzékeltetésére.

Tom Hanks szimpatikus színész, és Ernest Krause pont olyan figura, akiket jó érzékkel alakít. Lelkiismeretes, jóravaló ember, aki tiszteséggel és lelkiismerettel ellátja a munkáját. Mondjuk, azt feleslegesnek éreztem, hogy az elején látunk egy cseppet balul sikerült lánykérést tőle. Tudom, nem ezen kellene fennakadnom, de nem láttam értelmét annak, hogy behozzák Evelyn alakját és egy jelenetet adnak neki – ahhoz több kellett volna a cselekménybe Krause személyéről, de itt elsősorban parancsnokként látjuk.

Egyszer érdemes megnézni, de maga Hanks is forgatott már jobb háborús filmet.

Greyhound - 5/4 abszolút akciófilmesre hangszerelt háborús film. Közepesen látványos, kevés drámával.

https://www.youtube.com/watch?v=DLiAX0sBWP8

Pártot kiszolgáló, válságba kerülő, humoristás.

Borisz sikeres humorista, akinek van egy annyira sikeres műsora, hogy azzal külföldre is meghívják. Megbecsülik, ismert embert, akinek látszólag mindene megvan. Otthon feleség és két gyerek várja – a fia ugyan kezd ellene lázadni, kamaszodik, de összetartanak. A nők a lábai előtt hevernek, bármikor akad forró viszonya. A párt is az emberének tartja, folyamatosan ellátják munkával. De mindennek van árnyoldala, és Borisz kezd kikészülni. A rajongók már fárasztják, a családját szereti, de ott is sok a konfliktus. A sikerszámát unja, de nem engedik, hogy valami újat csináljon. A párt folyamatosan igényt tart rá, még betegen és fáradtan is elő kell adnia, viccesnek kell lennie. Amikor egy tábornok feleségének születésnapi buliján kellene nevettetnie, elszakad nála a cérna.

Vannak azok a bohócok, akik nem viccesek. A síró bohócok. Nem számítottam arra, hogy ez a film is egy ilyen irányon indul elő. Ez messze nem komédia, több szinten is dráma.

A világot nézve a kommunista rendszerből kapunk egy kóstolót, és nagyon elkapták, mennyire nyomasztó volt a légkör még a sikerembereknek is. Értük is bármikor jöhetett éjjel a fekete autó, és el kellett indulni úgy, hogy nem tudta hova megy: kitüntetésre vagy a hóhér kezei közé. Nem lehetett nemet mondani, nem lehetett változni. Egyfajta modern rabszolgaság volt, amibe hősünk el is kezd beleroppanni.

A film egy pontján még messzebb mennek el. A végén látjuk, mi történik a tábornokkal, és a többiek, akik egészen addig a pillanatig a talpát nyalták, hogyan reagáltak. Egy velejéig rossz, korrupt és kétszínű rendszer volt. Nem magyarázzák túl, a látottak magukért beszélnek.

Az előtérben azonban Borisz válsága került, aminek csak egyik fele, hogy a párt nyomása mit tesz a vállára. A magánéletében is boldogtalan. Leginkább azért, mert a munkáját nem végezheti úgy, hogy az ne csak unalmas rutin legyen. Levezethető, ahogy annak az unalma az élete minden terén elvezet a fásultsághoz.

Ezektől már eleve nehéz nézni a filmet, minden téren szürke, nyomasztó és bele sem akarok gondolni, mi mennyire és hogyan rossz. Fájdalmas az egész.

Amihez hozzájön, hogy Borisz sem egy szimpatikus ember. Ok, csapdában is van, és egy ponton kitör, de történik bármi? Lesz változás? Azt meg eleve nem díjaztam, ahogy a családját kezelte. Ha nem is nyíltan, de csalta a feleségét és még csak jó apának se mondanám. Alig volt jelen – amikor otthon volt, akkor is magával foglalkozott és begubózott. A fia is máshogy állt volna a dolgokhoz, ha az apja többet és minőségi módon foglalkozik vele. Nem csak megöleli a húgával, és visszavonul a szobájába.

A látványvilág is éppen olyan nyomasztó, mint a cselekmény. Sötét is, hiányoztak a színek. A kommunista, szocialista rendszerben szebb házakat, jobb divatot nem vártam, de olyan szinten aláhúzták vizuálisan is a nyomasztó hangulatot, hogy felváltva akartam fájdalomcsillapítót szedni és elaludni a filmen.

Egyéni dráma, történelmi dráma van benne, de a feszültség hiánycikk. Egy ponton sem izgultam, még akkor sem, amikor úgy tűnt, Borisz nem kerül ki a helyzetből ép bőrrel.

Agranovich nagyon elkapta a karaktere fásultságát, komolyan rossz volt nézni, milyen szenvedő és beletörődött fejet tud vágni. Nem is értettem, egyes nők miért buktak rá annyira. Világfájdalom volt az arcára vésve, a színész meg nem egy jóképű pasi. A mellékszereplők között is akadtak villanások. Borisz ügynöke, aki egyszerre próbál védelmezni és a párt talpát nyalni…

Más hangulatomban egy fokkal többre tudtam volna értékelni, de most nagyon lehúzta nekem a fájdalmas, nyomorult hangulata.

A humorista - 5/2 dráma, személyes és történelmi is. Nyomasztó nézni, és a címe ellenére nulla a humor.

https://www.youtube.com/watch?v=0QYU7l4qXkU

A világ nagyon unalmas lenne, ha mind ugyanabban hinnénk. (Miss Scarlet és a herceg)

(Griffin kiadatná a könyvét, de az éttermi megbeszélésén a kiadó egy sikerszerző regényéről mesél, amit le kellene adni, de a szerző nem készült el vele.)

• Bocsi... mi köze ennek a könyvemhez?
• Ez a te könyved. Azt akarom, hogy írd meg a "Megszégyenülve"-t! "Egy nagyszerű, de érzelmileg visszamaradt pszichopata megszégyenül, és hazaköltözik Közép-Nyugatra. Az erős szégyenérzete gyilkolásra készteti." A főszereplő egy az egyben te vagy.
• Nem, én... nem hasonlítok a karakterhez egyáltalán.
•  (A pincér érkezik, és felveszi a prof korábban letett kellékét.) Elnézést, uram. Ez a maga gyerekkoponyája?
• Igen. (A.P. Bio)

(Az igazgató engedélyezi Sheldon korábbi érettségijét, a szülők örülnek, Sheldon meg hozza a formáját.)

• Akkor tényleg leérettségizhet?
• Bizony. Elárulom, általában, aki két év után elmegy a suliból, nem egyetemre megy. Hanem börtönbe vagy szülni.
• Georgie-val és Missyvel még összejöhet a mesterhármas.
• George!
• Nem drukkolok neki. Csak azt mondom, megeshet.
• Még egy dolog. Mivel korábban érettségizel, és évfolyamelső vagy, te mondhatod a búcsúbeszédet.
• Gratulálok, pajti!
• Olyan büszke vagyok rád!
• Meglepettnek tűnsz.
• Hát, ez nem kis teljesítmény.
• Évfolyamelsőnek lenni ebben az iskolában? Nem hinném.
• Nagyon fogsz hiányozni. (Young Sheldon)

• Hatalmat a népnek!
• Inkább az embernek. (Captain Fantastic)

(Az új szakács a tulajnak tálalja az ételt, amit fogyasztás előtt meg kell gyújtani. Csak éppen nem tudja, hogy bosszúból nem is kevés alkohol került rá. Az étel lángra kap.)

• Figyeljen, piromán…
• Mihajlovocs.
• Mihajlovics. Valami kevésbé izgalmasra gondoltam. Na, menj vissza a konyhába, és ott játssz a tűzi játékoddal! (Igen, séf)

(Amikor a merénylet sikertelen, a korrupt rendőrök egymás iránt se mutatnak részvétet.)

• Hogy áll a dolog?
• Megszökött.
• Hogy?
• A futárral együtt.
• A futárral? Ugye, ez csak valami rossz vicc?
• Negatív. Haldoklom.
• Ne húzd sokáig. (A futár)

A démonai követik. Soha nem mennek el. Ott élnek magával. Amikor beengedtem őket, szembenézhettem saját magammal. (His House)

(Humoros beszéddel nyitják az estét, vagy ez egy burkolt kritika?)

Helló! Hölgyeim és uraim, egy kis figyelmet kérek! Üdítő ennyi barátomat itt látni ma este. A többieket is üdvözlöm. (Young Wallander)

Új otthont építő, múlt démonjaitól kísértett, kísértetházas.

Bol és Rial afrikai menekültek, akik a tengeren való átkeléskor elveszítették a kislányukat. Ők túlélték, Angliába kerültek, és azon szerencsések közé tartoznak, akiknek esélyük van a letelepedésre. Egy házat utalnak ki nekik London külső területein, segélyt kapnak, és egy rövidebb megfigyelési időszakban meg kell mutatniuk, hogy be tudnak illeszkedni. A kezdeti örömöt hamar felváltja az ijedtség: a házban valami mozog, beszél hozzájuk. A halott lányuk és sok halott lakik a falakban, akik rájuk törnek. Egy sámán vezeti őket, aki Bol ellopott életét akarja megszerezni. Az angliai életük múlik azon, hogy kitartsanak és beilleszkedjenek – miközben egyre jobban az őrület felé sodródnak, az is kiderül, milyen titkot rejt a pár múltja, és az a bizonyos átkelés Afrikából Európába.

Ez most mi akart lenni? Kísértetházas horror? Valamilyen tanmese, hogy a menekültek milyen rossz, és mennyien halnak bele abba, hogy túl próbálják élni? Vagy valami egészen más? Nem tudom, és nem is nagyon akarom tudni.

Ha horrorként nézem, hiányzik belőle az eredetiség. Valami van a falakban. Ez annyira nem tud hatni rám, miután nem egy filmben láttam ilyet. A sámános történet adhatott volna hozzá némi pluszt, csak nem bontották ki teljesen.

Ha a sámán azért pályázik Bol fejére, mert ellopta valaki más életét, aki nem ő – akkor honnan tud erről? Miért ő áll bosszút? Rial múltbeli történetében összefüggés volt a bosszú és a sámán között. Itt viszont nincs ilyen. Kicsit szellemes, kicsit a sámán mesterkedik, mintha össze lenne mosva a kettő – most akkor a szellemeket a sámán idézte meg? De akkor miért nem tűnnek el, amikor a sámán? Mindegy, nem is akarom megérteni.

Még csak jó horror történet sem lett, hiszen a szellemek leginkább jump scream elemként vannak használva. Hirtelen felbukkannak, kinyúlnak a falból. Azt azért nem mondom, hogy aki egyet látott, mindet látta már, de annyi ilyen filmet már láttam, hogy rutinosan keresem a háttérben és a zenében a jeleket, amiből tudom, hogy mindjárt rám akarnak ijeszteni. Nem egyszer kiszúrtam a háttérben ólálkodó szellemet, így nem is ért meglepetésként, nem ijesztett meg, amikor tényleg feltűnt vagy elkapta valaki kezét.

Ha tanmeseként akarom nézni, akkor meg olcsó eszközöket használ. Túl arctalan a tömeg, aki meghalt. Olyan szereplőket nem fogok sajnálni, akikről semmit nem tudok, csak annyit, hogy meghaltak a menekülés közben vagy az afrikai helyzet miatt. Nálam szinte ellentétes hatást értek el. Bol túlélte, ezért kellene bűntudatának lennie? Vagy pont az a lényeg, hogy a túlélők bűntudata gyötri?

Bejön a végére egy olyan vonal is, ami még érthetetlenné is teszi a történetet. A két szereplő múltjáról kiderül, hogy nem pont olyan, amilyennek elmesélték. Akkor már legalább az érthető lesz, mi Bol bűne, de az pl. nem derül ki belőle, hogy Rial hogyan lett a felesége, és miért nem tudja az igazságot addig, amíg egy szellem nem ébreszti rá?

Nem győzött meg a látvány sem, nem ijesztőek a szellemek. Olyan, mintha emberekre lenne csontmaszk ragasztva vagy festve. Látszik, hogy nem a Netflix drágább projektjei közé tartozik. Össze lehetne vetni, hogy az olyan szellemházas, menő sorozatai, mint a Bly Manor vagy a Hill House mennyivel jobban néznek ki.

Még csak azt sem tudom mondani, hogy az ötlet miatt megérte megnézni, mert nem. Se nem ijesztő, se nem drámai, cserébe a végére még zavaros is. Ha kihagyom, se vesztettem volna.

His House - 5/3 jump scream elemekkel dolgozó horror, ami zavarosabbra sikeredett a kelleténél. Kár.

https://www.youtube.com/watch?v=DYY0QJhlXjc

Mindenki életében vannak személyek, esetleg állatok, akinek a megismerése és a vele történtek formálják az életünk. Filmen is akadnak páran…

5: A Christmas Carol – Scrooge számára minden az üzlet és a haszon. A könyvelőjét karácsonykor is képes dolgoztatni, a rokonai nem érdeklik. Ám karácsony este szellemek jönnek hozzá, akik megváltoztatják az életét. A múlt, a jelen és a jövő karácsony szelleme igencsak mély benyomást tesznek…

4: Ebgondolat – Enzo kedves és melegszívű, nem mellesleg kutya. Danny kutyája, aki autóversenyző. Mindketten a sebesség megszállottjai, és Enzo lassan megbékél Eve-vel is, aki a gazdi párja lesz. Enzo van mellettük, amikor Eve beteg lesz. Amikor Dannynek a lányáért ás az álmaiért kell harcolnia. Mert egy kutya is lehet a legjobb barát…

3: Holt költők társasága – az előkelő fiúiskolába új tanár érkezik. Ő egészen más, mint amit a fiúk megszoktak. Úgy tanít, hogy közben gondolkoztat és egyéniséget nevel, akik megtalálják, ami boldoggá teszi őket. John Keating leckéi sokat adnak a fiúknak, ám az iskolavezetés őt áldozná fel bárányként, amikor az egyik diák tragikus döntést hoz.

2: Vezet a ritmus – Pierre sikeres táncstúdiót vezet, de segíteni is szeretne az embereken. Egy iskolába ajánl fel táncórákat, ahova problémás gyerekek járnak. A kezdeti nehézségek után kiderül, hogy egy pozitív példa és a tánc milyen változásokat képes elérni. Akár egy Rómeó és Júlia történetnek is adhat happy endet.

1: Az utolsó szó – Harriet belegondolt, hogy hamarosan meghal és mi lesz a nekrológjában. Még életében meg akarja íratni, és úgy alakítani a hátralevő időt, hogy jó is legyen az a szöveg. Mentorálni kezd egy hátrányos helyzetű lányt, közeledik a családjához, és a szerzője életét is megváltoztatja. Miközben önmaga marad, jobbá is válik, és az utolsó hónapjaiban eléri, hogy érdemes legyen rá emlékezni.

Szerelembe esős, életről döntős, kapcsolati zűrös.

Charlie élete egy baleset miatt megtört, és most az anyjával és annak második férjével él otthon, csak túléli a napokat. A figyelmét azonban felkelti az egyik kávézó csinos felszolgálója. Próbál ismerkedni és barátkozni a lánnyal, ám Amber komolyan együtt van a gimnáziumi szerelmével, aki most az egyetemi futócsapat sztárja. Charlie így úgy tesz, mintha beérné barátsággal. Segít állást találni a lány részeges unokabátyjának, és mindig ott van, ha kell valaki a lánynak, aki meghallgatja. Ambernek kell is egy barát, hiszen egy nem tervezett terhesség miatt mindent át kell gondolnia. A jövőjét, a kapcsolatát, a döntéseit. Braddel nem mer beszélni, így marad Charlie, aki egyre közelebb kerül a szívéhez is, ezzel még nehezebb helyzet elé állítva a lányt. Közben Charlie mihaszna apja is feltűnik, és az anyja hiába figyelmezteti a fiát, ő adni akar még egy esélyt a férfinak.

Nem nyűgözött le a film, inkább folyamatosan hiányérzetem volt. Mintha nem tudták volna eldönteni, hogy mit is akarnak forgatni. Vannak olyan elemek benne, amelyekből nagyon könnyen lehetne komolyabb dráma. Mások tipikusan vígjáték elemek. A végeredmény meg egyik sem. Kicsit ez, kicsit az, egyik sem igazán. Ettől meg jött a hiányérzet.

Charlie életében több komoly trauma is akad: a baleset, ami miatt feladta a jövőjét, és ami elől most is menekül. Az apja, aki akárhány új esélyt kap, soha nem javul meg. A lány, akibe szerelmes, de aki mással van együtt. Tipikusan az a szomszéd srác, aki a legjobb haverod, pedig több szeretne lenni.

Itt van egy romantikus komédia alapanyag, vagy egy drámai fejlődéstörténet a tovább lépésről, de egyiket sem választották ki.

Amber karakterében is ott van a kettősség – a szerelmi szálat el lehetett volna vinni komédia felé, a terhességet drámába. De egyik sem valósul meg.

Képes leszek leírni, hogy a film legszórakoztatóbb pontja a lány unokabátyja, aki még nem heverte ki, hogy a barátnője 2 héttel az esküvő előtt elhagyta magyarázat nélkül. Ő kicsiben hozott drámát is, komédiát is sokkal rövidebb képernyőn töltött idővel. A végére össze tudja kapni magát, és felismeri, hogy változtatnia kell. Charlie egy gyerekkori barátja, Heather megtetszik neki, és abban ott a komédia is, ahogy udvarolni igyekszik a lánynak.

Mivel kicsit kamasz, kicsit new adult lelkizéssel és szerelemi szálakkal, látványelemet felesleges keresni benne. Egy kisvárosban játszódik, egy teljesen átlagos tini film környezetben, ahol a szereplők elvannak. A karakterek a lényeg, és próbálkoznak is, csak éppen, ahogy feljebb írtam, de nem dráma, se nem komédia. Sajnos.

A szereposztásra leginkább az elmegy kifejezést használnám. Freddie Highmore annyira egybemosódik nekem azokkal a karakterekkel, akiket a Bates Motelben és a The Good Doctorban játszik, hogy nehezemre esett elvonatkoztatni. Haley Joel Osmentről meg mindig az jut eszembe, hogy gyerekszínészként helyes kölyök volt. Már nem az. Különben Highmore is ez a kategória, de Osment öregedett rondábban.

A többieken meg járt az agyam, honnan ismerősek. Charlie anyjában felismertem egy volt CSI színésznőt, Jack unokatesót éppen most láttam az Odaátban, Heather alakítója meg kb. 2 évadon át volt simlis spiné. Valahol szomorú, hogy ezzel szórakoztattam leginkább magam.

Amit viszont értékeltem, hogy nem tipikus, nyálas tini filmes véget kaptunk. Ez így sokkal érettebb volt, és hitelesebb. A vége valamit jóvátett abból, amit előtte 90 percen át hiányoltam. Az is valami.

Nem tervezem újra megnézni, ennyi éppen elég volt belőle. Vannak rosszabbak, de jobbak is, nem is kevés.

Majdnem barátok - 5/3 leginkább semmilyen volt. Se nem igazi dráma, de nem humor. De a vége jó így.

https://www.youtube.com/watch?v=snDP66_WjrM

MOZI:
Bezártak. Film sincs.

DVD:

Ha mozi nincs, ez sincs.

Tudom, teljesen Netflix függők leszünk.